Megnéztem a képtáramban, mi volt a legelső írásom címe, gondolván arra, mi legyen mai cikkem kezdő mondata. Aztán kiderült, nem is volt ilyen című bejegyzésem, csak ott szerepelt a mappában néhány fotó a legkorábbiakból. Közben rájöttem, jövő hónapban lesz 10 éve, hogy komolyabban elkezdtem foglalkozni ezzel az oldallal, illetve párhuzamosan a telefonokkal. A saját készülékek megnevezésbe már a rádiók is beleférnek, Leila időnként besétál a képbe, de szó szerint, egyedül a kacsákról kell fényképet keresnem a világhálón. Bár hamarosan azokról is lesz egy nem túl jól sikerült saját...

Ez itt nem régi készülék, hanem egy puha hasaló kutya. Erről említettem már, hogy egyszer egy plüss kacsának ez volt a megnevezése a boltban. Mikor még kerestem az ilyesmit, hogy majd jól megveszem a gyerekeknek, avagy ezzel álcázva néha magamnak. Keveset fotózom, de annál jobban kedvelem, mikor Leila ül, vagy fekszik és hátulról látom, ahogy a farka kiterül a földön. A nyitóképen viszont egy csehszlovák TM 50 B alja látható. Nem a kedvencem ez a tintabélyegzős feljelölés, nem a lila színe, inkább az elmosódottsága, olvashatatlansága miatt. Van itt minden, típusszám, gyártási dátum, gyári szám, talán még Kolbaska elvtárs személyi kódja is, ha később minőségi probléma merül fel, legyen kit elővenni, hogy ejnye-bejnye, mit adtál ki a kezedből. Fiatalabb készülékem is akad e típusból, talán 1989-es a legifjontibb darab a gyűjteményemben.

Ez a baja a mobiltelefonom kamerájának. Amíg normál távolságra fényképezek, semmi baj nincsen, láttuk már számos felvételen. De amint ráközelítek a témára, ez történik fénykép címszóval. A kacsákat mégsem tudtam megkérni hazafelé kerékpározás közben, hogy ugyan jöjjenek már közelebb egy fotóra. Ők éppen az ellenkező irányba tartottak, nem városi, emberhez szokott madarak voltak. Bezzeg otthon, Sopronban, a lakótelep tövében lévő tó mentén más a helyzet. Sok horgász otthagyja a halak etetésére szánt kukoricát, ami nem sokáig marad a parton, máris jönnek az éhes hápik és eltüntetik pillanatok alatt. Most ismét elhatározom, mennem kell fényképezni őket hamarosan. Ezt a felvételt tavaly március elején készítettem Nagykanizsán.

A változatosság kedvéért ismét egy fekete CB 76-os telefonkészülék következik. Végre készülék! Végre arcok! Aki esetleg unná már a fekete telefonokat, annak most előre jelzem, hogy mintegy 20 darab további fekete CB 76-os vár még állapotfelmérésre, tisztításra és szükség esetén javításra. Ki is mondta e lap hasábjain többször, hogy feketéből aztán soha többé egy darabot se? Lehet, ki kellett volna plakátolnom város-szerte, ilyet keresek, nem jönne semmi. Nem először derül ki, fordítva megy a világ. Tehát, amikor odaérek, egy ideig csak fekete CB 76-os fog folyni még a vízcsapból is. Ha el nem felejtem, akkor azért majd cifrázom régi rádióval, kacsával, Leilával és amit még itthon, illetve a nagyvilágban találok hozzá. No. 651 a feljegyzéseim szerint csupán takarítási és csengő-kalapács beállítási igénnyel bírt. Korábbi példány 1982-ből, még a jó öreg nyekergő, besárguló NDK számtárcsával, semmi izgalmas. Majdnem azt mondtam, hogy már-már unalmasan egyszerű. Néha egy szakadt zsinór, törött, vagy eloxidált panel, mint a minap is, fóliaoldalon szintén szakadással, e ezeken kívül csak a piszok és a karc, ritkán repedés, vagy törés.

A fekete mellett a piros CB 76-os a viszonylag gyakori még, bár ehhez nagyobb kedvvel viseltetem. Nem is értem, hogy miért. No. 657 nemrég szerepelt, konkrétan az előző írásom vége felé. Tessék jól visszalapozni és megnézni, mennyire kinyúlt az ő kézibeszélőzsinórja. Ki is cseréltem, valamint természetesen letakarítottam, melynek hatására még a nap is kisütött, mert látta a jóisten, mit cselekszem és ezúton fejezte ki tetszését. Viszont ezt követően jól el is kélt a ... gazdaságos piactéren. Baj? Maradt még belőle bőven, mindjárt mondom is, pillanat: megvan, 15 darab. Aki azt hinné, hogy ez sok, annak elmondom, hogy van a fehér, és a fekete NDK számtárcsás, van a lengyel tárcsás, van a saját színű zsinóros és ha ez még nem lenne elég, akkor van a vasúti változat, valami korábbi típusú lengyel tárcsával és persze MÁV tulajdona felirattal az alaplemezen. Valamint tessék belegondolni, mekkora munka ezeket összeszedni, hogy legalább egy közel hibátlan darab mindegyikből legyen, amit kijelölök megőrzésre és jól eldugok magam elől, nehogy eladjam véletlenül. Mindjárt nem olyan sok az a 15 darab, ugye?

Asszony pajtás születésnapja tavaly, mégpedig az 50. De hol van Levente és Leila? Két kép múlva jönnek ők is!

Aki eddig ellenállhatatlan vágyat érzett iránta, annak jó hír, hogy megérkezett végre, itt van a BHG I/2-es készülék elvi kapcsolási és bekötési, huzalozási rajza. A történet pedig úgy szól, hogy szakközépiskolai tanárom rám bízta a telefont, ugyan újítsam már fel neki. Ez sok évvel ezelőtt volt, aztán a bácsi már szerette volna látni az eredményt, mely igényt kielégítendő, elővettem a készüléket és elvégeztem a szükséges műveleteket. Ha jól olvasom, akkor 1952. február 7.-én került rá a dátum-bélyegző.

Ilyen a készülék kinyitva. Látszik, hogy sajnos valaki kicsócsikálta belőle az indukciós tekercset, valamint a számtárcsa sincsen bekötve. Mivel a megrendelés szép telefonra szólt, nem pedig működő készülékre, ezért ez nem akkora baj, na de ettől függetlenül még sújtsa az illetőt dolgozó népünk haragja és megvetése!

Tessék kérem, most már teljes a családom! Legaranyosabb tagja még mindig... na jó, mindegyik az.

Ilyen a BHG I/2-es készüléke. Felújítás előtt, tehát minden is rossz, meg hiányos rajta, de mint azt az utókor ítélete hozta, jól sikerült orvosolnom a fennálló problémákat. Külső tisztítás, vezeték-szakadások javítása, mechanikus hibák kiküszöbölése (lásd olajozás), a szükséges és igényelt alkatrész-cserék elvégzése, mindegyikkel végeztem és átadtam a készüléket a megrendelőnek, az ő legnagyobb megelégedésére. Na de erről talán később szólok majd bővebben... itt és most (2023. május 1) az "előtte" állapotot látjuk.

Ez pedig már az "utána" állapot, a tavalyi munka ünnepét ezzel a munkával ünnepeltem. Tényleg, mintha szebb lenne a tanár úr által kitalált és odaadott alkatrészekkel. Csak hát így pedig nem eredeti. Háttérben a felújításhoz használt szerszámok, illetve a kitermelt alkatrészek láthatók. Azon már én is elgondolkodtam, ezt a típusú készüléket miért azzal a ronda alumínium villával szerelték.

Tavaly márciusi munka eredményét mutatom a mobiltelefonnal készített képeim közül. Ezek itt a jóféle miklósfai kerítés-szaggató bátorság és erő bevételezését követően a földből puszta kézzel kitépett tuskók. Volt az utcai vízóra-akna körül két fenyőfa, melyek még látszottak a kamerás autó által 10-12 éve bejárt települési képen, nekem azonban már csupán a maradványuk jutott két éve, amikor idejöttem. Valamint az udvaron is éktelenkedett egy a fűben, szóval elhatároztam, hogy ezeknek véget vetek. Vetettem is, mint az köztudott. Azóta már füst formájában eltávoztak a kéményen át, illetve meleget adtak a nappaliban. Béke poraikra, illetve a megmaradt hamu a kerti növények fejlődését segíti elő immár.

Éljen május másodika is! Egy szakközépiskolai osztálytársam mondása volt ez, persze eltanultam tőle. Tavaly is munkával ünnepeltem a munka ünnepét, majd a jelek szerint a másnapot szintén. Idén is így fogok tenni várhatóan, mivel a jeles nap a hét közepére esik, előtte és utána is munkanap, arra az egy napra meg nem érdemes elcsavarogni sehova. Hacsak nem aznapra teszem be az aktuális vonalbejárást. Merthogy vannak ám nagy terveim, miszerint ismét be kellene járnom néhány megszűnt vasutat, pontosabban folytatni, befejezni azokat, amelyek jópár éve félbemaradtak, aztán meg felkeresni néhány olyat, ahol vagy már nagyon régen jártam, vagy még egyáltalán sohasem. Mindenről írtam már, csak éppen a képről nem: No. 1005 elkészült, bár itt még nem bír készülékzsinórral, de a közvélemény megnyugtatására közlöm, később az is lett neki. Saját építés a rendelkezésemre álló tartalék alkatrészek felhasználásával, ezért indokolt a magas házi leltári szám. Egyedül szürke műanyag gyűrű nem volt a számtárcsához, ezt a feketét merészeltem felhasználni az egyébként CB 667-es típusú új készülékházhoz.

Mi másért vettem volna elő No. 645-ös házi leltári számot viselő CB 35-ös telefonkészülékemet, mint hogy megszűntessem a képen is jól látható szétszórtságát, hogy finoman fogalmazzak. Esetleg találtam hozzá hiányzó alkatrészt, melynek okán indokolttá vált az összeszerelése és beüzemelése. Na nézzük, mit mutatnak az elekronikus papirusztekercsek: törött ház és számtárcsa ujjkorong, külön az alaplemez és a ház a tárcsával. Mint a képen látható. Hiányzik az automata rugócsoport. Házcsere, ujjkorong-csere, szükséges tisztítások és beállítások elvégzése, aztán összeszerelés és próba. De előbb egy mobiltelefonos fotó jön. Továbbá számos más téma még, ahogyan nézem.

Ez itt kérem az én rádiószállító biciklim! Mert ilyen is volt tavaly március végén, hogy autóm éppen nem lévén a szomszéd falu postahivatalába kértem az aktuális rádiómat. Már nem tudom, melyik készülék lapul a dobozban, de azt igen, hogy én oda, arra a nyaeregre még felültem és hazatekertem vele. Mondtam már, hogy kell az ilyet csinálni, belegurulok félig egy útmenti árokba, hogy fel tudjak rá ülni, aztán kimászok biciklistől az árokból, megálláshoz és leszálláshoz pedig éppen fordítva. Régen használtam már az öreg Csepelt, le kellene porolnom ismét. De ha még csak a por lenne a probléma, úgy gondolom, ennél kicsit több a gond. Valamint kevesebb az elszántság, hogy nekiálljak megcsinálni.

Ki lakik a dobozban? Hamarosan kiderül, mert sokáig nem marad benne, de azért valahogyan be kellett csomagolni, hogy eljusson hozzám. Néha még magamat is csodálom, hogyan vagyok képes bedobozolni, illetve egyéb módon szállíthatóvá, postázhatóvá tenni különféle dolgokat. Mondjuk nagy képzelőerőre még nem volt szükségem, mert eddig jóformán csak telefont, esetleg könyvet voltam kénytelen ezen a módon eljuttatni a kedves vevő részére. Rádiót még nem adtam el (megjegyzem, ez öreg hiba), de fel kell majd készülnöm, hogyan kerül leendő gazdájához, mikor végre elkezdek ezzel is foglalkozni. Az egyik Terta 325-ösöm egy régi plédben érkezett. Azt azóta Leila már elhasználta, szétcsócsikálta. Nem a rádiót persze, hanem a pokrócot. Rádiót is próbált meg szétcsócsikálni kölyök-korában, szerencsére komolyabb kárt nem okozott. A rádió elszállításának legjobb eszköze a személyes elvitel, de ott is fennáll a rázkódás lehetősége, gépjárművel történő közlekedés esetén a hazai utak kiválónak nem nevezhető állapotát figyelembe véve.

Ő volt a dobozban. Ez egy Orion emblémás Videoton-előd Vadásztöltény R0146FI, másnéven egynormás export Daxli. Miután mindenki néz rám értelmesen, akár a lufiárus a nyílzáporban, elmondom, hogy sokkal többet még én sem tudok róla. Annyit azonban igen, hogy annak idején még csak az Orionnak volt külkereskedelmi engedélye, tehát amit el szerettek volna adni külföldön a hatvanas években, azt annak a cégnek a jelzésével kellett gyártani, tökmindegy, hogy ténylegesen ki állította elő. Az egynormás azt jelentette, hogy URH nyugati sávon tudott venni, ha jobban tetszik, CCIR normával, 88 és 108 Mhz között. Létezett kétnormás változata is, abban volt keleti URH is. Itthon EC 44-nek hívták és keleti URH-s volt, majd jól beszerzek olyat is, illetve megnézem, van-e belőle már másik példányom, jól összehasonlítom, kiporolom, beüzemelem - a következő 30 évben, addig még csak lesz valahol adás, ha másutt nem, hát rövidhullámon biztosan. Az a folt a doboz tetején nem a Juliska néni által túlöntözött hortenzia okozta felázás, akkor szélesebb és szabályosabb kör alakú lenne. Az a fehér folt a doboz tetején az alatta közvetlenül elhelyezett egyenirányító cső melegedése által okozott lakk-leválás, mint konstrukciós hiba, mely előjött az évek során a használat által, ez egyúttal azt is mutatja, sokat üzemelhetett a készülék.

Fehérvár rádió. Vadásztölténygyár R736. Csak középhullám vételére alkalmas, valamint nem tartalmaz hálózati transzformátort. Így olcsóbb, olvasom, hogy a néprádió utódjának szánták. Kevesebb hibalehetőség, mert nincsen hullámváltó, de csak a középhullámú adók vehetők rajta. Abban az időben (ötvenes évek második fele) kettőnél több a jött rajta - ma már csak ennyiről tudok. Ha nem igyekszem, mire ez a készülék megszólal, annyi sem lesz. Magából a típusból nem volt egy példányom sem. Aztán lett, most már több is van, ilyen, meg olyan állapotban. Ez csak egy típus a rengetegből, amivel foglalkoznom kellene. A felvételt még tavaly március végén készítettem, most jut eszembe, ez talán már a második darab volt belőle, az elsőnek törött a skálaüvege, gyűjtőtárs közlése szerint könnyen sérült a vékony anyag.

Leila itt nem besétált a képbe, hanem éppen a hasát sütteti a napon. Szokott ilyet tenni a teraszon tavasztól őszig, aztán bejön a hűvös nappaliba és minden baja is van. Mi lenne, ha fekete kutya lenne?

Lila akác. Évente egyszer szép néhány napig, egyébként pedig egy ronda agresszív növény. Elfutott a hosszanti kerítés mentén, egészen a másik sarokig, persze ehhez kellett az is, hogy az előző lakó ne foglalkozzon vele éveken át. Valamint bemegy az udvarba is, a fű alatt. Szó szerint. Tavaly ősszel aztán alaposan elvettem a kedvét a további burjánzástól, de nem irtottam ki teljesen. Talán nem is lehet, valamint idén már újra terjeszkedik. Ki kell találnom valamit a kerítésnek erre a rövid részére. Például valami sövényt, ami hamar megnől, de nem ilyen mohó, hogy pár hónap alatt befoglalja az egész birodalmat. Amikor éppen nem régi rádió, vagy régi telefon, akkor a kert van soron.

Már nem járok arra kerékpárral, illetve gyalog (de még lehet!), ám tavaly egy ideig megtettem és közben néha fényképeztem is. Ez a rövidebb, de nehezebb út, nem csak azért, mert ilyen meredek, hanem eső után a tó mellett járhatatlan. Valamint most már benőtte a növényzet is. Valamint már nem arra dolgozom. De még lehet!

Lehetett volna megint ilyen volt - ilyen lett felkiáltással újabb képpáros, de ezúttal elmaradt. CB 35 No. 645 azonban végre felébredt hosszú Csipkerózsika-álmából. Bár a nyilvántartásomban az szerepel, hogy ő még hiányos, a képen nem látszik annak. Ha végére érek a felújítandó készülékeknek (ilyen valójában nem lesz, de azért mégis egyszer hátha), akkor előveszem a táblázat alapján a hiányos és hibás megjelölésű tételeket és megpróbálom őket teljessé, illetve üzemképessé tenni. Másik lehetőség, hogy beleunok az állandó felújításba, esetleg nekiállok a rádióknak és közben kell egy kis változatosság. Így, vagy úgy, de nem fogok unatkozni a következő 30 évben.

Nem tudom, hogy miért következik No. 336 a képek sorában. Talán akkor (tavaly május elején) találtam megoldást egy régóta fennálló problémára. Volt ilyen ezzel a CB 811-essel kapcsolatban, mégpedig az, hogy bármit tettem, a csengője nem volt hajlandó megszólalni. Kimértem, aztán végül kicseréltem a panelt, hogy a hiba megszűnjön. Alkatrész nem volt rossz, maradt a kis kék mikrokapcsoló, mint mumus. Pár darab még akad belőle tartalékba, remélem, hogy annál több nem kerül elő, ahol cserélni kell. Tartózkodom az olyan felelőtlen kijelentésektől, hogy nem veszek több CB 811-est, mert akkor elkezdenek ömleni befelé az ablakon, hehe, úgysem bírod ki - megjegyzéssel.

Újabb felvétel tavaly március végéről, az előzőekben már közölt képpel megegyező napon, de most a domb oldaláról lefelé, egészen pontosan korábbi munkahelyem, Miklósfa irányába tekintünk, ám a nevezett település a hátul látható hegyhát másik felén van. Szép helyen jártam egy ideig biciklivel, nem volt olyan sok a három és fél kilométer, mára már jóformán hiányzik, de muszáj volt tovább lépni. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha többé nem fogok arra járni.

Legyen akkor megint egy álló formátumú felvétel, és legyen egyúttal ilyen volt - ilyen lett képpáros. No. 642 egy vaktárcsás CB 667-es és jelentősebb, látványosabb változáson nem esett át. Mindössze a szokásos szétszedés és tisztítás történt meg, valamint kerestem rá egy fémházas piros csatlakozó dugót. A számtárcsa hiánya végképp lehetetlenné teszi a hívás kezdeményezését, bár éppen a minap nosztalgiáztunk egy volt osztálytársammal, aki szépen tudta utánozni a tárcsa-impulzusokat az automata kar megfelelő ütemben történő kézi szaggatásával is. A mai szolgáltatók vezetékes vonalán ez a tudás már elégtelen lenne, azonban egy hagyományos alközponton még próbálkozhat vele egynémely géppuska-kezű sorstársam. A magasságosnak úgy látszik, annyira nem nyerte el a tetszését ez a telefon, mert a végére elkomorult az idő. Persze ilyen összefüggés a valóságban nincsen, csupán néhány nap telt el a két felvétel között.

Következő felújításom tárgya No. 659, piros CB 76-os készülék. Amint a felvételen is látható, nem reménytelen eset, semmi komoly sérülés nem látható rajta és a por, a kosz alatt is fényes, várhatóan egy kiváló darabja lesz a gyűjteményemnek. Ez tehát az "előtte" állapot, tudtam volna ebből is panoráma-képet készíteni, de egyrészt az előbb már volt, másrészt elég távol áll a sorban az "utána" kép. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy mire odaérek, elfelejtem, hogy ő most szerepelt, főleg, ha az az állapot, mármint, hogy odaérjek, már egy következő írásom idején következik be. Csak halkan súgom meg, hogy e sorok papírra vetésének idején, tehát 2024. májusában már a 770-es házi leltári számú telefonnál tartok, úgy, hogy nem veszek sorra egyenként minden készüléket, tehát például a nyomógombosok, a külföldiek, a kurblis telefonok most kimaradnak, azokat nagyrészt külön fogom majd sorra venni. Kivételek természetesen akadnak, valamely hirtelen indíttatástól vezérelve néha kamerám elé kerül egy-egy ilyen is a felsoroltak közül. Valamint él még persze a tervem, hogy a nyilvántartásomban hibás és hiányos megjelöléssel rendelkező tételek közül is megcsípek néha-néha egy darabot: hát te miért állsz itt ilyen állapotban?! - felkiáltással.

Más alkalommal, konkrétan tavaly áprilisban, egy másik hazautam alkalmával készítettem ezt a képet a Budapestről Nagykanizsára tartó vasútvonal városhoz közeli részéről. Itt kelek át gyalog, illetve kerékpárral, elhagyva a külvárosi területet, hogy aztán szövevényes földúton, kavicsos úton átérjek egy másik városrészbe, ahol lakom. Azokat a fákat ott a jobb oldalon azóta már kivágták, megelőzendő, hogy egy vihar kárt okozzon és fennakadást teremtsen a vasúti közlekedésben. Jó lett volna egy vonat is a képre, de majd legközelebb hátha szerencsém lesz, avagy nézem a menetrendet és akkor megyek. De ez csak a személyforgalom esetében működik.

Most rádiók következnek. Elsőnek helyzetjelentést láthatunk a garázsból. A képen látható állapot még rendnek minősül, a mostanihoz képest. Meg sem merem mutatni. Nem is tudom, mert ezt az itt látható felvételt is elég nehezen készítettem el. Nem fért be a kamera akkora helyre, mármint, nem tudott átfogó képet készíteni, fény sem volt hozzá. Mai fejjel gondolva, talán majd a mobiltelefonommal próbálkozom. Terta 426G, egy Orion rádió látszik, illetve egy Terta 331-es és hátul egy Pacsirta kukucskál.

Még egy értékelhető felvétel, aztán a többi teljességgel értékelhetetlen lett. Itt még táncolni lehetett volna, ma már örülök, ha beférek. Ha marad a jó idő, elég kedvem is lesz hozzá, valamint beleunok a fekete CB 76-os telefonok felújításába, akkor lehet, megint kipakolom. Hátha eszembe jut egy megoldás a mostani áldatlan állapotok javítására. Terta rádiók a bal oldalon, illetve a sor tetején egy Orion, jobbra pedig Vadásztöltény-utód Videoton készülékek. Sorra fogom venni őket, mindet egyenként, nem fogja megúszni a kedves érdeklődő. Én sem. Felül a selejtezésre kijelölt készülékházakat és kézibeszélőket láthatjuk, repedés, anyaghiányos törés, erőfeljes színvesztés és súlyos küldő behatolás okán. Kicsit azért szoktam még várni velük, hátha eszembe jut valami megoldás. Például kékre festés és eladás paksi telefonként tízszeres áron. Ezen elvetemült gondolat is megfogalmazódott már a fejemben, szerencsére a jótét lélek nem vitt rá, hogy megtegyem ezt a gonosz cselekedetet.

Zengő rádió üzem közben. Azt hiszem, ez még a második volt. Az első ugye meg sem született, a harmadikat pedig még csak ezután fogom majd elhozni. De erről jól beszámolok rövidesen. Alatta a sztereó Pacsirta látszik, aki szintén üzemképes. Régen kapcsoltam be őket, ideje lesz kitepelülnöm ismét a teraszra a délutáni, esti kellemes időben.

Például így. Bár itt csak elővettem és lefényképeztem legújabb beszerzéseimet, ki nem próbáltam őket. Elsőre nem is szívesen tettem volna meg, előbb ki kell takarítani őket és kacsolási rajz birtokában nem árt néhány előzetes mérést végezni, valamint a biztonsági transzformátort is használni, a jelen esetben nem szemet gyönyörködtető látványként létrejövő esetleges tüzijáték elkerülése érdekében, hogy a nagy mestert, Gyurkovics Attilát idézzem. Videoton-előd Vadásztöltény R946FA rádiókészülék 1961-ből a képen. Hosszú-, közép- és rövidhullám, vagy két billentyűt egyszerre lenyomva lemezjátszó-erősítő. Nem tudom fejből, melyik kettő, oda van írva, majd megnézzük közelebbről is.

Vadásztöltény, illetve lassan már VTRGY, azaz Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára, mert 1962-től 1968-ig így hívták a gyárat, tehát EA 53 FI látható a képen, elvileg 1961 és 63 között gyártották, ezért is tértem ki a névváltoztatásra. Puskázok a világhálóról: ez a változat közép-, rövidhullámon, valamint keleti URH-n tudott állomásokat venni. Volt még két változat, nyugati URH-val, és hosszúhullámmal is. Az F betű után nem nagy I betű van, hanem a változat római számmal. Volt olyan VT rádió, konkrétan az előző képen mutatott 946-os, ahol az F betű utáni A betű az alap-készüléket jelentette, aztán jöttek a különféle változatok, egyes típusoknál ebből öt is volt - papíron, mert valójában csak háromról tudok, az egyes és a kettes után az ötös következett, tehát a hármas és a négyes maradt a tervezőasztalon, nem jutott el a gyártósorig. Na ezért jelezte előre kedves gyűjtőtársam, bár szép dolog a VT rádiók gyűjtése, készüljek fel, hogy nem lesz egyszerű eset, különösen a Tertához képest.

Tavaly május elsején jó idő volt és mindamellett, hogy a munka ünnepét munkával ünnepeltem, becses nejem rábeszélt arra, tegyünk egy sétát Leilával. Lakóhelyünk mögött található a képen látható tó, mely valójában egy vízgyűjtő a környező dombok között. Most a háromszög északi oldalánál állunk. Házunk balra távolabb található. Ha onnan jövünk, erre tudunk kerülni, amennyiben a rövidebb, de meredek úton átfolyó víz megakadályozza a közlekedést. Itt kell jobbra tartani és a tavat megkerülni, de ez biztonságos. Viszont hosszú. A vízgyűjtő túlsó oldalán, a képzeletbeli háromszög csúcsán túl volt akkori munkahelyem, ezért tettem meg egy időben napi rendszerességgel ezt a három és fél kilométeres utat.

Az EA 53 FI rádiókészülék hátulról, a hátlap nélkül. Ő úgy jött, hogy nincs is neki, hátlappal mindenki láthatja-láthatta annak idején, bár senki nem ezt azt az oldalát nézte, miközben hallgatta. Már, ha nézte és nem csinált közben valami mást. Abban az időben talán ez még nem volt annyira szokás, szerintem gyakrabban előfordult, hogy valaki csak úgy leült rádiót hallgatni. Aztán jött a mai rohanó világ. Első ránézésre hiánytalannak tűnik a készülék, legalább is mind az öt csövet látom benne. Mindenki más is látja? Kettő kicsit elbújt benne, csak azért kérdezem. A hálózati zsinór a rádió belsejében bújik jobb oldalon, a rövidke szalagkábel a ház hátsó szélén belül elrejtett keret-antennához vezet. De van benne ferrit-antenna is, valamint már nyomtatott áramköri lap, ha még korai, kezdetleges is és gyűjtő kollégától hallom, hogy nem túl jó minőségű, ha ki kell valamit forrasztani, azt gyorsan kell tenni, vagy lehet alkalmi huzalozással pótolni a felszakadó és elégő rézfóliát. Ne de majd erről jól megszerzem az én gyakorlati tapasztalataimat a következő 30 évben! Figyelmet érdemel még a hárompólusú Tuchel-aljzat, amibe ugye csak hárompólusú (mono) Tuchel dugót lehet csatlakoztatni, de hol van már olyan. Az ötpólusú egyrészt nem megy bele, másrészt azóta már az is kiveszett. Továbbá érdekes megoldás, hogy a bemenő feszültséget az üvegcsöves biztosíték áthelyezésével lehet báltoztatni, ez a rádió még üzemelt például 127 voltról is. Manapság már híre sincsen ilyen hálózati feszültségnek. A hangszóró mágnesére miért írták rá ceruzával, hogy magas, nos ez nekem is magas.

Következik Velence de Luxe, avagy R4360 rádiókészülék (meg kellett néznem a hátuljáról készült képet, mert ezek a fantázianév-típusszám párosítások fejből még nem mennek). Ő még Vadásztöltény, lásd a talán már plexiből készült skálát, de gyártották később Videoton logóval, sőt, más típusszámmal és eltérő méretű házzal, valamint belső berendezéssel is. Ugye, ismét csak kitérek a "kellett neked belevágni ezeknek a gyűjtésébe" kezdetű erkölcsi prédikációra, melyre mintegy fittyet hányva közlöm: kellett, igenis kellett! A hangszóró előtti pókháló jellegű szövet hamgszóró, vagyis kerek formájúra szakadt, ez általában egy tisztítási kísérlet alkalmával történik meg, illetve egy kíváncsi kisgyerek, valamint felnőtt testbe ragadt kisgyerek keze által keletkezik. De írjuk nyugodtan a pocsék minőségű anyag számlájára, illetve kezdjünk el gondolkodni, milyen szövetre lenne érdemes cserélni, hogy korhű maradjon a kinézete. Már előre félek, nem attól, hogy ilyen anyagot nem találok, hanem, hogy mekkora bűvészmutatvány lesz majd a csere, erről kedves gyűjtőtárs előre rémmeséket zengedezett már, lásd borzalmas szerelési technológia a gyakorlatban. De én majd jól megedződök a Fénycső 55-ös rádió szétszedésén és semmi meglepetés nem fog érni. Vagy fog.

Megint a lila akác, ezúttal mobiltelefonnal fotózva. Tehát elmondom ismét, évente egyszer nagyon szép tud lenni, mint ezen a tavaly májusi felvételen is jól látszik. Egyébként pedig egy undok szemétláda, mert hajt, fut világgá és képes még a fű alatt is bebújni az udvarba, tönkretéve ezzel a fűnyíró gépet. Mivel az előny eltörpül a rengeteg hátrányhoz képest, ezért úgy döntöttem saját hatáskörben, hogy elteszem láb alól. Ahogy már elmítettem, tavaly ősszel jelentős mértékben visszavágtam, de kiirtani eddig nem tudtam. Illetve, ha teljesen kivágom, akkor egyrészt a gyökereit is ki kell szednem a földből, másrészt gondoskodnom utánpótlásról, például a sokat tanulmányozott sövényről. Csak a munka van ezzel a házzal, ház körüli udvarral, de nem bánom, inkább, minthogy a tévé előtt üljek egész este. Ez a veszély a lakótelepen sem fenyegetett, tehát annyira nem aggódom magamért.

Végül jöjjön a korábban látott rádió hátulról. Izgalmasabb lenne hátlap nélkül, valójában le is vehettem volna, mert sokminden nem tartja. Azért így is látszik, melyik cső hol van benne. A vételért a középső három felel, a jobb szélső az egyenirányító, a bal szélső pedig a hangolásjelző. Felhívom a figyelmet a mosógép-dugóra, egy ekkora készülékre ilyen bumszlit tenni!