Eljött a 2024-es esztendő, bár a sejtelmes nyitóképet még 2022. végén készítettem, csak most következett a sorban. Mit hoz az új év? Egy év múlva megmondom, már ha még emlékezni fogok rá. E probléma kiküszöbölésére egyik megoldás az, ha leírom. Ám éppen egy éves lemaradásban vagyok, még ha kevesebb képet is készítek manapság. Olvasom, az eredeti történet szerint a kalandor azt a szerkezetet keresi, ami megváltoztatja a történelem menetét. Nem így vagyok ezzel tulajdonképpen én is?

Az előző, immár tavalyi írásom utolsó képén egy gázüzemű gépjármű nyomásszabályozójának felújító készletét látjuk, ez lett volna tehát a helyes megfejtés. Most hányan lapoznak vissza megnézni? Ezen a fotón pedig az átépített CB 811-es szerepel. Ennek a funkciónak a mibenlétére nem jöttem még rá, meg nem is akartam vele nagyon időzni, tekintettel arra, hogy akkor is, jelenleg is hegyekben állnak a felújítandó készülékek nálam. Ha végeztem velük, mondanám, majd akkor veszem elő ezeket a különleges eseteket, csak ezzel meg az a probléma, hogy soha nem érek a végére. Ez a telefon néhány többlet alkatrészt és egy másik zsinóron keresztül talán 24 voltos tápfeszültséget kapott, legalább is a ma már nem nagyon használt szabvány csatlakozó erre enged következtetni. Csak éppen ez meg nem szerepel ezen a fotón. Na de majd jövőre... Azazhogy idén?

Ki sem tették jóformán a nemlétező lábukat a CB 555-ösök a dolgozószobából, máris betolakodott, betelepedett a CB 35-ös. Mindjárt kettő is jött, aztán a többi szintén tiszteletét tette. Jó hír, hogy már tavaly februárnál járok a régi digitális fényképezőgéppel készült képeknél, tehát 11 hónapra csökkent a lemaradásom. Viszont amit a telefonommal készítettem... Pedig az volt a kevesebb, na mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem, hogy rögtön kétféle számtárcsa látható ezen a felvételen. A bal oldali a régebbi és szerkezeti felépítésében is némileg eltér a másiktól, aki viszont már a később alkalmazott tárcsák elődje, egészen a CB 76-osokig, ahol ugye már nem hazai alkatrész borzolta a kedélyeket. No. 089 és No. 005 szereplésével az ásványvizes palackomat és a CB 35-ösök felújítását, avagy revízióját ezennel megnyitom!

Természetesen nem az előző képen szereplő készülékek felújításával kezdődött a folyamat, ez a fotó az ellenség és a kóbor apácák megtévesztése érdekében született. No. 102 lassan 10 éve lesz már nálam és a nyilvántartásom alapján jelentős hátránnyal indult a felújítás felé. Poros, piszkos, mi több, penészes ház, beragadt automata kar, szorulásos számtárcsa, hiányzó csatlkaozó dugó, törött és hiányos kézibeszélő. Volt hát bőven teendő, mely elvégeztetett és az eredmény a fotón látható. Az egyenes bakelit ujjkorongon lévő fém tárcsa festése hiányos, egyszerűbbnek láttam hirtelen felindulásból eltávolítani és persze utána le kellett volna festenem, de még így, fémtisztán is szebb, ha még nagyon finom csiszolóvászonnal kezeltem volna, de azt már nem tettem meg. Újabb, nem hibátlan, de szép CB 35-ös eltéve az utókornak.

Nem lehet úgy elmenni Németh Leila Szalámi mellett, hogy meglátja az ember, milyen aranyosan szundikál az ágyon és ne készítsen róla felvételt a telefonjával. Nyilvánvalóan vissza kellett mennem a készülékért, bármiért is indultam volna ebbe az irányba el. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy a kutya félreérti a helyszetet, például azt hiszi, hogy ki fogok menni, ő pedig jönne velem és felkel, ezáltal elvész a fotótéma. De itt szerencsére nem ez történt és elkészülhetett a mellékelt fotó.

Saját magam elől sikeresen eldugott készülék megtalálásával és bemutatásával folytatom a számtárcsás telefonok sorozatát. No. 265 esetében is az történt, mint szokott lenni általában, hogy a hatalmas hely, ami a rendelkezésemre áll - valamely párhuzamos univerzumban esetleg, de nem itt, azt tetteti velem, hogy ha egyik nagyobb dobozban látok még egy készüléknyi helyet, akkor oda képes vagyok még este 10 órakor is beletuszkolni egy következő telefont. Miközben két kézzel gyömködöm bele, még eszemben van, hogy ezt a változást be kellene vezetnem a nyilvántartásban, ám mire beleküzdöttem szegény készüléket a helyére, rég elfelejtettem és mint aki jól végezte dolgát, megyek aludni. Két hónap múlva meg nézek kifele bután a fejemből, mert a keresett telefon nincs ott, ahol a nyilvántartásom szerint lennie kellene.

No. 215 nagyon szép állapotban maradt fenn. A zománcozott fém számgyűrű, ami a számtárcsa ujjkorongja alatt látható, elég ritka manapság már, főleg hibátlan állapotban. Mert ugye egy hagyományos konyhai lábas, vagy fazék esetében is sikerül néha lepattintani a zománcréteget, nemhogy még itt, a vékony fémgyűrű esetében. Persze senki nem fogja földhöz csapkodni a CB 35-ös készülékét, az említett sérülés általában szereléskor, szétszedéskor következik be, de ehhez tudni kell azt is, hogy elefánt, vagy rinocérosz volt a szerelő ebben az esetben. Tehát csak szakszerűen és óvatosan! Majdnem azt mondom, célszerűbb inkább csak takarítani, szétszedés nélkül. Én is így tettem, bár lehet, nem voltam elég bátor, minden esetre az eredmény a képen látható, tessék nézni, milyen szép lett a Műszerész Jánosnak az ő számtárcsája - is!

A jó öreg és kellőképpen szeretett CB 811-eseket követően - számomra máig teljesen érthetetlen hála istennek felkiáltások közepette - nekiálltam a CB 812-esek, illetve az akkor még egyszem 815-ös rendbetételének, miközben - és azóta is - azon gondolkodom, mi a különbség a kettő között. Mindegyik nyomógombos hívóműves, de csak a hagyományos tárcsaimpulzusokat tudja és a belső felépítése is megegyezik. Mindegy, majd idővel kiderül. Vagy nem.

Ez a CB 35-ös készülék is nagyon szép lett. No. 291 tisztítása után következett Plastimax elvtárs - nem hiszem, hogy tavaly februárban öt liter víz is lejött volna rólam, pedig a bakelit felületen használva az említett fényező anyagot, van esély erre, mert hőre keményedő műanyagnál lehet neki tolni, mint süket az ólajtót.

Egyszer régen, réges-régen... Mi ez a borzalmas rendetlenség itt, az asztalomon? Mondanám, majd én jól rendet rakok ám, csakhogy a kép éppen ma egy éves és nekem azóta sem sikerült. Rendet raknom mármint, merthogy az elől látható se füle, se farka CB 35-ös, jelesül No. 004 megkapta az őt megillető kézibeszélőt és zsinórokat - mindjárt mutatom is a következő ábrán - CB 76 No. 641 pedig szintén megmenekült abból a tarthatatlan állapotból, hogy egy piszkos szürke készülék kézibeszélőjén zöld mikrofonfedél tartózkodik, mindenféle előzetes indok, vagy bejelentés nélkül. Nem, azok a CB 811-eshez való zsinórok nem ide készültek, csak éppen erre jártak és gondolták, ha már fotózás van, ők is szerepelnek a képen, aztán mentek is tovább.

Vagy mégis? Vagy mégse? Voltak és vannak olyan zsinórjaim, melyek nagyon hasonlóak a CB 811-eshez valóhoz, de mégsem egészen olyanok. Na lehet, ezekből kettőt nem szégyelltem felhasználni a két CB 35-ös, a most látható 004-es és a következő 294-es felújításához. Jelige: nincs más, ha valaki tud róla mégis, vagy netán van neki ilyenje, akkor tessék már jól nekem adni és többé nem kell szörnyülködnie, mit keres, hogyan néz már ki a műanyag zsinór a CB 35-ösön. 004 önfeledten csörömpöl, miközben 641 a háttérben megújul. Mint kiderült, valójában 667-es volt, csak most nem kerestem vissza az egy évvel ezelőtti kép kedvéért a nyilvántartásomban, fejből meg ki a fene tudja már egy év óta. Az a szigszalagos rögzítése a csengőtekercs kiszakadt vezetékeinek...

Folytatódik tovább a mobiltelefonos képeim közlése, egyúttal pedig a nyomógombos telefonok javítása, felújítása. CB 815-ös a felvételen, de mi a különbség közte és a 812-es között? Belső felépítésre semmi, külsőleg is ugyanaz, tehát majd a nálam tájékozottabb kedves gyűjtőtársak bizonyára jól megválaszolják ezt a kérdést és nem küldenek el melegebb éghajlatra, valamint nem viszik magukkal a kriptába. Nem azért írom ezt, mert mindkét eset előfordult volna valaha is, ááá dehogy! A nyomógombos hívómű kitisztítása egyébként egyszerűbb is, mint a számtárcsáé, itt csupán száraz porecsetet szoktam alkalmazni szétszedést követően, nem kell a kopott számgyűrűvel, meg a fénytelen ujjkoronggal bajlódni. A rendetlenség az asztalomon a szokásos, de látnád csak, mi van ott most...

Na végre, már azt hittem, hogy a panoráma-képek úgy jártak, mint a dinoszauruszok. Nem, csak nem volt hozzá megfelelő téma, de most találtam egyet! CB 35 No. 294 egy szintén se füle, se farka telefon volt, aztán most lett neki füle is, meg farka is. Nem most, egészen pontosan 2023. februárjában, tehát ott járok, az egy évvel ezelőtt készült képeimnél. Nem szerencsés az alumínium betétes számtárcsa használata, mert megkopik a puha fém a sok-sok év alatt és a festék is lejön a számjegyeknél. Időközben előkerült néhány bakelit mikrofon- és hallgatófedél, valamint nyomógombos hívómű-keret is, szemléltetendő, mivel fogok még foglalkozni várhatóan a közeljövőben. Valamint a CB 555-öshöz való számtárcsa és a fémházas csatlakozó dugó is megfordult, csakhogy gyorsabb legyek, mint a sasszeműek...

CB 35 No. 295 számtárcsájának az ő tisztításával és beállításával nem kell bajlódnom, merthogy az nincsen neki. A tárcsát helyettesítő bakelit fedlap azonban kapott egy komolyabb pofont az élettől, melynek nyomát egy szép napon majd a glettelés-csiszolás-glettelés-csiszolás-szentségelés-glettelés-csiszolás-festés-nagy sóhaj módszerével tervezem jól eltűntetni.

Vendég a háznál, öröm a háznál! Kicsinek nem mondható négylábú vendégünk immár harmadik alkalommal szembe szomszédék Molly-ja volt. Az alaszkai malamut kutyus egy időben rendszeresen meglépett otthonról, nyitva hagyott hátsó kapu, valamint figyelmetlen gazda miatt kisebb barátság is szövődött a mi Leilánkkal.

Bemutató válogatás következik a legújabb beszerzéseimből. Mármint a tavaly februárban volt legfrissebbekből. Azóta azért jött még hozzá néhány darab... Például nem ő az egyetlen vaktárcsás CB 667-esem, csak hogy balról jobbra haladjunk. Középen látható társához pedig nem átallottak ezt a későbbi szögletes kézibeszélőt adni. Persze korántsem biztos, hogy az eladó szándékában állt két, össze nem illő darabot párosítani, csupán adta, amije volt. De én már akkor és ott láttam a lehetőséget, hogy egyrészt van piros kézibeszélőm a 667-eshez, másrészt a szögletes kézibeszélő jó lesz egy Trifon készüléket életre kelteni. Ez utóbbi művelet kisvártatva jól meg is történt, arra viszont már nem emlékszem, hogy ez a kézibeszélő bizonyult rossznak a próbán, vagy pedig az említett telefont sikerült üzemképessé tennem általa, mivel az ő eredeti kézibeszélője pedig rossz volt. Ebben a fajtában a hallgató szeret úgy tenni, mint a véres hurka, magyarán megszakadni. Jobb oldalon, azt hiszed, hogy vaktárcsás CB 35-ösök vannak? Azt te csak úgy hiszed! Ezek játék-telefonok a harmincas-negyvenes évekből. Talán Pajtás névvel elllátva, most valami dereng, hogy úgy hívták. A ház és a kézibeszélő valóban a CB 35-ösé, el is gondolkodtam azon, hány háztartási baleset lett abból, hogy a korabeli gyerekek ezzel a nehéz bakelit kézibeszélővel vágták egymást kupán. A telefonok alaplemeze azonban nem fémlemez, hanem préselt papír kartonlap, de ettől a készülék még szintén súlyos darab, valamint a belső berenezése se hasonlít a CB 35-ösre, de azt a kérdést majd kifejtem később kicsit részletesen is. A többi, itt lévő készülékkkel is foglalkozzam alaposabban? Foglalkozni foglalkoztam akkor, nem maradtak ilyen állapotban. Megnézem a későbbi képek között, készült-e felvétel felújításuk után és ez alapján jól eldöntöm, fognak-e szerepelni még.

Ismét előkerült egy gondolat erejéig a kacsa - nem kacsa kérdése. Nem arról van szó, hogy a képen látható állat egy kacsa lenne, még nem hülyültem meg és tudom, hogy Leila szundikál ezen a felvételen. Hanem időről időre előkerül az igény, miszerint tartanék kacsát. Ez ugye a lakótelepen nem jött össze, pedig mekkora látvány lett volna, mikor rájuk adom a hámot és megyünk sétálni. Itt a külvárosban viszont egyetlen drótkerítés választ el a környező szántóföldektől, erdőktől és a vidék össze rókája, nyestje nálunk ropná a táncot, miközben önfeledten és csámcsogva zabálnák fel a kacsáimat. Tehát egyelőre itt se lesz kacsa. A kutyát viszont nem viszi el a róka, tehát érthető, hogy gyakrabban szerepel nálam manapság, mint tollas hápogó barátaim, akikről ráadásul kevesebb fotót is találok mostanság.

Mint az jól kiderült, a felvételen látható négylábú subaszőnyeg, akarom mondani, Molly szintén szereti a poci-simit, avagy hasvakarást. Melyik kutya nem? A kép tavaly előtt készült, Karácsony előtt egy héttel.

CB 35 No. 296 talán egy kicsit fakóbb, fénytelebb házzal, valamint az utolsó időszakra jellemző ívelt bakelit ujjkoronggal és alatta már műanyag, illetve papír betéttel bír. Utóbbiak sajnos kevésbé időállóak, utánpótlásuk pedig nincsen, hacsak össze nem szed az ember néhányat és abból próbál meg összerakni egy jót. Ugyancsak ellentmondásba kerül egymással a viszonylag jó állapotú műanyag kézibeszélő-zsinór a kopottabb szövetborítású készülékzsinórral. Abból dolgozik a műszerész, amit talál, miközben sóhatva emlékezik, mennyi ilyen hevert egykoron a selejtraktár udvarán és miért nem hordta haza a legtöbbet. Az a vonat már 30 éve elment...

Legjobb persze a régi fém ujjkorongos számtárcsa, melyhez egy szép ház is párosul, persze piszkosul toltam neki a keményviaszos ruhát, miután megtisztítottam. Ez a fajta tárcsa kicsit nehezebben szerelhető, pedig érdemes szétszedni és kihessegetni belőle a száz éves mocskot, nem elég beolajozni, mert attól még ott marad, ami nem odavaló, hacsak nem áztatjuk be abba az olajba, de ahhoz meg kicsit drága. No. 314 csak a régi és merev zsinórjait veszítette el, hogy aztán kapjon helyettük új rugalmasakat. Máris vidáman csörömpöl, csak még a csengő mechanikájának az ő előfeszítő rugóját kell jól beállítani, hogy azt szépen is tegye, ne pedig bizonytalanul és összevissza.

Karácsony van, ajándékot gyorsan a fa alá, csillagszórót meggyújtani, családot összetrombitálni. Ma, 2024. február 18.-án. Mondtam én, bármelyik napon az évben tudok csinálni, csak jöjjön hozzá az ihlet, például egy 2022. december 24.-én készült felvétel formájában, mint ez itt. Egyszer csináltam már egy karácsonyi cikket, ha és amennyiben megfelelő számú, ide illő témájú kép gyűlik össze, lesz annak folytatása is. Csak ne felejtsem el! Mindent is fel kellene már írnom...

A képen látható üveget keresem. Csalóka a felvétel (de utálom a mondatot kezdő szót), mert kicsi üvegről van szó, tormát, darált paprikát szoktak-szoktunk mi is ebben tárolni. Nekem konkrétan az apró alkatrészekhez kell. A gyógyszertári kenőcsös dobozok ugyanis nem átlátszóak és bár azokból rengeteg van, utánpótlásuk viszont nincsen. Azokat szintén nem rendeztem még el, nem láttam át, hogy mit kellene tennem velük valamely rendszer mentén haladva. Ám további alkatrész-tárolókat szeretnék létrehozni, mondanám, hogy mikor nyugdíjas leszek, de olyan nekem már nem lesz. Nem készülök megpusztulni, csak én nem fogok állam-bácsira várni, hogy majd eltartson, amit pedig kapok tőle, úgysem lesz elég hideg vízre sem. Valahol leírtam, mi a mérete ennek az üvegnek, nem megyek ki a garázsba, hogy újra lemérjem. Törpéből is a kicsi a jó, ahogyan azt többször hangoztattam már.

Mikor a fejembe vettem azt, hogy minden, ritkán előforduló színű és típusú készülékből nekem márpedig de csakazértis lesz saját építésű példányom, még nem gondoltam volna, mekkora fába vágtam a fejszémet. Az ötlet onnan jött, hogy egykoron hozzájutottam néhány CB 76-os fém alaplemezhez, valamint számos új készülékházhoz. Hittem benne én, a többit már csak összeszedem hozzá. Ez részben, de végül is sikerült, No. 1006 látható a mostani képen. Az előtte álló sor úgy néz ki, hogy narancssárga tárcsás, narancssárga nyomógombos, sárga tárcsás, sárga nyomógombos, szürke tárcsás. A szürke nyomógombos következett volna, melyhez egyetlen dolog hiányzott és hiányzik mind a mai napig, mégpedig a szürke színű hívómű-keret. Volt viszont fekete, amely mindenhez is jó, amíg egy szürke elő nem kerül. Már, ha egyáltalán létezett valaha ilyen. Ez jól kiderül a következő 30 évben, vagy nem. Addig itt van ez a telefon, üzemképes állapotban természetesen. Szürkében és más színben szintén nincsen olyan, hogy minden műanyag alkatrész árnyalatban egyezzen egymással. De végeredményben ez egyrészt így szép, másrészt, ha tetszik, ha nem, már nincsen más. Különben is, egyes gyűjtők elkezdték hangoztatni, hogy a színben eltérő összetevőket keresik, én pedig ezidőtájt kézzel-lábbal tiltakozom ezen elképzelés ellenében.

Mit csinál Műszerész János Karácsony első napján? Persze, hogy kipróbálja az előzőleg összerakott CB 81-es készülékét, mely ugyan nélkülözi a számtárcsát, helyette azonban nyomógombos hívóművet tartalmaz. Volt egyáltalán CB 81-es sárga színben? Vannak erre vonatkozó utalások, de ha nem is létezett, vagy csupán kevés darabszámban, ama kevésnek egyik ritka példánya nálam van, amelyről készítettem egy felvételt tavaly előtti december 25.-én.

A néhány fotóval ezelőtti felvételen bemutattam pár darab új beszerzésű telefonkészülékemet. Közöttük szerepelt a piros 667-es, kézibeszélő nélkül. Továbbá repedt ujjkoronggal, mely most egyúttal bizonyíték tárgyát képezi arra vonatkozóan, hogy az általam gyártott ilyen volt - ilyen lett képpároson egy és ugyanaz a telefon szerepel. Jelesül: No. 643. Kapott kézibeszélőt, zsinórral együtt, a szétszedésen, tisztításon, pótláson és összeszerelésen túl hibátlanul üzemel. A magányon, reményen, füstön át úszik egy fehér hajó...

Talán orosz eredetű telefonkészülék, mely nem tudom, milyen formában került hozzám és mi okból vettem elő tavaly februárban. Valószínűleg egy csomagban érkezett azokkal együtt, akikre valójában szükségem volt és adott tárolási formájában útban volt valamely elképelés megvalósításának. No. 340 szerepel még itt, azonban most csupán mellékszereplője a történetnek, mely alapvetően a hazai telefonokról és rólam szól.

Felvétel anyám lakta házban a pincéről, annak is egy folyosójáról, s annak is egy részletéről, mely arról árulkodik, hogy itt egyrészről egyesek nem végeztek el alapos munkát, másrészről még jóformán munkát sem végeztek... Történt, hogy idős édesanyám váratlanul kórházba került tavalyelőtt karácsonykor, mely tényről csak utólag értesültem, tönkretéve ezzel az ünnepet, de a továbbiakban érdekesen alakultak a történések. Haza kellett mennem, ebből készült néhány fotó, itt álljon egy közülük. Eleve: egy, ötven-hatvan éve összecsapott feladat máig ható ármányaként eme pince-szint elhanyagolt, látszólag poros, valójában azonban vizes, nyirkos állapotban nem sok jövőt jelent az ott lakók számára. Másként: ezen hely hátrányai mára oly mértékben megnőttek, hogy azok mérhetetlenül feltornyosulnak egynémely előnyök előtt és azok ellenében. Ember, felfoghatnod nem lehetséges eme veszélyek későbbi következményeit, tehetnőd csupán egyet lehet, menekülj, amíg, s ahogyan csak bírsz!

A szürke CB 667-es és valójában az ilyen színű CB 76-os is egyféle titkos, sejtelmes, már-már elérhetetlen kategória nálam és nem igazán tudom, hogy miért. Egyrészről ez tud talán a legcsúnyábban besárgulni, ha erős fény éri, még a világos, vajszínű változat sem éri benne utol. Másrészt, amennyiben tényleg szép, akkor pedig bújócskát játszik, szeret eltűnni előlem. Ebben azért közreműködik a korántsem tökéletes, ám valójában csapnivaló nyilvántartásom, midőn egy készülékről elfelejtem bejegyezni a változást, utána évekig törhetem a fejemet, ez vajon hova lett. No. 641 remélem, nem ilyen - gyorsan ránézek azért: nagyon nem. Ő szerepelt néhány képpel korábban, mint felújítandó, meggyógyítandó beteg, egy CB 35-ös társaságában, illetve alkatrészét adta egy saját építésű telefon születéséhez, mely szintén szerepelt ebben az írásban.

Svájci eredetű telefonkészülék egy kedves idős volt kollégától és talán nevezhetnők úgy, hogy kereskedőtől, bár ezt a kifejezést nem szeretem, jóllehet, valamely tekintetben még talán én magam is egy kicsit az valék. No. 646 próbát nem bírt, lévén egy, nálunk ismeretlen típusú csatlakozóval rendelkezik, melynek párját nem lelém ezidáig. Számtárcsája közepén az látványosan hiányzó papírnemű betétlap pótlása szükségeltetik, jóllehet nem sürgősen, ám alkalom adtán mindenképpen elvégzendő e nemes és az ábrázolt tárgy küllemét jelentős mértékben javító feladat. Amely személy oly módon kinyilatkoztatik, hogy az archaikus magyar nyelv gyakorlása márpedig nem nehéz feladat, azt itt és ezúton felszólítom, álljon neki és gyűrkőzzék meg eme feladattal, s csak aztán ossza meg vélünk kapcsolatos tapasztalatait, mindannyiunk okulására.

Anyám lakásának nagyszobájáról készült felvétel 2023. december 29.-én este. Valójában én itt nőttem fel, csak már x éve nem lakom eme helyen. Viszont nem emlékszem rá, hogy itt valaha készült volna fénykép, ezért ideje volt lőnöm egyet. Egyszer a tömbház egyik hasonló helyén fotóztak viszont, mely kép megjelent a korabeli Nők Lapjában. Furcsa helyzet mai szemmel, de a bérháztömb udvarán felépítendő garázsok ügyében képződött perpatvar annyira érdekes téma volt, hogy még az említett hetilap hasábjain is foglalkoztak vele. Bezzeg manapság... Akkor, abban az időben egy lakógyűlésen készült a fotó, talán fekete-fehérben és a helyszín hasonlított erre a képre. Feladat: megkeresni az említett újság-példányt. Határidő: amíg élek...

Nem tudom, volt-e már, mert persze hogy öregszem és hülyülök, valamit visszakeresni sincs kedvem, de jelen álláspontom szerint a sorban ez a CB 555-ös volt az utolsó, aki felújítást és ezáltal tárcsahangot nyert. Utána aztán jöttek még szóló készülékek, bár a típust a mai napig nem sikerült megszeretnem, nem is értem, hogy miért. No. 011 nem tartozik a legszebb példányok közé. Figyelmet érdemel azonban az, mekkora rend volt még ekkor itt az asztalomon. Az ekkor az tavaly márciust jelent. El kell pakolnom, ami után semmit sem fogok megtalálni. Miért, most igen? Na jó, ezt hagyjuk. Délutáni program adott. Mit gondol, mi lesz az?

VEF rádió, ez egy érdekes kérdés. Mert volt ugye az elképzelésem, miszerint, miután sikeresen kiselejteztem, eladtam, elajándékoztam, kibeleztem azokat a készülékeket, melyek eddigi életem kísérői voltak, egyszer kedvem támadt visszagyűjteni őket. Mármint a típusokat, szerencsére nem volt belőlük túl sok és nem sikerült túlvásárolnom magamat, mint a Terta 325 és az LB 37 esetében, megjegyzem, ezt nem bánom, a mai napig. VEF rádió, második készülékünk volt, egy darabbal sem bírtam egy hosszú ideig. Aztán ma már talán hat is van. Még hogy nem szaladt el az a paci... Több változat készült belőle, több gyár állította elő, kezdek hozzá olvasni, ha már van. Ez itt a második példányom, szürke-piros műanyag skálás, mint az eredeti is volt nekünk, ez a régebbi. Van rajta takarítanivaló. Viszont amit elsőnek sikerült beszereznem, vagy visszaszereznem, az a későbbi, zöld-sárga skálás, általam csúnyábbnak tartott változat volt. Műanyag fogantyú kialakításában eltérések, forgatógombok és még sok más, apróbb eltérő részlet, fog még ő szerepelni e lap hasábjain, úgy érzem. Asszony pajtás virága kissé kókadozik, valamint a komódról sem sikerült maradéktalanul letörölni a port. A húsvéti kacsás fémdoboz befigyel ám a jobb szélen!

Felvétel az újholdról 2023. január elsején. Mobiltelefonnal készült. Időnként megszáll az ihlet és alkotok ilyeneket is. Már amennyiben ez a kép például műalkotásnak minősül. Egy telefon, vagy rádió kétségkívűl sokkal inkább az, de észre kell venni néha a szépet másban és máshol is.

TD 96, tudomásom szerint az utolsó készüléktípus, amit hazánkban gyártottak. Volt persze esetleg más fajta, amit külföldről hoztak be, vagy vettek meg és gyártottak más név alatt, de ez készült végül a Mechanikai Művekben. No. 652-ről nem tudtam normális képet készíteni ezen a helyen a régi digitális gépemmel, annak az ő villanója meg továbbra is, úgyszólván végérvényesen dögrováson van. Felkapcsolni további lámpákat, vagy odavinni egy asztalit egyrészt nem jutott eszembe, másrészt csaknem félnapos küzdelem kiszabadítani az asztalonról, utalok ezzel ismét az itt található nagy rendetlenségre.

Újabb retekmatyi fekete színben, avagy miért találnak meg engem újra és újra a CB 76-osok, mikor éppen igyekszem megszabadulni tőlük, hogy csak az a három maradjon, amit terveztem megtartani mindösszesen. Nem, nem, újabb példányok jönnek befelé, mint ő, No. 651. Sebaj, őt is rendbeteszem, aztán hátha pont ez kell majd valakinek.

A tavalyi év harmadik napján készült felvétel. Elővettem távbeszélő alközpontomat próba céljából, mely alkalommal CB 91 és CB 555 beszélgetett egymással. Azazhogy én, saját magammal. A mobiltelefonom úgynevezett nagylátószögű üzemmódjában készült felvétel olyan, mintha egy létra tetején állva fotóznék hagyományos fényképezőgéppel.

Mai bejegyzésemben utoljára: beszerzés egy lehetetlen küldetéssel, avagy CB 76-os készülék-töredék olcsón. No. 655 mai napig befejezetlen, mert csupán a 76-os ház NDK számtárcsával (végtelenül, reménytelenül rozsdás), automata rugócsoporttal (szintén végtelenül, reménytelenül rozsdás) és azzal a törött panellal érkezett. Ehhez képest én egy CB 667-es alaplemezt készítettem elő hozzá, meg nem mondom, milyen elképzelés szerint (persze abból leltem tartalékot) az ennek megfelelő panellal és csengővel. A kettő ugye nem zárja ki egymást, tehát lehet ilyen házat és tárcsát olyan alaplappal és kiegészítőkkel párosítani, a végeredmény akkor is egy működő telefon lesz. Mára elköszönök, a folytatásban újfent megkísérlem színlelni a boldog szerelőt.