Ha a kormányon lévő párt is éppen itt tart a propaganda-levelével, ennél a sorszámnál, hát miért is ne? Régebben volt bejegyzéseim cím-mondata ez, most akkor folytatom, talán pont 2023 elején a CB 555-ös készülékek felújításával. Meg ami éppen terítékre kerül-került az év első felében. Havazás, mely egy nap alatt semmivé lett? Ugyan már, királylány, én csak az orosházi libamáj-konzerveimért jöttem! Emlékszünk? Amennyiben nem most, akkor a következő írásban sorra kerül, nézzed jól szemeddel!

Írja a volt szakközépiskolás tanárom, ki még aktív tagja az élők sorának, hogy nem a kedvence a kicsit szögletes, kicsit ormótlan, kicsit... nagyon nem tudom, milyen, de nem-szeretem típusú készülék. Egyet értek vele, s közlöm, nekem sem a kedvencem, ámde mint része a hazai vezetékes távközlés-technikának, muszáj foglalkozom vele. CB 555 - az ötvenes évek stílusjegyeit magán viselve, hirtelen ugrással máris No. 640-nél termünk, mint látjuk, ennél a szögnél derül ki csak, nem takarítottam még le a soron lévő készüléket, de tessék elhinni nekem, ez év első hónapjában ő is sorra került.

Ez a felvétel még tavaly november elején készült Leiláról. De hogy miért fényképeztem a mobiltelefonommal 16:9-es képarány beállítása mellett közel egy éven át? Rejtély. Az viszont nem, hogy ha belehúzok, akkor utolérem magamat a telefonos képek terén. Mármint, hogy csak egy év lesz a lemaradásom és utána már csupán azt az egy évet kell ledolgoznom. Mi az az egy év, pillanatok alatt eltelik. Például, mintha most szedtem volna le a kültéri karácsonyi dekorációt - mennyivel könnyebb volt leszedni, mint előtte felrakni, igaz, akkor még a villanyt is meg kellett csinálnom hozzá - nézem a szomszédot, már rakja fel. Egyrészt van neki hozzá hétfokú létrája, ami nekem nincsen, másrészt mindjárt nyugdíjba megy, ami nekem még 10 év.

Ő pedig már No. 014. Hogy ti milyen egyformák vagytok gyerekek! És milyen rondák... Szokásos betegségek rövid felsorolása: merevvé vált műanyag zsinórok, kontakthibás automata rugócsoport, gyenge önhang és a többi. Szerencsére aránylag hamar végeztem velük, bár most pedig itt áll a hátam mögött egy újabb, felújításra váró példány. Nem is akármilyen, csomagban jött, mármint, hogy többedmagával és a fekete bakelit házon egy piros műanyag kézibeszélő csúfoskodik, illetve nem illeszkedik, mert hát nagyon nem ide való erre. Sebaj, majd jól visszcserélem az eredetire, mert van nekem olyanom. Továbbá erről jól be is számolok majd. Tényleg, nappal van, itthon vagyok, mi következik ebből? Nyomás a teraszra telefont fotózni, nem pedig itt kopogtatni a billentyűzeten!

Következik No. 261, azért ebből a szögből fényképezve, mert jól látható a készülékház jobb első sarkán lévő anyaghiányos törés, mint sajnálatos betegsége szintén a sorozatnak. Valamiért nem jól tudták előállítani a bakelitet az ötvenes években, vagy esetleg dobálták volna a készüléket? CB 35-ösök is vannak hasonló panaszokkal, de az eleve régebbi, s talán viseletesebb is, tudjuk be a problémát a CB 555-ösnek, az ő gyenge minőségű anyagainak, ha már nem szeretem. Szakmai körökben terjedő legenda szerint a 35-ös kézibeszélőjével be lehetett verni a szeget a falba. Na de ezzel itt? Egyszer biztos. Utána kuka. Másik kérdés, kinek nincs otthon legalább egy kalapácsa, hogy arra kényszerül, kézibeszélővel helyettesítse?

Kicsit megpörgetem a mobilos képek közlését, olymódon, hogy két, hagyományos géppel készült felvétel után következik egy telefonos, az eddigi három helyett. Kissé kicsinyesnek tűnik az alkalmazott módszer, ám makacsul a fejembe vettem, hogy utolérem magamat, ami igazából inkább szinkront jelent, vagyis, ha idén januárban tartok a normál fotókkal, akkor tartsak már ott a mobilosokkal is, legalább nagyjából, ha nem is napra pontosan. Ez a cél. Hogy melyik piros CB 811-es van éppen ezen a fotón? Ki tudja...

No. 013 volt már? Esetleg az előző írásomban? Juszt se nézem vissza, ellenben jól elfelejtettem. Olyan egyformák ezek a CB 555-ösök. Vagy mégsem? Mostanság annyira bizonytalan vagyok magamban. Vagy mégsem? Nem fényezem magamat, sem a képen látható készüléket ennél jobban. Viszont már két kóbor egységdoboz szerepel a fotón, mint aki gyógyításra szorul. És még mindig sokkal nagyobb rend van az asztalomon a jelenleginél. Mikor is készült ez a felvétel? Idén január 13.-án. Akkor lehet, a kevés fényre fogom a mostani rendetlenséget, hogy azért nem fényképezek idebent estefelé a régi digitális gépemmel. Szemfülesek megfigyelhetik, hogy nemsokára este hét óra lesz, tehát lassan bejön a Leila és enni kell neki adni. Persze, reggel hét előtt biztosan fotózok asztali lámpa fényénél, hát hogyne!

Üde színfolt a maga koszos-fehér megjelenésével egy nyomógombos telefon kipróbálása a sok fekete CB 555-ös között. No. 633-at egy kedves ügyfelemtől kaptam, ki már nem rendelkezik vezetékes telefon előfizetéssel. Szerintem lassan rajtam kívül más se. Pedig nekem még alközpontom is van, több, ha készüléket szeretnék vizsgálni. Vagy az is lehet, hogy csak útban volt már, megelégeltem, hogy itt áll a kupac doboz tetején, esetleg találtam neki hirtelen egy megfelelő méretű dobozt. Felsoroltam minden lehetséges indokot? Csak mert az eredetire nem emlékszem már... Típusát tekintve PH 129 Tájfun. Tudom, hogy volt ilyen telefon, talán a kilencvenes évek közepe környékén, de hogy magyar gyártású, vagy külföldi? Mindegy, most már ez is része a gyűjteményemnek, s egyszer talán még le is fogom takarítani jól. Bár annyira nem retkes, tisztítástól nem lesz hófehér, meg este villanyfénynél fotóztam egyébként is. Kicsit többet tud a számtárcsásnál, éppen egy hangyányival, hívásismétlés, néhány telefonszám tárolása, flash-gomb - az mi is volt pontosan? Kedves kollégák egy időben rá voltak cuppanva a témára, akár a gyöngytyúk ama bizonyos friss holmira...

Muszáj volt megállnom az autóval (nyugi, itt történt a falu határában) és megörökítenem ezt az állapotot, mert ez olyan, mint a hadseregben, hogy mit csináljon katona, ha atomvillanást lát? Jól nézze meg, mert többe tilyet nem fog látni! Nem hiszem, hogy lesz másik autóm, amivel elérem a csupa egyforma számjegyből álló kilométer-óra állást. Valamint ezzel sem a tiszta hármast. Jól ráközelítettem a műszerfalra, ezért fokozottan látszik, hogy tiszta por minden, takarítanom kellene.

No. 009 az egyik legszebb CB 555-ösöm. No. 213 a másik, mutatom, ha majd sorra kerül. Utóbbi különleges, orosz exportra készült, más, komolyabb belső felépítéssel. De most ő van terítéken. Mit kell tudni róla? Az első, telefonszámot jelző ablak is bakelit, hátulról két kis fémgyűrűvel rögzítették eredetileg. Az oldalsó alumínium tábla viszont hiányzik. Keresek hozzá egy hasonlóan jó állapotút. Ilyen részletekre mondjuk nem figyeltem év elején, de még most sem késő, mert megvan nagyjából mindegyik, akikkel akkor foglalkoztam.

A következő beteget valamiért kicsit szét kellett szedni. Kicsit... Valamiért... Na jó, hagyjuk! No. 539 végül összeállt, mint lovak a kánikulában, hogy Levente fiam kedvenc mondatát idézzem. Az egyiket a sok közül. A kép alsó részén látható kincses-dobozra szeretném felhívni a tisztelt figyelmet. Egykoron még begyűjtöttem selejtváró telefonok gumilábait, ki tudja már, milyen megfontolás mentén. Aztán eltelt, vagy 20-30 év, mire kiderült, rájöttem, a TM 50-es és a CB 555-ös készülékek gumiláb-hiányai esetén pótolhatatlan jó szolgálatot tesz a kis doboz nagy tartalma. Avagy ismételten egy újabb bizonyíték arra nézve, semmit nem szabad kidobni, ha már nálam van, nálam is marad, erőnek erejével, bármi áron.

Merészelje csak azt állítani valaki, unalmas a műszerész élete, különösen pedig a CB 811-es készülékek felújítása közben. Na annak jól a figyelmébe ajánlom ezt a képet. Itt ugyanis mindössze két változata látható a panelnek, mely persze azért létezett még ennél több verzióban is, csak hát ne menjünk mindjárt ajtóstól a házba. Annyit elárulok, a felső a régebbi, az alsó később született. Egy közös bennük, a mikrokapcsoló, az a kis kék ördög egyformán rossz tud lenni alkalom adtán mindkettőben, bármelyikben. Megoldás lehet a csere-bere, már amíg van mire. Manapság már csupán alig-alig. Tehát a cél a megőrzés a múzeum számára. Természetesen elsősorban a sajátomra gondolok, gonosz és önző módon. Ugye mindenki látja a különbségeket? Indukciós tekercs gyakorlati kialakítása, sokkvégő dióda csatlakoztatásának lehetősége és kevésbé látszik, de ott a csillapítótag be-kikötésére szolgáló kis vezetékdarab, mely később préselt lemezfüllé egyszerűsödött vissza.

No. 290 emlékeim szerint évekig pihent egy doboz mélyén, miután egyszer már jól szétszedtem és megállapítottam, milyen alkatrészekre van még szüksége ahhoz, hogy megújuljon és üzemképes legyen. Egyszer a csatlakozó dugót kellett pótolnom és persze mindig akkor nincsen kéznél, mikor a legjobban keresem. Mikor kicsit se, akkor jön vagy féltucat és már csupán arra kell vigyáznom, hogy ne bújjanak el ismét. Erre tökéletes módszer az, ha rögtön kiosztom a várakozó telefonok között, csak ha éppen mennem kell dolgozni, akkor délutánra szétszélednek. Ezek már csak ilyenek. Továbbá a felhúzott ujjkorongja nem akart visszafordulni, mely hibát ennél a típusnál előidézheti az is, ha hozzáér, megszorul a gyűrűben, ahová besüllyeszteni nem átallották a tervezők. Illetve a tárcsa mechanikájához használt és alaposan beleszáradt zsír és olaj, mint rém-mese esetét is ugye ismerjük már. Felújításkor a zsinórok merevségére kevésbé érzékeny a CB 555-ös, lévén nehéz dög. Persze a csúszó gumilábak esetén ez is simán lerepülhet az asztalról, ha hirtelen vesszük fel a kézibeszélőt és viszonylag messze elvisszük a készüléktől, szintén hirtelen, gyors mozdulattal, melyet az elöregedett zsinór rugalmassága nem bír követni.

Mivel köztudott, hogy félrehord a fejem és ezért az összes fényképem ferde lesz, amit én fotózáskor egyenesnek gondolok, ezért a jelenlegi kép esetében némi korrekcióra volt szükség, köszönet érte a képszerkesztő programnak ezúton. CB 555 No. 010 a szokásos, egységdoboz-beli kondenzátor hibája miatt került szétszedésre, bár a feljegyzésem nem tartalmazza, hogy e problémát orvosoltam volna. Akkor vagy kellőképpen tele volt már a hócipőm, hogy szinte minden második telefonnak ez a baja, vagy esetleg egy beöntött egységdobozzal volt dolgom, melyet jól elraktam ízes magyar mondatok emlegetése közepette, mondván még, majd egyszer kitalálok valami módszert a kiolvasztására. Egyebekben a bakelit ház alján lévő kisebb törések okoznak fejfájást, de nem látványos, nem számottevő mértékűek, ezért maradnak a mostani állapotukban. Nagyon unatkoznom kellene, hogy nekiálljak kétkomponensű ragasztóval kiglettelni, lecsiszolni, egészen addig, amíg sík felületet kapok és le tudom festeni. A bakelitet. Festeni. Egészen jó lett egyébként ez a kép.

Mint utólag kiderült, egészen ritka a zöld szín a CB 811-esből. Erre persze azután jöttem rá, mikor már számos darabot eladtam, elcseréltem, stb. Lassan azon leszek, nem engedek ki a kezemből semmit, mert végül nem marad nekem. Ehhez azonban az kell, hogy ne is vegyek semmit, legfeljebb abból, ami még nincs nekem. Vezetékes telefon terén a hazai választékból lassan megvan már minden, amiről tudomásom van. De ha akad olyan, amiről még nem tudok... Biztosan van ilyen, de akkor az meg annyira ritka, hogy szinte esélyem sincsen beszerezni. Vagy nagyon drága és megint nem fogom tudni megvenni. Példa erre a nyilvános távbeszélő készülék. Egyszer majdnem vettem egy telefonfülkét, de nem tudtam volna hazahozni. De az a fülke volt, egészen megfizethető áron, ám a bele való telefon... Jó messzire elmentünk a zöld CB 811-estől, ugye?

Hirtelen nem tudtam, miért fényképeztem le ezt a CB 555-ös készülékhez való hallgatót, aztán rájöttem. Elvileg jó egyébként a CB 35-öshöz is. Előbbit is befejezték tudomásom szerint, mikor megérkezett a kérész-éltű CB 666-os, amit ráadásul csupán egy évig gyártottak, a CB 667-esben pedig már nem ez az alkatrész szerepelt, legfeljebb a nagyon korai példányokban. Tehát tegyük fel, hogy a hetvenes évek elején már nem készült olyan telefon, amibe ez a fajta hallgató kellett volna. Ehhez a sok-sok leírt szöveghez képest tessék nézni a gyártási dátumot: 1978! Megállapítom tehát, újabb távközléstechnikai kortörténeti dokumentumot találtam, melyet egyébként a fotózást követően egyből jól el is rejtettem magam elől, vagy valamelyik kézibeszélőbe, vagy egyik tartalék-alkatrész tároló dobozomba. Na de melyikbe? A fémházas csatlakozó dugó alsó fele, valamint a jelentősen oxidálódott hátsójú öreg szénmikrofon pedig csak ott volt.

Folytatom a CB 555-ös távbeszélő készülékek felújítását, mégpedig a No. 012-es házi leltári számot viselő példánnyal és ez év januárjában járunk továbbra is. Közben volt egy manapság már szokatlan hóesés, de egyrészt nem tartott sokáig, utána meg hamar el is olvadt, másrészt fog majd még szerepelni a róla készített felvétel, csak érjek oda a mobiltelefonnal készített képek sorában. Megjegyzem, azóta volt már mégegy, jelentősebb téli csapadék is novemberben, de arról lehet, nem készült felvétel. Az itt leírtak pedig továbbra is szigorúan kötődnek a közölt képhez... Szokásos betegségek gyötrik a típust, repedt, sarkain törött készülékház, kopott, sérült, nem érintkező automata kar, hiányzó gumiláb... Tényleg, a gumiláb, szeret elveszni, mert ugye négyszögletes lyukba kell kerek lábat tenni, aminek nincsen belső pereme, csak simán megszorul, illetve gond nélkül ki is esik. Szerencsére éreztem én ezt a problémát 30 évvel ezelőtt, amikor mentettem magamnak egy dobozzal ebből az alkatrészből, lásd a kép bal szélén - már amennyire látszik, de korábbi fotókon szerepelt már. Mi több, még TM 50 B típushoz is van lábam, de mivel a típus tömeges felújítása még nem történt meg, ezért nem derült ki, van-e szükség ott is a pótlásra.

A CB 811-esnek arról a létező egyetlen szépségéről, miszerint a teljes összeszerelés előtt lehet már próbálni a készüléket, előbb értekeztem a közösségi oldalon, mint ahogy ez a kép megjelenik itt, a blogomban. Nagyjából ezzel a ténnyel ki is merül a típus előnye, főleg abban az esetben, ha tegyük fel, a legelsőnek beépített alkatrészről derül ki, hogy rossz és cserélni kell. Ez ugyanis a készülékzsinór és a sor másik végén áll, ha utólag derül ki róla, hogy rossz, akkor lehet visszabontani a felépített készüléket, számtárcsa, zsinórok, csengő, estleges földelőgomb saruit lehúzni a panelról, csengőt, majd a panelt kivenni és aztán jöhet csak a zsinórcsere. Persze megelőzhető a bosszankodás, ha van lehetőség szétszedés, felújítás előtt próbálni, illetve, ha nem felejtem el, megmérni beszerelés előtt, hogy egyáltalán nem szakadt-e, amivel pótolni akarom a mondjuk, hogy hiányzó, vagy rosszabb esetben tőből levágott darabot. De ugyanilyen kellemetlen tud lenni, ha mondjuk a zsinór pótlása után derül ki, hogy apanel mikrokapcsolója kontakthibás és bizonytalanul működik, vagy egyáltalán nem. Sorolhatnám még a betegségeit, de ennyi is elég annak indoklására, miért nem lett a típus a kedvencem. Ennek ellenére viszont mennyi darabom van belőle! Még idén ősszel is jött egy tucat, pedig már az LB készülékek próbájára készültem, s kerestem a helyet a központnak, ugyan mégis hova fogom tenni ebben a nagy rendben, ami itt, a dolgozószobában röpke két év alatt keletkezett.

CB 555 No. 013 feljegyzéseiben az szerepel, hogy gumilábai beszáradtak és részben szétfolytak... Nem is értem, miért megint a gumilábak. Mindegy, a probléma és megoldása szépen egymásra találtak, kicseréltem őket. A csengő helyes beállítása bármely típusnál úgy történik, hogy a kis kalapács ne érintse, csupán lendületből megüsse a csészéket. Ez itt jelen esetben szintén nem jött össze előttem, de aztán általam igen. Szokásos gond továbbá a számtárcsa elpiszkolódása, mely gondot szétszedéssel, tisztítással, olajozással és beállítással ugyancsak orvosoltam. A száraz lerakódó por, beleszáradt korabeli zsír eltávolítását követően az előbb felsoroltak által okozott többlet kopás káros hatásának mérséklésére alkalmazott műszerolaj óvatos adagolás következtében a számtárcsa helyes működésre bírható, feltéve, ha a próba végzéséhez felhasznált telefonközpont alkalmas a tárcsaimpulzusok fogadására. A fekete-fehér kép annak következménye, hogy időnként eszembe jut, van ilyen funkció is a régi digitális gépemen.

CB 555 No. 213 a másik, szintén szép állapotú készülékem No. 009 után, melyeket nem adnék senkinek semmi pénzért. Az értékét tovább növeli, hogy ő valójában annak idején a néhai Szovjetúnióba készült, tehát nem is igazán nevezhető CB 555-ösnek, tudomásom szerint kolhozkészülék volt a neve, egy helyen legalább is ezen a néven olvastam róla. A mi jó öreg CB 555-ösünkhöz képest eltérő belső tartalommal bír, egy vonali csillapítótag is beépítésre került, melyen csavaros átkötéssel lehetett szabályozni a helyes működést, attól függően, milyen messze volt a készülék a központtól. Erről a szokatlan belső berendezésről akkor, tehát még idén januárban nem készítettem képet, de majd később pótolom. Lásd még: találtam egy írást a halogatásról, majd később elolvasom. Az igazi kérdés azonban valójában - mindamellett, hogy mit keres egy körömreszelő a konyhában - az, miért fényképeztem én január 22.-én este háromnegyed tízkor? Erre várjuk a megfejtéseket a Kedves Olvasóktól!

Csak a szokásos felvétel mobiltelefonnal az éppen elkészült piros színű CB 811-es készülékemről, még tavaly novemberből. Nagyon igyekeztem velük, hogy minél előbb sorra kerüljön a többi, most annál ráérősebben kezelem a kérdést, mert nem tervezek beszerezni már többet, esetleg még abból, ami nincsen. De ez inkább rádió lesz, hazai vezetékes telefon kb. mind megvan.

Csak a felvételkészítés körülményei által látszik No. 286 szépnek, de valójában közelébe sem ér 009-nek és 213-nak. Tehát az imént már szerepelteknek. Amikor azt kérdeztem leginkább magamtól, miért fotóztam az előző előtti képet este háromnegyed tízkor, nem hittem, hogy arra rá tudok tenni még egy lapáttal. Tessék nézni, mit mutat az az óra ott a háttérben? Hogyhogy melyik óra? Mind a kettő! Jelzem ezúton, a digitális azóta már a konyhában szolgál, ahol is becses nejem meg akar fagyni. Merthogy ő hőmérő is, de nem tudok mit kezdeni a kialakult helyzettel, ott hidegebb van, mindenféle fűtés és egyéb igyekezetem, lásd ablakszigetelés ellenére is.

Maga a sátán! Én? Én aztán nem! Távozzon tőlem sántán... Ja nem, csak az egységdoboz, melyet sikerült sérülésmentesen szétszednem és máris mutatom, ott, az a műanyag fóliával autentikusan betekert nagy bumszli az oka mindennek. Így az önhang hiányának is. Iker-kondenzátor, unipoláris, egy a csengő áramköréba, 1 mikrofarád értékkel, egy a mikrofon áramkörébe, 220 nanofarád értékkel. Balra és jobbra az azonos kapacitás-értékkel bíró utódok, szigorúan csak próba céljából.

Megint egy átlagos kép következik a mobiltelefonom segítségével, ki tudja már, melyik felújított CB 811-esemről, tavaly novemberből. Még pár nap és ha nem végzek addig ezzel az írással, illetve a tavalyi mobilos képekkel, akkor a folytatásban már azt kell írnom, hogy tavalyelőtti. Szörnyű lesz, ugye? Főleg annak fényében, hogy éppen számos példány vár még rám ebből a sorozatból azóta. Pedig én bíztam benne, hogy végre vége. Mikor ezt kimondtam, a telefon-társadalom egyszemélyeben felesküdött ellenem és olyan, de olyan ajánlatot adtak, amit aztán nem tudtam elutasítani. Tudták ők ezt nagyon jól. Én meg azt, hogy sorra fog kerülni a besárgult műanyag házak kifehérítésével kapcsolatos kísérlet. Nyári napsütésben nyilván, de nem ma, december 27.-én, ráadásul országos János-napon.

Itt látható a csúnya, nagy és rossz egység-kondenzátor helyett beépített alkatrész. Szigorúan az, ami fellelhető volt itthon, bontott anyag, illetve a sárga hengeres kapacitást rendeltem hozzá, mert olyanom nem volt. Sok éve bontottam el nyomtatott áramköri lapokat, még az előző lakhelyünk előtti lakásban az erkélyen ülve nyaranta délutánonként, mikor a nap már a ház másik oldalán sütött (szegény nyugati oldalon lakók). Akkor még nem tudtam, hány éven át nem lesz semmi szükség a gondosan szétválogatott és elpakolt alkatrészekre, pedig még olyan is van, ami azóta sincsen szétválogatva. Aztán egyszer csak kellett, konkrétan most ez az egy, illetve talán két ilyen egységdoboz javítása által jött meg végre az önhang a CB 555-ös készülékeimben. Hát nem megérte? 2007-ben jöttünk el abból a bizonyos lakásból, az említett bontások ezt megelőzően történtek és most, 2023 elején a sok ezerből végre kettő darab értelmet nyert.

Ő gyógyult meg jól az egységdobozban elkövetett műtét következtében. No. 376 persze nem a legszebb CB 555-ösöm, valamint tartok tőle, az eredeti egység-kondenzátor-rettenet azért ennél erőteljesebb igénybevételre volt méretezve, mint az általam próbált megoldás. De itt az volt a cél elsődlegesen, hogy valóban ez okozza-e a hibát. Tanulság: meg kell tanulnom kondenzátor-átvezetést, vagyis szivárgást mérni és megállapítani. Ez különösen akkor lesz nagyon hasznos, ha nekiállok végre a rádióimnak. Most azt mondom, a jövő évben el kell kezdenem, mert az idő telik, fiatalabb nem leszek, de nagyon jó lenne tapasztaltabbnak lennem.

Ismét egy mobilos fotó a következő CB 811-es felújításáról, melynek a házi leltári számát nem jegyeztem fel, valamint ugye a végső összeszerelés előtt lehet próbálni, hogy jól kiderüljön, kezdhetem az egészet visszabontani. Már csupán azért sem kellene több telefont beszerznem, mert mire elfogy, ami még hátra van, már bőven csicseregnek kint a madárkák. Hogy melyik tavasszal, azt nem közölték...

No. 598 maradt a végére. Neki volt az a furcsa megoldása a zsinór tekintetében, hogy a háromszálas eredeti mellé még egy negyedik szál is tartozott. Nem tudtam mire vélni a dolgot, meg nem is tetszett, ezért jól felszámoltam ezt az áldatlan állapotot. Természetesen azóta van már másik CB 555-ösöm, miért is ne lenne. De akkor és ott, 2023. januárjában a sorban ez volt az utolsó. Ha jól emlékszem, nagyjából mindet sikerült legalább valamennyire szóra bírnom. Maradt persze a beöntött egységdoboz javításának kérdése. Valamint a vaktárcsás változat jön még, ne menjenek sehova, Kedves Nézőim!

Érdeklődőknek és szakmabelieknek következzen először a vaktárcsás CB 555-ös kapcsolási rajza. Ugyanaz, mint a rendes 555-ös, csak egy számtárcsával - és ezáltal egy hibalehetőséggel - kevesebb.

Elkészült a következő CB 811-es készülék, vajszínű és már a Standard-licenc lengyel számtárcsával bír. A jövőben valahova kézhez be kellene készítenem egyik alközpontomat, hogy ténylegesen ki tudjam próbálni, működik-e rendesen a tárcsa. Illetve egyúttal szól-e a csengő. Három központom is van CB készülékhez, ebből kettő tudja fogadni az impulzusokat, egyet már próbáltam és többször használtam is, csak éppen végleges helye nincsen, előveszem, összerakom, működik, aztán leszerelem, elteszem. Ezen fogok változtatni, hogy az órás feladat ne tartson fél napig.

Minden igazgatóságon volt ilyen, első munkahelyemen, Sopronban ráadásul külön javító és szerelő üzem is működött. Már amíg, mert a kilencvenes évek közepén megszűnt. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ezeknek a papírcimkéknek, pedig utólag belegondolva lehet, hogy kellett volna. Néhányat én is kitöltöttem, de 1963-ban még tervben sem voltam. Vagy az ott nem egy hármas számjegy? A CB 555-ösnek ekkor volt még pár éve, de lehet, már tervezőasztalon állt az utód. Nem tudom, mennyi idő kellett abban az időben a műanyag készülékház gyártásának gyakorlati kifejlesztéséhez, de elég nagy szó volt, mégha néhány évbe telt is.

Együtt a csapat: a tárcsa nélküli alaplemez, a javítóműhelyi papírcimke, a kapcsolási rajz, a régi és szétfoszlott szövetzsinór, valamint a háttérben látszik a készülékház és érdeklődik egy számtárcsa, hogy esetleg nem lehetne-e... Nem, egyetlen vaktárcsás CB 555-ösöm megmarad olyannak, hogyan érkezett. Szerencsére sikerült másik zsinórokat találnom hozzá, aztán jól el is dugtam magam elől a készüléket. Tehát ahol írva vagyon nyilvántartásom szerint, ott nincsen. Sebaj, feladat a jövőre nézve, meg kell keresni. Azazhogy találni, mert akkor fog majd előjönni, mikor nem ezt keresem.

Miközben tízezerrel készülnek a CB 811-esek, balra nézek és mit látok? Táncolnak hétfejű sárkányok! Ja nem, csak Olivér írja a házi feladatát.

Németh Leila Szalámi régen szerepelt már. Következzen egy puha hasaló kutya ellenfényben!

CB 555 No. 360 elkészült. Érdekes kérdés merült fel a gyűjtőtársak részéről: létezett-e vaktárcsás készülék földelőgombos kivitelben? A választ én adtam meg, igen, volt, itt látható a képen. Mondjuk most hirtelen nem tudom, miben láttam értelmét ennek. Mert ugye földelőgombot alközpont esetén használtunk, azzal vettük a szabad városi vonalat letett, de akár felvett kézibeszélővel is, ha jogosult volt rá a mellék és volt szabad fővonal. De akkor hogyan hívta az adott mellék a többit? Mert olyan volt, hogy kézi kezelésű CB főközponttal ellátott településen egy cégnél, intézménynél alközpont üzemelt. Sőt, én még LB központos faluban is szereltem alközpontot, mely CLB adapteren keresztül kapcsolódott a főközponthoz. Érdekes probléma, szinte farkába harapó kígyó esete. Egyúttal a típus felújítását átmenetileg abahagytam, valamint véget ér a 2023-as év is, mire ez az anyag nyomdába kerül. De nem a telefonok, s a jövőben a rádiók felújítása és semmiképpen nem a képek cunamija!

Sárga színű CB 811-es készülék. Ilyenem is van, mert bár ritka, mint a fehér holló, nekem azért sikerült begyűjtenem. A teljes összeszerelést megelőzően kezdődik a próba. Persze ezt más típusú készülékkel is el tudom játszani, egyiknél sem teszem, hogy összerakom egészen és aztán dugom be az aljzatba. Vagyis nem most fedeztem fel a csőben a lukat, hogy becses nejem kedvenc mondását idézzem.

Ezzel a szigorúan ide illő, mindeféle szempontból megfelelő képpel fejezem be a 2023-as évre a bejegyzéseket az oldalamon. Sto mü vígyim na kártyínke? Mit látunk a képen?