Valami van, de nem az igazi. Ki mondta, emlékszünk? És milyen akcentussal? Valahogy megy a verkli, de nem vagyok vidám. Éppen átalakulóban a rendes munkahelyem, de az út vége az, hogy nem kell már a postás sem. Valamennyire haladok a telefonkészülékeim felújításával, de sosem érek a végére. Persze, mert mindig jönnek újak és újak és mindig találok ki újabb és újabb feladatot. Vagy egyszerűen csak volt már eddig is, éppen eszembe jutott, hogy még ezt is el kell végezni. Tavaly év végén, idén januárban elkészült felújításokkal folytatom ezt a naplót, beszerzések, hangulatok villannak meg esetleg, közben pedig próbálok mosolyogni. Csak fogó és csavarhúzó legyen hozzá.

No. 617 a nyitóképen és No. 034 ezen a mostanin, csak hogy megspóroljak egyet a milliónyi piros CB 811-esből, ami elkövetkezik most. Azért olyan sokan nem voltak-vannak, de ha már sorra vettem őket a felújításkor tavaly decemberben, akkor valahogy meg kell oldanom, hogy a lehető legtöbb szerepeljen, ellenben ne legyek annyira unalmas.

Nem tudom már, hogy melyik házi leltári számú narancssárga CB 76-os készülékemet fényképeztem le tavaly októberben a nappaliban lévő ágyon és azt milyen okból követtem el, de az biztos. Valamint az is, hogy ez a büdös csócsika azóta jól leamortizálta már ezeket az egyébként sem valami fiatal ágyterítőket. Konkrétan kutyaszagú és szakadt. Mármint a terítő.

Azon gondolkodtam, ha már elég unalmas a CB 811-esek sorozata, mi lesz akkor, ha majd a CB 555-ösök képeihez fogok érni, a tavaly decemberben, illetve idén januárban készített anyaghoz hamarosan. Mert ugye egy évvel ezelőtt ez a két típus volt terítéken, elővettem és javítottam, felújítottam, amit értem. Azt is értem, hogy egyrészt értem, tehát magamért tettem, mert nem adtam el belőle számottevő mennyiséget azóta. Másrészt például a CB 811-esből nem jött elő minden darab, amelynek pedig a nyilvántartásom szerint lennie kellene. Két eset van, vagy pontatlan ez a bizonyos táblázat, vagy pedig jól eldugtam magam elől a keresett készüléket. No. 036 ezen a felvételen szerencsére nem járt így. Be is került a megőrzésre kijelöltek közé, bár a fekete tárcsa a fekete zsinórokkal nem annyira mutatós. Ez érthető, hiszen ezen a telefonon nincsen mutató. Ha-ha-ha! Ha pedig összejön a piros zsinóros változat...

Nem teszek olyan felelőtlen kijelentést, hogy pirosból ez az utolsó CB 811-es készülék, mert később lesz majd még. Ám sorban egymás után eddig tartott a telefonok felújítása, és ahogyan már azt többször is megbeszéltük, mit mond a nőgyógyász, amikor belép az ebédlőbe, nekem is hasonló jutott az eszembe, amint egy másik színű telefont vettem elő felújítani. No. 038 egyébként szintén a halhatatlanok társulatának az ő tagja lett a lengyel tárcsájával.

Ilyen állat pedig nincs! Pedig de van, tessék nézni ezen a felvételen jól... Történt ezelőtt vagy 25 évvel, hogy hozzám került a képen látható készülék. Az egy dolog, hogy besárgult készülékház. De hogy még egy zsinór, 24 voltos csatlakozó dugóval a végén, ráadásul átalakított belső többlet alkatrészekkel? Ez utóbbiról persze kép nem készült, mert úgy gondoltam, az önmagában normál vezetékes hálózaton üzemképes készülék további alapos tanulmányozást fog igényelni majd, az idő függvényében. Emlékeim szerint valamely ipari létesítményből kikerült selejt darab van a fotón, melyet én nem átallottam a No. 040 házi leltári számmal illetni és a negyedszázaddal ezelőtti beszerzést követően ugyan mi az a pár év, mire az alapos tanulmányozásra sor kerül...

Méghogy a régi vezetékes telefon a kutyát sem érdekli? Ja de! Ja de nem... Telefonos kép tavaly októberről.

Másik probléma, egyben rejtélyes és talán kevesek által ismert jelenség, mellyel ezidáig csupán a CB 811-eseknél találkoztam, vagy két-három esetben: a készülék- és kézibeszélőzsinórokból szivárgó ismeretlen eredetű és összetételű meghatározatlan zöld szmötyi. Ha jobban tetszik, akkor trutymó. Egy dolog, hogy a készülék alaplemezét, a nyomtatott áramköri lapot összetrutymózza, szétszedést követően azt el lehet távolítani, mondjuk mindenképpen ízes magyar mondatok ismétlése közepette. Na de zöld papírra nem nyomtattak kapcsolási rajzot! Éppen elég darabszámú telefont szedtem már szét, tessék elhinni nekem. Volt fehér papír, esetleg kicsit sárgább, ha több fát használtak az alapanyaghoz. Na de zöld, olyan nem volt. Mint a kacsacsőrű emlős esete Noé bárkájában: mikor elindultunk, ilyen állat nem jött fel a fedélzetre... Ez itt kérem a zsinórokból szivárgó szmötyi által lett teljes egészében telítve és vált zölddé! Érdekes jelenség, ugye? És persze mi az a zöld trutyi és miért szivárog és miért pont ennél a típusnál?

Ez pedig a CB 810-es készülék. Szépen mutat egy kézikezelésű központtal ellátott település egyik előfizetőjénél, mondjuk miután a régi CB 35-öst, vagy CB 555-öst lecserélték erre. Ha Julcsi néni rosszul főz, de én adok neki rozsdamentes edénykészletet a régi ütött-kopott fazekai helyett, akkor javulni fog a helyzet? Minden magyar telefonkészülékből létezett úgynevezett vaktárcsás kivitel. Pontosabban egyrészt minden magyar tárcsás CB készülékből, mert ugye a kilencvenes évektől már csupán idő kérdése volt, hogy a manuális központok leszerelésre kerüljenek, másrészt meg a CB 24-es eleve tárcsa nélkül készült 1924-ben, mert akkor még nem volt automata központ hazánkban. Másik alkalmazási területe pedig az iparban az úgynevezett személyhívó, vagy diszpécser telefon volt. A létesítmény területén elhelyezett készülékek vonalai egy közös kezelői, vagy rendelkezői pulton futottak össze. No. 042 a képen biztosan megőrzésre kerül a gyűjteményemben.

Egyszer volt egy őrült ötletem, mely szerint egy CB 810-es készülékemet átalakítom CB 812-esre. Elkezdtem kifúrni hozzá a készülékházat, mert ha már van egy olyan házam, amin a nyomógombos hívómű elképzelt helye került kialakításra, továbbá van tartalék nyomógombos hívóművem, akkor legyen már hívás kezdeményezésére automata távbeszélő hálózatban alkalmas készülékem is. Persze, mintha csak ez az egy lett volna nálam ilyen... Aztán évekig dobozban pihent a félkész mű, majd pár éve ismét elővettem és befejeztem. Legszebb a hívómű két tartóelemének házilagos előállítása volt, mert menet közben jöttem rá, hogy nekem olyanból tartalékom égen-földön nincsen. Megjegyzem, érdekes, hogy azelőtt soha nem volt rá szükség, van azért néhány CB 811-es családba tartozó telefonom, de olyan nem fordult elő, hogy az egyébként gyenge műanyag eredeti alkatrész eltörött és pótlásra szorult volna. No. 043 annyira nem lett szép, mivel kicsit túltoltam a lyukak kifúrását és azt már utólag kézi reszelővel sem lehett úgy kiigaztani, hogy ne látsszon. Mindegy, többet ilyen őrültséget nem teszek, ezt a példány meg annyira nem fogom reklámozni.

Ha már a kutyát sem érdekli a régi telefon, kapóra jött az alkalom, hogy lefotózzam Leilát, amint az ezen a felvételen éppen nem látszó készülék társaságában, mintegy ügyet sem vetve rá, nagyon édesen húzza a lóbőrt. Gondoltam, egyúttal gyakorlom a kép készítését az ekkor még új mobiltelefonommal, de egyrészt rájöttem, hogy a pillanatot, az alkalmat kell gyorsan meglátni és jól kihasználni, másrészt nem lett meg a nagy áttörés, nem szerettem bele annyira a fotózásnak ebbe a fajtájába, hogy azt állandóan művelném ezzel az eszközzel.

Nem tudom eldönteni, hogy a képen látható CB 811-es készülék milyen színű. Mert nem szürke, az biztos. Korábban ez a megjelölés szerepelt a nyilvántartásomban, más kérdés, hogy egyértelműen szürke 811-esből sincsen két egyforma telefonom, lásd a korábbi problémát, miszerint nem illik a kézibeszélőhöz a készülékház. Ez itt nem fehér, nem vajszínű, de akkor milyen? Írjam azt, hogy krém, vagy csont? És mit csináltak azok a műszerészek, akiknek a minden egyéb alkatrész jó állapota mellett ki kellett volna cserélniük mondjuk ezt a házat? Vagy volt annyi ebből a típusból, hogy nyugodtan ki lehetett cserélni az egész készüléket? Esetleg belebolondultak és elkezdték az őrület határát súrolni? No. 045 sem fog eladó sorba kerülni, mert még egy ilyet nem tudok helyette szerezni soha a büdös életben, az biztos!

Na ő legalább egyértelműen vajszínű, sőt, talán még egy kicsit meg is sárgult az idők folyamán. No. 552 kevésbé szép a felújítást követően, de legfeljebb majd jól elmegy a ... gazdaságos piactérre.

Azt hitted, elfogyott a piros színű CB 811-es készülékem és nem lesz több ismertetés ezen az oldalon? Csacsi fiú! Tényleg, hölgyek is olvassák a blogomat vajon? Ismerve magamat, azóta biztosan jött még belőle néhány darab. Egy úton van hozzám, azt tudom fejből, a többit viszont meg kellene néznem, amihez most éppen nincsen kedvem. No. 601 szintén eladó lesz, ha van hozzá kedved, Karácsonyra, születésnapra kitűnő ajándék lehet!

Ennek a tavaly októberi mobilos képemnek milyen címet adjak? Illetve pontosabban milyen szöveget írjak hozzá, mikor nem tudom, melyik készülékem kel éppen életre a felvételen, továbbá változatlanul rend uralkodik az asztalomon. Ja nem, a zseni a káoszban is kiismeri magát, és egyébként is, ha elpakolnék mindent, akkor sem találnék meg semmit és így sem találok, akkor pedig nem mindegy?

Következnek a nyomógombos készülékek - majdnem, aztán pedig a Karácsony, utána, már idén januárban pedig a CB 555-ösök. Ez itt a CB 812-es, amely annyiban különbözik a 811-estől, hogy nyomógombos hívómű csatlakozik a készülékpanelhez a háromszálas számtárcsa helyett négy szál vezetékkel. Ennek érdekében még egy csúszósarus tüske kell a 10-es és 21-es pontok közötti rövidzár helyett a panelen. Majd egyszer jól megmutatom közelről is. Csak győzd kivárni... No. 129 a mellékelt fotón egyébként, 812-esből elvétve akad nálam, ezért nem tervezem értékesíteni őket. Ja, a ház ugyanaz, mint a 811-es, csak rátettek egy, a hívóműhöz igazodó keretet a tárcsa kerek helyére. Részletkérdés, hogy javítás, szerelés után még nagyobb élmény a házat rátenni a készülékre, mert a hívómű nincsen fixen rögzítve, hanem billenős kivitel. A készülék ugyanúgy tárcsaimpulzusokat szolgáltat a vonalra, MFC-kódos változat elvileg a CB 814-es lett volna, de olyat ezidáig ember csak a mesekönyvben látott - műszerészről már nem is beszélve...

Ez pedig itt kérem Propusztó bűvész cilindere... Na, emlékszünk-e még, melyik mese kezdődött ezzel a mondattal? Ugye, milyen régen szerepelt már a kérdés egyik korai bejegyzésemben! Tehát ez itt kérem a CB 815-ös, ami semmiben nem különbözik a 812-estől, csak éppen ez a típusszám-beütés szerepel a műanyag alaplemezen. Valamint a MÁV tulajdona feirat és talán az 1989-es évszám. Nem talán, hanem biztos, megnéztem! Továbbá a kerti papucsaink a kép jobb felső sarkában, mint teljesen lényegtelen mellékszereplők. No. 133 nem igényelt komolyabb felújítást, csak az ide annyira nem illő világos színű és RJ 11-es aljzatot már tartalmazó csatlakozó dugót kellett kicserélnem az e sorok írásakor még rendelkezésre álló zöld csatlakozó dugóra.

Ő erősíti a szabályt. Ő a kivétel. Nem hiszem, hogy ezt az egyetlen egy fekete CB 667-est hagytam volna a sor végére, hogy majd legyen egy kis változatosság a rengeteg CB 811-es között. Sokkal inkább az történhetett, hogy valamiért elővettem és ha már kéznél volt, akkor jól lefényképeztem. De hogy miért vettem elő? Ki tudja... No. 075 megvan még... Lehet, hogy azért, mert hiányzott róla a kézibeszélő és sehogysem bírtam pótolni úgy, hogy a ház és a nyél színe pontosan egyezzen? Valami ilyesmi dereng, persze nem vagyok ennyire okos, megnéztem gyorsan a nyilvántartásomban. Bármennyire hihetetlen, még feketében is tudott eltérő árnyalatút gyártani a hazai műanyagipar. Különösen igaz ez a korai 667-esekre, a később készültek feketének feketék, de nem egészen olyanok. Van erre példám, meg nem mondom, melyik telefonom és nem tudom, hogyan készíthetnék róla olyan képet, ahol ez jól látszik is. Helyette színlelek boldog szerelőt...

A mellékelt felvételen Németh Leila Szalámi éppen érdeklődik a frissen beszerzett rádiókészülékek iránt, ami kivételes eset. Egy orrocska-vezérelt ösztönlény esetében ennek az lehet az oka, hogy valamelyiknek például cica-szaga van...

Már Karácsony van. A kép dátuma szerint mindenképpen. S mit csinál a műszerész Karácsonykor? Telefonkészüléket újít fel, akárcsak egész éven által. Inkább, mint mondjuk egész ünnep alatt kajálni, meg tévét nézni például. No. 469 - de nézzük csak meg, mit írtam be hozzá - volt az, amelynek bicikli-belső volt húzva a két csengőcsészéjére! Öregapám se látott ilyet - szó szerint ezt írtam a nyilvántartásomba. Vagy azt akarta volna az alkotó, hogy halkan rezegjen, tehát vájt fül meghallja, de mondjuk ne  potyogjon le a Lenin-kép a szomszédban. Valamint egy másikról áttettem erre a kézibeszélőt, az egységes arculat elérése érdekében. Lehet, maga a kézibeszélő is inkább ehhez a házhoz illett jobban színárnyalatban, nem csak a zsinór színe miatt, de az is lehet, annyira azért nem volt kedvem dolgozni az ünnep alatt, hogy a kézibeszélőt szétszedjem. Karácsonykor is lehet színlelni boldog szerelőt...

Tessék, itt a párja. No. 511 zsinórjai a cserét követően immár egyformák és ha a kép láttán kicsit eltérő árnyalatú is lenne a kézibeszélő és a ház, valószínűleg nem ok nélkül döntöttem úgy, hogy az egészet cserélem, nem csak a zsinórt. Hanem okkal, mert Karácsonykor azért mégsem voltkedvem robotolni. Na jó, most, hogy ez a kép előkerült, kimentem és úhra megtekintettem a pácienst: valóban ez a ház ezzel a kézibeszélővel passzol. A hiányzó gumilábakat is jól pótoltam, már csak a kézibeszélőt tartó fekete műanyag bak hiányzik, de azt meg tudom pótolni még, ha rávisz a lélek és lesz időm, mert van még egy erősen besárgult és selejtváró házam, amin viszont megvan ez az alkatrész. Csak le kell róla operálni, amit persze akkor tart a műanyag rámelegítés, amikor le akarom szedni, a másikra pedig már pillanatragasztóval kell rögzíteni. Karácsony van, jöhet a szokásos kép a fenyőfáról?

Aránylag kevés képet készítettem a régi digitális fényképezőmmel a karácsonyfáról, aztán amikor azon gondolkodtam, hogy miért, akkor eszembe jutott, hogy már ott van a mobiltelefonom, nyilván a többit, a többet pedig azzal követtem el. Most megállok és ezt gyorsan meg is nézem, tényleg így történt-e, addig tessék tornázni, könyvet olvasni, fagottozni, stb. Valóban, mobiltelefonnal több felvételt készítettem, majd jól sorra veszem azokat is, ha már a szigorúan ide illő kacsák most nem mutatkoznak.

Ez majdnem olyan, mint az előzőt megelőző előtti felvétel, csak itt nem szerepel Leila. Másik probléma, hogy a régi géppel és a mobiltelefonnal készített képek nincsenek összhangban. Míg az imént már a karácsonyfa mutatkozott, itt a tavaly októberi beszerzések szerepelnek. Nyilván nem díszítettem fel a fát két hónappal előbb a kép kedvéért... Név szerint ezen a fotón: VadászTöltény R545 Velence, R736 Fehérvár és R946 FI Csobánc. Persze lehet, hogy nem jól írtam, de mintha kezdenék végre belejönni a típusszám-név párosításokba. Most már csak az lenne a jó, ha időm is keletkezne, hogy foglalkozzam ezekkel az egyre szaporodó rádiókkal, mert az, hogy lefotózom, bemutatom őket, még nem jelenti, hogy ismerem is a belső felépítésüket és tudom javítani, üzemképessé tenni.

Tavaly Karácsony másnapjára elkészült a sárga színű CB 81-es készülékem. Ez úgy történt, hogy elhatároztam, minden színűből lesz nekem ilyen telefonom, ha törik, ha szakad. Nem tört és nem szakadt, hanem kerestem fém alaplemezt, csengőt és panelt, kézibeszélőt, zsinórokat, nyomógombos hívóművet, na meg persze az apróbb alkatrészeket, aztán amikor minden előkerült, már csak össze kellett szerelni. Három ritka színben szerettem volna építeni egy tárcsás és egy nyomógombos telefont, narancs- és citromsárgában, valamint szürkében. Akkor még csupán négy készült el, azóta már megvan mind a hat darab. Ő itt No. 1004, az elképzelés kedvéért külön számmezőt kezdtem a leltárban a házi építésű telefonjaimnak, melyeket természetesen nem adok semmi pénzért. Most, e sorok papírra - helyett számítógépre - vetésének idején úgy áll a mérleg, hogy lesz folytatás CB 667-esekkel. De nem lövöm le a poént, tessék továbbra is jól követni ezt a naplót.

Következzen még egy felvétel a tavalyi karácsonyfáról. Aztán persze lesz majd egy harmadik is, csak a régi géppel készített néhány fotó közül. Ha pedig odaérek a mobilos képekkkel is december végéhez... Hajjaj! Itt az a lényeg, hogy a fa ágai között látszik a konyhai asztal és az egyik szék, valamint a ház utcai homlokzatán elhelyezett kültéri ünnepi világítás fénye. Mert ha másnak van, akkor nekünk is kellett, lásd asszony pajtás által az én hallószervem külső felépítésének az ő fogazatával történő illetése.

Az pedig ott az előtéri szekrény fogantyúja a fenyőfa ágai között, mint nyilvánvalóan megtekintésre vágyott fotótéma, melyet okvetlenül közzé kell tennem. Befejeztem a tavaly karácsonyi fotók közlését - már ami a régi fényképezőgépemmel készített képeket illeti. De ha odaérek a mobilos képeknél 2022. december végére...

Lehet, hogy mégis lakott abban a házban egy cica is, ahonnan ezek a rádiók jöttek? De hát egy rendes kutya életében nem szerepelnek macskák! Kedves Leila, látnád csak a szomszédban, az egész faluban, vagy akár a körzetemben élő kutyákat: egynémely macska még párnának is használja őket...

A 2003.-as, idei évet, valamint a CB 555-ös készülékek felújítását ezennel megkezdem! Első páciensem No. 008-as házi leltári számot viseli és mivel a kép szerint még az év elején vagyunk, az én agyam meg nem lexikon, ezért puskázok a nyilvántartásból: nagyon merevek voltak az ő műanyag zsinórjai, ezért kicseréltem őket. A típus tanulmányozása során a következőket tanultam meg: 1. a korábbi készülékek szürke kalapácslakk, míg a későbbi gyártmányok meghatározhatatlan zöldes-szürkés színű világosabb festésű alaplemezzel bírnak. 2. talán szintén a régebbiekre jellemző a bakelit automata kar, amely viszont szeret eltörni, később ez a kis alkatrész már műanyagból készült, mely pedig vékony, gyenge és elkopik, szinte kilyukad a használat során. 3. az alaplapra szerelt egységdobozban lévő csapnivaló minőségű iker-kondenzátornak az egyik fele, a kisebb értékű kapacitás, mely a mikrofon áramkörében van, szeret elpusztulni, ezáltal megszűnik az önhang a kézibeszélőben. Cseréje csak akkor lehetséges, ha az egységdoboz nincsen beöntve. Ha be van, akkor kisnyúl - vagy kitalálok valami eljárást a beöntő anyag kiolvasztására. Ez attól függ, mi ez az anyag és hogy hőre lágyul-e. Nem egyszerű a CB 555-ös, de talán nem is annyira borzalmas. Még szerencse, hogy nincsen másik több tucat hazai típus, amivel szenvednem kell és amennyifelé figyelnem kell. Bezzeg például a lengyelek... És mi ez a rend az asztalomon? Látnád mondjuk most!

Nem összetett a CB 555-ös belső felépítése. Van egy csengőtekercs, mely már igen hasonlatos a későbbi CB 667-es fajtával, de itt még a fém alaplemezen vannak a külön csengőcsészék. Aztán van egy egységdoboz, igazából egy iker-kondenzátort, egy ellenállást és az indukciós tekercset tartalmazza, tetején pedig az automata rugócsoport, illetve a földelőgomb érintkezői lakoznak és ennyi. A lefogató csavarokat és bilincseket nem minősítem számottevő alkatrészeknek, perzse gondot tud okozni, ha hiányoznak. Úgyszintén az asztalon látható kisebb kupac csavar, melyet az országos méretűvé duzzadó alsó rögzítőcsavar-hiány enyhítésére vadásztam össze a dobozaimból. Tehát volt olyan készülékem, ahol a lehetséges háromból csupán egy fogatta össze az alaplemezt a házzal, a műszerész meg nézett bután, miért nincs érintkezés az automata rugócsoportnál. Lett volna, ha az automata kar odaér a rugócsoporthoz, de csavar hiányában nem tehette.

Ez az év jól kezdődött abból a szempontból, hogy mindjárt január elején egy szép naplementét volt szerencsém lefotózni. A kulisszatitok annyi, hogy letámasztom a kerítés oszlopának az ő tetejére a régi digitális gépemet és erről az alkalmi állványról hosszú záridővel is egész jó felvételek készülhetnek. Lett belőlük bőven, én mégis csak ezt az egyet közlöm. Kell a hely a még hátralévő telefon-hegyeknek...

Itt éppen egy meghatározhatatlan színű és persze fel nem jegyzett házi leltári számú CB 811-es épül, a felvétel nem túl jó fényviszonyok közepette készült, még a tavalyi évben. Amennyiben valamely munkámról feltétlenül szeretnék képet készíteni októbertől márciusig hétköznap késő délután, akkor vagy megfelelő fényviszonyokat teremtek a dolgozószobában és tudom a régi gépemet használni, vagy a telefonommal alkotok. Jó lenne valahogy utolérni magamat ez utóbbi eszköz fotóival, ennek érdekében talán majd hármasával fogom venni a lépcsőfokokat a közeljövőben.

Egyre ritkábban ugyan, de néha előkerül olyan érdemes holmi, amit jelenlegi álláspontom szerint soha nem fogok használni. Ezeket jól lefényképezem és piacra dobom, mint például ezt a fekete műbőr borítású határidő-naplót is tettem idén év elején. Láss csodát, akadt, aki még használ ilyet, mert megvásárolták tőlem. Nagyon aprólékos munka lenne minden dobozt átkutatnom, lefotóznom és meghirdetnem, de néha homlokon csókol a múzsa (máskor meg a mázsa). Ennek a folyamatnak egyszer majd vége lesz - mondanám, de nem lesz, mert mindig találok valami kacatot, vagy hozzám vágnak, utánam dobják.

Volt egy televízióműsor, mikor még voltak a tévében műsorok, mi több, még néztem is. Erről volt egy rádióbeszélgetés idén év elején vasárnap reggel. Ezen felbuzdulva aznap délelőtt jól elővettem a témához kapcsolódó összes telefonkészülékemet és mivel szerencsére szép napos idő volt, ha még hideg is, de kipakoltam a kellékeket a teraszom lévő asztalra és elkészítettem, többek között ezt a felvételt. A pohár víz is része volt a műsornak, pontosabban kedvenc időtöltése a műsorvezetőnek, bár annyit nem beszélt, mindig ivott a vízből. Született is később erről egy paródia. Kitaláljuk ugye, miről van szó, melyik volt az a műsor?

Közben Leilát is érdelki, hogy mi történik a teraszon, bár lehet, ő inkább egyszerűen csak játszani szeretne.

Tavaly a Mindenszenteket otthon töltöttem Sopronban és ellátogattam az Ibolya-tóhoz, ahol ilyen és hasonló képek születtek a mobiltelefonommal. Itt jöttem rá, hogy a régi digitális gépemnek nincsen párja, ami a kacsa-fotózást illeti, mert készültek ugyan olyan fényképek is, ám azokat inkább jobb, ha ezúttal nem mutatom meg. Viszont a régi gépem nagy, külön táskában van, a telefonom pedig elfér a kabátom belső zsebében is. A kényelem meg nagy úr, főleg így ötven fölött.

A korábban látott No. 008-as után a No. 196-os házi leltári számú CB 555-ös készülék következett idén január 9.-én. Róla azt jegyezték fel a krónikások (mármint én), hogy a háza több helyen anyaghiányosan törött. Ezzel igazából nem tudtam mit kezdeni, szobrász- és grafikusművész gyűjtő kolléga ilyen esetben szépen kijavítja, kitölti, lecsiszolja, lefesti, stb. Egyszer talán majd én is, most azonban fontosabb volt a hiányzó csatlakozó dugó pótlása, a beüzemelés és a jelentkező problémák orvoslása, mint kontakthiba az automata rugócsoportnál és a csengő mechanikájának az ő helyes beállítása. A felvételen látható még egy törött műanyag automata kar, valamint egy beteg egységdoboz. Csak az a rossz minőségű beöntött alumínium-házas iker-kondenzátor, csak azt tudnám feledni...

Azért egy takarítás ráfért, melynek következtében ilyen szép lett, tessék nézni jól a szemével. Mással mondjuk érdekes lenne... Megint a 008-ast látjuk, nem ez a legszebb CB 555-ösöm, van ennél tetszetősebb példányom. Amikor javítottam őket, nem tűntek annyira veszélyesnek, de most visszagondolva, legfeljebb, amennyiben ingyen adják, akkor lesz további több darabom belőle. De ebben közrejátszik az is, hogy általános elhatározás érik bennem, miszerint ezentúl már csak azt szerzem be, amilyenem még nincsen. Aztán a gyakorlatban mennyire tudom megállni? Lehet, semennyire sem, ebben az esetben tovább színlelem a boldog szerelőt!