Egyrészt ez egy korábbi, hasonló címet viselő írásom folytatása akar lenni most, szeptember végén. Másrészt még nyílnak a völgyben a kerti virágok... Ja nem, szóval másrészt nagyjából semmi köze sincs a Karácsonyhoz és jó eséllyel egy szó sem esik róla, mi több, még a képek sem kapcsolódnak hozzá. Hacsak el nem érek a 36. fotónál tavaly Karácsonyig. Lesz ellenben telefon és telefon, valamint telefon is. Ja, és még telefon is lesz! Hogy a telefont már el ne  felejtsem...

A nyitóképen egy novemberi futball-meccs egyik képe, az emeleti szoba ablakából úgy-ahogy elkövetve. Barátságtalan idő volt a focistáknak, valamint én sem töltöttem túl sok időt az ablakban. Inkább folytatom tovább a CB 811-esek felújítását. No. 363 újfajta zsinórt kapott, az eredetinek hiányzott a csatlakozó dugója, jelen esetben pedig egyszerűbb volt az egész zsinórt cserélni. Ami ugye ennél a típusnál eléggé hálátlan feladat, mert a folyamat végén van, tehát éppen ehhez kell mindent is lebontani. Avagy a másik oldalról nézve ezt kell először felszerelni az alaplemezre és majd utána a többit.

Következik egy újabb ilyen volt - ilyen lett képpáros, egyúttal pedig az utolsó piros CB 811-es készülék. No. 390 ezekkel a világos színű, rá nem illő zsinórokkal érkezett, aztán - de nem mondanám, hogy gyorsan, mivel a nyilvántartásom szerint 6 éve érkezett - megkapta a fekete zsinórokat. A fehérek elmentek egy világos színű készülékre, akinek az ő fekete zsinórjai felszabadultak és mehettek tovább egy harmadik készülék megsegítésére. De az is lehet, hogy két telefon zsinórjait cseréltem fel egymás között, már nem emlékszem. De ha megnézném a soron következő képeket és utána kikeresném a nyilvántartásomból, hátha találok erre utaló bejegyzést... De nehéz a bányászok élete, komolyan mondom!

Nem, nem ő kapta meg az előzőleg látott piros készülék fehér zsinórjait. No. 185 a nyilvántartásom szerint is már világos zsinórokkal érkezett és persze csere ide, átszerelés oda, mindkét garnitúrát alaposan tisztítani kellett, mert ugye a fekete is bekoszolódik, de a fehéren sajnos ez látszik is, méghozzá nagyon. Viszont ebben az esetben egy fehér NDK tárcsa indokoltabb, szebb lett volna. Ugyanakkor nem tudok fehér színű műanyag betétről az eredetileg tervezett nyomógomb-sor helyén. Mondjuk olyan változatról se tudok, ahol ez végül a gyakorlatban használva lett volna. Merthogy ott lent, a tárcsa helye alatt összesen négy nyomógombnak való hely van, melyből csupán a jobb szélső lett használva, mint földelőgomb alközponti készülék esetén. Valamint világos színű alaplemezről és kézibeszélő alsó részéről se tudok e típus esetében, pedig az lett volna az igazi!

Nem emlékszem már arra, hogy ez tényleg fém ujjkorong lett volna, vagy csak fémszínű műanyag. Utóbbinak persze semmi értelme, mint ahogyan a fémnek sincsen, mivel a tárcsa összes többi alkatrésze műanyag és az egész konstrukció utcai nyilvános állomáshoz lett kitalálva, abból az időből még, amikor az emberek nem tankkal mentek be a fülkébe telefonálni. Nem javítottam soha pénzbedobós, vagy később kártyás készülékeket, de én tiszta fülkére, vagy olyanra, amely nem volt összefirkálva, megrongálva, tönkretéve, nem emlékszem. Az is eléggé beszédes, hogy a kilencvenes években Dél-Afrikából hoztunk be nyilvános telefonokat. Minden esetre ez az egy fém ujjkorongos telefonom van (No. 186), illetve valahol tartalékban egy ilyen másik tárcsa, de annak a belső szerkezete is eltérő ettől.

A dél-nyugati égboltról készített felvétellel folytatom a mobiltelefonnal készített képek bemutatását tavaly október elejéről. A néphagyomány szerint ezek a rózsaszín  felhők azt jelentik, hogy holnap szél lesz.

A következő CB 811-es készülék egy kissé ugyancsak besárgult, eredetileg szürke példány. No. 460 nem különösebben lett olyan szép, hogy a megőrzésre érdemes lenne, viszont mivel kevés maradt meg ebből a színből, ezért szeretném megbecsülni, ami van. Ennek következtében szívesen fogadok szürke színű kézibeszélő felsőrészt, mert új házam még talán lenne hozzá néhány darab.

A zöld CB 811-essel az a helyzet, hogy a pirossal ellentétben alig maradt belőle felesleges példányom. Sőt, talán nincs is, amennyiben meg tudom oldani, hogy legyen lengyel mellett kétféle NDK tárcsával is, amit elteszek a hálás, avagy hálátlan utókornak. A fekete NDK tárcsával nem lesz probléma, mert abból van bőven, ezek persze mind a birtokomban lévő készülékeken, de ugye át lehet tenni szükség esetén másikra. Hanem a fehér NDK tárcsa lassan a mumus lesz, kevés megőrzendő telefonomon van ilyen. Tartalék meg lassan semmi. No. 137 a képen is lengyel és a másik, következő szép állapotú zöld telefon szintén ezzel a tárcsával bír. Végül kénytelen leszek belátni, mindenből mindenfélét nem tudok előállítani. Erre jó majd a külön táblázat, mert ott átlátom a kérdést. Ami viszont plusz munka, de valamit valamiért.

Itt a másik zöld színű CB 811-es készülék, aki szintén nagyon szép és megmarad kiállítási, vagy bemutató célokra. De inkább úgy, hogy egy üvegajtó mögött látható és a kedves érdeklődő nem tapogatja, ejti le, lopja el. Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Semmit a kéznek? Atrix krémet a kéznek! Ez egy korabeli reklám volt. No. 486 megint egy későbbi, lengyel tárcsás példány. Van még egy fekete NDK tárcsás játékos, aztán kész, vége. Erről beszéltem az imént, mumus lesz a fehér tárcsa, mumus. Pláne, ha szeret ez is besárgulni, márpedig szeret. Mármint nem ez itt a képen, ez eleve nem is fehér.

Aggodalomra az ad okot, hogy egy nap eltéréssel ugyan, de egy éve készült ez az itt látható felvétel az új mobiltelefonommal és most ugyanígy van minden. Jó, lehet, azóta a hibás hálózati kapcsolót már átkötöttem és a Terta 325-ös a kontakhibákat leszámítva üzemképes, de akkor is: egy fűtött és megvilágított, tágasabb helyet kell kialakítanom a rádiók javításához. Eddig mondjuk a saját telefonjaim jó részét felújítottam, mellette pedig minden más ház körüli munkát is megcsináltam, ez mentségemre szolgál. De van még vagy 70 rádió, 80 telefon hátra.

Itt bizonytalanodtam el a CB 811-esek tekintetében, mert ez bizony fehér színű készülék. De volt külön vajszínű, szürke és persze a citromsárga, narancssárga, piros és zöld. De fekete az pedig nem volt! Mint a szakértő a Muppet-show-ban, az sem volt. No. 487 megmarad a gyűjteményemben, ha kitalálok neki pormentes, világos polcot, még megtekinthető is lesz nálam. Aztán végül én is olyan leszek, mint a két csípkelődő öregúr. Hogy azok kicsodák voltak? Meg kell nézni a Muppet-show-t!

A narancssárga CB 811-esemmel az a helyzet, hogy egy kedves érdeklődő hírét vette, miszerint nekem van ilyenem és jól elkunyerálta. Na jó, én voltam, mert elárultam neki. De szerencsére volt belőle még egy, valamint azóta sikerült szereznem másikat. Igaz, annak még van hibája, ezután kerül majd sorra, de amint jól megjavítom, talán még fel is újítom, akkor lefényképezem és reményeim szerint nem kell újabb egy évet várnod arra, hogy láthasd.

Kevésbé látványos a következő panorámakép, pedig az egyik legrosszabb állapotúnak gondolt piros CB 811-esem szerepel rajta és valójában csupán annyi látszik, hogy a kézibeszélőre ragasztott régesrégi matricákat tüntettem el róla. Pedig volt szétszedés, takarítás, hibajavítás is. Valamint végül a kézibeszélőt alulról megtartó két műanyag bak közül a hiányzó rögzített darab pótlása, mégpedig egy selejtes házról. A CB 811-esen a kézibeszélőt két bak tartja. Közülük az egyik rá van ragasztva a házra, másik pedig maga az automata kar. Olyat, hogy a ragasztott darab hiányozzék, még nem tapasztaltam és természetesen a selejtes házon lévő sem adta annyira könnyen magát, meg kellett erőszakolnom a cél érdekében, de végül sikerült a művelet és No. 074 jól elment a következő gazdájához.

Régen volt már icipici puhapoci tündérmaci, azaz Düdü, vagyis szőrösbőrös, tehát Leila - kihagytam valamelyik nevét? - ja igen, Csócsi... Szóval itt egy telefonos kép róla tavaly októberből. Legközelebb rádió lesz. Mármint néhány, a régi fényképező gépemmel készített telefonos képet követően mobillal elkövetett fotó címszóval.

Ő így érkezett. Valami bácsi összeépítette, amit talált a sufniban, aztán végül az illető, vagy hártamaradottjai, nem tudom, de jól eladtál az egész kócerájt. Én meg képes voltam megvenni, már csak a sárga CB 811-es miatt is. De No. 542 szépen rendbe lesz téve, csak még néhány másik felvételt kell végig szenvednie a kedves olvasónak.

Így mindjárt más, de vigyázat, csalok, mert ezen a képen nem az a telefon látható, amely az előzőn szerepelt! Ő itt No. 046 és ha valaki eddig figyelt, akkor észrevehette, hogy ennek fekete NDK számtárcsája volt, míg annak pedig lengyel. Persze útközben ki is cserélhettem, de egyiknek sem volt baja, ezért nem tettem. A sárga CB 811-es továbbra is ritka, mint a fehér holló, ezért igyekszem a kevés tartalék alkatrészemet inkább az ő felújításukra elhasználni, gondolok elsősorban a merev zsinórokra. Emlékeim szerint a nyirkos, párás, penészes helyen történő hosszabb idejű tárolás az, ami nem tesz jót, sem telefonnak, sem rádiónak, tehát ezúton hívom fel mindenki figyelmét, ne tegye ilyen helyre feleslegessé vált készülékét, hanem inkább hozza el nekem! Vagy legalább is hívja fel rá a figyelmemet...

Most akkor ez fehér, vagy vajszínű? Esetleg világosszürke? Netán csak megsárgult az erős fényben? Most adom fel a küzdelmet, gondolta a szerző, de aztán rájött, hogy őt nem ilyen fából faragták. Mint a féllábú, Tarzan szerepére jelentkező színész egyik lábát. A rendező szerint tetszik a jelölt bal lába. Na de a másikat... hogy is mondjam... más fából faragták! No. 041 sem tartozik azon telefonok közé, melyeket sietek eladni. Ha igyekszem és persze szerencsém van, a sikeresen túlvásárolt piros színűekből visznek el. Például Karácsonyra, vagy mit tudom én, csak vigyék. Na de a világos színűek? Egyszer egy szép napon kiteszem mindet egymás mellé, egy nagy asztalra, egy világos helyre és akkor ott jól eldől majd az örök kérdés. Vagy nem... Egyszer, egy szép napon...

Ha már az írás címével ellentétben egy büdös szót sem ejtek a Karácsonyról, akkor legalább ne csak telefon legyen. Ez a bakelitházas Tihany, akarom mondani, csak hany rádió tavalyi beszerzés. Mennyire nem volt időm foglalkozni a készülékekkel, bizonyítja, hogy ez is még a garázsban porosodik a többi társával együtt. Kitaláltam már, hova és hogyan hozom be az LB rendszerű központomat, a rádióknak kell még kitalálnom valami hasonló műhelyasztalt, ahol a nagy doboz és a javításához szükséges műszerek is elférnek.

Jellegzetes esete annak, hogy készülékház és kézibeszélő nem egyszerre öregszenek, ráadásul utóbbiból nincs tartalék, előbbiből pedig az új nem illik a másikhoz. Tehát, ha kicserélném a házat, még jobban látszana az eltérés. Ezért inkább megmarad No. 466 ilyennek, mint ezen a felvételen is látszik. Nem annyira szép, ha úgy döntök, továbbadom, de előbb a piros telefonok számát kell csökkentenem. Kár, hogy kevés ember gondolja az ilyesmit ajándéknak Karácsonyra - nocsak, megint leírtam ezt a szót, a címet leszámítva már másodszor. Mire végére érek, mégis kapcsolódik az anyag az év végi ünnephez.

A világos színű CB 811-es világos színű zsinórokkal és lengyel tárcsával szép, példa erre a No. 098-as házi leltári számot viselő készülék, amely most gyorsan jól bevonul - nem a történelemkönyv lapjaira, hanem a nyilvántartásomban a megőrzendők közé. Jó lenne most már csak napi rutint csinálnom abból, hogy ha most meglátok egy szép készülékemről bármikor alkotott képet, akkor rögtön tegyek róla, hogy az úgy szerepeljen a táblázatban, nehogy eladjam, mert abban az esetben további öt naprendszerben ítélnek azonnali halálra a távollétemben. De ezt az élcet már ellőttem párszor.

Tessék, mennyivel szebb így, eleve letakarítva, valamint fekete készülékzsinórral. Tulajdonképpen ez utóbbiból lehetne esetleg a ház színével megegyezőt szerelni a telefonra, mondjuk a piros és a zöld esetében mindenképpen, csupán a CB 76-osnál szükséges műanyag bevezető elemet kell leszedni, valamint csúszósarukról gondoskodni a vezetékszálak végén. De kézibeszélőzsinór az nem lenne hozzá, köszönhetően a sajátos bevezető elemeknek. Feketéből is az utolsókat használom már, ezért aztán CB 811-es készüléket senki ide ne hozzon nekem merev zsinórral, mert úgy kivágom, mint Béla bácsi a tökfőzeléket fazekastól.

Nem erősségem továbbra a különféle típusszámot és fantázianevet viselő Videoton és Vadásztöltény rádiókészülékek neveinek megjegyzése, valamint szám és név összepárosítása, azonban kezd bennem tudatosulni, hogy a Balaton az vízszintesen ívelt, a Diadal pedig függőlegesen. Az már csak hab lenne a tortán, hogy előbbiben nincsen URH sáv, utóbbiban van, de a városi legenda szerint hiába volt a sietség, az Orion készüléke sokkal kiforrottabb konstrukció lett. Ennek majd utána kell még néznem, melyik Orion típusról is van szó, valamint a még alaposabb tanulmányozást követően tudok majd saját véleményt alkotni. Úgy 30 év múlva. A kép jobb oldalán látható tintásüvegekről kizárólag az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó beszélni.

Erről beszéltem: tele vagyok piros színű CB 811-es telefonkészülékekkel. Nagyjából úgy jártam velük, mint a fekete CB 76-ossal, egyrészt még mindig sokszor jön velem szembe és nem akarom otthagyni, másrészt felújítom, tovább adom, pedig közben már tudnék foglalkozni mással. A képen látható példányt azonban megtartom. Nem csak a ritka és lassan mumussá váló fehér NDK számtárcsa miatt, hanem mert egyszerűen szép, jó állapotban van. A készülékház fényezésével itt nem kell bajlódni, viszont a belső szerelés egy pokol, ha nem is tart sokáig. Például a CB 76-osnál a készülékzsinór az utolsó művelet, legalább is nálam az szokott lenni, itt azzal kell kezdeni. Valakinek CB 811-est ajándékba Karácsonyra? Mi az, hogy nem?!

A következő képen látható No. 041-es házi leltári számot viselő fehér CB 811-es készülékemet jól bevezettem a megőrzendő telefonokat tartalmazó nyilvántartásomba, majd ezt követően bemutatom, mit vettem magamnak tavaly Karácsonyra, miután a hazai kereskedelemben használt gyakorlat szerint tanévkezdést követően már kapható szaloncukrot felfaltam - persze ez nem igaz, csak egyrészt jól hangzik, másrészt lehet szapulni a magyar rablóbandát, akiknek van bőr a képes felükön vastagon. Idén nem tervezek ilyen akciót, mármint bevásárolni magamnak az ünnepekre - mondjuk tavaly sem terveztem, aztán mi lett belőle... Lássuk a teljesség igénye nélkül, mit gyűjtöttem be 2022. decemberében.

Mustafa Kemal Atatürk arcképe egy Törökországból érkezett képeslapra ragasztott bélyegen. Örökölni fogok majd egyszer egy kisebb bélyeggyűjteményt, de hogy én ezt a hobbit folytassam, arra jelenleg nem látok esélyt, sem időm, sem pénzem, sem igazából türelmem nincsen hozzá. Aztán meglátjuk, mit hoz a következő 30 év.

Van néhány vasúti témájú könyvem. Ezeket is vásároltam egy időben, aztán mostanában már csupán azt, amit felém fúj a szél. Ezt az albumot megvettem, már azért is, hogy legyen mit nézegetnem idős koromban a hintaszékben csücsülve.

Van egy kisebb vasúti témájú képeslap-gyűjteményem is, de nem folytattam aztán a frissen megjelenő hazai kiadványok vásárlását. Ez a budapesti, akkor még Űttörővasutat ábrázoló lap a többi tavaly karácsonyi beszerzéssel együtt érkezett. Szaloncukor nem volt, vagy ha volt is, már elfogyott. Megfigyeltem, hogy akár fotózom, akár szkennelem, a digitális változat nem hozza az eredeti nyomtatott példány minőségét és felbontását.

Nyugdíjas mozdonyvezető hagyatékából emléktárgy a negyedszázados szakszervezettől. Hőmérő, óra és légnyomásmérő. Egy éve van nálam, szépen működik, hacsak a középsőben lévő elem nem kezd kimerülni.

Orion által tervezett, végül a Terta által gyártott 422-es típusú rádiókészülék. Néhány további darab van még a gyűjteményemben, lassan ennek is neki kellene állnom rendbetenni, kijavítani, felújítani.

Még egy mobiltelefonnal készített kép, aztán újabbakat kell letöltenem a fotós mappából: Fehérvár rádió, mint a vágy újabb titokzatos tárgya, szintén megérkezett a gyűjteményembe. Sőt, azóta már hárman vannak a szépségeim. Kicsi méretű készülék, talán ezért is tettem hozzá az előbb már látott 'hanyt. Eredetileg én ezt nagyobbnak gondoltam, mikor is még csak könyvben mutatkozott, élőben azért valahogy más. Mi tenné naggyá, mikor is csak középhullám vételére alkalmas? A skálaüveg biztosan nem, az nagyon vékony anyagból készült, mint erre jól felhívta tisztelt figyelmemet a kedves gyűjtőtárs, hát el is történt ezen a példányon szegény. Majd fogunk még vele és társaival is találkozni.

Orion 441. Vagy mi a szösz. Nem, egy számot tévedtem, 442! Az az igazság, hogy nem terveztem vásárolni ilyen rádiókészüléket, de ha már ott voltam és elhoztam a többit, akkor ezt se hagyjam ott. Általában így járok, hogy amikor nem szeretnék, akkor jön. De végül nem bánom meg és valójában sokkal jobb érzés, mint rágörcsölni, mert akkor már csupán azért sem fog sikerülni. Sok hullámsávos, bonyolult skálahúrozású, ami ráadásul szakadt is, tehát lesz idegszál-húzkodás csipesszel a következő 30 évben.

Az a bizonyos Nápoly rádió. A legenda szerint úgy született, hogy vitte az árvíz, amit ért, gyorsan sok készülékre volt szükség a kereskedelemben. Tele volt a raktár félkész autórádiókkal, nosza faragtak hozzá egy faházat, bele a hangszórót és máris lehet vinni a boltokba. Ha megnézzük a kezelőszerveknél, tényleg úgy néz ki, mint egy autórádió és az is, csak le kell venni a hátlapot és belekukkantani a dobozba. Erről majd értekezek még, de most folytatom a CB 811-es készülékek ismertetését, hiszen mindjárt itt a Karácsony és előtte még meg kell enni a jó előre megvett szaloncukrot is!

Ja nem, még egy rádió hátra van, az Orionton márkanevet viselő készülék, melynek skáláján pedig a VT, vagyis Vadásztöltény embléma éppen nem látható ezen a felvételen, de tessék nekem jól elhinni ezt a közlést. Mint ahogyan azt is, hogy az egész a Tertához köthető, ha emlékeim nem csalnak - márpedig de szoktak - akkor a 1064-es típusszámon futott ez a terv, de úgy látszik, hogy más is gyártotta. Mire öregember leszek, nyilvánvalóan kikupálódok ebből a gyártás-történeti anomáliából, csak éppen le is kell írnom, amit megtudok, mert el fogom addigra felejteni. Éppen a minap javasolta ezt egykori tanárom is és belátom, nagyon igaza van, meg kell fogadnom a tanácsát.

Zöld színű CB 811-esből kevés jó állapotú készülékem maradt fenn. Ellenpélda ugye a piros, amely még továbbra is ömleni fog, már ami a felújítás sorrendjében készült képeket illeti. Ezt a fekete NDK számtárcsás változatot például nem adnám semmi pénzért. Már csupán a fehér tárcsás variáció ér ennél is többet, ám ha szerencsém lesz, összejön az is, csak nem kell annyira akarni. Amennyiben egyfolytában azon rugóznék, mikor és hogyan tudok előállítani, szerezni, akkor csak szenvednék, nem jutnék előbbre a kérdésben és addig sem csinálnék mást, ami ugye lényegtelen, mert semmi tennivalóm az égvilágon nincsen... Az az ötletem támadt, hogy megpróbálok saját színű zsinóros készüléket is alkotni a CB 811-esből. Teszem ezt főleg addig, amíg van mondjuk piros, zöld és vajszínű zsinórom hozzá, illetve amint kitaláltam, hogyan oldhatom meg a kézibeszélőnél a tehermentesítést. Mert ugye csak azon az egy helyen van sajátos műanyag bevezető elem ráöntve a zsinórra, de abból meg csupán fekete és esetleg vajszínű van, egyik sem illik a zöld és piros zsinórra, mikor abban az esetben pedig a telefon minden más része zöld, illetve piros lesz.

Ez a piros CB 811-es például nagyon jól mutatna saját színű zsinórokkal, erre fel hát nem kiderült, hogy jól eladtam azóta? Sebaj, van helyette másik darab a megőrzendő példányok sorában, viszont kezdem azt gondolni, ha már úgysem hordják el tőlem olyan sebességgel a tárcsás készüléket, mint mondjuk tennék az utcára kirakott aranyrudakkal, akkor fehér NDK tárcsás telefont eszem ágában sem lesz eladnom az elkövetkezőkben. Ami ugye jelentősen nem csökkenti az eladási mennyiségeket, mert a negyedévente egy darabot hová lehet még mérsékelni... Látszik, nem egy népszerű szakma a vezetékes távközléstechnikai műszerész ilyen téren, akárcsak a bélfotómodell, de ezt ugye korábban már kitárgyaltuk.

A következő, No. 551-es házi leltári számot viselő piros CB 811-es kézibeszélő-zsinórja nem túl szép állapotú. Konkrétan kinyúlt, de talán éppen határeset még, ezért nem cseréltem ki. Egyrészt nem minden telefont tartok meg, pláne piros CB 811-esből, meg aztán nincsen már túl sok tartalék zsinórom hozzá. Van még néhány darab, ami hasonló és lehet használni némi átalakítással, de meg nem mondom, mihez volt rendszeresítve valójában. Sebaj, mert nem tervezek több 811-est venni - gondolta magában a naív szerző, erre kaptam egyet ajándékba a napokban, aki ugyan teljesen véletlenül etalon lett, vagyis olyan állapotban van, hogy megtartom, ám behívta a társait, kilátásban van több példány érkezése is. Telefonok területén mindig így járok, ezért fennhangon elkezdtem ismételgetni: nem kell több készülék, ide ne jöjjön nekem...

Nem, nem az előző képen látható készüléken cseréltem ki a kézibeszélő-zsinórt. Ez nem a mi Szűcsünk, ez egy másik szűcs. Ez egy másik készülék, jelesül No. 599. Mondom én, hogy lassan túltermelési válságban szenvedek CB 811-esből. Mi az, hogy lassan? Mert ugye van a kunkori rövidebbnek látszó zsinór és van a kisebb átmérőjű, de kinyúlós fajta másik. De hogy a kettő között legyen éppen optimálisan? Na olyan a világon nem létezik! Legyen ez a zárszó a mai írásomhoz... és nem tudom, mi következik... illetve de, még rengeteg piros CB 811-es készülék, melyhez szöveget kell írnom úgy, hogy ne ismételjem magamat. Mondom, nehéz még a műszerészek élete is, pláne ilyenkor, Karácsony előtt két hónappal!