A szürrealista nyitóképet kiheverve, melyen egyébként Leila látható és a fénnyel szemben fotózva azt kell mondjam, hogy elég jól sikerült a nem előre tervezett, hanem hirtelen felindulásból elkövetett kísérlet - nézzük meg a negyedik Terta 425-ös készülékemet. Jó eséllyel ő volt végül az a példány, aki elment az előző írásom végén említett gyűjtőtárshoz. Nem sokat foglalkoztam ezzel a típussal. EM 80-as varázsszemmel is készült, ahogyan a múltkori felvételről kiderül, bár éppen azzal a díszkeretes megoldással tűnik valahogyan régiesebbnek és ezzel a most láthatóval újabbnak, mikor is elárulom, hogy ez a fajta EM 4-es hangolásjelző a régebbi. Másik akcióm pedig az volt, hogy szereztem egyrészt egy felújított házat hiányos sasszival, valamint egy romos készüléket hiánytalan belsővel és elkezdtem a kettőt összeépíteni, jelesül a romos házat kidobtam, a hiányos fémkeretet félretettem, hogy majd egyszer lesz vele valami és a többi maradékot összeépítettem. Ennyi volt az eddigi kalandom a Terta 425-össel, valamint most, hogy gondolkodom, talán még valamelyik készüléket megpróbáltam beüzemelni, de ennél több tényleg nem történt. Tehát nagyon ideje lenne már foglalkoznom a rádióimmal, ezt bizonyítja ez a példa is!

Íme a számtárcsája! Én nem látszom, mert én éppen a fényképezőgép ellenkező oldalán csüngök. Valamint a csavarhúzó másik végén. Mint általában. Nem is készült felvétel rólam jóformán évek óta. No. 573 maradt a fekete kézibeszélővel, bár van piros kézibeszélőm és zsinórom is, de hátha így kell majd valakinek. Vagy nekem és akkor pedig marad. Lassan a hibrideket, a 667-es alaplemezen nyugvó 76-os házakat NDK tárcsával és az ilyen, a képen látható megoldásokat is leltárba kellene vennem, mint akikből megtartok, megőrzök kiállítási, bemutató célokra.

Két olyan telefon következik, melynek az ő házi leltári számát nem írtam fel. Azonban ennek megvan az az előnye, hogy így nem tudom, végül eladtam-e az adott készüléket. Ez azért jó, mert például a képen egy nagyon szép állapotú példányt látunk és ha kiderül, hogy az elmúlt egy évben engedtem a csábításnak és megváltam tőle, azt mai fejjel már lehet, hogy sajnálnám.

A szürke CB 667-esnél jobban megvan az esély arra, hogy őt nem adtam el, ugyanis egyáltalán nem emlékszem arra, hogy ebben a színben hirdettem volna. Mondjuk zöldben sem, csak azt meglátták nálam és elkunyerálták tőlem.

Kulcsos főnök-titkári készülék még sohasem szerepelt az oldalamon, emlékeim szerint. Ezért éppen itt az ideje. Kedves gyűjtőtárs elhozta nekem a telefonjait, miközben kiköltözött külföldre. Vagy nyolcvan-egynéhány darab landolt nálam, lassan neki is kellene állnom felújítani, valahogy úgy, hogy ne keverdjen az enyémmel. Szerencsére azóta már nekem is van ilyenem, mint a képen. Illetve egy garnitúra sosem használt kései készlet már volt előtte, csak azután lett még néhány darab. Ezeket összepárosítani, főnökit legalább egy titkárival, nem lesz egyszerű feladat, szerintem nem ezzel fogok kezdeni. Bár esz a kíváncsiság, mert nagyon-nagyon régen nem foglalkoztam ezzel a fajtával, talán a kilencvenes évek elején, aztán akkor jöttek a modern külföldi rendszerek és ezeknek lőttek. De nem nálam!

Gazdi, ne telefonozz, meg rádiózz folyton, hanem gyere velem játszani!

Na itt egy pillanatra evett a penész, de aztán megéreztem a feladatban a kihívást: két darab CCB-2-es típusú nyilvános pénzbedobós távbeszélő készülék, méghozzá elég jó állapotban a korához képest. Nem merek belegondolni, mibe kerülhetett a kollégának, nemrég láttam egy TMM 80-ast 150000 forintért... A kihívás a beüzemelésből áll, melyhez ugye beszédsáv feletti adatátvitel címszóval egy 40 kHz-es adót kellene előállítanom, aztán eszembe jutott, hogy van nekem szignál-generátorom, csak azt is be kell ugye üzemelni...

Nem húzom tovább az időt, mert van még bőven tennivaló, továbbá találtam olyan képet, ahol minden is rajta van egyszerre, kezdve az anyám által 40 év után feltalált és elhozott szivacs-matractól elkezdve a murakeresztúri felszámolt postahivatalból megmentett és az elmúlt egy évben sikeresen elpusztított futónövényen át a kedves gyűjtőtárs mindenféle telefonkészülékeit mutatva.

Csak még egy utolsó kérdés, Mr. Bekex! Csak még egy utolsó kép a főnök-titkári készülékről. Csak mert ez még az eredeti változathoz nagyon közeli állapotban van, talán csak a számtárcsa nem az első, mert az még a CB 555-ösé volt. De lehet, hogy ez már 667-es tárcsával készült. Öt kulcs, ebből az első három a piros fogantyúval CB vonalhoz, felül hívásjelző fehér, alul foglaltságjelző piros lámpával, aztán jó eséllyel egy LB vonal, mert a személyhívóhoz nem tartozott alsó foglaltságjelző, végül egy titkári kulcs, tehát a készüléknek volt egy párja is. Majd jól megnézem belülről, ha ebben csengetőegység van, akkor ő a főnöki, ha jelfogó-sor, akkor pedig a titkári készülék. Földelőgomb alközponti CB vonal esetén, valamint jelzés-átváltó tapadó billentyű, utóbbiból már tudnom kéne, hogy akkor ő mégis melyik a főnöki és a titkári közül, de mivel a kilencvenes évek elején foglalkoztam vele utoljára, ezért szégyen ide, öregség oda, de elfelejtettem.

CB 91 MM, az utolsó előtti hazai gyártású vezetékes távbeszélő készülék, érkezést követő állapotában. Egyrészt nem teljesen igaz ez, készült még telefon, de az nem a Mechanikai Művekhez kapcsolódik. Másrészt írom, hogy fellelt állapotában, én már csak az átvevője voltam ennek a kedves gyűjtőtárs követte, azazhogy találta el őt. Távol-keleti unokanővéreink megrendelve, névszerint Sika és Mika.

Megköszönjük távol-keleti unokanővreinknek az ő áldozatos munkájukat, távozásukat követően CB 91 MM szép lett. Jó sajnos nem, a nyomógombos hívómű panele olyan mértékben oxidálódott, hogy jó eséllyel tele van fólia-szakadással, cseredarab meg ugye nincsen, hacsak be nem esik egy romos példány.

Volt még egy vegyesfelvágott jellegű doboz a kedves gyűjtő kolléga által elhozott holmik között, melynek az ő tartalmát jobbnak láttam kipakolni az asztalra és úgy megörökíteni. Történt ez jó eséllyel annak okán, hogy nem tudtam eldönteni, melyik tárgyat vegyem egésznek, mivel szerettem volna legalább nagyjából meghatározni, mennyi készülékről is vagy szó. A házi készítésű vonalvizsgáló telefonok ügyében még máig sem született döntés, hogy a kézibeszélőre szerelt számtárcsa a hosszú zsinórral és két krokodil-csipesszel a zsinór végén az vajon készüléknek számít-e, vagy sem.

A számtárcsás készülékek mellé érzésem szerint befér néhány darab nyomógombos telefon is. Főleg, ha ez a hazai CB 91 MM és tavaly szeptember első felében elővettem őket egy közös fotóra. De csupán ez a három lenne belőlük? Nézzem csak meg gyorsan... Valóban, a kép készítésekor tényleg három darab volt, azonban mára már hat darab lett. Három fehér, három piros. És ne feledjem a hetediket, amely szürke és 1991 óta rendületlenül üzemel anyámnál.

Nem tudom, milyen apropóból fényképeztem le tavaly szeptember közepén este 7 órakor kint a teraszon a kétfajta TM 50-es telefonkészüléket, ahelyett, hogy mondjuk behoztam volna egy olyan helyre, ahol több, erősebb a mesterséges fény. Vagy vártam volna mondjuk másnapig, hogy nappal tudjam őket lekapni. Azért az, ha nehezen is, de kivehető, legalább is számomra, hogy a jobb oldali az A típus. Jó, lehet, csak nekem ismerős a kis telefonszám-tartó ablak a nagy tofla ház elején. Mintha egy LB készüléknek olyan hosszú kapcsolási száma lenne. Hazai viszonyok között konkrétan nem tudok kétszámjegyűnél hosszabbról. Nem állok neki megkeresni, hogy létezett-e itthon olyan LB központ, amely száznál is több előfizetőt volt képes kezelni. Ehhez át kellene néznem a birtokomban lévő összes kapcsolási rajzot. Úgy emlékszem, úgy 50-60 körül lehetett a legnagyobb.

Vásároltam végre egy biztonsági leválasztó transzformátort. Ettől persze még nem termett itt egy komplett rádió-javító műhely, de az első lépést legalább már megtettem. Persze valójában többet, mert el kellett mennem érte egy bácsihoz a fővárosba, ahová a másik bácsi, az eladó elvitte. Aztán itthon szétszedtem, mert első próbán rettenetesen búgott a készülék. Ugye, mikor eleve azért vettem meg, hogy rádiót próbáljak általa, pontosabban rajta keresztül, mert ha zárlatos a vizsgált alany, akkor a soros 100 wattos izzó felgyullad, akkor nem kellemes jelenség, hogy a trafót hallom búgni, a készüléket meg tőle nem hallom, hogy megszólal-e. Maga az ötlet jó, miszerint mindent egy vastag és erős üvegszál erősítésű bakelit lapra pakolunk fel, azonban a gyakorlati kivitelezés... Lényeg, hogy maga a transzformátor nem volt rendesen összeszerelve, lemezelés csavarjai meghúzva, ami a búgás oka. Másrészt úgy gondoltam, hogy ha ezt nem sikerül megoldanom, akkor másodlagos ötletként magát a trafót kell rugalmasan, lehetőleg valamely, a rázkódást elnyelő anyag közvetítésével felfogatni az előlapra. Itt, ebből a fotóból nem derül ki, de az első és a második problémát is sikerült megoldanom, melynek következtében a készülék most már csendes és hallom tőle a próbált rádiót is. Csak éppen olyan sokat nem volt használatban, mert az ideiglenes asztal kicsi, és télen befagy a seggem - kint van szegénykém a garázsban. Idén télre be fogok vele költözni, mert jó eséllyel már hideg lesz, mire odaérek, hogy megint rádiót próbáljak vele.

Mikor a soron következő fotómappát átnéztem, először el nem tudtam képezelni, mit csináltam, hogy az előző és a mostani kép dátuma között egy hónap telt el. Aztán rájöttem és ez rossz hír, hogy akkor vettük az új mobiltelefonomat és egy ideig mindent is annak az ő kamerájával fényképeztem, próbálandó, hogy vajon méltó utóda lesz-e a régi digitális gépemnek. Merthogy ha igen, akkor bizony a régit nyugdíjazni terveztem. Aztán kiderült, hogy bármilyen öreg is a régi - 15 éves - de az új nyomába sem ér, így a villanóval készítendő felvételeket leszámítva még egy jó ideig marad a régi. Meg persze azért mellette az új, ha éppen látok valami érdekeset és ugye nem vonszolom magammal a régit, ellenben a telefon mindig nálam van. Viszont ebben az esetben a mobillal készített képeken foglalmam sincsen, hogy melyik telefonom szerepel, mert ott esélyem sem volt a fotóz-letölt-megnevez játék elvégzésére. Jó, éppen lett volna, ha nagyon akarom, de kicsit sem akartam, mással voltam elfoglalva. Sőt, amit mobillal fotóztam, annak azóta sincsen neve. Azért majd valahogyan fognak szerepelni azok a képek is néha, mint ahogy egyéb témában néha már előfordult, de akad még a régi géppel készített fénykép is bőven. Mint például ez: No. 625 felújítása a látható módon jól elkészült. Narancssárga kézibeszélő, mint tartalék? Ugyan már királylány, én csak az orosházi libamájkonzerveimért jöttem! Van még belőle öt komplett készlet. Mármint fekete kézibeszélő zsinórral.

Vegyünk egy példát: ezt a képet tavaly szeptember 26.-án készítettem az új mobiltelefonommal. Pedig a régi digitális gépem is tud fekete-fehéret, csak be kell állítani. De hogy melyik fekete CB 667-esem van a képen? Talán a hosszú újfajta zsinórból ki tudnám deríteni, de keresse a fene! Azt határoztam, hogy ha eszembe jut, néha szemelvényeket fogok felidézni a mobilos képekből. Az asztalomon egy év óta is éppoly kupi van, tegnap este fotóztam ismét hasonlót, hogy ezt az egy éveset jól letöltöttem. Mert nem ám a telefon tárolja a képeket, ááá dehogy. Ennek hátránya, hogy a friss fotók nem rögtön elérhetők az itthoni asztali gépemen. Mint a régi szép időkben, meg kell várni, hogy a film beteljen és a fotólabor kidolgozza. Egyébként folyton azt álmodom, hogy van még sok ellőtt, kidolgozatlan filmem és egyesével beadom őket a laborba, de elfelejtek érte menni. Pedig régen készített vasúti fotók vannak a negatívon... Tény, hogy éveken át fotóztam a vasútat hivatalosan, szinte naponta hordtam filmet előhívatni, na de akkor is. Ezért ki se kell mozdulnom és egy nap múltán ideér.

Folytattam a fekete CB 667-esek felújítását, illetve a No. 636-ossal egy időre be is fejeztem tavaly októberben. Következnek a nem-szeretem CB 811-esek, aztán pedig a nagyon-nem-szeretem CB 35-ösök. De az már egy másik mese lesz, tavaly december és idén január környékéről.

Lássuk elsőként No. 627-est. Azt hiszem, itt nem készült előtte kép, egyszerűen fogtam, szétszedtem, letakarítottam és összeraktam. Ennél a típusnál kimarad a készülékház és a kézibeszélő polírozása, mert eleve egy gyárilag érdes és fénytelen felületről beszélünk, ami esetleg a túlzott igénybevétel következtében fényesedhet csak ki. Másik dolog, hogy a 811-esből készült fehér, vaj és szürke is, amelyek jól össze tudnak keveredni, miután a napon kellőképpen besárgultak. Tartalék házam ugyan még lenne hozzá egy-két darab, de kézibeszélő, amelynek ugye csak a teteje egyezik meg színben a házzal, mert mindegyik alja fekete, na olyanom aztán nincsen. Kimaradt a pártértekezlet, lehet tovább halászni!

No. 229 esetében a kedves szerelő kolléga túltolta a kézibeszélő két részét összefogató csavart, ezért a kis púp a piros felső részen. Ettől függetlenül a készülék elég hamar és jól elkelt a ... gazdaágos piactéren.

Bandázás az udvaron az alkalmi haverral, Zsömivel. Séta közben találtuk kint az utcán, behoztuk, jól elvoltak, közben kiderítettük, hogy a nyolcadik szomszéd szomszédjáé, vittük neki vissza. Így megy ez nálunk a külvárosban.

Azért a régi digitális gépem tud néha érdekes színeket produkálni, megfelelő fényviszonyok közepette persze. Nem emlékszem rá, hogy No. 230 ilyen színű lett volna. Olyan volt, mint az összes többi zöld CB 811-es. Persze lehet, hogy titokban, éjszakánként szeretett volna ő lenni a telefontársadalom kis különce. Nem derül ki, mert időnközben ő is jól elment új gazdájához.

Az ilyen eseteket közzé szoktam tenni a közösségi oldalamon, történt ugyanis, hogy No. 453 nem sárga volt, csak rettenetesen koszos. Mármint hogy a szürke ház fény helyett borzasztó sok retket kapott élete során, melyet sikeresen eltávolítva jól kiderült, valójában egy szép állapotú készüléket kaptam végeredményként. Az még nem derült ki, hogy valóban megosztottam-e ismerőseimmel ezt a képpárost, az alkotást ugyanis tavaly október 22.-én hoztam létre, 11 hónappal ezelőtt. Vagyis sikerült egy hónapot lefaragnom az éves lemaradásomból, hurrá!

Egykori munkahelyem papírcimkéje a következő CB 811-es készülék belsejében. Sajnos nem az én aláírásom szerepel rajta. Sőt, senkié nem szerepel, vagy csak ceruzával írta az illető és már eltűnt, vagy eleve nem merte bevallani, hogy bizony ő követte el ezt a szörnyűséget. 9 évet dolgoztam itt, egyszer-kétszer besegítettem a készülékjavító csoportnak és van olyan példányom, amiben igenis az én kézjegyem szerepel!

Egyedül ennek a vajszínű CB 811-esnek voltak a házzal azonos színű zsinórjai és itt sem az összesnek. Minden más színű készülék fekete zsinórokkal bírt a típuson belül.

Lehet, hogy a fekete zsinórok és fekete számtárcsa által okozott összkép-hatás teszi, de ennek a következő példánynak mintha kicsit sárgább és sötétebb lenne a háza. Valamint hiányzik a készülékcsatlakozó dugója is, de nyilván ezt a felújítás során jól pótoltam. Megnéztem, de nem derül ki a nyilvántartásomból, magát a telefont pedig most aztán elő nem veszem, olyan isten nincs.

Egy újabb szürke CB 811-es, név szerint No. 442. Ezzel az újfajta RJ 11-es zsinórral rögtön használható is bármely mai modern szolgáltató vezetékes vonalán, más kérdés, hogy a modemes kapcsolat a számtárcsa-impulzusokkal már nem tud mit kezdeni. Mondanom sem kell, jól el is ment egy új gazdához. Vagy egy újgazdaghoz, ez már nem derült ki a történetből.

Nagyon szép lett a következő CB 811-es készülékem a felújítást követően. Eredetileg egy CB 81-es hívóművét adták hozzá bekötetlenül, de én már láttam, hogy ebből akkor sem lesz 812-es, inkább jól felújítottam hozzá egy használt lengyel számtárcsát. A hívómű pedig elment, jó eséllyel egyik következő utánépített CB 81-es készülékemhez. Megjegyzem, piszkálja a csőrömet, hogy például van még két darab, 81-eshez való panelem, ugyanakkor meg 76-oshoz való nincsen. De hogy jön ez most ide? Eszembe jutott és gyorsan leírom, akár szeretnéd, akár nem, akkor is. Rengeteg piros 811-esem van. Megnéztem hamar, 18 darab. Ez tarthatatlan állapot, legfeljebb a szokásos hármat szeretném megtartani, fehér és fekete tárcsával, illetve lengyel tárcsával. Érdekes, nem is ez a képen látható példány a legszebb készülékem, van még ennél is szebb.

Szoba kilátással. Vagy kiáltással? Nem, nem ordítoztam, inkább valami panorámakép-funkciót próbáltam ki, miközben az emeleti hálószobából a tetőablakon kukucskálva fényképeztem az új telefonommal. Az eredmény a képen látható, mindenki döntse el, hogy most jó lett a felvétel, szép helyen lakunk, vagy mégsem. A szomszéd kertek sokkal nagyobbak és a szomszédok azokat nagyobb kedvvel is művelik, nekünk sokkal kisebb és elhanyagoltabb területünk van, de nem is gazdálkodni vettük.

Még egy piros színű CB 811-es következik, úgyszólván átlagos állapotban a felújítást követően. Számos példány fogja követni, még szerencse, hogy nem egy nap alatt végeztem el több telefonnak a felújítását, mert másnapra, vagy akár aznap estére már jócskán beleuntam volna, hogy mindig ugyanazt a műveletet végzem. Több napra elosztva nem olyan vészes a helyzet, más kérdés, hogy hiába érek lassan a végére, egyrészt mindig jön, amit meg kell javítani, másrészt ott vannak a kedves gyűjtőtárs által nálam letétbe helyezett készülékek, ugyancsak felújításra várva.

Itt az volt a feladat, hogy egy régi telefont hogyan lehet változtatás nélkül, a készülék eredeti állapotát megtartva csatlakoztatni a mai modern szolgáltató vezetékes vonalához. Magyarul zsinórcsere nélkül bekötni a beltéri egységbe, most függetlenül attól, melyik szolgáltató milyen egységéről beszélünk. A megoldás egy régi fajta, de már vegyes konnektor és igény szerint x méter hosszúságú RJ 11-es zsinór. Kicsit visszafelé megy a dolog, mert ugye eredetileg ez egy fali csatlakozó aljzat, melybe bekötöttem a telefonvonalat és régi fajta, valamint újfajta dugóval egyaránt lehetett bele csatlakozni, sőt, egyszerre a kétfélével is, így megoldható volt a párhuzamosítás. Más kérdés, hogy az asztalomon a rendrakás akkor se, azóta se valósult meg, így egyrészt még második világháborús harcoló német alakulat is látható a felvételen, melyet a mobiltelefonommal követtem el tavaly októberben, másrészt itt rendet kényszerből csak akkor szoktam rakni, ha már kezdek belefulladni a holmikba, illetve elindultak lefelé az asztalról, mert nem férnek már el.

Tavaly novemberben már nem kajáltunk kint az asztalnál a teraszon, valahogy nem lett volna természetes a mosolyunk, miközben odafagyunk a levest kanalazva. Sőt, belefagyott volna a kanál a levesbe, arcunkra meg a mosoly... Azért nem hiszem, hogy ennyire hideg volt 2022. utolsó előtti hónapjában, de azért az asztalterítőt letakaríthattam volna, mielőtt telefonokat fényképezek rajta. No. 336 újfajta zsinórral zsületett újjá jól, gondolom, hogy régi nem volt neki, vagy hiányos, vagy szakadt, vagy... De várj, megnézem, addig ne menj sehova! Megnéztem, volt itt minden, csatlakozó dugó hiánya, zsinórszakadás, panelen fóliaszakadás, mikrokapcsoló kontakthiba, görkorcsolyaverseny, tibeti istentisztelet, krumplistészta-főzés, stb.

Elkészült a biztonsági trafó javítása és már ott is van a tesztalany, egy szép külső állapotú, ám több hibát birtokló Terta 325-ös készülék személyében. Az még semmi, hogy a kétkörös hálózati kapcsoló szakadt, azt át lehet kötni, bár, mint utólag kiderült, elég nehézkes, kevés hely van hozzá és a forrasztópákám sem elég nagy teljesítményű ehhez a feladathoz - akkor még neki sem álltam a sasszihoz kapcsolódó vezetéket forrasztani, ami ugye elég nagy fémfelület és még nehezebb felmelegíteni. Maga a hangerőszabályozó és a hangszínszabályozó is kontakthibás, azokat is jó lenne javítani, vagy cserélni, ami megint sok szerelés, meg forrasztás. Aztán a lelazult hullámváltó tárcsa sem az igazi, mert bár előzetes félelmem szerencsére nem jött be, miszerint a spiáter ház repedt meg, tehát vissza tudtam rögzíteni a tengelyre, de meg is kell tisztítani az oxidos érintkezőket, mert így hol jó, hol meg nem. Furcsa továbbá, hogy a skálaüveg egyik oldalán van csak világítás. Meg kell néznem egy másik készüléken, hova van kötve a másik oldalon és így kiderülne, valakinek esetleg szüksége volt egy foglalatra és ebből vette ki, vagy pedig eleve készült ilyen változat, mindeössze egy izzóval, ami ugye csak a skála egyik oldalát világítja be, a másik oldal sötét marad. Ha ez még mind nem lenne elég és esetleg elhaladnánk a probléma mellett, miszerint magát a sasszit kiszerelni és a képen látható, javítható, szerelhető állapotba hozni sem kicsi feladat, elmondanám, maga a felvétel egy éve készült és ma is meg tudnám ismételni, ugyanis az elmúlt egy év alatt sajnos semmi előrelépés nem történt, ugyanúgy ott van a garázsban kialakított ideiglenes asztalon a készülék, ahogyan a képen látjuk.

Lehet, hogy mégis a fényképezőgépem alkotja ezeket a furcsa színeket, azáltal, hogy nincsen elég fény a teraszon? No. 335 sem olyan zöld, mint ezen a felvételen. Ezt jól le tudnám ellenőrizni, mert még megvan egy év óta is, de kibattyogni érte a garázsba ebben az esőben kedve van a radai rossebnek. Zöldből kevés példányom maradt, na de pirosból, hogy 18 darab van? Megint nem figyeltem oda, mint a Terta 325-ösnél, vagy az LB 37-esnél...

Szürkéből nem sok CB 811-esem van. Kettőt sikeresen elkunyeráltak tőlem, persze én meg hagytam magamat, ha nem is elsőre, de kötélnek álltam. Ami maradt, az vagy kissé sárga már, ami nem lenne akkora baj, ha a kézibeszélő felső részéből is lenne tartalékom, de mivel ezek együtt sárgultak a házzal, nagyon bután nézne ki a szép ház a csúnya kézibeszélővel. Tehát marad, amíg nem kerül elő egy jobb példány. No. 283 azért eléggé elfogadható állapotú, bár a kézibeszélőzsinór nem a legszebb rajta. De ha nem merev, akkor ez nem akkora baj.

Újabb piros CB 811-es következik. Jó hír az, hogy No. 349 az utolsó mára, rossz, hogy a következő írásomban még legalább kettő szerepelni fog. Merthogy a mai anyag ezennel véget ért. Sikerült ezt is egy hét alatt összekalapálnom, viszont úgy néz ki, hogy a következő két hétvégém foglalt lesz, tehát amit még hétközben meg tudok tenni, az meglesz, amit meg nem, az későbbre marad. A tavaly novemberi képanyagból válogatok, valamint a mobiltelefonommal elkövetett képekből ugyszintén továbbra. A viszontlátásra, a viszonthallásra!