Egy média-személyiség új műsorának ez volt a reklámja. Márciusban. Tény: én nem vagyok média-személyiség, szeptembert írunk, viszont tollazatomat tekintve egyre jobban hasonlítok egy házikacsára. Csőrömet tekintve nemkülömben! Mi történt egy éve ilyenkor? Ennek eredek a nyomába, letagadva, hogy valójában még 2022. augusztusában járok képek terén, ám mire végére érek a soron következő fotóalbumnak, már november lesz. De nem az idei naptárban, azért ennél több időm van ezt a blogot írni.

Az Orion emblémás R 999 F típusú rádiókészülék csőkészlete megegyezik a Terta 328-aséval. Van még néhány pár cipő, amely erre a fára készült. A cipész is maradjon ennél a fánál. Hogy melyiknél? Hát amelyiket kapta! Abbahagytam... Kapcsolási rajzról nem tudok nyilatkozni, mennyire hasonlít, vagy egyezik meg, át kellene néznem, összehasonlítanom őket, de nem lesz rá időm. Örülni fogok, ha eljutok odáig, hogy a kiválasztott típusból egy-egy példány életre kel. Őt például mindenképpen szeretném. Hátulról nézve a bal oldalról harmadik kis sasszira szegecselt bakelit lemezen lévő kapcsoló törött el. Vagy ha jobban tetszik, akkor a feszültségváltó mellett balra. Lényeg, hogy kaptam a kedves gyűjtőtárstól donor készüléket, forgatógomb és kapcsoló pótlására mindenképpen. Hátlapra nem emlékszem, meg kellene keresnem, hogy van-e, mert néhány nap múlva érkezik is a kolléga személyesen, addigra tudnia kell, ha szükség van rá, hogy hozzon.

Következő beszerzésem tárgya megint egy családtag. Mármint egy másik család tagja, nem a mienk. Illetve de igen, most már az enyém, csak nem úgy. Kell még némi idő, mire megtanulom, vagy legalább is megszokom, hogy a Videotonnál, és elődjeinél minden is egy család tagja volt. Változtattak kicsit külső megjelenésen, kapcsolási rajzon, alkalmazott anyagokon, vagy akár szerelési technológián és máris egy másik családtag született, egy családon belül akár több tucat résztvevő. Ő itt R 946 FI. Mármint ef-egy, nem ef-í!. Létezett belőle még FA, ef-kettő és ef-öt is, ráadásul különféle külső megjelenéssel, csak hogy az őrület rád jöjjön, miközben próbálod megjegyezni, követni gyűjtőként, mit kellene még beszerezned, amit aztán majd utódaid kivágnak a ... Tessék nézni jól: sötétbarna készülékház, világosbarna előlapi kerettel. Megvan? Akkor most szünet, mert más témájú kép jön, aztán teszt, emlékszel-e az itt leírtakra...

Csak hogy próbára tegyem az agyadat, az előző képen látott rádióról egy fotó hátulról is. Csőkiosztás tekintetében ugyanaz, mint az előző írás végén látott R 999 F és mint a Terta 328. Segítek: EZ 80, 2xECH81, EBL 21, EM 80. Nem látod a csöveket? Nem baj, nem a te szemed ferde (dehogynem, csak úriember vagyok, nem mondok ilyet), tényleg nincsenek. Ez a jobb állapotú készülékem, következik a rosszabb. De előtte valami más...

ui.: igen, a hangolás-jelző foglalata sincsen a helyén, jól látod. Mert azt maga cső tartja ott, az meg ugye hiányzik.

Egy helyi zenésztől, egyben elektronikai szakembertől vettem a képen látható csővoltmérőt. Idős ember lévén ő úgy gondolta, már nincsen rá szüksége, ki tudja, meddig húzza még betegségét követően - címszóval. Más műszert is vásároltam tőle, de arról nem tudom, készítettem-e felvételt, képes voltam és nem. Pedig ideje, hogy összeálljon végre a hőn áhított rádió-javító műhely, mert már annyira régóta vágyom rá, hogy csak na. Valami még hiányzik hozzá, csak tudnám, micsoda az és mit kell tennem, hogy idejöjjön. Egy oszcilloszkóp esetleg? Nyugi, van!

Megjegyezted a kettővel ezelőtti képet? Akkor mi a különbség a mostani fotón látható rádiókészülék és az előző között? Igen, az előlapi belső keret festése. Valamint még más, de azt most nem kell tudnod, mert nem látod. De fogom mutatni, nem úszod meg, ááá dehogy! Ugyanúgy R 946 FI. És nem ef-í. Ef-római egy!

És még mi a különbség? Ebben vannak csövek, hiányzik viszont a hangszóró. Akkor hogyan lesz a kettőből két kiállítási tárgy? Vagy akár két szép, vagy két működő darab? Vigyázat, a kettő nem feltétlenül egy és ugyanaz... Szenvedek ugye a szép és ezer hibával bíró Terta 325-össel. Mondjuk jó lenne többet foglalkoznom vele, de itt megint képbe kerül egy jól használható műhely igénye.

Hogyan fogok én több halat, ha állandóan pártértekezletet tartok? Emlékszünk ugye a régi történetre, illetve régi dilemmámra? Vagy dolgozok, mint a güzü, de akkor nem keletkezik róla fotódokumentum, vagy fotózok, lesz millió képem és nem haladok a munkával. Béreljek fel egy stábot? Azt már nem, inkább megmutatom, mivé lett a korábban látott piros CB 667-es. No. 048 kopott is volta, fakó is volt, fénytelen, matt és nincsen már távközlési kisraktár, ahonnan a Nóra néni majd ad ki másik készülékházat, kézibeszélőt és zsinórokat. Van viszont Csont színű CB 76-os házam, talán még egy-két darab NDK számtárcsám és vagy féltucat fekete kézibeszélőm új zsinórral. Az eredmény a fotón látható és most éppen gondolkodom. Tudom, nem látszik. Egyrészt azon, hogy azóta lett neki csatlakozó dugója, csak itt éppen ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megörökítsem a hálátlan utókornak. Másrészt megtartsam-e ezeket a házi hibrideket, vagy piacra dobjam és csupán a legszebb eredetiek képezzék a gyűjteményem legjavát. Kevesebb készülék, kevesebb hely, ugyanakkor kisebb választék... hmmm...

Tudtam, hogy nem fogod elhinni, ezért lefotóztam a pótolt csatlakozó dugóval is. Ugye, most már elhiszed? Sztereó Pacsirta is éppen arra járt akkor... Hogy az meg kicsoda? Hát ott látszik a kép jobb alsó sarkában és fog még ő majd szerepelni, ha szeretnéd, ha nem, akkor is.

CB 667 No. 049 ebben a formában elnyerte egy kedves érdeklődő tetszését, ezért jól meg is vásárolta tőlem. Pedig csupán az történt, hogy a besárgult eredeti házat és kézibeszélő nyelet eltettem - nagyjából számolva jövő nyárra, mikor is megint jó eséllyel futhatok neki a hidrogén-peroxidos kezelést követő napoztatásnak. Rendben, hogy ezekben a napokban szinte nyári meleg van, ám mire odaérek, hogy megvegyem a vegyszert, addigra nem lesz meleg és napsütés. Aztán lehet, hogy végül hagyom az egészet a fenébe és kivágom a kukába. Pedig elég szép gyűjteményem van már besárgult műanyag alkatrészekből. Tehát ott tartok, hogy a még fellelhető tartalékokból a képen látható összeállítást sikerült alkotnom. De hogy az ilyen hibridek maradjanak-e, vagy sem? Nem bírom eldönteni. Pedig a fejembe vettem, hogy kevesebb holmit kellene tárolnom, akkor lenne esélyem télire beállni valamelyik kocsival valamelyik garázsba. Vagy építek egy harmadikat...

Hol van az megírva, hogy csak két felvételből lehet panorámaképet készíteni? És az mitől panorámakép, hogy több fotót egymás alá, vagy egymás mellé pakolok? Merthogy olyat is lehet ám, csak kilóg a monitorodból oldalt... Na jó, igyekeztem a közel azonos szögből készülteket összeszedni. Történt, hogy volt mindjárt három olyan piros CB 667-esem, amelyeknek valamiért nem akaródzott nekiállnom felújítani. A meglévő alkatrészek, készülékházak, kézibeszélők, zsinórok letakarításával nem értem volna el számottevő, látványos eredményt. Ezért jól elővettem, lefényképeztem őket sorban és feltettem a hirdetést a ... gazdaságos piactérre. Lett is rá vevő, te pedig szerencsés ember vagy, mert nem egyesével mutatom, hogy ez ilyen, az meg olyan, harmadik amolyan, mert más dolgom is van és jó lenne végre kicsit utolérnem magamat, más esélyt nem látok rá, hogy nekiálljak rádió-javító műhelyt építeni. No. 058, 061 és 099, köszönöm, hogy velem töltöttétek az elmúlt, nem tudom, hány évet!

Nem emlékszik valaki, miért vettem elő tavaly augusztus 20.-án ezt a szürke CB 667-es készülékemet? Biztosan nem az államalapítás, vagy az új kenyér ünnepe alkalmából. Inkább az lehetett, hogy akkor kezdtem összeszedni azokat a telefonokat, amelyekről semmilyen, vagy csak kevés, elégtelen bejegyzés szerepelt a nyilvántartásomban, így nem tudtam, kell-e velük tennem valamit és ha igen, mit, ahhoz milyen alkatrész kell, stb. Ünnepnapon nem illik hangos munkát végezni, erre a csendes tevékenységre esett a választás és vagy egy tucat távbeszélőt jól megkerestem, behoztam, állapotfelmértem, fotóztam. No. 123 bizony eléggé besárgult, akárhogyan nézem is. Mármint, hogy a róla készített mindegyik fotón sárga. De valójában szépen öregedett meg, másrészt esélyem sincsen kicserélni a házat és a kézibeszélőt. Hagyom így, mint Laci bácsi az időjárást. Ez ilyen miklósfai mondás, melyet meg szeretnék őrizni az utókor számára és erre legalkalmasabb hely ez a bejegyzés. Tudom, a zsinórról hiányzik a szürke zsinórbevezető, jól látod. Ha nagyon unatkozom, majd pótolom, ha lesz mivel, illetve ha addig el nem viszi valaki, hogy nála sárguljon, öregedjen tovább.

Ha és amennyiben az előző szürke telefonra azt mondtad, a képet látva azt gondoltad, hogy besárgult, akkor vajon mit mondanál erre a készülékre? Mit mondanának arra a nőre, aki később lesz csúnya? Hát még szép! No. 160 valójában szépen sárgult meg, még azok a szemlátomást utólag rátett és hozzá képest fehér mikrofon- és hallgatófedelek is jól illenek hozzá. Ilyet nem állított ám elő a Telefongyár, sem a Mechanikai Művek, de még a Kókány Berci sufnijában sem készült. Ezt a természet alkotta. Mármint az Icuka titkárnő természete, hogy képest volt kitenni erős napfénynek, illetve erős lámpavilágításnak.

Bármennyire is található még az én raktáramban piros kézibeszélő zsinórral ellátva, valamely megfontolásból ezen a No. 573-as házi leltári számot viselő készülékemen meghagytam a feketét felújítás után is. Egyedül a szétszedés és alapos takarítás történt meg, illetve a számtárcsa tisztítása, netán a repedezett ujjkorong cseréje. De meg is nézem, mert nincsen messze... A három pötty jelképezi az íróasztal és a kinti polc között oda-vissza megtett utat: nem, nem cseréltem ki mégsem, legalább is, ami most rajta van, azon csak két repedés látható. Mármost akkor adott a kérdés, cseréljem le utólag mégis a kézibeszélőt pirosra és úgy próbáljam meg eladni, vagy így, ahogyan a képen látható. Melyik állapotban fogják hamarabb elvinni? Jó, nem halok éhen, egy próbát megér, felteszem a ... gazdaságos piactérre és meglátjuk. Utóbbi három pötty most egészen mást jelent.

Rádiók következnek ismét, ha már az ősznél tartunk, akkor elsőnek egy megőszült példánya jön egy idős sorozatnak. Lassan, de biztosan kezdek azért kikupálódni videotonológiából, azahogy vadásztöltényológiából, merthogy a Velence erősen 1968 előtti gyártmány. Olyannyira, hogy a legelső még az ötvenes évek közepén, mindjárt a Jubilate kezdő-típust követően született. Amit látunk, az pedig az utolsó, ebbe a szögletes házba és korabeli műanyag előlappal helyezték el gyakorlatilag ugyanazt a sasszit, mely a Terta 328-assal, meg a múltkor látott R999F-el megegyező csőkészlettel bír. Mondanám, magam is megőszülök, mire ezen átvágom, átrágom magamat, de egyrészt mindkét folyamat beindult már, másrészt állandóan kell foglalkoznom vele, ha azt akarom, hogy belemenjen a tudás a buksimba és ott is maradjon. Ismét ott tartunk, hogy nagyon kell az a rádió-javító műhely.

Tehát VT R646U a képen 1963-ból, e sorok írásakor 60 éves, öttel több nálam.

Mikor már a bolondulás kezd el kerülgetni, akkor jön szembe veled ez az Orion emblémás VT R4330. Nem tudom, egyébként mi a neve és melyik család hányadik tagja. Maradtam volna csak a Tertánál, mennyivel egyszerűbb lenne az életem. És mennyivel unalmasabb... Persze ismerve magamat, akkor is találnék elfoglaltságot. Nem tudom, mi lenne az, alkalom szüli a tolvajt is. Azt a bal oldali külső forgatógombot még ki kell majd cserélnem, egyébként nem lenne olyan rossz bőrben a készülék. Mindegy is, amit még be tudok szerezni, az meglesz, amire nem kerül sor, az nem képezi majd a gyűjteményem részét. Erősen gondolkodom, hogy nekiállok jobban régi holmikat vásárolni, amihez ugye először is pénz, hely és idő kell és mi van, ha végül minden vacak a nyakamon marad?

Kevés bakelitházas készülékeim egyike teljesen véletlenül a Vadásztölténygyárhoz köthető. VT R4010 Dallam ugyancsak öt évvel öregebb nálam, amit valójában meg kellene ünnepelnünk, hiszen akkor az idén 60 éves. Most nézem, hogy többféle műanyag előlappal készült és ez igaz is lehet, mert a képen egy vajszínű példány látható, míg én azóta jól beszereztem egy szürkét, amelyen a forgatógombok is eredetiek ráadásul. Hátránya a típusnak, hogy a 736-os Fehérvárral egyetemben csupán középhullámú vételre alkalmas. Ott pedig manapság a Kossuth adó fogható különösebb erőfeszítés nélkül, esetleg a Muravidéki magyar rádió, illetve a Petőfi helyén a Dankó rádió, de ezekhez már munkát kell végezni, esetenként nem is keveset. Az pedig manapság nem divat, mint az közismert.

Két kérdés motoszkál a fejemben a képen látható VT R926 Dália nevű rádió kapcsán. Illetve három. Egy: mit tettek vajon ezzel a szegény készülékkel, hogy a műanyag előlapja ilyen valószínűtlenül meggörbült? Kettő: hogyan gondolták azt, hogy a bakelit házat csak úgy lefestjük különféle színekre, lásd még babakék, bugyi-rózsaszín (ez itt a képen még a jobbik eset, milyen lenne mondjuk narancssárgában, vagy neonzöldben)? Utóbbi ötletet ki ne próbáljam valaha is... Pirosban kellene, akkor lenne rá vevő... Na befejeztem. Három: ha volt Dália, miért nem létezett Kardvirág, vagy Rózsa? Csak mert ezek a kedvenc virágaim, ezek voltak bőven megtalálhatók gyerekkoromban anyai nagyszüleim kertjében az Alföldön nyaranta.

Mondja már meg nekem valaki, mert különben hülye maradok örökre, mi különbség van a Videoton R4902 és a képen látható RA3101-es típusú készülékek között? Mert akárhogyan is nézem, keresem, a kettő jelen olvasatban egy és ugyanaz. Hogy a régebbi világosabb barna házzal készült, a másik pedig sötétebbel? Mindekettő ugyanúgy már félvezető egyenirányítóval, de még csövekkel készült, ráadásul a gyártörténet szerint azonos időben, 1969 és 1971 között. Akkor? Lehet, bennem van a hiba,de nem értem. Vagy esetleg nem is kellene, hogy értsem, mert ott és akkor éppen azért tartották a portást, hogy a logikát, mint olyat, nehogy beengedje az üzem területére. Vagyok ezzel így manapság is, elég a ... na hagyjuk, kire, mire gondolnom!

Elővettem egyet a tavaly nyár végén még felmérésre, felújításra váró CB 811-es készülék-halmazból és lefényképeztem, anélkül, hogy lejegyeztem volna, mely házi leltári számot viselő példány szerepel a felvételen. Itt a világvége! Persze nem, mert ez nyilván az utolsó eset, hogy ilyet véghez vigyek. Ja nem.. Csak éppen kedvem támadt ezen a konyhai széken véghez vinni a fényképezést, miközben egy nyárvégi vihar készülődött és akkor most gyorsan erre a kedvezőtlen körülményre is kenjük jól, hogy miért nem azonosítottam be ennél pontosabban a képen látható készüléket! Feladat elvégezve, mehetünk tovább... Nem?

A nyitóképhez képest még drámaibb felvételt szeretnétek? Tessék, megkaptátok, a továbbiakban itt nekem senki se reklamáljon! A két fotó néhány perc eltéréssel ugyanazon a napon készült és jól elteszem az utókor számára, hogy tavaly augusztus végén ilyen apokaliptikus képeket készítettem jól az öreg fényképezőgépemmel, mindenki megrökönyödésére. Rökönyödtök már? Mi lesz, meddig várjak még?

A vihar előtti drámai tájképek készítésébe olyannyira sikerült belefeledkeznem, vagy másképpen megfogalmazva ráizgulnom, hogy nem írtam fel ennek a narancssárga telefonkészüléknek az ő házi leltári számát. Persze könnyű ráfogni erre, sokkal egyszerűbb lenne beismernem, hogy csupán a szokásos módon rendetlen és trehány voltam. De tényleg felfokozott lelki állapotban voltam, fújt a szél, kezdett sötétedni és én még gyorsan le szerettem volna fotografálni néhány telefont, mielőtt elkezd esni az eső, sőt, még el is akartam pakolni, csak éppen nem volt már elég fény a kinti asztalon, ezért hirtelen felindulásból ezt a konyhai széket húztam ki a tető széléhez, hogy valamirevaló felvételt készíthessek.

Most néhány képkockán keresztül vihar előtti tájképek és telefonok fogják váltani egymást. Ez itt az előbbi, ha még nem vetted volna észre. Arra viszont már nem emlékszem, tényleg volt-e zivatar tavaly augusztus 24.-én este? Ha valaki emlékszik rá, kérem írja meg az e-mail címemre.

Ez is de vajon melyik fekete színű CB 76-os készülékem lehet? Nem elég, hogy nem írtam fel a házi leltári számát, de hányszor megfogadtam, nem veszek több feketét, erre mit látok? Még be sem merem vallani, de e sorok papírra vetésekor is milyen, nemrég érkezett készüléket újítok fel éppen? Hát nem rózsaszínt, az biztos...

Még ezt az utolsó képet közzéteszem a vihar előtti állapotokról, aztán befejeztem. Itt még nem volt meg a jelenleg is használt mobiltelefonom, amellyel aztán később számos hasonló felvételt készítettem a környező vidékről, de ez a jövő zenéje már. Viszont a kacsás képek nem lettek jók, ezért keresnem kell egyet a világhálón, mert nagyon régen szerepelt már csőrös hápogó és azt gondolná a kedves olvasó, teljesen leszoktam róluk, vagy már nem is kedvelem őket. Pedig de!

Tessék, itt van. El kell vinnem magammal a régi fényképezőgépemt, ha legközelebb hazamegyek a kacsás tóhoz, a mobiltelefonom kamerájával nagyon jó felvételeket tudok készíteni a tájról, de a hápi nem fog odajönni hozzám - hacsak nem éhes nagyon, illetve kedves embertársaim nem rontották el azzal, hogy etetik és így nem keres magának kaját, hanem kunyerál - a távolról közelre hozott képekkel való kísérlet pedig a mobil kamera esetében teljes kudarcot vallott az első eredmények elemzése alapján.

Megfigyelők rámutattak arra... De régen idéztem már ezt az immáron szállóigévé vált közhelyet , pedig annak idején a rádióban minden hírnek ez volt a harmadik mondata. Tehát több kívülálló véleménye is megegyezett abban, hogy a vajszínű CB 76-os szebb a fehér tárcsával és a készülékház színével megegyező zsinórokkal. Én meg azt mondom, hogy igyekszem belőle eltenni ilyet is, meg olyat is, mint a képen, hogy fekete NDK számtárcsa fekete zsinórokkal. Jut eszembe, kellene gyorsan és jól gyártanom egy kis táblázatot, ha már vezetek egy hosszú és részletes nyilvántartást, hogy mely típusú és színű készülékből milyen változatot sikerült megőriznem az utókor számára. Nem vészes a helyzet, mert három típusról, és legfeljebb nyolcféle színről beszélünk. Ezen belül pedig négyféle változatról. CB 667, CB 76, CB 811. Fekete, vaj, fehér, szürke, piros, zöld, sárga, narancs. Saját színű, vagy fekete zsinórral, fehér, vagy fekete NDK számtárcsával, fehér és nagyon ritkán fekete lengyel tárcsával. Na így azért már nem olyan egyszerű, de minden változat nem fordult elő, lásd CB 811-esből nem készült fekete. No. 620 a képen állapot alapján megmarad a gyűjteményemben?

Nem fogom a következő három egyforma típusú és nagyjából ugyanolyan kinézetű készülékemet egyenként bemutatni, hogy at egyik ilyen, a másik meg olyan. Harmadik meg amolyan. Az is ménkű-nagy tévedés, hogy a fejem repedtfazék alakú! Ja nem, szóval nincs szó arról, hogy egyazon készülékre előbb felraktam volna azt az első fehér műanyag lapot, aztán meg leszedtem róla mégis. Ez tényleg három különböző telefon, jelesül No. 621, 622 és 623. Azért annyit hozzáteszek, bár nyilván már régen észrevetted, hogy az elsőnél a kézibeszélő zsinórbevezetője kicsúszott a helyéről. Van ennél a TM 50 B típusnál valami idétlen rögzítőelem bakelitből a nyélben, ami szeret megszabadulni a gazdájától. Valamint ugye a második és harmadik telefonnak nincsen csatlakozó dugója. Mivel ez manapság már nem tömegcikk a vasedényboltban, ezért, amikor majd ismét előveszem és üzembe helyezem az LB központomat, lesz egy zsinór, melynek mindkét vége csavaros csatlakozón végződik, így ezeket a készülékeket is jól ki tudom próbálni.

Tény, hogy világos színű számtárcsával és zsinórokkal valahogy egységesebb a kinézete és valószínűleg ez okból kifolyólag jól meg is vásárolták azóta a képen látható No. 624-es házi leltári számú telefonkészülékemet, azonban én mindegyik változatból el szeretnék tenni az utókor számára egy-egy példányt és nem az az elhatározás vezérel, hogy a szépet megtartom, a csúnyát meg eladom. Persze ami rossz, sérült, vagy koszos, az lehetőség szerint tisztításra, javításra kerül, ami pedig törött, az kuka.

A konyhában este villanóval készített felvétel a háztartási eszközök után elmosogatott piros készülékházról ilyen lett. Emlékeim szerint ez volt az utolsó alkalom, hogy a régi gépemen a műfényt használtam, tavaly augusztus végén. Mondjuk nem tudom, miért vártam azt, hogy esetleg állásában megjavul a gépem, de ez már így marad, 15 éves masinát nem fogok elvinni sehova javíttatni. Nincs is hova már, én pedig nem szedem szét, majd csak nappal fogom használni.

Vasárnapi bolhapiaci szerzeményeim, még mindig tavaly augusztus végéről: lengyel Telkom Elektrim piros színű készülék, jó eséllyel az eredeti csomagolásának alsó felében, telepes export Csobánc rádió és egy CB 811-es, kinek is az ő házi leltári számát persze nem jegyeztem fel meglepő és tőlem szokatlan módon. Mentségemre szolgáljon, hogy itt, ekkor még lehet, nem is volt neki olyanja. A rádió még egyszer fellép ma este (sem e sorok írásakor, sem a fotó készítésének idején nem az volt, csak így jobban hangzik), mert különleges és ritka állatfaj. Egyébként nem járok a bolhapiacra csak úgy, hanem ismerős előtte szól, hogy van valamije a számomra és megbeszéljük a találkozót. Itt ezúttal még annyi történt, hogy az első kettő készüléket tőle hoztam, közben pedig átirányított egy másik bácsihoz, akitől a CB 811-est vettem. Mondjuk oda érdemes lenne ellátogatnom néha, de látatlanban lottó, vagy nyerek (hozok) valamit, vagy nem.

Egészen pontosan Orion emblémás telepes export Csobánc rádió. Említettem már, a Vadásztölténygyárnak nem volt külkereskedelmi joga, az Orionnak viszont igen, ezért helyezték el az emblémát a bal oldali forgatógomb felett. Később jól megtanulmányozom majd alaposabban is, amely tevékenységről már csak azért is kellene több fényképfelvételt készítenem, mert ha egyszer előveszem és szétszedem, kitakarítom, esetleg megjavítom, üzemképessé teszem, ezt le kell dokumentálnom alaposan, mert nem ezt teszem minden nap és két hét alatt el fogom felejteni, mit is csináltam pontosan. Ennek persze megvan az a hátránya, hogy a büdös életben nem fogom elvégezni a műveletet, vagyis sokáig tart és olyan helyen kell megtennem, ahol nincsen útban a szétszedett készülék.

Mutatom a készülék hátulját is, mert itt látszik valójában, hogy a rádió hálózati és telepes üzemmódra egyaránt alkalmas. A bal felső sarokban található a külön egységet képező hálózati adapter, ott, ahol a hátlapon az erre vonatkozó feszültség-adatok is olvashatóak. Lent a hálózati zsinór részben látszik. Apropó hátlap, érdekes, hogy itt pedig a Vadásztölténygyár felirat egy utólag felragasztott matrica. A telepkészlet már nem fért a dobozba, csatlakozó zsinórjai feltekerve lógnak a hátlapon. A köteg alatti kis fekete kapcsoló az átváltási lehetőség telep és hálózat között. Érdekes szerkezet, mindenképpen belenéznék rövidesen, mert kíváncsi vagyok, főleg az előzetes hírek alapján, miszerint a VT elég pocsék anyagokkal és szerelési technológiával dolgozott, de sajnos van ennél sürgősebb tennivalóm, mégpedig több tucatnyi. Külső hangszóró, lemezjátszó-bemenet, antenna és föld, szokásos sárgaréz banánhüvelyek.

Szintén régóta zajló felújítási terv valósult meg végre, nagy nehezen, mikor is CB 667 No. 165 és 245 elkészült. Ezek némileg jobb állapotban voltak, mint a korábban már mutatott három piros társuk, csak valamiért szigorúan ragaszkodtam ahhoz, hogy a jó munkához idő kell. Ne de ennyi? A történet vége az, hogy a kép készítéséhez képest egy év múlva, azaz most egyikük jól el is ment a következő gazdájához. De hogy melyik, azt már nem tudom. Illetve azt tudom, hogy melyiket adtam el, de hogy az a képen a bal, vagy a jobb oldali volt, na azt már nem tudom. Arra némileg emlékszem, hogy miért nem cseréltem ki egyformára a zsinórokat. Mert nem volt másik, pontosabban nem volt fordított összeállítás, vagyis piros kézibeszélő-zsinór fekete készülékzsinórral. Pedig elég alaposan átnéztem a meglévő CB 667-eseimet, talán ezért is tartott ilyen sokáig a művelet.

Törött házzal és összeragasztott kézibeszélővel szerepelt már az imént ez a piros CB 667-es készülék. A házzal és a kézibeszélővel nem lehetett mást tenni, repült a sárga fedelű fekete kukába. Nem lévén másik 667-es házam, utolsó előtti tartalék 76-osomat vetettem be egy szintén utolsó előtti fehér NDK számtárcsa társaságában. Maradtak a piros zsinórok, így összességében egy szép telefon lett a végeredmény. Azt már úgysem hiszed el, hogy a műanyag alaplemez is törött volt, ezért a telefon elvesztette a gyári számát. De ez nem derül ki a felvételről. Mint ahogyan az sem, hogy a megmaradt és javítható 667-es számtárcsát viszont jól megkapta a soron következő, mindjárt bemutatásra kerülő másik piros telefon.

CB 667 No. 614 nagyon szép állapotú készülék lett. Tavaly augusztus vége óta most talált gazdára, nem is akármilyen helyre került, egy helyi retro klub megnyitóján lépett fel. Azt gondolnánk, ez talán a legszebb telefon, de elárulom, azért is mertem odaadni, mert van ennél még szebb állapotú piros készülékem is!

Újra itt az ősz! Ez a felvétel már szeptember elején készült, igaz, egy évvel ezelőtt. Történt, hogy kedves gyűjtőtárssal egyezkedtem, hoz nekem néhány alkatrészt, készüléket, ám cserébe szüksége lenne egy Terta 425-ösre. Nosza rajta jó katonák, jól előkaptam a meglévő négy készülékemet és lefotóztam. Micsoda? Hogy itt csak hármat látsz? Valóban, a negyedik később jött elő és őt külön fényképeztem. De már csak a következő írásban fog megmutatkozni, mert a mainak ezzel a képpel vége. Melyikre esett a választás végül? Nem tudom már. Köszönöm a figyelmet, a viszontlátásra!