Muszáj valami hatásos nyitóképet betennem. Ez például milyen? Kitalálja a Kedves Olvasó, kit ábrázol? Elárulom, hogy Fekete Géza szobrászművész alkotása és Budapesten, a Falk Miksa utcában található. Tavaly áprilisban adták át, egy népszerű kitalált személyt alakító magyar származású amerikai színész ballonkabátban, szivarral a kezében vakarja a fejét, előtte kutyája, a lelógó fülű mélabús képű eb. Na lehet tippelni kérem! Addig igyekszem én is kitalálni, hogyan kapcsolódhat ez a kép vezetékes távbeszélő készülékeimet általában bemutató sorozatom ötödik részéhez...

Az éppen aktuális LB 37-es az őt megillető vizsgálati pozícióban. Felírtam már, hogy készítenem kell egy telefonasztalt, párhuzamosan a róla szóló cikkel? Megnéztem, felírtam. Akkor jó. Szóval hogyan kapcsolódjon az első kép ezen írás témájához? Például úgy, hogy egyszer majd nekem is jól ki kell nyomoznom, mi baja van azoknak a négy darab kurblis telefonoknak, melyek e helyen megbuktak már. Na, ha ezt meglátják az LB 37-esek, hogy én megint cikket írok: rögtön idejönnek és ismét átveszik a hatalmat.

Na tessék, máris itt egy, ráadásul különleges darab. Nagyon szép állapotban érkezett, aztán közelebbről megvizsgálva kezdett gyanús lenni. Leszedtem a csengőcsészéket és ezt találtam alattuk. Puff, a kirakat! A kívül szép, belül kukacos alma esete. Tavaly óta egyfolytában nem értem, hogyan lehet egy LB 37-es ilyen redvás a csengőcsészék alatt. Oké, hogy 1953-as és az régen volt. Az is rendben van, hogy nem egy dobozban töltötte az elmúlt 50 évet, hanem használták. Vagy lehet, hogy éppen azért lett ilyen, mert a víz is ott rakja le a hordalékát, ahol nem olyan erős a sodrás... Micsoda filozofikus gondolatokra késztet engem egy kurblis telefon, hát persze, hogy velük foglalkozom!

Holdbéli táj a csészék árnyékában. Még jó, hogy a festést nem kezdte ki ez a szmötyi. De ez csak a tisztítás utáni állapotban készült képről fog kiderülni, azt meg nem tettem még fel ide. Tudok ám még ilyen címeket mondani, például vonatkerékpumpáló a szabadstrand pénztárosánál. Gyerekkorunkban találtunk ki ilyeneket, mint nehezen megvalósítható foglalkozásokat. Bent is maradt a Kocsis Csabi osztálytársam a seregben, miután letöltötte a sorkatonai idejét, hát csoda ez? Meg aztán belőlem is mi lett: telefon-belező... Egyszer, ha lesz egy rendes műhelyem, bizony hogy kiteszem ezt a feliratot az ajtajára.

Na hát aztán a belseje is hogyan néz már ki ennek a készüléknek! Az alaplemez tiszta rityó. Meséltem már? Levente fiam még kicsi volt és a régi lakásban laktunk, ahol szintén nem a takarítás volt a mindennapos délutáni és esti tevékenységünk munka után, fáradtan. Azt azonban megállapítottam, hogy itt minden csupa rityó. Mire Levente kijött a szobájából és megkérdezte, hogy melyik a jityó? Ez ma már egy családi legenda és most jól le is írtam az utókor számára.

Tűzoltó takarítást követő állapotok a készülék belsejében. A tökéletes tisztasághoz persze mindent ki kellett volna szedni az alaplapról. Mivel nem tettem meg, ezért az alkatrészek alatt még ott maradt az a bizonyos rityó. Például az indukciós tekercs alatt is, nézzed szemeddel.

Időközben a csengőcsészék alatt az alábbi, patika minőségű tisztaságot sikerült előállítanom. Azt azért nem állítom, hogy enni lehetne róla, olyan tiszta. Ki akarna étkezésre használni egy LB 37-es telefonkészüléket? Mondjuk egyszer anyám talált egy zöld műanyag frizbit a fűben és hazavitte, hogy jó lesz tányérnak. De ez 85 éves korban már megbocsájható cselekedet. Különben is, ki tudja, mit fogok én majd művelni annyi idősen. LB 37-eseimet legfeljebb a rozsda akarná megenni, mint ahogyan erre számos példa akad is a gyűjteményemben. Egy kicsit már itt is bejelentette étkezési szándékát, bár ez a tény ezen a képen nem látszik. Viszont az a kicsiny horpadás az induktor púpjának bal szélén igen.

A megtisztított LB 37-esek átmenetileg helyet foglalnak a könyvespolcon a Medveölő fia és az Ezüst tó kincse mellett. Az előrelátó Winnetou pedig vizet kapál az indiánoknak. Ezt követően a jobb oldali készülék majd jól eltávozik egy igen kiváló kollégához és a továbbiakban az ő gyűjteményének része lesz. Ezen a képen látszik, hogy a bal oldali telefon alaplemezének szélét bizony már elkezdte megenni a rozda. Azt pedig így mégse adhatom oda senkinek. Majd jól lecsiszolom és lefestem, amikor beindítom az erkélyen a készülékház-felújító projektemet. Lassan annyit emlegetem ezt, hogy már azon kezdek el izgulni, hogy ezen a nyáron összejön-e ez a tervem.

Miután az LB 37-esek megint átvették titokban a hatalmat ebben a cikkben is (hát tehetek én arról, hogy még tudat alatt is ennyire szeretem őket - hát tehetek), következzen végre valami más. Egy öreg CB 35-ös az ő szövetborítású kézibeszélőzsinórjával, utolsó generációs bakelit ujjkorongos számtárcsájával és őskuszagubancolódott műanyag készülékzsinórjával. Mottó: sok vagy te egy legénynek, megállj, én majd kettőt csinálok belőled! Szóval van ez a szemmel láthatóan hosszú zsinór, egyes telefonjaim meg intenzív zsinórhiányban szenvednek. Akkor majd jól jövök én az ollóval és nyissz, adok belőle a zsinórtalannak. Illetve inkább csípőfogóval, ollóval az öreg Bagaméri nyiszálta el a szövetborítású kézibeszélőzsinórt, ugye teccenek emlékezni? Ahelyett, hogy nekem adta volna... Na, honnan is van ez a jelenet?  Csak legyen  még egy utolsó darab fémházas csatlakozó dugó valahol. Mert ilyen öreg készülékhez az kell. Csak az meg már ritka, mint a fehér holló. Mármint a fémházas csatlakozó dugó, CB 35-ös az van bőven a gyűjteményemben.

Fali teleptartó doboz bármely LB rendszerű készülékhez. Korábban elég ijesztő látványt nyújtott, elrettentő példaként érdemes lett volna úgy is lefotózni. Sikerült teljesen megtisztítanom a reá rakodott jelentős mértékű falfestéktől. Mert kik laknak a falon? Festék. Volt rajta bőven meszes és olajos is, adtak neki a festő bácsik a pemzlivel. Valamint elláttam az ötpontos fali csatlakozó aljzattal. Merthogy ő lesz az itthoni LB hálózatomnak az a végpontja, mely a nagyszobában hivatott a készülékeimet próbaképpen beüzemelni. Nem ám csak rádrótozzuk, meg repülőzsinór, neeeem. Szabályos kiépítés. Kókány Berci legfeljebb átmenetileg megtűrt személy nálunk.

A csodálatos helyi telep. Kettő ilyen kellett belőle az előbb látott fali teleptartó dobozba. Sorba kötve kőkemény 2,8 voltos feszültséget szolgáltatott a mikrofonnak. Úgynevezett lélegző telep. A tetején lévő fehér műanyag kupakot kellett levágni üzembe helyezés előtt, a bejutó levegő oxigéntartalmának hatására indult meg benne az energiatermelés. A képen látható példányok mára egy deka energiát nem szolgáltatnak. Állítólag nyáron a tűző napra kitéve feléled. Idén kipróbálom.

Következzen a Telefontársadalom Kis Különce, ahogyan ezt egy igen kiváló kolléga megfogalmazta és amely kifejezés már ráragadt erre a valóban nem szokványos LB 37-esre. The Little Eccentric of Phone Society, ahogyan ezt én angolra lefordítottam, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy egy önálló cikket is kapjon majd ez a szokatlan szürke színű és egy bolgár TM50-es kézibeszélőjét hordozó, a gyűjteményemben 106-os leltári számmal helyet foglaló készülék.

A ki tudja már, milyen szándékkal lefotózott szép állapotú LB 37-esek számát egyel növelő felvétel. Hát még szép! És nálam az is marad, egynémely nőnemű egyeddel ellentétben később sem lesz csúnya. Képzeljék el ezt a mondatot Galla Miklós szájából! Egyszer majd eljutok abba az állapotba, hogy amit lefotózok, arról rögtön cikket is írok, így tudni fogom, mit miért képeztem le fénnyel. Félek tőle, hogy akár a villamosság terén, itt is csupán közelíteni fogom ezt az ideális állapotot, de soha nem érem el.

Ilyen állat pedig nincsen! Pedig de van. A CB 24-es soha nem létezett krómozott változatban eredetileg. Ezt a példányt utólag krómoztatta le valaki dísznek. Aztán rájött, hogy felesleges neki és nekem adta. A belseje olyan, mint egynémely emberszabásúnak az ő feje: üres. Mivel eredeti alkatrészeket már szinte lehetetlen szerezni hozzá (egyedül csengőtekercsem van egy doboz mélyén valahol elfekvőben), viszont bennem továbbra is él a vágy, miszerint a lehető legtöbb telefont üzemképessé tegyem, ezért eredeti állapotát meg nem tartva egy másik készülék alkatrészeit fogja megkapni. Jó eséllyel egy CB 667-es panelját konkrétan. Mindezt majd egy különálló cikkben természetesen, de nem ma.

Átlagos állapotúnak mondható fekete CB 667-es erősen dzsuvás zsinórral. Van ám még ilyen szakkifejezés a koszra! Sebaj, majd mindjárt jól letisztítom. Egy kitűnő kolléga éppen egy ilyen típusú és színű készüléket szeretne az ő gyűjteményébe. Nem feltétlenül ezt, csak egy ilyet. Na majd jól kiválasztok neki egy megfelelő játékost és átadományozom, de nem ma. Felhívom továbbá a tisztelt figyelmet a már egyre ritkább, viszont erősen korhű fémházas csatlakozó dugóra.

Hálátlan egy fotótéma ez a fekete színű készülék. Mégha esetleg kint az erkélyen próbálkozom nappali fényben, talán akkor sikerül. Na de itt bent a szobában villanóval... Viszont szép tiszta lett, sikeresen ledzsuvátlanítottam. Elég volt ehhez a mosogatószeres ruhával történő letakarítás, utána száraz, de nem szöszölős másikkal való áttörlés, ezt követően meg műszerolajjal enyhén átitatott harmadik ronggyal történő kezelés. Három ruhák és az én varázslatos kezeim...

Azért meg kell hagyni, sejtelmes telefonportrékat lehet készíteni lekapcsolt villanóval, az asztali lámpa kompakt fénycsöve által szolgáltatott fény mellett. Bal oldalon még a National Geographic gyűjteményem is enyhe megvilágításba kerül. Ez nem az összes, ez csak egy része, éppen egy polc szélességnyi nem tudom hány darab újság.

Következzen egy olyan telefonkészülék, amilyen még nem volt itt az oldalamon: a gyűjteményemben 116-os leltári számot viselő úgynevezett vaktárcsás CB 667-es. Érdekes színösszeállítás. Piros műanyag korong nem volt a raktárban? Vagy nem tudom, miért lett egy fekete ide ponthegesztve az alsó műanyag tüskék megolvasztása által. Nem feltétlenül csak a kézi kapcsolású CB rendszerrel üzemelő kisebb városokba készült ez a fajta telefon. A minap eszembe jutott, hogy például a régi kulcsos főnök-titkári rendszereknél a személyhívó készülék is ilyen volt. Aztán az olajipari hálózatban a diszpécser telefon is ilyen volt, hogy csak két példát ragadjak ki hirtelen a nyilván számos többi közül. A képen látható darabon ráadásul még a készülékzsinórt is kicserélte valaki az újabb fajtára. Erről meg eszembe jutott, hogy például a CB 76-osok esetében néhány készüléket én is átalakíthatnék erre a zsinórra, mert így szabadul fel régi fajta zsinór a hiányos készülékek számára. Mivel úgyis tervezem a hibrid készülékeim visszaalakítását, ezért most jól fel is jegyzem maganmak ezt az ötletet.

Na nézzünk csak jól bele a vaktárcsás CB 667-es belsejébe. Hoppá, micsoda átalakítás! Sasoljuk meg közelebből.

Egyrészt, mivel nincsen számtárcsa, valamint az eredeti csengő helyett is egy hallgatós csipogó áramkör adja a hangot hívás esetén, ezért a panelon a bal szélső csatlakozósorra nincsen szükség. Azt az elkövető egyszerűen lefűrészelte. Ilyet én is elkövettem többször alközpontos műszerész koromban. Arra persze már nem emlékszem, hogy mit építettem belőle. Nem rakétakilövőt, az biztos. Teccik látni, hogy a csonka panelon is ki van cserélve az egyik ellenállás diódára? Meg annak a csipogós áramkörnek az ő kapcsolási felépítése is érdekelne, szóval egy újabb lehetőség egy önálló cikkben foglalkozni ezzel a gyűjteményemben száztizenhatos leltári számot viselő telefonnal. A csipogó kapcsolása nem lehet bonyolult: egy egyenirányító kocka, két ellenállás, egy kondenzátor, három tranzisztorok, egy trimmerpoti, meg a hallgató. A panelról simán le lehet sasolni, aztán kisebb méretben is megépíteni, bár az eredeti csengő csavarhelyei meghatározó méretűek.

Egy kiváló állapotú zöld CB 667-es. Szándékosan nem írok olyat, mint egyes hirdetők, hogy nem volt használva. Olyan telefon ugyanis nincsen, ami ne lett volna. Az egyetlen kivétel az egy CB 855-ös volt, ami tényleg a saját eredeti, még lezárt, leragasztott dobozában érkezett és ezt a tényt én ellenőriztem saját magam. Ettől eltérő esetben nem tudom sajnos elhinni bármely telefon bármely gazdájának, hogy az ő készüléke még nem volt használva.

Az, hogy egy telefon ilyen gyönyörű állapotban marad fenn az utókornak, alapvetően vagy annak köszönhető, hogy nagyon gondos gazdája volt neki életében, vagy azon ritka példányok egyike, aki alig volt használva és egy raktárban jól elrejtőzött, esetleg még az képzelhető el, hogy a fellelhető alkatrészekből felújították, illetve utánépítették. Gyanúsak lehetnek például azon CB 667-esek, melyek alaplapján nem található gyári szám. A képen látható darab a 115-ös letári számú és kívűl-belűl újszerű állapotú. Na jó eséllyel ezt nem is adom senkinek semmi pénzért. Kevés pénzért azért nem, mert nem, sok pénzért meg azért nem, mert aki annyit ad érte, az meg eleve bolond... Azért persze érezhetően van egy igencsak szűk középút a kettő között.

Ez a narancssárga CB 811-es egyrészt még hiányzott a gyűjteményemből a színét tekintve, másrészt ismerős lehet az előző cikkből. Ő az, a hetvennyolcas leltári számú készülékem, aki tárcsatartó bakjait adta a méretvételezéshez, csak ott már később vettem elő ehhez a művelethez, itt pedig egy korábbi felvételen az látszik, hogy jól állapotfelmérem, kicsit letisztítom és nagyon gyorsan kipróbálom őkelmét. Ja, hogy mindez nem látszik a képen? Akkor bizonyára az sem, ahogyan jól bejegyzem a táblázatomba működésének tényét. Pedig mindez e felvétel készítésekor megtörtént, még tavaly tavasszal. Egyszer majd jól utolérem magamat a képekből cikkek írásának kérdésében, az lesz az a misztikus ködbe vesző utópia, amikor tudni fogom, miért készítettem el egy-egy felvételt, s már töltöm is fel a számítógépre és rögtön írom is hozzá a szöveget.

Íme a korábban látott és szakszerűen felszerelt fali teleptartó doboz. Kókány Berci csomagolhat. Az a fehér vezeték pedig, nos, az ott kérem a szintén szabályosan felszegezett itthoni LB hálózat. Az előszobában persze még ott a repülőzsinór, ám mire ez a műsor adásba kerül, már minden kókányolást felszámoltam. A fali teleptartó dobozban a lélegző telepek helyett egy darab lapos elem foglal helyet immár, de olyat már talán mindenki látott, ezért nem fotóztam külön le. Sic transit gloria mundi, vagyis így múlik el a világ dicsősége. Bár még az LB telefonok korában utólag már ilyen zsebtelepet használtak hivatalosan is a lélegző telepek helyett, csak ott kettőt kötöttek párhuzamosan. Ide talán elég lesz egy is. A képen látszik még, hogy egy LB telefon gyorsan el is foglalta megfelelő helyét és jól becsatlakozott a fali aljzatba. Na jó, én voltam...

Ennek a színárnyalatnak az előállításához két ember kellett. Egy, aki kitette jól a napra az ő vajszínű CB 667-esét, valamint én, aki "Mit keres itt az a matrica?!" felkiáltással jól levakartam róla, erre fel kiderült, milyen is volt a ház színe gyárilag. E csapatmunka eredménye látható a képen. Meg a 104-es leltári számot viselő telefonom. De szép hosszú az a zsinór! Bezzeg egyes telefonjaim meg zsinórtalanok... Abbahagytam.

Azon gondolkodom, hogy át kellene alakítanom az író- és egyben munkaasztalomat és egész környékét. Egyrészt meg kell növelnem az asztallap méretét, másrészt meg kell oldanom a helyes, erőteljes megvilágítást, hogy este is tudjak dolgozni, miközben fejhallgatóval zenét hallgatok, akár a számítógépen, akár a mellettem lévő polcon elhelyezett jó öreg kazettás magnódecken. Szép-szép ez e fotó is az asztali lámpa fényénél, de gondolom, már kezd unalmas fotótéma lenni, másrészt dolgozni nem tudok ennyi megvilágításnál. Szóval lesz itt cikk-téma garmadával, csak szabadidőm is lenne több, legalább egy harmadával.

Nem egészen jó megoldás, hogy az eredetileg a billentyűzetet tartó kihúzható asztalon építek telefonkészülékeket. Például így nem tudok egyszerre a számítógépen is dolgozni, meg a telefonon is munkálkodni. A képen egy másik cikkem főszereplője, az átalakításra váró LB 37-es. CB vonalon használható készülék lesz belőle, aztán majd jól visszaalakítom, és meg kell reparálnom az induktorát is. Szóval kétszeresen is tesztalany. Fogja még látni azt a hatos számot, amíg meg nem unja, Kedves Olvasó! Aztán még utána is...

Már megint egy újabb felújításra váró LB 37-es. Nincs itt mese, SVSE. Ezt szoktuk skandálni az egyesület meccsein. Szóval be kell indítanom az erkélyen a felújítóműhelyemet. Idén hátha szerencsém lesz, a mérges néni elköltözött, aki alattunk lakott. Talán ebben részem volt nekem is, áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységem segítségével. Ha igaz, akkor lepakolhatok a lenti tárolóba némi kacatot és a helyén megépíthetem a festő alkalmatosságomat. Közben majd lesznek eladó telefonjaim, meg alkatrészeim, tessék majd jól figyelni a hirdetéseimet.

Miután már mindenki kellőképpen unja az LB 37-eseimet (pedig lesz még belőlük bőven, előre szólok), a nyálcsorgási amplitúdó növelésére jöjjön a CB 666-os belső felépítéséről egy fénykép. Ezt többen kérték már tőlem. Fotót adhatok, akár többet is majd, de az egyetlen ilyen készülékemet nem adom semmi pénzért. Szóval a 667-esből már ismert alkatrészek, de a nyomtatott áramköri lap helyett itt még egy túlbonyolított egységdoboz és automata rugócsoport egy nagyon összetett mozgató mechanikával. Nem lett egy kiforrott típus, nem is gyártották, csak egy évig. Így aztán nem sok maradt belőle, szerencsére én találtam egyet úgy 1997 környékén. Erről az esetről egyébként (mármint hogy nálam a vízcsapból is LB 37-es folyik... sör helyett) eszembe jut az, amikor minden médiából Konchita Wurst jött és én meg nem győztem tolni fel az osztrák vasúti képeket az internetre, hogy az átlagmagyarnak ne a szakállas néni jusson az eszébe Ausztriából, hanem hát van ott ennél azért értelmesebb dolog is, például a vasút...

Piszok labancok azóta jönnek megköszönni, na ne menjünk bele ebbe mélyebben.

-Menjünk rohamra a cári palota elfoglalásáért és hozzuk el az összes LB 37-est! - buzdítja társait a középen látható távközléstechnikai műszerész, miközben azok óvatosan célozzák az épületet, nehogy kárt tegyenek a bent lévő kurblis telefonokban. De most komolyan, van egy csomó ilyen régi törikönyvem eladó, de nem kell a kutyának sem, mert állítólag nem az igazság van benne. Pedig ezek a vöröskatonák tényleg azért mentek, hogy létesüljön újabb beszélőhely a falujukban...

Ejnye, de furcsán áll az a kábelforma ennek az LB 37-esnek az ő belsejében. Mintha kissé elb... méretezték volna. Ez már megint egy másik telefonkészülék. Persze, ha tudnám, pontosan melyikről készült a felvétel, jól elővenném és jól megigazítanám benne. Na de jön még kutyára dér... meg Zil teherautó.

Naaa, csak még egy utolsó LB 37-est, léccciléccciléccciiii!!!! Futott még a már akkor sem tudtam, mit fogok írni a kép alá a cikkbe, mikor a felvételt készítettem szöveg. Ebből a szögből ritkán fotózom a telefonjaimat, pedig innen is olyan szép. Kicsit kézi jellegű a festése, már 1945 után készülhetett, talán valamikor járt egy kerületi javítóműhelyben is. S nem olyan vészes az utólag rászerelt spirális kézibeszélőzsinór sem. Na jöhet a zárókép!

Elnézést, csak még egy kérdést, Mr. Bekex! Nem tudja, mi lett azzal az LB 37-essel, amit a múltkor a nappaliban láttam? Egyúttal pedig ő a mai nyitóképem megfejtése, a helyes megfejtők között kisorsolok egy induktorszétszedéssel foglalkozó cikket, de nem a héééten...