A nem túl jó késő esti fényviszonyok mellett készült felvételen éppen az előbb említett egykori hídfőn állok, a néhai vágány mellett nagyjából. Ha néhány métert mennék előre és átlépnék a bozóton, lepottyannék a 71-es főútra. Előttem az út túloldalán a benzinkút teteje, mögötte a tapolcai vonal és a Balaton.

Az előbbi helyről, a hídfőtől Almádi felé fordulva az egykori nyomvonalat vagy 200 méteren át ne keressük már. Az ugyanis az elmúlt 20 évben telejesen beépült, eltűnt, eredeti mivoltában megsemmisült. Az előttünk egyenesen továbbvezető Óvári Ferenc utcát az eredeti nyomvonalnak gondolva bizony csak néhány kilométer gyaloglás után döbbenünk rá, hogy rossz helyen járunk, amikor meglátjuk a Vöröskő-hidat rajta a gőzössel, jóval magasabban felettünk a hegyoldalban. Az eredeti nyomvonal ténylegesen itt volt balra, de az utca és a házak síkjától feljebb. Ebből viszont az következik, hogy az említett eltűnt szakasz nagyon kis sugarú és meredek része lehetett az egykori vonalnak, mondanám, hogy az egyik gyenge pontja, amikor a felszámolása szóba került. De ilyet nem mondunk, mert megszűnt vasútról vagy jót, vagy semmit...

A beépített egykori vonalszakaszt kihagyva, egy meredek utcán felkaptatva érünk a képen látható részhez. Ez már valóban a néhai sínpár helye, melyet napjainkban Vécsey Károly utcának neveznek. Ahelyett, hogy Veszprém-Alsóörs vasútvonalnak hívnák, na ja... Az erősen beépült és nem felderíthető rész ott a képen hátul kezdődik, ahol a kocsibejáró elvész a házak között. Nagyjából délnyugati irányba, Alsóörs felé nézünk ezen a felvételen.

Megint fordulunk egyet a város felé és bár alacsonyan süt a nap a hegyek felől, de végre helyes irányban haladunk felfelé az egykori nyomvonalon. Késő van már, normál esetben ilyenkor hazafelé tartok egy zsák fényképpel a táskámban és féltucat vízhólyaggal  a lábamon, de ez egy nyaralás, kivételes alkalom, ahol is amit ma mégsem tettem meg, azaz nem jártam be és tártam fel, még megtehetem holnap.

Mielőtt valaki még azt mondaná, ez a kép bárhol az országban készülhetett, elárulom, hogy ez egy megszűnt vasútvonal. Méghozzá Balatonalmádiban. Attól, hogy semmi vasútra utaló jel, vagy nyom, maradvány nincsen a képen, még tessék nekem jól elhinni, hogy itt valaha vonatok jártak. Ezen állításomat nyomatékosítandó, jól dobtam is egy keveset gyorsan a felvételen a kedvenc képszerkesztő programommal. Furcsa ez a Vécsey Károly utca. Hol ilyen kavicsos, hol pedig rendesen leaszfaltozott. Naná, hogy a vasúttól nem tudta elhódítani mindenütt a helyet a közút!

Tovább haladva Veszprém irányába, keresztez bennünket a Munkácsy Mihály utca. A mi nyomvonalunk a bal oldali, felfelé haladó Vécsey Károly utca, míg jobbra lefelé a városba visszavezető Fadrusz János utca veszi itt kezdetét. Vagy végét, mert azt végképp nem tudom, honnan kezdődik a számozása.

De forduljunk csak vissza Alsóörs felé és térjünk a képzeletbeli időgéppel 1996-ba: íme egy felvétel az előbbi helyről, még a jóöreg filmes géppel elkövetve színes negatív filmre.

A forgalmasabb Felsőörsi útnál talán még sorompó és őrház is lehetett valaha. Kérdés persze, hogy abban az időben, 1969 előtt mekkora lehetett az a forgalom, tekintve, hogy lényegesen kevesebb gépkocsi volt akkoriban, viszont a Balaton partján vagyunk. Érdekes kérdés, egyszer jó lenne alaposabban is utánajárni. Menjünk kicsit közelebb!

Úgy látszik, nem csak nekem hiányzik az Öreghegyi vasút. Ez a kis pihenőhely pedig annak hivatott emléket állítani. Jöhetne valaki kaszálni... Nézzük meg, mit írtak a táblára!

Talán valamely nyugdíjas vasutas özvegye így szeretett volna megemlékezni, ezen a módon. A zöld szövegben szereplő fekete 9-es láttán jutott eszembe: csak nem rontották el eredetileg a megnyitás évszámát?

Ezt láthatták a vonat ablakából az utasok még a hatvanas években is. És valóban: ezt a képet 2016 nyarán, este háromnegyed nyolckor készítettem. Lapozzuk csak fel úgynevezett vasutas Bibliámat, vagyis az 1965-66-os menetrendkönyvet!

Micsoda véletlen: a Győrből 15 óra 45 perckor induló személyvonat éppen ekkor, 19 óra 42 perckor ért ide! Vagy lehet, nem is véletlen? Ez a pontosan 50 éves könyv nagy kincs, élvezet időnként böngészni, ráadásul van még belőle néhány másik kötet is elrakva valahol. Tessék a képen az alsó mezőben a bal oldali oszlopot jól megnézni és persze az egykori állomások, megállóhelyek neveit is szintén jól megjegyezni.

Az előző, Alsóörsről Veszprémbe tartó szerelvény pedig fél órája, este negyed nyolckor ment el, a vonatok fél nyolckor kereszteztek Szentkirályszabadja állomáson. Ezúttal a kép felső részének közepétől jobbra eső részét kéretik alaposan és persze jól megszemlélni. Természetesen a többi részeken is lehet jól gyakorolni a menetrendi könyv olvasását. Kérésre szívesen segítek.

Nem volt könnyű dolga a 424-es gőzmozdonynak és személyzetének sem, amikor ezen a meredek hegyoldalon ment fel a vonat Alsóörsről Veszprém irányába. A Vécsey Károly utca hamarosan véget ér a Dózsa György utcánál és Töltés utcaként folytatódik tovább az egykori Alsóörs-Veszprém vasútvonal.

Ez pedig már javában a Töltés utca és erősen közelítünk az egykori Öreghegy állomáshoz.

Történt 20 évvel ezelőtt, hogy nem találtam meg az Öreghegy állomás épületét. Persze akkor idő sem volt keresni, mert itt már rohantunk lefelé a hegyről, ráadásul egy profi gyalogtúrázó vezetett, én pedig próbáltam közben még néhány képet készíteni a filmes géppel. Mondanom sem kell, hogy a sor végén futottam. Továbbá az épület sem így nézett ki, mint most. Na, ki találja ki, melyik az? A vöröskő kerítés mögött kissé belsjebb lévő sárga boltíves épület az. Elsőre természetesen megint jól elmentem mellette, anélkül, hogy észrevettem volna. De aztán a hely szelleme segített és jól visszatértem időben.

Íme tehát egy néhány nappal később készített felvétel az egykori Balatonalmádi-Öreghegy állomás felújított épületéről. Három, legfeljebb négy vágányt tudok elképzelni ide a hely szűke miatt. Inkább talán hármat, esetleg még egy rakodó csonkát, melyet aztán már talán nem is használtak az utolsó időkben.

Alig hagyjuk el az egykori állomásépületet, máris feltűnik a gőzmozdony. Ha én ezt tudom, hogy ennyire közel vannak egymáshoz... Persze valójában nem, attól is függ, mennyire helyezkedett el az épület az állomás közepén, illetve pontosabban mennyire nem. Minden esetre már valahol a néhai váltókörzetnél, vagy akár már az után járhatunk.

Nem győzöm elégszer szerepeltetni az öreg masinát. Valamint ugye mindenki előlről fényképezi, akkor én persze már csak azért is hátulról, ahol is jól elhelyezést nyert az emléktábla.

Nem kapcsolódik közvetlenül az egykori vasútvonalhoz, áttételesen viszont talán mégis a hegy tetején lévő Óvári Messzelátó. Ez a neve, nem kilátó, nem is távcső. Meg kell érezni a név jelentőségét: dr. Óvári Ferenc ügyvéd, országgyűlési képviselő valóban messze látott, hiszen már az 1890-es években szorgalmazta a Parlamentben egy, Veszprémet a Balatonnal összekötő vasút megépítését. Ami aztán végül 1909-re meg is épült és a hegy tetejéről negyed körnél is nagyobb részben látszana, ha még létezne, illetve azóta nem épült volna be a környék.

Kilátás az Óvári Messzelátóból a település házaira és a tóra. Szándékosan olyan képet akartam választani, ami kicsit kapcsolódik a megszűnt vasúthoz, elvégre ez a cikk arról szól. Tehát a sínek valahol itt alattunk kerülték meg a hegyet, csak éppen azóta megnőttek a fák, valamint házak is kinőttek a földből. Szóval igazából nem látszik, de aki hozzáértő, tudja, hogy itt volt lent, ide kell képzelni.

Az Óvári Messzelátóhoz tett kitérőt követően haladjunk tovább az eredeti nyomvonalon, már csak azért is, mivel erősen esteledik és észrevehetően csökken a fény ereje. Még meredekebb és rosszabb minőségű úton megyünk, reménykedve abban, hogy a hegyet megkerülve látunk még valamit a lenyugvó nap utolsó sugaraiból.

Este fél nyolc elmúlt. A településnek ez a része csendes és nyugodt. Augusztus elején vagyunk, a vízpartról lassan bemegy mindenki vacsorázni. Én pedig fordulok észak felé az egykori nyomvonalon, jobbra lent a Balaton, balra fent a hegy, amit éppen kerülök. A hegyoldalban épült bámulatos villák előtt fekvő hatalmas vöröskő-tömbök vajon miről tudnának mesélni?

A lemenő nap utolsó sugarai arról tanúskodnak, hogy mégis sikerült megkerülnünk a hegyet naplemente előtt. Itt már Vörösberény városrész található jobbra lent alattunk. Fordulunk még tovább is, a hegy miatti kanyargós nyomvonal visszatér  egészen délnyugati irányba, mielőtt Szentkirályszabadja felé kanyarodik.

Balatonalmádi-Remetevölgy megállóhely, jóformán eredeti állapotában. Mindössze az ablakokat cserélték ki, illetve a növényzet nőtt meg az elmúlt 20 évben.

A másik oldalról, Veszprém irányából jobban látszik az épület és környéke. Egyrészt mégis csak a fény hátulról érkezik, másrészt ebből az irányból fotóztam le 20 évvel ezelőtt, így mindjárt jól mutatom is az akkor készült képet.

Balatonalmádi-Remetevölgy megállóhely 1996. április 25.-én. Kéretik összehasonlítani az előző felvétellel. Az említett településrész alattunk húzódik és az egykori vasútvonal innentől végig abban halad felfelé. A növényzet jól megnőtt az elmúlt 20 évben, viszont a képen látható kutyus azóta már az égi vasútfotósokat ugatja.

A remetevölgyi megállóhelyhez tartozó egykori őrház ilyen állapotban van napjainkban. A megállóval szemben, a hegyoldalba épült ház 20 évvel ezelőtti képét is meg tudom mutatni, ugyanis ezt is lefényképeztem 1996-ban.

Igaz ugyan, hogy 1996-ban a másik oldalról, Veszprém irányából képeztem a fényt, azonban itt is látszik a növényzet előretörése, ha lehet így fogalmazni.

Remetevölgy megállóhely után megyünk be az erdőbe, átvitt értelemben is, mert naplementét követően ez ugyancsak az "innen szép nyerni" kategória. Megjelennek azok a furcsa körök a képen, mert szemből jön a fény, de mégsem.

A következő képet elnézve azon gondolkodom, hogy sose volt még példa arra, hogy én este nyolc órakor megszűnt vasútvonalat járjak be és jó eséllyel nem is lesz többet. Hacsak nem nyaralunk megint valahol az országban egy felszámolt vasút közelében. Másrészt, bár 20 éve itt nem készítettem fotót, de emlékeim szerint ez egy közönséges földút volt. Azóta ennyire benőtték a fák, akkor mondjuk 20 év mólva mennyire lesz már egy megközelíthetelen, járhatatlan bozót.

Vasúti kincs az erdőben 19 óra 58 perckor. A kevés fény miatt ismét kissé módosítanom kellett utólag a felvételt, hogy élvezhető, látványosabb legyen. Az utolsó, még fellelhető betonalj a vonalon, persze lehet, hogy valahol van még eldugva a föld alatt. Ez az egy már nem segít ki senkit, amikor mondjuk gépkocsi-bejárót akar építeni a háza előtt.

A soron következő felvételt úgy teszem közzé, ahogyan készült, illetve sikerült, tehát semmilyen utólagos módosítás nélkül. Ugyanis ahol ez a hevenyészett korlátféleség húzódik, ott egy téglából kirakott boltíves áteresz van alattunk. Következésképpen ide valamikor vissza kell térnem jól, mint a műhold.

Az erdőből kiérve mellénk ér a településről idáig tartó Remetevölgyi út, amely egyúttal a városból kivezető kerékpárút is egyben. Idáig Almádi, innentől a Remetevölgy zöldövezete, közepén az egykori Alsóörs-Veszprém vasútvonal helyén létesült kerékpárút, mellette pedig egy kísérő földút annak, aki mégsem kétkerekűvel, vagy gyalog indulna Szentkirályszabadja, a következő település irányába.

A Remetevölgy talán legszebb részén készült képen megint csak dobni kellett egy kicsit utólag a képszerkesztővel, annyira nem volt már fény.

A vonalbejárás zárásaként este fél kilenckor készített felvételen ugyancsak dolgoztam ismét és jól, hogy kissé olyan legyen, mintha az utolsó vonatból készült volna. Persze akkor lehetett volna még fekete-fehér és sorolhatnám. Utólag térképen nézve itt már egészen közel voltam Szentkirályszabadja településhez, ahol is a kerékpárút letér a vasút egykori nyomvonaláról és bemegy a faluba. Folytatás tehát majd innen - ki tudja, mikor... Köszönöm a figyelmet!