A magamfajta vasútbarát megérkezik Balatonalmádiba, felpakol a kocsiból a szobába, elfogyasztja a bőséges vacsorát, aztán van egy igen fontos harci feladata: sötétedés előtt felérni az öreg gőzöshöz, hogy legyen még elég fény néhány felvételt készíteni. Igen, ez a megszállottság. Lehetne pédául este egyet fürdeni a Balatonban, abban a mára piszkossá vált tóban. De én nem, nekem ez a fontosabb, hiszen 20 éve nem láttuk egymást. A dr. Óvári Ferenc utcán mindjárt a Budai Nagy Antal utcához érünk, ahol a Dózsa György utcát elhagyva és a második, még meredekebb emelkedőnek nekivágva, kisebb kanyar után ez a gyönyörű látvány tárul elénk: hát itt vagy végre. Teli gyomorral rohanás fel a hegyre, s vajon miért jut eszembe Kate Bush Running up that Hill című száma? Mert jó a régire emlékezni, zenére és vasútra egyaránt.

A követ, amiből a híd épült, már nem bányásszák, minden esetre 1992-ben helyreállították. A mozdony csak később került rá. Emlékszem, még Városvédő Ráday Mihály - kinek kezéből időnként ellopták a sárgaréz ajtókilincset - is megemlítette egyik műsorában, nekem akkor ez adta az ötletet a túrához.

Az apróbb betűs tábla szövegét aztán már végképp nem értem ám. Mi a fenét fejlesztettek itt 8 évvel ezelőtt? Illetve sejtem, de... na ezt most hagyjuk, ahogy Terry Black mondaná. Megint a régi poén jut eszembe, amikor az orvosok tüntetnek kézzel írott táblákkal - már önmagában mekkora baromság - és a tömegből szól valaki, hogy hívjon valaki már egy patikust, mert szeretnénk megtudni, mit akarnak. Amilyen komolynak indult ez a cikk...

Ráférne már a felújítás erre az öreg masinára is. De hova lettek az eredeti táblák a két oldaláról?

Első nap este ennyire futotta, a folytatásban az egyre gyengülő fények miatt kép már nem készült. Két nappal később megfordultam és mégis inkább először a másik irányba, Alsóörs felé indultam. Az a része a vasútnak a 20 évvel ezelőtti túrából kimaradt.

Ez a rövid támfal valójában az északi hídfő volt egykor. Itt jött át a vasút a 71-es főút felett, miután több S betűt leírt a hegyoldalon kanyarogva. Mögöttem egy benzinkút - dehogy öttem mög, csak elcsapta volna a hasamat - ami pont a néhai déli hídfő helyére épült.

Az előbb látott helyszín így nézett ki 20 évvel ezelőtt. Itt hagytam abba akkor a túrát az idő rövidsége miatt.

Aztán itt folytatom tovább. Erre a kis fennsíkra érkezett a vonat Veszprém felől. Jobbra fent a 71-es főút kerüli a hegyet, balra lent pedig a tapolcai vonal ível Alsóörs felé, de ezek a képen nem látszanak, oda kell őket képzelni.

Rövid fotózhatatlan szakaszt követően a veszprémi vonal leér a tapolcai mellé. Szándékosan nem járhatatlant írtam, mert számomra a méteres gaz és bozót nem minősül annak. Tehát azt a jobb oldali növényzetet kell gondolatban megnyírni és odaképzelni a másik sínpárt.

Ennél a Káptalanfüred megállóhely előtti térközjelzőnél még szintén nem látszik az egykori nyomvonal, pedig itt volt a jobb oldalon, a tapolcai vonal mellett.

Balatonalmádi felé visszafordulva viszont már szépen látható, hogy valaha volt itt egy másik vágány is.

Káptalanfüred megállóhely előtt, a megszűnt vasút nyomvonalán állok.

A megállóhely peronjától balra a tapolca vonal húzódik, jobbra pedig a veszprémi vonal húzódott, melybe sikeresen beleépítették a tábla tartóoszlopát. Népszerű vasútbarát kolléga elhíresült mondása szerint: amikor majd a megszűnt vasút újjáépül, csak ki kell azt onnan tépni, mint egy gyomnövényt kézzel.

Padok mindkét irányba, a tapolcai és az egykori veszprémi vonal felé is. Várja még valaki - rajtam kívül - a veszprémi vonatot? Mivel nem volt utitársam, nem tudtam elkövetni azt a merényletet, hogy ülök a padon - ezen az oldalon, a veszprémi vonatra várva - a társam pedig lefényképez. Alkalmas tárgy sem volt a megfelelő irányban, amire a fényképezőgépet elhelyezzem és a késleltetőt működésbe hozva 8 másodpercem van arra, hogy a padhoz érjek. A szelfi pedig köztudottan nem az én műfajom, jóllehet, 1991-ben én találtam fel, filmes géppel és fekete-fehér Forte filmmel - na de erről majd később részletesebben.

Itt, a peron belső felén húzódott egykor a Veszprém-Alsóörs vasútvonal.

Ezen az oldalon állt meg a veszprémi vonat, utoljára 47 évvel ezelőtt. Csak tessék a képet fekete-fehérben gondolni és ideképzelni a 424-est.

... mondd meg nékem, ki volt az a húgyagyú hadibarom, aki megszűntette ezt a vasútvonalat? Felirat a megállóhelyi épület falán, persze, hogy a veszprémi oldalon.

A perontető jellemző állapota, persze, hogy megint csak a veszprémi oldalon.

Kilátás a perontető alól Alsóörs irányába, ismét csak gyönyörűen kirajzolódik a felszámolt vasút nyomvonala.

Az útátjárótól kezdve a háttérben húzódó kerékpárúton kényelmesen követhetjük, merre haladt régen a vonat Veszprémből Alsóörsre.

Még egy felvétel a csúnyácska, felújításra szoruló megállóhelyről, melyet még ez a ronda graffiti is elcsúfít Alsóörs felől nézve. A vonatok valaha a túlsó felén jártak Veszprémig, a kerékpárút pedig itt húzódik a jobb oldalon Balatonalmádi irányába.

Nem tudom, mennyit alakítottak a területen a kerékpárút kialakítását megelőzően, de a vonatok biztosan erre haladtak Alsóörs irányába.

Gyanús nekem ez a csámpás fa és a kerekes kút maradványa, nagyon gyanús. Szándékosan a rosszabb felvételt mellékelem, amin nem látszik a fa teteje, látszik viszont a kerékpárút a kép bal szélén. Most Almádi irányába fordulok és azon tanakodok, hogy tényleg hol lehetett a veszprémi vonal pontosan. Ez ugyanis egy őrhely volt, talán sorompót, vagy térközt őriztek itt valaha és épület is tartozott hozzá.

A jelenlegi térköz az előbb látott helytől nem messze található, itt, az 548-as szelvénynél.

Lassan beérek Alsóörsre, ennél az útátjárónál pedig megint gondban vagyok, nem látom, hol húzódott a veszprémi vonal egykor, a régi fa bal, vagy jobb oldalán.

Mivel ívben haladunk be Alsóörs állomásra, ezért két bejárati jelző is van a vonalon. Ez itt az első, úgynevezett ismétlőjelző. Jó lett volna látni egyszer egy 47 évvel ezelőtt, ezen a helyen készült felvételt. Majd nyugdíjas koromban jól becélzom a Veszprémi Levéltárat.

Ez pedig már a második, rendes bejárata Alsóörs állomásnak Balatonalmádi irányából.

Az útátjáró mellett közvetlenül húzódó csatornánál viszont jól látszik az egykori veszprémi vonal maradványa. Ha másutt el is távolodott egymástól a párhuzamos egyvágányú pálya, itt jó eséllyel egymás mellett helyezkedett el a két vasúti híd.

A néhai sínpárt képzeletben idegondolva megállapítom, hogy a veszprémi vonatok Alsóörs állomás első vágányára érkeztek. Persze a látszat néha csal, de az állomás túlsó felének kialakítását ide előrevetítve is ez látszik ésszerűnek, ezért, amíg nem találok bizonyítékot az ellenkezőjére, addig fogadjuk el ezt a kijelentést.

Az első vágányt ma már ritkán használják, mint ahogyan az eredeti állomásépületet sem kezeli már a MÁV, az új ott látható a háttérben a nagy barna tető alatt.

Kijárat a többieknél rövidebb első vágányról Balatonfüred felé. A Veszprémből érkezett vonatról leakadt a gőzmozdony, elpöfögött a váltókörzetbe, majd hátrajárt az ötödik vágányra és onnan bement a fűtőházba, vizet és szenet vett, megfordították. aztán a kifejezetten erre a célra épült ötödik vágányon körbejárt az állomáson és visszaállt szerelvénye túlsó végére. Na de majd néhány képpel jól mutatom az itt leírtakat szintén.

Alsóörs állomáson a képen is látható második és harmadik vágányt használják, valamint nagy ritkán az elsőt, de az rövid és már becsatlakozott a másodikba. A negyedik és az ötödik vágány viszont egyáltalán nincs használva, fényjelző berendezéseiket üzemen kívül helyezték.

A használaton kívüli negyedik vágány és mögötte balról az ötödik, annak kikapcsolt kijárati jelzőjével. Balatonfüred felé nézünk, a kép bal felén az egykori alsóörsi fűtőház területe. Valahogy érzi az ember, hogy megérkezett úticéljához.

A valaha körebejárásra használt ötödik vágány és a sötét kijárati jelző. Egyúttal pedig bejárat az egykor volt fűtőházba Alsóörsön.

Habár ebből a szögből nem látszik, hogy üzemen kívül helyezték, az eddig leírtak alapján ez a felvétel is joggal lehetne a megszűnt magyar vasútvonalak jelképe. Sármelléken fényképeztem az egykori bejárati alak főjelző maradványát, majd arról is írok egy cikket, ha előástam az ott készült képeket. Addig kérem, fogadják el, hogy ez itt az alsóörsi vonal emlékfotója.

Egyenes állásban bejárat az egykori fűtőházba az ötödik vágányról Alsóörsön.

A növények jól benőtték a régóta nem használt fűtőházi vágányt. Jobbra a kijárat az állomás füredi végén lévő váltókörzetbe. Innen jött be a Veszprémből érkezett vonat gépe szerelni és megfordulni.

A sínekre nőtt bokrok után a keresztbe tett betonaljak jelzik, hogy innen aztán végképp nincs tovább. Most jön az, amiért eddig vártam.

Készítettem még egy közelebbi felvételt, hogy legyen újabb jelképe a bánatos magyar vasútfelszámolásnak.

A folytatásban már batonaljak is hiányoznak a fűtőházi vágányból, a háttérben pedig végre feltűnik, amiért jöttem.

Az egykori fűtőház fordítókorongja, pontosabban az üres korongmedence Alsóörs állomáson.

Olyan nagy ez a medence, hogy bele sem fér a fényképezőgépembe. Utólag kaptam az ötletet, hogy le kellett volna lépnem. Ha az átmérője megvan legalább 20 méter, akkor ráfért a 424-es gőzmozdony is.

Még egy utolsó összkép az egykori alsóörsi fűtőházról. 1996-ban indultam Veszprémből, 20 év alatt csak ideértem a végére. Megjegyzem, a másik végpontból talán még ennyi sem maradt, de erről máskor írok majd.

Múlt és jelen: a valamikor körüljárásra használt ötödik vágány a kép jobb oldalán, a háttérben pedig a nyári menetrendi időszakban Budapest és Balatonfüred között közlekedő sebesvonat indul vissza a fővárosba.

Itt a vége az első résznek, köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. A második részben elsétálok kicsit Veszprém irányába Balatonalmádi területén, közben abban bízom, hogy lesz harmadik rész is, azaz valamikor megismétlem a túrát és eljutok Almádiból egészen Veszprémig.