A legelső bejegyzésem címe ez volt, de nem egészen, ezért a kérdőjel. Akkor ugyanis még nem kerestem, nem gyűjtöttem a rádiókat. Valójában a telefonokat sem, csak volt talán 30-40 darab készülékem. 2010-et írtunk akkor. 15 év elteltével már rengeteg távbeszélő készülékem és sok rádióm is van. Ezekben a napokban derül ki, bekerülök-e az egyesületünk év végi kiadványába, ahol a szerkesztők azt kérik, mindenki mutatkozzon be és ismertesse legféltettebb készülékeit. Most azonban még jobbára telefonokat mutatok be a 110. bejegyzésemben. Jó szórakozást kívánok!

Megint egy fekete CB 76-os készülék, csak ezúttal a második képen. Jelesül No. 791, s kivételesen emlékszem rá, hogy azért fényképeztem le ismét, később már, mint ahogyan elkészült, mert amikor kellett, hirtelen nem leltem, hogy először megörökítettem volna. Nem lehet, hanem biztos, hogy nem fotóztam mind a 19 telefont felújításukat követően rögtön. Úgy látszik, őt éppen nem. Ezért most megint szerepel, megerősítendő a tényt, hogy ha kiteszek egy fekete CB 76-os készüléket az ajtón, visszamászik egy másik az ablakon. Vagy több másik, mint ahogyan az eddig lenni szokott. Persze nem teszek olyat, hogy csak úgy megszabadulok bármely telefonkészüléktől. De ha elkél mégis belőlük egy, vagy esetleg csak eléggé említem, máris itt terem helyette másik. Most is vár rám néhány telefon állapot-felmérésre, majd felújításra. Belenézek a dobozba, kicsit reménykedve, ugye nem, nem lesz közöttük fekete. Ugye de, ráadásul talán már három is...

Nyitóképünkön ma a felújításra váró és No. 842-es házi leltári számot viselő piros CB 76-os készülékem, a népszerű színt kereső és jól megvásárló érdeklődők igényeinek kielégítése érdekében.

Egy távközlési helység falán látható talán ma is ez a tábla, mely a tűzoltő-készülék helyes használatára ad utasítást. Nekem akkor, 2025. február elején, mikoris aznap oda voltam delegálva más ügyben, nem sikerült értelmeznem a feliratot. Önök közül Kedves Olvasóim, valakinek sikerül? Lehet, de aztán mégsem? És milyen az az éghető fém?

Azt hiszem, hogy összeért a régi géppel és a mobiltelefonommal készített képek folyama. Ugyanis ez a kép következik a másik mappában is, ráadásul a dátum is egyezik, 2025, február 10.-én készítettem a fotót a No. 721-es házi leltári számot viselő telefonomról. Természetesen nem közlöm mindkét képet, hiszen a különbség csak a felvétel mérete és alakja. Volt néhány CB 667-esem, ami alkatrészre várt. Elég jó állapotban, ám például a ház a csavar-felfogató helyeken eltört és még hasonló bosszantó dolgok történtek. De nem dobom ki az ilyen házat, hátha a szobrász- és grafikusművész gyűjtőtárs tud vele mit kezdeni. Ez a készülék, itt a fotón, viszont készen lett.

Látszik ugyan a ház és a kézibeszélő eltérő árnyalata, azonban jelentős várakozás után úgy döntöttem, ez a tény már ne hátráltassa tovább a telefon elkészültét, egyszer majd kicserélem az egyiket olyanra, hogy a fényképen se lehessen észrevenni a különbséget. Ha még addig lesz mire és lesz hozzá látásom is...

Emlékeim szerint No. 704 is valamilyen alkatrészre várt idén, tehát 2025. február 10.-én. Ezt azért írom le külön, mert ha valaki mondjuk 10 év múlva olvassa - és még lesz mit, tehát létezni fog az oldal - bár tervezem kinyomtatni, s talán egyszer sokszorosítani is valamely formában, akkor tudja az illető, miről beszélek. Igen, zsinórjaiban szenvedett ő jelentős hiányt és panelcserére is szorult, ami viszont nem hozott eredményt abban a tekintetben, hogy csengője ismét harsányan és önfeledten csörömpöljön.

Viszont innentől a mobilos képek időben elhagynák a régi gépemmel készített felvételeket, ezért csak akkor közlök mobilos fotót, ha a hagyományos fényképek sorában odaérek. Így nem kell azon gondolkodnom, mely készülékem szerepel a képen - már ha a másik mappában ezt feljegyeztem az állomány nevébe, mert éppen nemrég történt, hogy megint elfelejtettem. Illetve ez azt is jelenti, hogy a következő időszakban, a lassan végére érő évben változatlanul többet használtam a jó öreg Fujifilm FinePix S5500-as névre hallgató masinámat és ez a tény a mai napig így van, nem győzött nálam a mobiltelefon kamerája, csupán abban az esetben, ha valamit mindjárt meg is szeretnék osztani az internet népével, hogy ezzel a silány közhellyel éljek.

Egy Leilát azért közzétennék mégiscsak a mobilos képek közül, ugyanis erről a pillanatról nem készült felvétel a régi gépemmel idén, azaz 2025 január végén. Egyszerűbb felfutnom a telefonommal és azzal jó eséllyel jobb fotót is tudok készíteni, mikor nincs lehetőség beállítani, hogy milyen fényviszonyok legyenek, csak gyorsan fényképezni kell. Leila persze így nem tud nyugodtan aludni  gazdiszagú ágyban, konkrétan Olivérnél, fent az emeleti szobában, de ez annyira nem zavarja és így is jó kép lett. Nem?

Februárban vettem elő néhány fekete számtárcsás telefont, hogy azokat majd jól eladom, aztán mire összeszedtem volna belőlük néhányat, addigra annyira beléjük szerettem, hogy végül mindegyik nálam maradt. Pedig CB 667 No. 128, 512 és 664 is elég jó állapotban volt, bár alaposan szemlélve egyik sem volt teljesen hibátlan. Az érdeklődő pedig ilyet keresett. Valamint egy világos színűt is kerestek, ami még nehezebb eset, mert ha tényleg szép, az annyira ritka, hogy azt már főleg nem adom, semmi pénzért. Na jó, a fekete esetén is van az a pénz, de akad-e olyan bolond, aki annyit kifizet érte?

Tessék nézni, milyen szép lett! A nyitóképen látható retek-matyit látjuk, miután jól kivakartam a koszból.

Beleszerettem ebbe a maszatba - szó szerint, hiszen itt még eléggé piszkos állapotban látjuk és némi időbe telik, mire ő is szép lesz. Tervezem csupán, hogy majd nekiállok a külföldi telefonjaim rendbetételének. Telkom RWT Tulipan még mindig, kissé változatosabb színvilágban, mint a mi jó öreg CB 76-osunk. De azért szeretjük őt is, ugye?

A besárgult szürke CB 76-os készülék felújítás előtti képe, akiből szép új vajszínű telefon lett. Avagy a rút kiskacsa - hogyan lehetett egy hattyút kacsának nézni és ki volt az a biológiai fogyaték, aki ebből még mesét is írt... Viszont nem emlékszem, hogy utána fotóztam volna. Megnéztem, tényleg nem. A szürke CB 76-os mumus. Vagy nagyon szép és akkor óvni kell még a széltől is, vagy ilyen ronda sárga és ki kell cserélni rajta minden műanyagot. Másik műanyagra, de abból van még tartalék és elég ritka a szürke - sok esetben majdnemhogy szerencsére. Ja, No. 870 üzemképesen csörömpöl önfeledten és vidáman csámcsogja a mikrofon-táplálást, csak hogy le ne maradjon ez a mindenképpen nagyon fontos információ.

No. 872 és 873 ebben az állapotban érkezett. Azóta megszüntettem minden hiányosságukat és némileg csökkentettem azt az összevisszaságot, hogy olyan színű alkatrészt teszünk rá, amilyet éppen találunk. Névszerint készülékzsinór pótlása, illetve a szürke és vajszínű fedelek cseréje a kézibeszélő nyél színével megegyezőre. Még mindig nem vitt rá a lélek, hogy építsek egy olyan telefont, amelynek minden alkatrésze más színű, de az ördög ott bújkál bennem folyamatosan.

Elérkeztünk egy újabb témához, amelyről mindkét kamerámmal készítettem képet, a régivel és a telefonossal is. Ez utóbbi jön, No. 554 és 555 látható a felvételen, idén, vagyis 2025. február 21.-én este képezve a fényt. Velük majd később foglalkozom behatóbban, annyit azonban megmondok, mindkét telefon állapotfelmérése megtörtént és mindegyik üzemképes.

Asszony pajtás ikszedik születésnapja, ami valószínűleg hétköznapra esett, ezért Kristóf nem szerepel a képen - meg érthető okból én sem, így szőrös-bőrössel egészítettük ki a létszámot.

Idén március 15.-én hirtelen ötlettől vezérelve elővettem azt a három régi rádiómat, amivel a Videoton-előd Vadásztölténygyár a rádiógyártást kezdte az ötvenes években. Jubilate, Velence és Fehérvár, vagyis R545, R646 és R736, balról jobbra haladva.

Március 16.-án rádióbeszerző körutat tartottam Budapesten, cipekedés közben pihenőt tartva készítettem ezt a képet a rákospalotai Növényolajgyár régóta nem használt iparvágányáról. Érdemes lenne a fővárosba többször elmenni fényképezni, sok érdekes kép készülne.

Mi is volt a mai írásom címe? Na mindegy, ezek a képek jönnek sorban. Keszthelyen is volt eladó régi rádió, elmentem érte vonattal március 18.-án. Tapolcára induló személyvonat az állomás második vágányán.

Murakeresztúron dolgoztam március 20.-án. Magánvasúti mozdony tehervonattal az állomás első vágányán.

No. 878 és két másik, romos állapotú LB 37-es készülék a teraszon, jó időben, jó helyen. Ebből következik, hogy melyik is a képen a No. 878?

Csendélet március 25.-én este 9 órakor a dolgozószobában. Lehet, akkor már nem akartam csörömpölni a készülékkel, mert még lepotyognak a szomszédban a Lenin-képek, ezért tényleg csend volt.

Ez pedig itt a céges kocsi, amit átoknak neveztünk el, valamint asszony pajtás verdája az udvaron.

Amint leadtam az ügyeletet a főnökömnek, elvonatoztam Barcsra, ahol már nagyon régen jártam. Abból a vízparti raktárból azóta intermodális kedélyorgia-központ lett, ez pedig itt a pécsi személyvonat. Egyik sem telefon és rádió, borzasztó.

A vonatról a közút érintésével át lehetne szállni hajóra, de ilyen utast én még nem láttam itt. Minden esetre gyorsan készítettem még egy tájképet a Dráva-partról eső előtt.

Mire összekészülődtem, hogy nemsokára jön a vonatom Pécsről, addigra el is eredt az eső rendesen, ezért csak ilyen gyors felvételt tudtam készíteni az állomásról a perontető alól.

No. 864-ről készített képpel zárom átmenetileg a mobiltelefonommal elkövetett fotók sorát. Felújítás után ilyen szép lett ez a telefon és még nincs vége a piros készülékek renoválásának.

Közelebbről is szemrevételezzük No. 878-at, csak hogy meglegyen a kötelező legalább egy állókép is a mai írásban, valamint ez a felvétel már a régi fényképezőgépemmel készült.

Folytassuk is tovább a régi gépemmel készített képeket, egy ideig ezek következnek. No. 876-ról azt jegyeztem fel, hogy valamiért cserélni kellett a tárcsáját. De hogy miért, azt már nem tudom. Lehetséges, hogy akadt lefutás közben, volt egy ilyen lengyel tárcsám, emlékszem. Talán a legelső eset, nem tudom, valaha lett volna valami baj ezzel, azon kívül, hogy szeretett ez is besárgulni, matt lenni, összekarcolódni, stb. De a műanyag fogaskerék nem örök, egy fog megsérül, s már akad. Ám helyette másik is ebben a helyzetben, használból tudok jót gyártani alapos takarítással, illetve új is a rendelkezésemre áll. Egy a baj, hogy az 1988 előtt gyártottakhoz nem illik. Mármint CB 76-os készülékhez, ott még a régi panel volt az alaplemezen, mikor a 811-es panelt elkezdték alkalmazni itt is, kb. akkor jött be a lengyel tárcsa szintén. Na de száz szónak is egy a vége, ez a készülékem is ilyen szép lett, nézzed jól a szemeddel!

Következik a No. 890-es házi leltári számot viselő készülékem. Ezt csak jól le kellett takarítani, esetleg a lengyel tárcsán beállítani a rövidzár-rugót, hogy ne működjön a legkisebb mozdításra. Ezt a jelenséget jóval azután fedeztem fel, hogy egyáltalán elkezdtem foglalkozni a tárcsás telefonok felújításával. Na erre nem emlékszem, hogy ez mikor volt. Talán hébe-hóba egy-két telefont megcsináltam már régen is, de hogy mikor álltam neki nagyüzemi szinten a szétszedésnek és külső-belső tisztításnak, tudja a jóisten. Ehhez képest talán valamikor mostanában jöttem rá, sok esetben éppen csak megmozdítom az ujjkorongot, s máris pattanik a hallgató, eltűnik a tárcsahang. A jelenséget az egymáshoz túl közel lévő érintkezők okozzák, egészen kis mozdításra összeérnek. Azóta minden lengyel tárcsa hátsó takarólemezét leveszem és beállítom a rugókat távolabbra. Biztosan van még olyan készülékem, amelyen nem végeztem el ezt a műveletet, de nem fogom, nem is tudom visszakeresni, melyek ezek. Ha már nem lesz több felújítandó CB 76-osom (kac-kac-kac), akkor esetleg átnézek néhány darabot, tényleg jó-e.

No. 893 jön a felújított telefonok sorában. Barcsról érkezett és az általános takarításon kívül semmi más baja nem volt. Az NDK számtárcsa rövidzár -rugójával nincs baj. A gyenge, vékony műanyag alkatrészekkel annál több. Mattulnak, kifehérednek, repednek, eltörnek. Nincs helyettük másik, tárcsa se, alkatrész se. Ám eddig még mindet meg tudtam menteni, tudjuk be a dolgot kisebb csodának, vagy varázslatnak. Na jó, majdnem mindet, amit nem, azt nem reklámozom inkább.

Nem szeretem vajszínű telefon. No. 844. CB 667-es alaplemezre épített 76-os ház NDK tárcsával, mint átmeneti változat a 667-es és a 76-os, a tényleges 76-os között. Sokáig azt hittem, kisipari megoldás arra, hogy minél több üzemképes készülék legyen ahhoz a kevés vonalhoz, ami abban az időben rendelkezésre állt. Aztán kiderült, volt ez hivatalosan is gyártásban, mikor a Telefongyár átadta a Mechanikai Műveknek a termelést. Szegény csoportvezető a készülékjavító csoportnál, aki még boldog nyugdíjas éveit tölti, sosem fogja megtudni, sem beismerni, hogy nem volt igaza. Hagyjuk így, fontosabb a szakma iránti feltétel nélküli tisztelet és alázat. A fémházas csatlakozó dugó ugye árulkodik?

Nem jegyeztem fel ennek a világos színű CB 76-os készüléknek az ő házi leltári számát a képhez. Most mi lesz? Az biztosan nem, hogy elkezdem megkeresni, melyik lehetett az. Millió vajszínű telefonom van, biztosan nem fogom ezzel tölteni az időt. Valószínűleg régebbi, ezekkel a saját színű zsinórokkal, mert ugye az újak már csak fekete zsinórokkal készültek. Narancssárga és citromsárga zsinórokat viszont nem készítettek, csupán halvány emlékeimben szerepel, mintha a szomszéd kis raktárban, a Nóra néninél lett volna egy-két szál felakasztva a polc oldalán. -Ez volt ugye az első munkahelyem a javító és szerelő üzemben. -Sokat gondolok rá és arra is, mennyi telefonom lenne, ha már akkor úgy járt volna az eszem, mint most. De ez a vonat már elment, nem futunk utána. A kis terítő felirata olyan, mintha utólag tettem volna rá a képre, nem? Hogy hol van? Nem árulom el, keresd meg!

Ha az eredetileg bármilyen színű készülékházunk esetleg tönkrement volna tetszőleges okból kifolyólag, akkor így lehet elsütni a csontszínű új tartalék készülékházunkat, amennyiben nincsen hozzá ugyanolyan kézibeszélő: feketét kell alkalmazni. Szintén ez a helyes eljárás abban az esetben, ha álmosak vagyunk... Na jó, tegnap éppen találtam néhány csontszínű nyelet, de ahhoz meg nincsen mikrofon- és hallgatófedelem. Nem egyszerű az élet. No. 867 eredetileg vajszínű volt, ám egyik oldalán csúnyán besárgult. Valószínűleg onnan érte erős fény. Eltettem az évek óta csak tervezett hidrogén-peroxidos kezelés céljára, és alkottam ezt, a képen látható példányt, a rendelkezésre álló készletem felhasználásával. Nem sok CB 76-ost tudok már vásárolni, mert az előbb említett készletem erősen véges, ha elfogy, aztán már csak azt tudom szebbé tenni, ami jön. Ha ez lehetséges. Ha nem, marad tartalék alkatrésznek.