Újabb haditerv született arra, hogy csökkentsem a nálam lévő televízió, rádió és telefon hegyeket. Nem nehéz rájönni, ki kell selejteznem, ami rossz állapotú, illetve eladnom, amiből túlvásároltam magamat. Lehet, még ezt a világhálós naplót is kidobom. Egyre kevesebb a kép, ami feldolgozásra vár és én inkább halászom, mint pártértekezletek sorát tartsam. Azokon egyébként is csupán magam veszek részt... Telefonok jönnek megint, közöttük némi változatosságot a mobilos képek jelentenek majd. Így is kell tenni, mást fotózni a régi gépemmel és mást a modern technikával, végül jól ötvözni a kettőt.

Ritkán fordul elő, hogy vasúti távközlési berendezést fotózzak valamely okból, és az is csak addig lesz, míg fenékbe nem rúgnak miatta. De akkor legalább tudni fogom, hogy valami főnököm is olvassa az írásaimat. Ez a hely már nem tartozik a területünkhöz, de még lehet, visszatérünk ide. A kép pedig azért készült, mert kérdés volt, hova legyen áthelyezve a klíma? Szekrény fölé nem lehet, mert belecsöpög, aztán lesz szikraeső, csitt-csett-bumm. Végül azért megoldódott a probléma, hogy ehhez hozzá tudtam-e járulni ezzel a képpel, nem emlékszem, tavaly december lassan egy éve lesz, főleg, ha ilyen tempóban haladok a fotók feldolgozásával.

A nyitóképről nem ejtettem szót, mert ez a No. 693 sokadik a sorban, s ha szép is, de mégiscsak fekete. Nem akarok ebből bárányt csinálni ebben a színben, de miután csak gyűlik és gyűlik, kezdem azt hinni, sosem lesz vége és senki sem szereti. Na jó, akkor majd én igen. Ellenben No. 859 zsinórja kissé kinyúlt, nemde? Ő egy vaktárcsás CB 667-es, akinek a csengője nem szólt szépen. Az az igazi mumus, beállítani úgy, hogy a tekercs bekötései ne törjenek le, megfelelő távolság legyen a két lemez között a mechanikának, mert akkor fog jól, egyenletesen rezegni.

Téli nyugalom is lehetne akár a címe ennek a képnek. Rájöttem, hogy a lépcsőn lefelé jövet is lehet fényképezni, méghozzá egész jól. Meg még számos helyén a háznak, csak ez még nem derült ki eddig. Minden esetre tavaly december elején ez a látvány tárult elém. Persze a kandallót is én üzemeltetem, ezért máris csökken a semmittevő hátradőlés lehetősége. Idén is lesz Karácsony, pontosan négy hónap múlva, bár van, akinek egész évben az van és nem titkolom, hogy nekem tetszik. Vagyis ebből ki kell hozni valamit, rajongói oldala is van az év végi ünnepet imádóknak, illetve másik megközelítéssel élve, sok készüléket fel kell újítanom még addig.

CB 81, aki ritka, de annál jobban szeretett típus nálam. No. 860 megújult, de még nincsen zsinórja. Nézem, mit írnak a papirusztekercsek - Libre Office táblázat elég sajátos elnevezése, de én itt az Alfonzo világszínháza című bohózatra gondolok, mikor így hívom. Ott is az hangzik el, hogy semmit. Vagyis csak a készülékzsinórt kellett pótolnom, a többi megvolt és működött.

A CB 810-es készülékre annyira nem is illik a megszokott "vaktárcsás" kifejezés, ugyanis ennél nem egy kerek műanyag korong helyettesíti a számtárcsát, hanem egy szögletes darabot melegítettek rá gyárilag a 811-es házra úgy, hogy előtte négy helyen kifúrták. Ezért lesz majd nehéz házilag 812-es, 815-ös készüléket előállítanom - pedig tervezem - mert ezeknek is ilyen a hívómű-kerete, csak éppen négyszer három helyen szögletesen lyukas, míg itt ugyanazokon a helyeken tömör egész. Mintha még a mérnökség meg is akarta volna tréfálni a felhasználót annak idején: nesze földműves, hidd azt, hogy modern készüléked van, miközben várakozol a kezelő jelentkezésére és esetleg órákat arra, hogy beszélgess. No. 861 egyike a háromdarab CB 811-eseimnek, négy lenne, ha annak idején nem bolondulok meg és alakítok át egy 810-est 812-essé. Ilyet sem csinált előttem senki és utánam sem fog, közben pedig a telefon-társadalom megint kivetni készül magából engem. Viszont most már van hívómű-keretem hozzá, hívóművem is, még házam is, nagy a kísértés, hogy ezúttal 811-esből - mert abból nálam sok van - 812-est gyártsak. Szerencsére mire ráérnék, s itt e sorok írásakor elkezdtem kuncogni magamban, jól elfelejtem, mit akartam csinálni, ám meglátok egy parlagon heverő régi rádiót és nekiállok inkább annak. De hát van még 30 évem...

Miközben a faoszlopokat cserélő brigádot felügyeltem tavaly Mikulás napján egy használaton kívüli rakodóhely mentén, azon morfondíroztam, mivel lövöldözhették ezt az egyébként a másik oldalán Mozdony állj! feliratot birtokló táblát a szorgos munkások, hogy ilyen lyukacsos lett. Közben jól meg is fáztam, aztán el is mentem három hét táppénzre, hogy még a karácsonyi ünnepségen sem tudtam részt venni.

Valahogy beleszerelmesedtem ezekbe a lengyel Telkom RWT Tulipan nevű készülékekbe. Főleg talán, mert olyan színekben gyártották, amilyen nálunk még akkor sem volt, ha az eredetit teljesen véletlenül olyan körülmények között használták, hogy egy sajátos árnyalat jött ki az erős fény hatására, még az oroszok is elismerően bólogatnának, mert ugye náluk amilyen színeket tudtak előállítani a vodka általi mámorban... Na ezt a mondatot hámozza ki egy nyelvész! A nálunk idegen csatlakozó dugó nem probléma, ugyanis van hozzá aljzatom, abba pedig hat ló legyen... Ja nem, hanem két szál vezeték, melynek túlsó végére meg hazai dugó és máris lehet telefont próbálni. No. 862 is vidáman, önfeledten csörömpöl. Egyszer helyet foglal jól a múzeumom külföldi szakcsoportjában, de előbb még a hazaiakat kell csatasorba rendeznem.

Van egy csoport a közösségi oldalon, akik már most, augusztus végén készülnek a Karácsonyra. Leginkább ünnepi témájú képek formájában, mint például a hóesés, amit manapság már tényleg csak fotón láthatunk. Ám mindezt áprilisban is, mintha a Karácsony tényleg 365 napig tartana. És igazuk van, így kellene mindenkinek hozzáállnia egész évben. A boltbéli tyúkszem-taposást kivéve. Kitaláltuk a városrészben, hogy arra vállalkozó 24 lakó egyféle sajátos adventi naptárat alkot úgy, hogy elsejétől szentestéig mindenki kiteszi az ablakába egy-egy nap számát valamilyen formában. Több se kellett, kapát, kaszát és horganyzott vödröt ragadtam, valamint a sok éve vásárolt kínai, fenyő alakú világítást és beépítettem két kartonlap közé. Itt éppen nem világít, ezért közölni fogok egy olyan felvételt is, ahol igen.

Még mindig sláger a piros telefon. Egyrészt nem tettem le róla, hogy felújítsak és eladjak néhány darabot belőle, másrészt elég sokba kerül a különféle aukciós portálokon. Vagyis beszerezni már nem annyira kifizetődő, viszont nem csak egy-két példányom van belőle. No. 863 itt még felújítás előtti állapotban látható az év elején készült képen. Azóta több társával együtt ő is megújult, de még nem hirdettem meg. Ezt a témát biztosan nem fogom elengedni.

Kivártam a pillanatot, amikor éppen világít a háttérfény és elkészítettem egy ilyen képet is az előbb említett ünnepi dekorációról. Még elég világos volt ahhoz délután négykor, hogy a kinti fény tükröződjön az ablaküvegen, de tartottam tőle, hogy később még ilyen fényképet sem tudok készíteni, ezért inkább maradtam ennél a fotónál. Végül még jó is lett, hogy a szemben lévő ház teteje látszik. Hiába, december 19.-én már nem lehet vitézkedni 16 óra után és különben is, mindjárt érkezik a Jézuska, akit ugye egész évben várunk.

Januárban néhány napig be voltam kényszerülve a nappaliba, mert mire odaértem, hogy fotózzak, addigra beesteledett odakint. Nem hozott jó eredményt, ami bent készült, éppen még használható volt. No. 792 erdetileg fekete CB 76-osként érkezett. Háza annyira karcos volt, hogy kitaláltam, van nekem néhány citromsárga és narancssárga új házam, ámde külső tárcsatartó betétgyűrű nélkül, hiszen ezek még a Roska Miklós tanár úrtól vásárolt tartalék készlet elemei, s a CB 81-es telefonhoz készültek, ahol ugye hívómű-keret van, mint az köztudott. Safranek, jöjjön közelebb... A fekete NDK tárcsához jó a fekete külső gyűrű, valamint a fekete kézibeszélő, melyből szintén van még néhány darab tartalék, ám ha valaki ezután még ide mer nekem hozni egyetlen fekete készüléket is... nos akkor nagy duzzogva, de elfogadom, mert rendes műszerész nem hagy az út szélén egyetlen telefont sem. Viszont akkor mi a helyzet az elengedéssel? Sőt, még a fekete zsinórok is illenek hozzá, de mi van a fehér NDK számtárcsa esetén? Ezt még ki kell találnom.

Gondolkodtam ezen, hogy kitegyem-e a házunkról tavaly decemberben készült képet, aztán úgy döntöttem, hogy legyen. Legfeljebb most már tudja a betörő, hogy kell jönnie, hogy elvihesse a CB 667-es telefont és a Terta 325-ös rádiót. Mást úgysem fog találni...

A No. 814-es házi leltári számot viselő telefon benti esti fotózásával néhány zöld készüléket is próbáltam eladásra bírni a pirosak mellett. Nem csak azt keresték ugyanis, bár kétségtelenül népszerűbb volt, mindenképpen a feketénél, de még a vajszínűnél és a zöldnél is. Ez a mai napig megvan, pedig valahogy többre értékelem azokat a telefonokat, amelyeknek vagy valamijük hiányzik - ennek például a zsinórjai - vagy eleve a felújítás előtti, úgynevezett partizán-próbán már nem működik. Ez azt jelenti, hogy úgy, ahogy érkezett, koszosan, bedugom és kipróbálom. Persze csak ha szemmel láthatóan hiánytalan. Ha az első próbán minden működik, akkor legfeljebb az jelenthet örömöt, hogy kivakarom a koszból és kiderül, nem csak jó, hanem végül még szép is lesz. Aztán volt olyan, hogy először működött, aztán a végén meg nem. De hogy mindig minden jó és a végén kijön egy középszerű készülék...

Karácsony előtti utolsó este készült kép a munkaasztalomról. Szinte megnyugtat, hogy már tavaly év végén is majdnem olyan rendetlenség uralkodott itt, mint most. Bár szerintem jelenleg még nagyobb, mert már el sem fér egy telefon a környékén heverő rengeteg alkatrész között. Viszont megnyugtat, hogy egy hónap a különbség a régi gépemmel készült és a mobiltelefonommal készített felvételek időpontja között. Magyarul tavaly december és idén január körül járok.

Azért megvan a beltéri fényképezés varázsa is - bár lehet, ezt tudja a kültéri is - megmutatja a színbeli eltéréseket. Itt például jól látszik, hogy a régi kézibeszélő és zsinórok mellé újabb ház került No. 752-re. Hiába, nem tudtak két egyformát gyártani abban az időben, de ezt már megbeszéltük. 1969-ben még olyan volt a zöld, pár évvel később pedig már ilyen. Manapság tudatosul bennem, hogy panelből is vagy ötféle létezett, bár négyest még nem nagyon láttam. Most szedjem szét az összes 667-esemet és nézzem meg, melyikben milyen van?

Tavaly is volt, remélhetőleg idén is lesz. Bár mondom, van olyan oldal a közösségi médiában, ahol azt vallják az ott lakók, hogy egész évben ez van. Kicsit irígylem őket, bevallom. Nekem még nem sikerült, ami persze nem jelenti, hogy feladnám. Ja, hogy még csak szeptember eleje van? Szaloncukrot megvetted már?

Újabb CB 667-es készülék, nevezetesen No. 770. A fehér alaplemez már utángyártott tartalék, így a telefon életkora csak a panelen lévő alkatrészekből derülne ki, ha megnéztem és felírtam volna, melyik változat. De ekkor ez még tervben sem volt. Most sincsen, mert hogy neki nem állok szétszedni minden 667-esemet, az biztos. Bár, ha mégis nekiállnék, lehet, előkerlülne, amit évek óta elveszettnek hiszek. Vagy nem, szóval annyira nem erőltetem a dolgot. Viszont valaki ráerőltetett egy RJ 11-es csatlakozót az eredeti zsinórra. Sújtsa őt telefon-társadalmunk haragja és megvetése.

Utolsó naplementés képem a tavalyi évből, december 28.-án este. Készült azóta néhány újabb, természetesen ezekből közölni fogok ezen az oldalon, ha szeretnéd, ha nem, akkor is. Ettől függetlenül a nap minden este lemegy.

No. 674-es házi leltári számú CB 76-os készülékem zárja a kényszerűségből bent készített képek sorát. Ő egy 1988-ban készült és jó állapotban megmaradt példány, minden bizonnyal már az újfajta egyséspanellel szerelve, melynek sajátossága, hogy mind a CB 76-oshoz, mind pedig a CB 811-eshez jó volt, némi átalakítást követően. El is kelt és másnál csörömpöl már.

A háromszög alakú terület, ami még hozzám tartozik, de nem tudok mit kezdeni vele, minthogy időnként kitakarítom. Ez egyfajta mumus, ahová tavaly év végén kilátogattam, nemcsak a fotó kedvéért. Most megint esedékes lesz egy kis rendezés, egy-két óra metszőolló-csattogás.

No. 789 csak egy a közel 20 darab fekete CB 76-os készülékből, ami egyszerre érkezett. Felújítottam őket, néhányat még el is adtam, aztán mi vár még rám? Az ezredforduló? Nem, a kedvenc Karthago együttes egyik dala, hanem még legalább fél tucat fekete CB 76-os. Továbbiak, mert megint kötegben jött, s nem mondhattam, hogy ez kell, az meg nem. Ha nem szép a ház, akkor máris itt mocorog mögöttem más színben előkészítve három darab. Nesze neked fekete macska, el kell engedni ezt is! Csak ha macska, akkor nem kap enni - mármint mondjuk mikrofontáplálást és akkor elmegy máshová. Van-e, ki e nevet nem ismeri? S hogy honnan idéztem, már meg sem kérdem...

Tavaly szilveszter estéről három kép: első a dolgozószobából, ahol még ilyenkor is lázas munka folyik, miközben szól a zene. Mi nem folyik, azóta se? Rendrakás az asztalomon.

Nem voltak zsinórjai és a ház, valamint a kézibeszélő festékpöttyös állapotban került a mosogatóba. Ha mész alapú festék, akkor még kiázik, ha olajos, akkor kuka és csere. Szerencsére itt elég jól sikerült orvosolni a hibákat és hiányosságokat, mint az a mellékelt ábrán jól látható, olyannyira, hogy No. 687 el is kelt azóta. Van még eladó piros telefonom és van az a pénz, amiért hajlandó vagyok azokat is elengedni...

Második felvétel arról, hogy mértéktelen zabálás és vedelés ide, kinti durrogtatás (nem én voltam!) oda, hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában! De rámjött ez az idézhetnék Petőfitől... Inkább rakom tovább a fát a kandallóra, csak előtte elkészítem a lépcsőről ezt a fotót.

Volt ám nekem szép fényes, új állapotú piros CB 76-os készülékem fém ujjkorongos NDK számtárcsával! Úgy hívták, hogy No. 709. Aztán addig nézegettem, hogy ezt megtették mások is, és elkunyerálták tőlem, én meg hagytam magamat. De azért van még másik is belőle, érdeklődjél, kérdezzél bátran. Hozd a pénzt és én elengedem.

A falatka-kunyerálás tetszik, a kinti durrogtatás viszont nem. Ez az utolsó képem tavaly szilveszterről, egyúttal az utolsó mobilos fotó is az előző évről. Jön a 2025 képanyagban és utolérése a régi gépemmel készült fényképeimnek.

Ez a helyzet akkor, amikor a fekete készülékház olyan csúnya, hogy alkalmazásával nem igazán sikerülne a felújítás. Viszont van még új tartalék narancssárga házam a raktáramban, bár eredetileg a CB 81-eshez készült, vagyis nincsen benne a számtárcsához való betétgyűrű. Legfeljebb a tárcsa is fekete lesz, a kézibeszélő és a zsinórok úgyis olyanok maradnak. No. 769 ilyen lett. Kinek mi a véleménye róla? Meg lehet írni nekem:

johanndeu1968@gmail.com

Lássuk, hányan olvassák ezt a bejegyzést...

Elérkezett 2025, már ami a telefonos képek közlését illeti. Január első napja mindjárt ilyen zúzmarás idővel, egyben kiváló fotótémával indított.

Eredetileg is teljes egészében narancssárga volt No. 800, csupán némi zsinór-problémákkal küszködött. Nem sokáig, mert javítással, cserével máris jól üzemképessé volt tehető. Kérték is többen, azonban eddig sikerült ellenállnom minden kérésnek. Most nincs érdeklődő, mert nem említem sehol, hogy van ilyenem és van az a pénz, amiért hajlandó vagyok elengedni.

Szőrös-bőrös a tőle megszokott élénk érdeklődéssel fogadta az idei év kezdetét. Persze ebben közrejátszhatott az előző esti puffogtatás is.

Még egy narancssárga telefont találtam - talán nincs is sokkal több ilyen készülékem, akinek az ő háza egészen szép fényes állapotú, zsinórja azonban kissé kinyúlt, s így eléggé csúnyácska, rontja az összképet. No. 789 egyszer majd kap egy másik zsinórt, ha addig lesz még a tartalék készletből. Időből azonban már most sem rendelkezem tartalék készlettel, ezért csak annyi kell hozzá, hogy egyszer azt mondjam, most, vagy soha, még ha rózsaszín boszorkányok potyognak az égből, akkor is.

Félve teszem közzé ezt a felvételt. Nem az enyém a telefon, így aztán hiába is várnak házi leltári számot tőlem a rajongók. Fel kellene újítanom, de elég súlyos sérülések vannak a házon és a kézibeszélőn is, részben a szakszerűtlen szerelés, részben a helytelen tárolás következtében. Szobrász- és grafikusművész kolléga sem meri vállalni, mert mi van, ha nem sikerül? Nincs helyette másik...