Hagyott itt az előző lakó egy fa szobrot, ami gyertyatartó is. Valójában egy darab faág, én azonban beleképzeltem, hogy ez egy kacsa. Aztán továbbgondolva a dolgot megalapítottam a meg nem született kacsák emélknpját, mely nap történetesen a fiaim születésnapjára, október 5.-ére esik.  Ha már nem tartok még mindig kacsát, legalább ezen az egy napon az átlanál hangosabban sopánkodhassak ezen a szomorú tényen. S ettől jobb lesz a világ? Korántsem, ezért menjünk gyorsan inkább és nézzük továbbra is a telefonokat...

Ő akarna lenni talán a csontszínű készülék. Van, vagy inkább csak volt a fehér, mert ami annak készült, az vagy besárgult, vagy eltörött és nincs helyette másik. Ami később készült, az már nem fehér, inkább vajszínű. Aztán meg jött a csontszín. Nincs két egyforma, ez akkor izgalmas, ha mikrofon-, bagy hallgatófedelet akar cserélni az ember. No. 846 a képen, érdekes megfigyelni, ahogy az NDK számtárcsa hozzásárgult, hozzáöregedett a készülékházhoz. Illetve valójában a kettő együtt öregedett meg.

Még egy kacsa, de őt megettem. Kacsa alakú sütemény, már nem emlékszem, milyen ízben. Egyízben, mert pár nap kerülgetés, halogatás után a gyomromban ladolt. De mindez még tavaly október elején történt, még ott tartok csak a mobiltelefonnal készült képek közlésében.

Őt mondanám inkább vajszínűnek. No. 745 készülékzsinórja hiányzott, pótlását követően derült ki, hogy a kézibeszélő zsinórja pedig szakadt. Csere következett, melyet követően a telefon életre kelt. A műanyag borítás alatt a vezetékszálak bezöldültek, de nem szakadtak el. Csak így egy kicsit csúnyácska.

Elmentünk nejemmel pár napra pihenni tavaly októberben. A felvétel este készült a szálloda éttermében, a zenés esten.

No. 841 végre egy szép fehér telefonkészülék. Csupán egy helytelen bekötés akadályozta meg abban, hogy üzemképes legyen, s ezt követően jól el is kelt a ... gazdaságos piactéren.

Egyetlen hattyú és sok hápikacsa az októberi Balaton vizében. Kicsit olyan lett a felvétel, mintha valami képszerkesztővel módosítottam volna, azt már nem is merem nagyon említeni, hogy a mesterséges intelligencia által készült a kép. Tényleg, mi lenne, ha egy megszólalásig élethű felvételt egyszer becsempésznék ide, ki venné észre?

Amikor este korán sötét van már, de mégis aznap szükséges felvételt készíteni arról a telefonról, ami akár még gazdát is cserélhet, akkor jön a szükség-megoldás: fehér ruha háttérnek és a remény, hogy valami látszani is fog a képen. No. 343 többször majdnem elkelt már, végül mégis maradt. Aztán a következő nekifutásra mégis itthagyott.

Még egy felvétel rólunk tavaly októberben a Balatonnál, nagyjából akkor és ott, ahol az előző kacsás kép is készült.

Hiába az erős fény, nem tudtam jó képeket készíteni ezen a helyen. Nem is alkalmaztam sokáig ezt a módszert, inkább összegyűjtöttem a fotózni valót és megvártam a megfelelő napszakot. No. 665 szép lett és el is adtam hamarosan. Ez év elejétől fogva egy ideig elég sok telefont sikerült értékesítenem. Aztán abbahagytam a hirdetést és most megint jó lenne folytatni, mert őszintén szólva tele vagyok készülékekkel, folyamatosan javítom őket, de ennyit nem akarok megtartani, helyem sincsen hozzá.

Egy jó őszi fotó a soproni Ibolya-tóról. Ezek szerint jártam ott megint tavaly októberben, de elő nem keresem most a feljegyzéseimet, fejből pedig már nem emlékszem rá, mikor mentem haza. Lassan ismét esedékes lesz, persze a hőség kissé kedvemet szegi, valamint itthon hegyekben áll a tennivaló. De ha otthon is összegyűlik, akkor rászánom magamat, akárhány fok lesz is.

Sötétebb zöldnek látszik műfénynél ez a CB 76-os készülék és valóban ebben a színben is létezik legalább négy-ötféle árnyalat, megnehezítendő a javítást, a műanyag alkatrészek cseréjét. A CB 667-esek első, korai példányai pedig olyanok, mint a porcelán, vagy inkább, mint egy nagyon régi, kiszáradt, rideg és törékeny plexi. No. 504 könnyen széppé tehető és üzemelő készülék volt, aki éppen ilyet keresett, az jól járt vele. Azért maradt nekem is díszes darab belőle, csak mire előveszem ezer helyről, hogy összehasonlítsam őket, Karácsony lesz. De másképp nem jutok előbbre, ezért majd előbb-utóbb nekiállok.

A pihenés után megint munka jön és ha kedvem támad, valamint idő is van rá, akkor készül néhány felvétel a helyszínen. Zalaszentjakab állomást látjuk tavaly őszi színekben, itt Nagykanizsa irányába tekint a gép kamerája. A szolgálati lakás ablakai üresen kémlelik a síneket. Sorsa majd eldől, ha megjön az új földesúr, bár ekkor, e kép készültekor még a régi államvasúti mozdulatlanság van hatalmon.

Ez sem lett népszerű fotózási hely, végül maradt a kinti asztal a teraszon és a várakozás téli estéken arra, hogy megfelelő fényviszonyok legyenek. No. 684-ről nem lehet eldönteni, hogy szürke, vagy zöld, ez pedig többször előfordul mindkét szín esetében. De megnyugtatok mindenkit, hogy ő szürke. Csak lehet, amennyiben kissé besárgult, akkor látszik adott fények mellett zöldnek. Valamint lehet, a régi gépem sem tökéletes már, ami 21 éves korára nem csoda.

Zalaszentjakab állomás kevesek által ismert látványossága a páros oldali váltókörzetnél a hangszóró oszlopára ráadott női fehérnemű. Mivel ezt kevesek ismerik, ezért feltétlenül fontosnak tartottam lefényképezni és közzétenni ezt az érdekességet, hogy mindenki tudomást szerezhessen róla.

Leterítettem a kinti asztalt és készítettem sok-sok felvételt sok-sok telefonról, egyetlen nap alatt. Mondtam én, hogy így kell ezt csinálni, persze, ha gyorsan szükség van fotóra adott készülékről, akkor vannak, lehetnek kivételek, de a biztos hely ez az asztal kint, a teraszon. No. 856 csak az alaplemez volt a panellal és a csengővel, minden más hiányzott. Pótoltam ezeket és az eredmény a képen látható. Jobban illik a fehér tárcsa a piros házhoz, de CB 76-osban is van fekete tárcsás kivitel, ha feketék a zsinórok, akkor elmegy hozzá a fekete tárcsa is, bár ugye itt, a 667-es esetében szélesebb a kör, ezért kissé furcsa a látvány. Van már ilyen CB 667-esem, csak régen készült, illetve régen foglalkoztam vele, gondoltam, ha összejön hozzá minden tartalék-alkatrész, hát legyen ilyen. Összejött és lett.

Ezen a felvételen Leila éppen azt játssza, hogy erőteljes mértékben társaságra vágyik. Tavaly októberben is szüksége volt hasvakarásra és azóta mindig élvezi, ha kezeljük olyan helyen, amit ő nem ér el a saját mancsaival. Vagy hempereg kint az udvaron, de ezt nem minden esetben teheti meg.

Kiírtam a róla elkészült képek állománynevébe nem csak a házi leltári számát ennek a készüléknek, hanem még azt is, hogy nem eladó. Tettem mindezt egyrészt azért, nehogy véletlenül is elcsábuljak és meghirdessem, másrészt abban az időben, vagyis idén januárban hirtelen elég sok telefont meghirdettem, jöttek is rájuk érdeklődők, mondom, még csak véletlenül se vigyék el ezt itt. Történt ugyanis, hogy, mint az már máskor előfordult, mire elkészült, beleszerettem. Nézzük, mi történt: adott volt egy piszkos és sérült készülékház, mindenféle, színben össze nem illő egyéb alkatrészek, valamint a legfontosabb, a nagyon ritka fekete lengyel tárcsa. Volt már olyan, hogy emiatt építettem meg egy készüléket a legjobb, legszebb alkatrészekből és nyilvánítottam megőrzendő példánnyá. Most is ez történt, annak ellenére, hogy az új sárga házhoz nem volt sárga kézibeszélő. De van bőven fekete kézibeszélőm és azt a fekete zsinórokhoz bármely színű házzal el lehet sütni, ezért a végeredmény a képen látható. No. 673 akkor is nálam marad, ha fene fenét eszik. Na jó, ha jön egy magamfajta őrült és azt mondja, hogy ad érte 50000 forintot, akkor erősen gondolkodóba esem.

Tavaly mindenszentek után, halottak napja estéjén hirtelen ötlettől vezérelve kitettem egy nagy mécsestartót a ház elé, emlékezvén azokra a szeretteimre, akiknek nyughelyét nem kereshettem fel. Eleve kezdenek fenntartásaim lenni a Karácsony mellett ezzel az ünneppel is, különösen, ami a környékén kialakult magyar népszokás, hogy egymás tyúkszemét taposva áramlanak indokolatlanul nagy néptömegek a boltokba, aztán a temetőkbe. Nem teszek olyan kijelentést, hogy ha már ott van, akkor a fele ott is maradhat, inkább megoldom a problémát a képen látható módon. Továbbá kezdem érteni azon rokonomat, aki a szülei hamvait szétszóratta a temető kertjében.

Újabb példa arra, hogy az egyébként szép készüléken jól megfér egymás mellett a saját színű és a fekete zsinór. Persze emlékeim szerint később, mikor megvették, kicseréltem azt a piros készülékzsinórt is feketére, hogy azért már egységes legyen. Előtte az általános tisztítást követően még helyesen be kellett kötni a kézibeszélőt és kitakarítani a számtárcsát, hogy az szintén rendesen működjön. No. 573 nem érte meg ezt a bejegyzést, a kép elkészülte, idén január óta máshol csörömpöl már.

A világ közepéből egyenesen a világ végére vezet az út. Főnököm Murakeresztúron lakik, ami ugye a világ közepe, de onnan vezet egy vágány a határhoz, sőt, tovább is, csak éppen ezen a vonalon nincsen már személyforgalom Horvátországba, tehervonatok is csupán elvétve járnak. A vasút a távolban talán kivehető határhídig villamosított, ez elég szerencsétlen körülmény. Ennél az útátjárónál volt egy kábelhibánk tavaly novemberben, ennek apropóján készült eme felvétel.