... valamint arról, mi a fene telt három hónapba, hogy az előző írásomat összehozzam. Talán öregszem és mindent lassabban csinálok. Talán többet halászom és kevesebb pártértekezletet tartok. Talán eltűnök hirtelen... Piros CB 76-osok jönnek, valamint én még a tavalyi képeimmel. Mit engedjek el, zárjak le, felejtsek el 2025-ben, még mindig nem tudom.

Mennyivel szebb így egy CB 666-os, mint azzal a fekete külső számgyűrűvel. Persze ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Őt biztosan nem fogom elengedni. Ki tudja, mi volt 1966. április 4.-én? Én nem, mert még nem is léteztem. Lehet, még ő sem a képen. CB 47-esem nincsen még. Valakinél esetleg?

Ha már nyaralás, olyan helyen, ahol valaha vasút volt, akkor nem maradhat el egy kis bejárás. Bükön régen jártam, 1993-ban még fekete-fehér filmre fényképeztem. 31 év múlva ezt láttam, mikor a település északi részén nyugat felé, a meglévő állomás irányába néztem. Az észak-dél irányú vonal maradt, meg is újult, a kelet-nyugati azonban 1974-ben elhalálozott. Ez az egykori mellékvonal kiágazása Sárvár felé, innen járható gyalog, visszafelé az állomásra persze egy jó csizmában tovább is a szántóföldön, melynek nyomvonala műholdas képen jól kivehető még.

Osztrák Kapsch telefonkészülék az ötvenes évekből. Kicsit furcsa formája van a mi jó öreg CB 35-ösünkhöz képest és nem olyan ronda szögletes, mint a CB 555-ös. Mindig jön egy-egy külföldi telefon, pedig nem keresem tudatosan, de a hazaiak között akad, ha csoportos beszerzést végzek. A kézibeszélő-zsinór foszlik, a készülékzsinór már elszublimált, így valójában mindkettőt keresem ebben a bordó színben.

Folytassuk tovább a kis vonalbejárásról készült képeim ismertetését. Tavaly nyáron Bükön elsétáltam a település felett egykor húzódó mellékvonal mentén a fürdőig. Valahol itt lehetett a megálló, melynek a vasúttal ellentétben nyoma sem maradt. Kelet felé, a következő állomás, Bő irányába nézünk.

A legutóbbi beszerzésben volt egy román szállodai készülék. Ez egy fadobozra rászerelt tárcsa és egy külföldi kézibeszélő. Az egész fent volt a falon, készülékzsinór, meg csatlakozó aljzat nem kellett hozzá. A jobb oldali ismert német asztali távbeszélő készülék a megszokott magasabb színvonalat képviseli.

Az ott a távolban már a szomszéd falu, ahová a nyomvonalat követve csak a szántóföldön át juthatunk, ez itt mellettünk pedig a nyomvonal, ahol még járható a néhai sínek helyén. Hosszabbítsuk meg a képen gondolatban az utat, húzzunk jó cipőt és máris Bő állomáson vagyunk, ahol az egykori állomás épülete ma már átépítve lakóház. De legalább megmaradt, nem úgy mint társai, akik a földdel lettek egyenlővé.

No. 755 megszépült és elrepült másik felhasználó birtokára, ahol nem tudom, milyen szerepet tölt be. Nem volt neki kézibeszélője, de aztán lett és számtárcsa-problémákat is orvosolnom kellett még. Piros CB 667-esekből kevés maradt jó állapotban, vigyáznom kell, hogy maradjon belőle szép állapotú példány legalább három darab. Aki olvas engem, tudja, mely háromra gondolok: fehér és fekete tárcsával, illetve saját színű zsinórokkal.

Egy gyors fotó a nyaralásból hazafele jövet Zalaszentiván állomáson a vágányzári menetrendben ellenvonatra váró pécsi szerelvényről. A harmadik ez az állomás ebben a formájában, de erről egyszer majd mesélek bővebben, mert van mit.