Ezt mondja a számmisztika, melyben kezdek egyre jobban hinni. Elengedem, azokat a telefonokat, esetleg rádiókat, amikből sok, esetleg rengeteg van. Mit zárjak le? Az eddigi tevékenységemet, a munkahelyemet, talán az LB 37-es telefonkészülék oldalsó bajonettzárját? S a számvetés? Mit tettem a vezetékes távközléstechnika érdekében és mit ellene? Ki számot vet, az nyáron másodfokú egyenletrendszert arat! Megtekintjük, hogyan próbálok meg jól dönteni, a most már szigorúan tavalyi, 2024-es képek segítségével.

Kristóf fiamról mindent elmond, hogy megyek fel a lépcsőn az emeletre és ezt látom. Vissza kellett mennem a telefonomért, hogy megörökítsem. Erre mondtuk azt, amikor bekerült a csurgói gimnáziumba, hogy képes lenne hazajönni fél pár papucsban. Szerencsére erre még nem volt példa. Viszont a nyitóképen egy tavaly nyári beszerzésem, aki sajnos minden igyekezetem ellenére nem eredeti, az a számtárcsa például már utólag került rá és akkor, mikor a fotó készült - 2024. augusztus elején - még ki se nyitottam. Bár ne is tettem volna később, mondanám most, de egyrészt kérték, fotózzam le a belsejét is, másrészt engem is érdekelt, hogyan kell kinyitni szakszerűen, illetve mit találok majd benne. Ezt is megnézzük később, azonban most már kijelenthetem, két ilyen nagyon régi fadobozos telefonom is van már, minthogy eddig csak a jó öreg CB 24-es képviselte ezt a legrégebbi készülék kategóriát.

Azt a feketét szívesen elengedném 2025-ben. Nagyjából azt a világos színű készüléket is, bár ebből annyira nincs meg fejben, hogy minden változatból eltettem-e tényleg a megőrzendő, soha el nem adandó és hét lakat alatt tárolandó legszebb és legjobb példányt. Még egyszer mondom, fehér és fekete NDK tárcsa, lengyel tárcsa, saját színű zsinórok és ezek további esetleges változatai. De azt a vaktárcsás zöld készüléket nem adom! Tudom, hülyén esik rá, tükröződik róla a fény, de akkor se. Feladat az új évre, többek között, de elsőnek: összeszedni, miből van meg minden változat és mi az, amire esetleg még vadásznom kell.

Tavaly június 27.-én egy talán újabb beszerzésű, vagy esetleg hosszabb ideje üzemképtelen, szétszedett, alkatrészre váró CB 35-ös készüléket kezdtem el rendbe tenni, de hogy pontosan melyik házi leltári számú példány volt ez, azt most meg nem keresem, nincs az az Isten! Lényeg, hogy a számtárcsát kellett cserélnem rajta, jobb híján egy CB 667-esét kapta meg, miközben minden porcikám erőteljesen tiltakozott ellene, hogy ezt tegyem ezzel a típussal. Ez azonban a képen nem látszik. Sokkal inkább az, hogy hallgatóból és mikrofonból is hiányt szenvedett a kézibeszélő és bár a páka nem látszik, a forrasztóón azonban igen, ezért valószínűleg egy leszakadt vezetékkel is dolgom akadt. Ráadásul itt még készülékzsinórja sem volt a telefonnak, remélem, hogy azóta már akadt neki abból szintén.

Szerintem a zöld színű CB 76-osoktól sem fogok megválni. Egykönnyen legalább is biztosan nem. Van a régebbi az NDK tárcsával és fekete zsinórokkal, mint ezen a képen is látható és van az újabb, lengyel tárcsával, de az is fekete zsinórokkal. Egyéb különbség, mely nem látszik, az a benne lévő készülékpanel, a régebbiben még az eredeti 76-os, az újakban már az egységes 811-es, ahol ha van mikrokapcsoló, akkor ahhoz van, ha tüskék vannak a helyén, akkor még a 76-oshoz jó. Erről még nem készítettem képet, ha nem felejteném el, egyszer összerakom egy helyre, egymás mellé őket. De érzem, el fogom felejteni, már 10 perc múlva.

A lengyel Telkom RWT Tulipan márkanevű készülék valamiért kedvencem lett az elmúlt időszakban, de ehhez hozzájárult az is, hogy egyre több példány bukkant fel a piacon. Nem tudom, hányféle színben gyártották, nekem több piros is van, illetve vajszínű, ebből keletkezett besárgult, majdnem világosbarna változatom szintén van, valamint jönni fog egy elvileg világoskék, ha hinni lehet annak a képnek, ami a hirdetésben szerepelt. Ezt is össze kell majd szednem, egyáltalán mennyi van nálam összesen, a világhálón pedig talán kiderül, volt-e belőle például fekete, vagy zöld, mint a mi jó öreg CB 76-osunk esetében.

Erre kivételesen emlékszem, tavaly június végén érkezett egy kérés, vagy inkább kérdés, mi a különbség az NDK tárcsás és a lengyel tárcsás CB 76-os között. Mindjárt jól elő is kaptam belőlük egy-egy szalonképes fekete színű darabot. Az összehasonlító felvételen látszik, hogy mondjuk egy laikus számára nem sok. A fehér NDK tárcsa az tényleg fehér (bal oldalon), hacsak be nem sárgul a naptól. Egyébként most éppen egy ilyen példányt rakok össze, de abban az esetben vajszínű a ház és egész jól áll neki, hogy a gyulladásgátló bróm eloxidálódott a műanyag felületen. Ezt meg is kellene mutatnom képen, hogy jobban hihető, elképzelhető legyen. Jobb oldalon a lengyel tárcsás, melyen a világos részek eleve halvány vajszínűek,vagyis nem egészen fehér már újkorában sem, és erre is rá tud erősíteni a tartósan erős fény alatti használat.

Ilyen a korábban mutatott fali fadobozos készülék belső felépítése, a szakszerű kinyitást követően szomorúan tudatosult bennem, hogy nem az eredeti. Itt, ebben az esetben nem áll, hogy akkor hamisítvány, mint azt mai tév-képzet alapján az átlagember gondolná. Mondjuk, ezt annyira nem is vártam, csoda lett volna jóformán, ha a korabeli alkatrészek néznek szemközt velem. Az eredetiek hogy hova kerültek és miért, nem tudom, de ez egy CB 667-es panelja. Illetve tudom, talán a tárcsa és az üzemképesség miatt volt rá szükség. De így is örülök, hogy lett egy régesrégi telefonom, aki immár a második a sorban és még idősebb a CB 24-esnél. A felújítás és az üzemképessé tétel a cél itt is elsősorban (bár ez utóbbi lehetőség talán megvan most is), meglátjuk, mire megyek vele.

Gyűjtöm az esővizet, ami azért nem egyszerű mutatvány, mert egyrészt nincsen elég edényem hozzá, másrészt ha már vetettem, azt öntözni is kell, akkor is, ha három hétig nem esik semmi. Viszont elfogy, amit addig nehezen összeszedtem, aztán meg leesik egyszerre három heti mennyiség két nap alatt. Ami pedig jön, az sokszor csupa sár, pontosabban szaharai porral szennyezett barna víz. Ezt el kell engedni, vagyis szétlocsolni a földeken.

S ezek közül melyiket engedjem el? A piros lengyel Tulipan nevű készüléket, a jó öreg CB 555-öst, vagy a már korszerűbb nyomógombos Panasonic üzenetrögzítős készüléket? Jelen álláspontom szerint egyiket sem, bár mind üzemképes, a középsőt még fel is újítottam azóta.

A kerti kála egy része látható, a tavalyelőtt (még 2023-ban) bent felejtett kardvirág, mivel akkor megvártam, hogy már nem látszott, hova is ületettem pontosan. Ilyen tél nem tél jeligére túlélte decembert és januárt, meglepetés-szerűen előjött tavaly tavasszal. A kerítés mögött pedig már a szomszéd bácsi birodalma. Mindez tavaly június végi állapot, elég száraznak látszik a föld. A borostyán az egész kertre jellemzően mindenütt fut, itt éppen a betonoszlopot tüntette el. Néha megharagszom rá és kiszedem, de ott, ahol nem zavar, nem kellene bántanom, mert egyébként pedig szép.

Megismétlem azon régi, első és helytelen álláspontom változtatását, hogy bizony a régebbi bolgár, míg a képen látható és sokszor szép állapotban fennmaradt újabb pedig csehszlovák gyártmányú készülék. Ez utóbbiak közül látható három, egymást követő házi leltári számú példány a képen, 621, 622 és ki nem találod, ki a harmadik. A csavaros kerek fali doboz nem barátunk, jobb az ötpontos dugós változat, de engem nem olyan fából faragtak, hogy ezzel ne tudnék mit kezdeni. Nem mindegyikre készült olyan fehér műanyag előlap és nem tudom, arra hogyan lehetett volna kultúráltan, szépen bármit is feljegyezni. Talán jobb lett volna oda sem tenni. S ha már belevéstük hegyes eszközzel, hogy Lyózsi Hüje, akkor hogyan szedjük le azt onnan. LB rendszerben nem nagyíon voltak telefonszámok, a központos látta, tudta, ki hív, én pedig mondtam neki, hogy a párttitkárt, vagy a szomszéd falu plébánosát szeretném kérni. Vagy a Jánost. Nem a másodikat, az elsőt. De ezt a poént viszont kevesen értik. Szóval van sok szép fekete TM 50 B készülékem. Jó nekem.

Nem tudom, milyen virág volt. Kaptuk. De lehet, ezt már írtam. Megnézhettem volna a mobiltelefonos alkalmazásban, amit viccesen csak digitál-paraszt 2024-nek hívtam, mely arról szól, hogy nem értesz a növényekhez, nem ismered fel, de lefényképezed a virágát, levelét, termését és a program megmondja, hogy szerinte mi ez. Persze nem 100%-os biztonsággal, de nem fogja a rózsára azt mondani, hogy az burgonya és edd meg. Aránylag szép lett a kert 2024-ben is, de félek, idén valahogy nem lesz rá ennyi időm, vagy türelmem. Nem tudom megmondani, miért érzem ezt. Talán, mert annyira nem értem el jó eredményeket, ásni, gyomirtani, trágyázni, permetezni, öntözni kellene és egyikhez sincsenek meg igazán a feltételek. Vagyis lehet, ez is olyan dolog, amit el kellene engednem, lezárnom, befejeznem 2025-ben?

Újabb három készülékből álló együttes következik ezen a tavaly augusztusi felvételen: világos színű CB 811-es fúvós hangszeren játszik, de ha kinyúlik a kézibeszélő zsinórja és nincs belőle tartalék, akkor fújhatjuk. Esetleg még a kézibeszélőt fülünkhöz helyezve és a mikrofonba belefújva, azt visszahalljuk a hallgatóban. Fekete LB 55-ös énekel, azonban ha nem jár olajozottan az induktor karja, akkor inkább csak nyekereg. A központos pedig nem kapcsol, s ilyen telefonkészülék pedig nem is szerepelt a tévéműsorban, ahol a műsorvezető folyton vizet ivott. Zöld CB 76-os gordonkázik, bár a húrok helyett a hurkot szaggatja, másként megfogalmazva számtárcsája a vonalat.

Újabb pillanatkép a kertünkből. Tavaly kísérletképpen a betonjárda jobb oldalát is felástam, ez a terület aztán végképp soha nem volt, soha nem lehetett művelve. Ehhez képest talán a gyakori öntözésnek is köszönhetően elég szép eredmény mutatkozott tavaly június végén. Elől a bab, mellette egy sor vörös hagyma, hátul borsó és utána megint hagyma hajt. Mire ilyen szépen megnőtt, kiderült, a babot és a hagymát kicsit közel is ületettem egymáshoz. Sebaj, majd a következő 30 évben belejövök!

Egy szép fekete CB 667-es készüléket befejeztem, miközben a család talán utoljára ment ki a strandra tavaly augusztus végén. Megérezhettem, ami mára jóformán mindennapos kérés, feladat volt, mert már újfajta készülékzsinórt szereltem erre a telefonra. Persze lehet, hogy csak ezzel a módszerrel tudtam pótolni a hiányzó alkatrészeket. Most hirtelen erős igény mutatkozott arra, ezeket a készülékeket még használni is tudják. A zsinórcserével hívás fogadására és beszélgetésre mindenképpen alkalmas, ahhoz, hogy hívást kezdeményezni is lehessen vele, ennél több változtatás kell. De mindenképpen kezdetnek ez nagyon jó. Tehát 2025 és a változás, ugye erről beszéltem az előbb?

Leila őrzi a kertet. Ritka, hogy ilyen nyugodt körülmények között tudok róla jó képet készíteni. Tavasztól őszig a napon sikerül, télen inkább bent a házban, valamelyikünk ágyában, kevésbé kedvező fényviszonyok között lehetséges, alvás közben, néha a hátán fekve. Ilyenkor, ha megbolondult, meg kell húzni a mancsocskákat és valami köteles játékot a szájába adni. Aztán úgyis elkezd tüsszögni és visszafordul a hasára. De ez már egy másik történet lesz 2025-ben.

Tavaly nyár végén kint a teraszon fejeztem be a piros CB 76-os készülék felújítását, aki azóta jól elkelt már és máshol csörömpöl. Nem szeretnék előre inni a barnaszínű brummogó erdőlakó téli kabátjára, de talán találtam egy olyan hirdetési helyet, ahol elég gyorsan el is viszik, amit kiteszek. Persze, ha piros, vagy esetleg zöld az illető, vajszínű kevésbé, fekete még jobban. Ez a jobb oldali vajszínű még nem került közzétételre, mert mai napig nincsen kész, pedig tavaly nyárhoz képest lassan itt a tavasz már ebben az évben. De ha ráállok, hogy meglegyen hozzá minden, ami hiányzik - nem tudom, mi kell még a zsinóron kívül - akkor ez is meg fog szólalni egyszer.

Ritkán, de néha előfordul, hogy aránylag szép állapotú LB 37-es készüléket találok még, amit meg lehet fizetni. Érdemes és meg is kell venni ilyenkor, mert motoszkál bennem a kisördög, meddig kerül elő ilyen típusú telefon, mikor 1997-ben leszerelték az utolsó üzemelő postait. Bezzeg a vasúton 2025-ben is működik, de az már egy másik történet lesz. Ha egyszer nekiállok, mert ahhoz képanyag még nincsen, talán nem is lesz, valamint, ha onnan lekerülnek a működő készülékek, azokat nem lesz érdemes megmenteni, mert már most olyan ramaty állapotban vannak, hogy jaj. Ez patika hozzájuk képest.

Egy ideje felélénkült az érdeklődés a piros színű CB 76-os készülékek iránt. Itt, a kép készültekor, tavaly szeptember elején még nem, tehát a fotón látható No. 816 még nem ennek szellemében újult meg, de aztán találtam egy oldalt, ahol ezeket hirdetve hozzászólás-cunami vette kezdetét és ezt követően jól eladtam elég sok darabot, közöttük ezt is. Van, amelyiket dísztárgynak vették meg, másokat még használnának is, akár hívás kezdeményezésére, amihez ugye kell az átalakító konverter, de az majd megint egy másik történet lesz. Ebben az az egy baj van, hogy sokadik következő kifejtenivalót ígérem meg, amit aztán csaknem öt perc elteltével el is felejtek.

Nem a Putyin bácsi dobta le az atombombát Somogy megyében, csak ezt az égi jelenséget fedeztem fel és kaptam gyorsan lencsevégre tavaly június 30.-án este fél kilenckor.

Mást kerestem, de elveszettnek hitt telefonokat találtam. Van még néhány készülékem, amit vagy sikerült eladnom, de nem jegyeztem be ennek tényét a nyilvántartásomba és emiatt rendre álmatlan éjszakáim vannak, vagy egyszerűen a szokásos módon eldugtam magam elől. Most például két, vagy három piros CB 76-os készüléket üldözök, bízva abban, hogy ezzel a módszerrel, tehát mást keresve majd jól előkerülnek. Ha mégsem, akkor bejegyzem, hogy ezeket mégis eladtam, hátha akkor az az eljárás fog megoldást hozni. Mármint, hogy a beírás hatására előkerül a telefon. Na jó, ez a fekete meglett, és meg is javult, mert hibásként tűnt el, de most már működik. Ügyes emberünk az eredeti zsinór végére erőszakolt rá egy RJ 11-es csatlakozót. Én ilyet nem tennék, de mivel neki sikerült a mutatvány, ezért nem változtatok rajta, bár nem tetszik, hogy nincs megoldva a csatlakozó tehermentesítése.

Tavaly nyár közepén próbálom a teraszon az egyik Fehérvár rádiómat.Hamarosan megint jó idő lesz, lehet folytatni ezt a tevékenységet, javításra, vizsgálatra váró beteg pedig van már bőven, azóta is érkezett néhány páciens.

Itt a párja az előzőleg látott fekete CB 76-os készüléknek, csak éppen ő egy 667-es, akivel egy dobozban bujdokoltak el, vagyis rejtettem el őket magam elől. De aztán meglettek. A kép alapján rendben van a telefon, ám a feljegyzéseim szerint nem, vagyis elő kell vennem egy alkalmas időpontban és megtekintenem, tényleg olyan rossz-e, mint amit papírra vetettem, avagy csupán elfelejtettem beírni, hogy már régen rendbe tettem. 2024. szeptembert írunk a fotó készültekor, vagy nagyjából fél évvel vagyok elmaradva jelenleg. A képeket illetően, munka terén vagy 30 évvel.

Kicsi gazdi ágya nem annyira alacsony, ám a mi Csócsikánknak ez nem okozott gondot és máris vidáman liheg a tavaly nyári melegben. Persze arról nem szól a történet, hogy egydül jutott fel oda, vagy a kicsi gazdi segítségével. Illetve szól, csak én már elfelejtettem azóta.

Összehasonlító felvétel, milyen a fekete tárcsás fekete CB 667-es készülék a fehér tárcsáshoz képest. Illetve fordítva. Tavaly szeptemberi kép, de most megint előjött a kérdés, valakinek kell ilyen telefon, de melyik tárcsával? A fekete győzött, a fehéret el kellett engednem. Nincs túl sok jó állapotú CB 667-esem, a jókat elviszik, a rosszak megmaradnak nekem, a kijelölt megőrzendőket pedig nem adom. Piros színűből adtam már el rosszakat, három darabot 10000 forintért. Lehet, hogy most is ezt fogom tenni?

Ici-pici puha poci tündérmaci tavaly nyáron játék után elfáradva hasal, az a nyelvecske kilóg a szájából, mert a kutyák nem tudnak izzadni és így hűtik le magukat.

Három grácia, avagy fekete CB 667-esek mellé most egy szürke is társult. Ők másik készülékek fekete, illetve fehér tárcsával és megfigyelhető, hogy szeretnek az eredetileg világos alkatrészek besárgulni. Ujjkorong esetében ez még akár szép is lehet, de másoknál már kevésbé tetszetős. Persze, ha valakinek éppen az tetszik, hogy a fekete tárcsa eredetileg fehér részei idővel sárgák lettek, hát én fejet hajtok e vélemény előtt. Csak vegye meg az illető... Nem szabad elfelejteni pótolni a kis fehér ablakot elől, még mindig azt vallom, hogy nagyot dob a készülék megjelenésén!

Helyzetjelentés a kertünkből, tavaly nyárról: még mindig virágoznak száz virágok. Ehhez persze szükséges őket rendszeresen öntözni esőmentes napokon, majd a vízszámla megérkezésekor mosolyom kevésbé természetes. Vagy nagyobb vízgyűjtő tartályt kell vennem, vagy ásnom egy kutat, ha komolyan akarok a kerttel foglalkozni éveken át.

A telefon, aki megújult, majdnem el is kelt, aztán pedig mégsem. No. 678 kézibeszélő-zsinórjának műanyag bevezető alkatrészét végül kicseréltem, mert időközben szereztem ebből több tucattal, úgy, hogy ez ma már csaknem beszerezhetetlen. De nem nekem, mivel ott sem kell keresni, ahol nem is gondolná az ember. Ezt egyszer megmagyarázom majd. Lényeg, sok fekete CB 667-esem van, de igazából csak kettőt szeretnék megtartani, fekete és fehér tárcsával. Ehhez képest mennyi is van? Nem számolom meg, sok. Vagyis őt, őket egyelőre nem sikerült elengednem. Még.

Felhív az ügyfél, hogy nem tud beszélni a készülékével. Kolléga kiment és ezt hozta be. Ügyfél mondja: ő szeret kézibeszélő-zsinórt tekergetni beszélgetés közben. De ennyire? Igen, ennyire. Azóta már cseréltük megint, ez a kép még tavaly, 2024. július végén készült.

Kezdetben volt egy zöld készülékház számtárcsával és automata rugócsoporttal, aztán erről kiderült, megázott valahol és csavarjai nem oldhatók roncsolás nélkül. Azért amit lehetett, leszereltem róla, de a tárcsa maradt a műanyag betétgyűrűben. Eltelt néhány hónap, talán év is, összeszedtem 667-es alaplemezt, csengőt és panelt, majd úgy döntöttem, felhasználom utolsó előtti készülékházamat és számtárcsámat, kézibeszélőmet. Tettem ezt már piros színben, mert mondjuk zöldből nem tudtam volna kiállítani ezt a sort. Utána már csak zsinórokat kellett összeszedni és készen lett No. 655 nagy nehezen. Bár inkább lassan. Ehhez képest elég gyorsan elkelt...

Elmentünk pihenni pár napra, mit találok érkezés után a szálloda folyosóján? Ezt a barna csócsikát. Jól elcsócsikált otthonról, persze a hotel kutyabarát, legfeljebb egy-két idióta vendéget zavart a jelenléte. Aztán intézkedtem és nagy nehezen meglett a gazdája is. Pedig én már elképzeltem, hogy elmegyünk egy kutyával és hazajövünk kettővel.

Ez a készülék is jó ideje pihent már. Talán 2018 körül hoztam el egykori szakközépiskolai tanáromtól. A számtárcsája volt eredetileg rossz állapotban, se kézibeszélője, se zsinórjai nem voltak neki. Ezeket még csak-csak pótoltam, viszont másik tárcsát nem leltem. Megint eltelt néhány hónap, gyűltek a beszerzett alkatrészek és közben elfelejtettem, hogy köztük jött néhány tárcsa is. Mígnem egyszer eszembe jutott, lenne rá igény. Így végre megszületett No. 531. Tudom, azok a műanyag zsinórok és csatlakozó dugó... Abból főzünk, amink van.

Ha már Bükön voltunk, meglátogattuk anyut Sopronban. Hazafelé menet megnéztük a kacsákat is és itt éppen a kicsi gazdi azt magyarázza Leilának, hogy igen, azok ott a hápogó madarak, de nem, nem kell odamenni és megcsócsálni őket. A háttérben elhaladó néni rezzenéstelen arccal nem figyeli a jelenetet.

Látszólag csak egy CB 667-es, valójában azonban nem. CB 666, mégpedig a második a sorban, hosszú szünet után, mert egyszer lett egy, még talán az elején, aztán sokáig, évekig semmi. Majd hirtelen jött ő, No. 537. Viszont az nem járja, hogy minden fehér, de a tárcsa külső számgyűrűje meg fekete. Ki is cseréltem gyorsan, ám azt már a következő írásban fogom megmutatni.

Ha már Bük, akkor egy kicsi vasút is belefér. Régen jártam erre ezügyben, ideje hát körülnézni, mi változott. Ez az állomás déli kijárata Szombathely felé. És ha jól megnézzük, mellette jobbra egykor Répcevis felé 1974-ig. Ez az anyag kerek negyedévig készült. Jó lesz a folytatást gyorsabban összehozni. Tehát akkor mit is kell lezárni, meg elengedni? Nem derült ki? Akkor holnap ismét keresem a választ.