Először azt hittem, hogy a 13. rész következik, ami éppen időszerű lett volna, mert tegnap volt Luca napja, ami ebben az évben péntekre esett. Aztán láttam, hogy van már ilyen bejegyzésem, de nem lettem szomorú, mert ma éppen 14.-e van és nálam ez a tizennegyedik írás ezzel a címmel. Még pontosabb lenne, ha azt írtam volna, válogatás telefonokból és egyebekből. Még pontosabban egy ebből, hiszen csak Lelia van, mint négylábú házőrző. Aki most is gazdiszagú ágyban szundikál. De nézzük meg, milyen tárgyakkal foglalkoztam, esetleg merre jártam, jellemzően ez év második harmada táján.

Van itt kérem minden, mint a bucsuban! A nyitó felvételen látható piros CB 667-es készülékhez gyorsan odajöttek a társai és egyéb alkatrészek is, mert ők szintén szerepelnének a képen. Kipakoltam a bőröndöt, amit még a fővárosi börzéről hoztam el, tele távközlési holmival. Mindenki ment a helyére, teljes telefonok külön dobozba, kézibeszélő a többihez, stb. Három tárcsával gazdagabb lettem, egyszer nekiállok rendbetenni őket. Helyesebben csak azzal a kettővel lesz dolgom, ami látszik, a harmadik vadonatúj állapotban pihen abban a kis dobozban a kép jobb felső részén. Most mindig csak egy tárcsát javítok meg, vagy többől csinálok egy jót, ami éppen szükséges egy készülék üzemképessé varázsolásához.

Hosszúpereszteg után a vasút szempontjából erősen sorsüldözött Tamásiba látogattam el idén május 13.-án. Itt az átmenő irány mindkét feléről, tehát Lepsényből és Dombóvárról is megszűnt a forgalom, úgy jó 34-35 éve már. Később a sineket is felszedték. Egyedül a pécsi fővonalból kiágazó szárny köti össze a várost vaspályán a külvilággal. Ott is csak teherforgalom zajlik alkalmanként. Ezen a felvételen dél felé, Dombóvár irányába nézünk, az egykori rakodó mellett jobbra látható vágány vezetett valaha tovább Nagykónyi, Kocsola, Dalmand felé.

Megemlítem ezt a két CB 91-es készüléket, nevezetesen No. 805-öt és 806-ot. Különös ismertetőjelük, hogy egyik sem teljesen üzemképes, mintha nyomógomb-sor terén bírnának csökkent képességekkel, az egyik csak-csak, a másik meg alig-alig. Már úgy értem, érintkezés kérdésében. Egyszer ezekre is sor kerül, addig célszerű begyűjteni a fellelhető példányokat, másra nem, hát tartalék-alkatrész utánpótlás céljára. Egyébként szépek, tehát maradhatnak a gyűjteményben akkor is, ha nem működnek. Elég egy telefon a vezetékes vonalam használatához, ehhez képest nekem van kb. 650 darab.

Ezt látjuk, ha a mára jelentősen lecsökkent vágányzatú Tamási állomás déli végpontjáról visszafordulunk észak felé. Gyakorlatilag két vágány maradt, meg egy csonka, ami csak Keszőhidegkút-Gyönk felől járható, de ezt mutatom is később, milyen szakszerű visszabontás akadályozza, hogy ebből az irányból is mehessünk az egykori első vágányra, ami ráadásul tulajdonképpen a második volt az állomás fénykorában. Mivelhogy csatlakozó, elágazó állomás volt valaha, legalább 3-4 vonat egyidejű fogadására, ezért emlékeim szerint vagy öt vágánnyal rendelkezett, de ennek alaposabban utána kellene járnom.

Feltaláltam a csőben a lyukat. Karácsony előtt egy nappal, 2024-ben. Látszik, hogy nem dolgoztam... Szóval készül ez az előtte-utána panorámakép. Mikor elmentem (én sehova, csak ha már épült verejtékes munkával mintegy 28 másodperc alatt, akkor érdemes megőrizni), elnevezem a készülék házi leltári számáról és nem kell kemény két perc után máris elgondolkodnom, mely telefonról alkottam állóképet. Tessék, van vagy 5 perce, hogy elkészült és még tudom, hogy No. 807 látható a felvételen. És még a nap is kisütött, mire felújítottam, látom megint ebben, Isten bácsinak is tetszik, amit csinálok. Tehát folytatom.

Akárcsak a Tamásiban készített fotók ismertetését. Itt például közelebb mentem ahhoz a minden szempontból csúnya vágányzáró földkúphoz, mely után még akár ma is folytatódnia kellene a sineknek dél, vagyis Dombóvár felé, át az úttesten és aztán tovább a fák között.

Ebből nem lesz panorámakép. Pedig lehetett volna, mert van előtte, közben és utána készült felvétel is. De akkor nagyon hamar a végére érek és miről fogok itt értekezni? Ez a kép az előtte. Nem is látszik annyira piszkosnak, viszont nem illik ide a fehér készülékzsinór a fekete kézibeszélőzsinór mellé. Tehát ki fogom cserélni.

Mennyire szakszerű egy váltót így rögzíteni egyenes állásban, nem tudom, minden esetre Tamásiban ezzel a módszerrrel oldották meg, hogy ne lehessen az egykori dombóvári váltókörzetből a félig felszedett első vágányra járni.

Vadásztöltény R 035 FI. Ilyen rádiókészülékem is van már, egyelőre ismerkedem vele. Ha igaz, akkor 7 évvel idősebb nálam, vagyis 63 éves. Nem tudom, hogy sikerült-e a kép készültekor, idén (2024) júliusában életre kelteni, de majd jól előveszem ismét.

Egyelőre az utolsó kép Tamásiból, ahol Dombóvár felől nézünk a néhai első vágány irányába, észak felé. Vissza kellene térnem alaposabb, egész napos kirándulás formájában, nem csak ide, hanem a többi megszűnt vasútvonalra. Keszőhidegkút-Gyönk felől például még be sem jártam azt a vonalrészt, ami ma már az egyetlen kapcsolat a világgal síneken.

Ilyen a VT R 035 FI rádió hátulról. Eléggé kezdetleges, elnagyolt az összkép, azt az elektrolit-kondenzátorra rögzített ferritantennát még meg kell szoknom, de kedves gyűjtőtárs már felkészített, hogy Székesfehérváron ennél nagyobb galádságokat is elkövettek, csak még nem szembesültem vele. A két novál elektroncső után ott a jó öreg loktál cső a kapcsolás végén, mely hangerősítő és demodulátor, illetve még a negatív előfeszültségek előállításáért is felelős. Bármelyik része nem megy ennek a csőnek, a rádió csöndben marad.

A nagykanizsai vasútállomáson is akadnak érdekességek. Májusban vágányzár volt Gyékényes és Murakeresztúr között. Mivel a pótlóbusz nem tudott egyszerre mindkét irányba menni (a városból vagy erre, vagy arra lehet megközelíteni a két teleülést, közöttük nincsen közvetlen út), ezért csak Gyékényesre ment, Murakeresztúr és Nagykanizsa között pedig ez a rettenetes szerelvény ingázott vagy két héten át.

Szerintem itt már a felújítás után vagyok, csak még valami hiányzott a teljes boldogsághoz, azért döntöttem úgy, hogy azt a teraszon fejezem be No. 811 esetében, idén, azaz 2024. július 20.-án, bár erről nem írnak a papirusztekercsek. A fehér készülékzsinórt már kicseréltem feketére. A tárcsáról hiányzott a belső porvédő műanyag kupak, van úgy, hogy időnként valaki leszedi és kidobja a ...csába.

Helyzetjelentés a kertünkből május 20.-áról: lassan érik már a ribizli, valami lesz a málnából és talán a kerdvirágból is, csak eső kellene hozzá. Vízcsapról nem nagyon akarok öntözni, eső meg ha esik, akkor három hét után jön egyszerre heti mennyiség egy nap alatt.

Elkészült No. 811. Még tudok elővarázsolni narancssárga színű készülékházat, tehát például a sok ronda feketét akár ki lehetne cserélni erre, azonban kézibeszélőm az nincs hozzá.

A ház előtti kis területen virulnak a rózsák a kevés eső ellenére is. Itt olyan agyagos, szappanos a föld, ha vizes, nem lehet rámenni, ha száraz, kipattan belőle a kapa.

Elkészült a nyitóképen szereplő és ott még felújítás előtt álló No. 819-es számú piros CB 667-es készülék. A felújítás olyan jól sikerült, hogy azóta a telefon el is kelt a ... piactéren és máshol csörömpöl már.

Kisgépkezelői tanfolyamra küldtek idén május végén Szombathelyre és az oktatások közötti szünetben a folyosó falán lévő régi tablókat nézegettem. Mi több, néhányat jól meg is örökítettem közöttük, bár annyira mégsem jó, mert a kinti fény tükröződését nem tudtam elkerülni teljes egészében.

Folytatom tovább a fekete CB 76-os készülékek felújítását. Itt, ebben az esetben, vagyis No. 784-nél megint csak indokolt volt az alapos külső tisztítás. Mind a 19 egyforma telefon hasonlóan retkes állapotban érkezett és persze tisztán nem távozott, mert még nagyjából a háromnegyede nálam van. Vajon hamarabb, jobban és gyorsabban elkélne, ha kicserélném a házat mondjuk citromsárgára, vagy narancssárgára? Esetleg csontszínűre, mert még olyanom is akad pár darab.

Nézegetem tovább a régi tablókat a szombathelyi oktatási központ folyosóján és gondolkodom: vajon vannak még olyanok az itt szereplők közül, akik még dolgoznak? És hányan vannak az élők sorában? Sajnos a legalsó sor jobb oldalán, jobbról a harmadik ember már nincsen, őt felismertem és róla tudom, szolgálatvégzés közben hunyt el...

Sokáig szenvedtem vele, pontosabban vártam arra, hogy minden alkatrésze előkerüljön. Ha kerestem, akkor nem lett meg, ezért minden akkor jött elő, mikor másra vadásztam. Nézzük, mit írnak a papirusztekercsek: kicseréltem a készülékházat, kitakarítottam és beállítottam a számtárcsát, pótoltam a zsinórokat. Ennek ellenére csak szép lett, de első próbán jó nem és még javításra vár most is. Közben mások is jelentkeztek felújításra és bár ez a kép július 25.-én készült 2024-ben, Karácsony második napján változatlan a helyzet, letett kézibeszélőnél is van halk tárcsahang a hallgatóban.

Még egy utolsó tablót mutatok a szombathelyi oktatási központ folyosójáról, ezen nem látok ismerőst, de évszámot sem, valószínűleg volt, csak addig sütötte a nap, hogy eltűnt.

Eleinte, sőt egészen sokáig nem is volt vaktárcsás telefonom, aztán elkezdtek bejönni, összegyűlni mindegyik hazai típusból ezek a kivitelek is. No. 821 a képen egy CB 76-os, ezt muszáj megemlítenem, mert ebben az esetben nem látszik a tárcsa fajtájáról, hogy mely alaplemez bújik meg alatta. Persze ugye lehet 76-os ház és tárcsa 667-es alaplapon is, csak hogy kissé bonyolultabb legyen a magyar telefonok választéka. Neki zsinórja nem volt, aztán lett, de még felújításra vár, a közeli felvételen láthatóak a ház enyhe külső sérülései, melyeket a keményviaszos kezelés nem tudom, mennyire fog majd eltüntetni.

Helyzetjelentés a hatszögletű beton virágtartó állapotáról 2024. május 31.-én reggel 6 óra 6 perckor! Mit ehettem előző este vacsorára, vagy mit álmodhattam előtte éjszaka, hogy munkába menet olyan erős késztetést éreztem megörökíteni ezt a látványt?

Újabb fekete CB 76-os készülék lett szép és jó, bár azzal a kunkori kézibeszélő-zsinórral jelen esetben sem vagyok megelégedve. De van még tartalék, csak azt patika-mérlegen mérem kiskanállal, mert ha az is elfogy, utána mi jön? No. 784 volt már koszosan, azóta ennyit sikerült kihozni belőle. Nem törtem össze nagyon magamat, van újszerű példányom ebből, ami marad, őt pedig főzve kérem... Ja nem, szóval, ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez... Fekete kutyákat se viszi senki a menhelyről, nekem viszont tetszenek, lehet, ezért vonzódnak hozzám ezek is? Erre még nem is gondoltam.

A régi gépemmel készített képet mutattam már néhány oldallal korábban, ám most értem oda a mobiltelefonommal elkövetett felvételek sorában is. Nem kifejezetten keresem, de néha megakad a szemem egy-két ismeretlen, ám szép telefonon és ha nem horror áron kínálják, akkor úgy döntök, hogy belefér a költségvetésbe. Ilyen ez a kék orosz készülék is, mely további tanulmányozásra vár.

További beszerzések érkeztek meg, lengyel Tulipan nevű piros telefon, a jó öreg hazai CB 555-ös és kevésbé látványosan egy Videoton Csopak rádió, őt talán megszemléljük közelebbről is. Az előző mondatom sorrendjében, van már ilyenem, hajjaj, túl sok is, illetve ez az első. Gondolom, megvan, melyik kijelentés melyik készülékre vonatkozik...

Ő egy újabb Fehérvár rádió. Ha nem pattogott volna le a lakkozás az első keret széléről körben, azt mondhatnám, elég újszerű állapotban van. Majd jövő nyáron próbálok felújítani néhány ilyen régi faházat is. Nem ígérem, hogy kitanulom a műbútorasztalos szakmát, bár tankönyvem van hozzá, a korabeli anyagok beszerzése viszont itthon egyre nehezebb. Lecsiszolni és műgyanta alapú lakkal egyszerűen lefújni pedig nem ér, van még bőven olyan szakmbeli idős ember, aki ezt látva elküldene bizonyos melegebb éghajlatra.

Ő a Csopak rádió. Nem egy nagy durranás, egyszerű szerkezet kívülről, valamint a képen látható példány hótt retek. Belülről majd jól meglessük később. Egy fekete doboz, tetején hangszóróval, képzelem, milyen hangzással, de azt majd később szintén jól kipróbálom. Csak közép- és rövidhullámot tud, van egy dupla ilyen magas, órával ellátott társa, talán Badacsony néven, elég ritka mind a kettő, például olyanom nincsen még.

Ő a legújabb Velence rádió. Volt belőle 646, 646N és itt látható a 646U. Persze a legújabb is már, vagy 62 éves, tehát nem a beszerzés szempontjából értettem újnak. Próba madam! Ahogyan a lengyelek mondták annak idején a piacon. Neki az volt a baja, hogy a sasszi alján lévő lemezpántok és a faház között elhelyezett gumi távtartók elöregedtek, összementek és az első nyomógombsor leért a ház aljára, nem volt alsó stabil végállása a kapcsolóknak, lenyomtam és nem maradt ott, mert a faház akadályozta. Mit tehettem egyebet, egyrészt fényképeztem az udvaron egy ebet (majd jól megmutatom később), másrészt kifaragtam a ház aljából, ott, ahol a nyomógombok karjai leértek. Illetve fém alátétekkel pótoltam a gumit, egy élmény volt bejátszani a négy csavart a helyére, gondolom, annak idején a gyárban is hasonlóan szenvedtek vele. Működik a készülék, nyáreste rövidhullámon hiányzik a sávnyújtó, ugye kedves Videoton, a Terta ezt már sok éve kitalálta. Ellenben van némi kontakthiba a készülékben, majd le kell vadászni, mikor már nem lesz más, fontosabb dolgom. Tehát mai szemmel úgy 30 év múlva odaérek, akkor meg már nem lesz adás rövidhullámon sem talán.

No. 785 is elkészült. Ez a fekete CB 76-os készülék talán valamivel szebb is lett, mint a társai. Végül mindegyikből kihoztam, amit lehetett, annak ellenére, hogy egyes alkatrészek meglehetősen ramaty állapotban voltak. A végéről, az utolsó néhány telefonról már nem készítettem képet, így talán még egy-két darab ilyen jellegű felvétel lesz és utána nem untatom vele a kedves olvasót. Hogy a mobiltelefonommal mennyire követtem az eseményeket, azt nem tudom, de a régi gépemmel a házi leltári szám szerinti következőt még megörökítettem, aztán a többit már nem. Ez akkor kellemetlen, amikor éppen arról a számú készülékről kell hirtelen fotó és már sötét este van.

Igen ritkán készítek képet a munkám során, azonban vannak olyan különleges helyzetek, amikor egyszerűen muszáj letennem a szerszámot és elővennem a telefonomat. Egy vidéki állomáson hiányzott a kábelrendező egyik terhelési lapja. Ez egy kartonlap, amin szerepel, hogy mi hova van kötve. Kerestük a kedves kollégával és teljesen véletlenül levettük egy, már használaton kívüli berendezés burkolatát, hátha oda esett be. Ez a látvány fogadott: egér pajtás áthordta a rendezőből a hiányzó lapot, igaz, sok kis darabban. De hát ha egyszer annyira kicsi a lelkem és nem tudja egészben átvinni...

Ebből a kiváló állapotú készülékből kell üzemképes példányt varázsolni. No. 786 jó példája annak, mennyire piszkos volt mind a 19 darab telefon. Ennek ellenére úgy gondolom, megtéve minden tőlem telhetőt, egyik sem maradt alkatrész-utánpótlás. Viszont a később helyrehozott munkadarabok már nem kerültek kamera általi megörökítésre. Bízom benne, ezt annyira nem bánja a kedves olvasó. Egy-két kivétel azért majd akad, mert volt, hogy szükség lett hirtelen felvételre, illetve nem tudtam teljesen kizárni az életemből, hogy további példányok ne somfordáljanak be észrevétlenül.

Asszony pajtás éppen Weöres Sándor bronz-macskáját gondozza ezen a felvételen. Tettünk egy egynapos kirándulást Szombathelyre, egykori ideiglenes lakhelyünkre és fiatalságunk gaztetteinek színhelyére idén (2024) június 15.-én.

No. 809 is elkészült. A világos színű CB 76-osok az új kedvenceim, általában mindig sikerül jó állapotú példányt kifognom, mely csak piszkos és nincsen összekarcolva, nem tették ki sugárzó fény hatásának. Feljegyzésemet nézve semmi különleges esemény nem történt vele kapcsolatban, szokásos módon letakarítottam és első próbán hibátlanul üzemelt. Se egy szakadt zsinór, rossz számtárcsa, vagy repedt panel. Tiszta unalom!

Szombathelyi látogatásunk alkalmával volt szerencsénk találkozni a kacsákkal. Régen jártunk már az ottani Csónakázó-tónál, örömmel tapasztaltam, hogy van hápi bőven és készítettem is róluk néhány képet. Ezzel búcsúzom mára, a viszontlátásra!