Bizony, nem lesznek benne vezetékes telefonok, sem régi fadobozos rádiók. Esetleg egynémely múzeumban, ha szerencsém, ötletem és másom lesz, akkor nálam, általam és énbennem szintén. Meg kellene írnom, mi eszembe jut néhanapján, mi történt velem az elmúlt 40-50 évben. Rendszeresítek papírt és tollat magamhoz. Feketén kívül más színű távbeszélő készülékek, némi rádió-vevők jönnek, s ami idén első félévben lencsevégre került még. Érdemes figyelni őket!

Értem én, hogy széllel szemben nem lehet... Dehogynem, ha szükség törvényt bont, csak annak az ő következményei... Nappal szemben? Hát így, hogy a kamera lefelé néz, s mutatja, mi szerepelt már a nyitóképen is: No. 776 és 777. NDK, vagy lengyel tárcsa? Volt ilyen összehasonlító fotóm már, talán éppen fekete színű telefonokról - minő véletlen! De ezzel a képpel kettőt mindjárt letudtam, s utána egy mobilos kép jön - mi lesz rajta, nem látom még - aztán nem fekete, utána meg nem telefon. Ugye örülsz?

Nem tudom, melyik CB 811-est próbáltam úgy, hogy még a kézibeszélő is szétszedett állapotban volt. Idén március 13.-án történt az eset. Később vonatozni is megyünk, de csak egy kicsit. Megígértem, be is tartom.

Tessék, ez nem is fekete. Ellenben kék, ha nem is annyira erőteljes. De szép. Egy orosz készülék, amibe beleszerettem és ezért beszereztem. TA 72-es típus és 1988.szeptemberében készült. Bár külföldieket nem igazán gyűjtök, ő mégis valahogy kivétel lett. Aztán persze mindig érkezik hébe-hóba egy-egy kivétel...

Lehet, hogy a régi digitális fényképezőgépemmel már fotóztam és az is lehet, hogy azt a felvételt közzétettem ezen az oldalon. Minden esetre jöjjön mégis a mobiltelefonommal e témáról alkotott felvétel: CB 811-esek, három a kislány a teraszon lévő asztalon, idén március 24.-én. Persze az is lehet, hogy kisfiú...

Sem nem fekete, se nem telefon. VT R736 Fehérvár üzemel azon az egyetlen középhullámon, amit tud. Így nincs hullámváltó, egy hibalehetőséggel kevesebb. Hálózati transzformátor sincsen, a csövek fűtőtekercsei egy korlátozó ellenálláson keresztül sorba vannak kötve, majd nézzük, ha úgy döntök, hogy mutatok róla képet. Mindezt természetesen szigorúan a biztonsági transzformátoron keresztül, egyrészt nincs szükség tűzijátékra, másrészt a régi fajta csatlakozó dugót is lehet használni. Néhányat elővettem és beüzemeltem a típusból idén nyár elején, a többire már bent, a dolgozószobában fog sor kerülni. Vagy jövőre veled ugyanitt... Ja, most megyünk vasutazni, ha már ott dolgozom!

S ha már vasutas lettem, akkor mennem kellett Dombóvárra, a ruharaktárba méretfelvételre. Ha pedig már mentem és hamar végeztem, volt idő egy-két képet készíteni. Mint a régi szép időkben. Ilyen kétkocsis személyvonat ingázik Dombóvár és Gyékényes között. Nem csak ez az egy, több is. Régebben feljöttek Kanizsáig, most az Interrégió vonatokra kell ezzel átszállni a határon. A képet Dombóváron készítettem idén március 26.-án, a szerelvény indulásra és rám vár.

Nem annyira közeli kép, de azért nagyjából látszik a Fehérvár rádió belső felépítése. Feszültségváltó azért van, figyelni kell rá, mert másképp kapják a csövek a fűtőfeszültséget. Tehát itt nem a hálózati transzformátor primer oldali tekercsét változtatjuk, mert ebben olyan nincsen, mint azt már írtam. U betűs loktál csövek, kivéve az egyenirányítót, mert annak Európa foglalata van. De az most nem látszik, mert beljebb van, mint a többiek. Szükséges szerszámok a beüzemeléshez, mely végül sikerült, de nem hallgatjuk meg, pedig készült róla felvétel. Majd másik oldalon.

Valaha megszűnt vasútvonalakat jártam be gyalog. Mármint ezek valaha megszűntek, felszedték őket és én jópár éve már ezt követően jutottam el oda. Szerencsés esetben még járható volt a néhai nyomvonal és épületeket, hidakat, útátjárókat tudtam fotózni. Erre akkor jártam 1996-ban, mikor még megvoltak a sínek. Ott jobbra, a faaljak és budapesti fővonal között, ahol valójában még most is megvan. Dombóvár páros vége után járunk idén március 26.-án.

Ha már biztonsági transzformátor, valamint ő is hibás volt, VT R 646 U is színre lépett. Ő a Velence sorozat utolsó darabja, vagy négyféle készült belőle, már ami a külső megjelenését illeti, bár mintha az egyiknél belső változtatás is történt volna. De elvileg az elvi kapcsolási rajz ugyanaz lett volna - majdnem: az egyenirányító cső típusa változott. Mindezt fejből, most nem veszek elő dokumentációkat és tanulmányozom őket órákon át. Tehát lehet, hogy hülyeséget írok. Ami biztos, hogy a sasszi alján lévő négy lefogatási helyen alkalmazott gumiláb idővel elöregedett, összement és az első nyomógombok leértek a faházra és nem volt alsó végállásuk. Vagyis lenyomtad és nem maradt úgy. Ezt a hibát javítottam, maradt azonban egy érintkezési hiba, azt majd még ezután kell megkeresnem. Jellegzetes elhalkul, kupán vágom, újra megszólal esete. Mindez június elején történt, már októbert írunk, a készülék még mindig kint van a teraszon szétszedve. Jön a tél, be kellene hoznom, de itt, a dolgozószobában plafonig érnek a telefonok. Innen szép nyerni.

Itt már sokkal jobban látszik, merre ment egykor a 49-es vasútvonal. Annyi maradt meg belőle, hogy kijön a vágány az állomásról, valami iparvágány-kapcsolatnál van egy kitérő, aztán földkúp és vége. Azt még 1996-ban fotóztam, majd megkeresem és mutatom. Mivel azonban akkor jártam erre és azóta nem, ezért ide is vissza kellene térnem, mi több, annál alaposabban fotózni. Idén március 26.-án csak addig mentem ki, ahol a fővonal elhagyja a néhai mellékvonalat.

A Velencében az a jó, hogy van skálaizzó és ha van állványod, vagy ügyes vagy, akkor este sikerül egy jó képet készítened az üzemelő készülék hátuljáról. Persze ezt megteheted az elejét fényképezve is, ráadásul ott a biztonsági transzformátornak is van egy jelzőlámpája, tehát már két fényforrásod van, mégha gyenge is.

Eddig mentem, aztán visszafordultam, mert el kellett érnem azt a vonatot, amit néhány felvétellel korábban mutattam. A távolban lévő földkupac éppen a nyomvonalon van, talán a mögötte lévő szakasz ősszel jobban járható, hacsak nem pakolták tele azt is mindenféle háztartási kacattal. Lehet, még ebben az évben megnézem, ha megfelelő időjárás mutatkozik, illetve el lehet érni oda vonattal úgy, hogy még aznap haza is keveredik az ember.

Vásárfia - mondanám, azonban az a helyzet, hogy a nagy rádiót egy ideje tartották már nekem, aztán úgy alakult, hogy a börzére elhozták. Most a kőbányai művelődési házban van minden hónapban egyik szombaton ez az összejövetel. Alkatrészek miatt érdemes menni elsősorban, de néha van az embernek szerencséje, mint ahogyan azzal a két piros készülékházzal is volt, azokat ugyanis ingyen elhozhattam. Valamint az aktuális három számát is az egyesület újságjának. Tagja vagyok a Rádiógyűjtők Magyarországi Klubjának pár éve már, bár éppen ezzel a témával nincs sok időm foglalkozni, de később remélem, hogy változik a helyzet.

Dombóvári villámlátogatásom végén még gyorsan lefényképeztem az állomás előtt ácsorgó öreg 424-es gőzmozdonyt. Elég szűk helyen van, de sikerült úgy lekapnom, hogy nem látszanak a mellette buszra váró emberek. Ide visszatérek még, mint a szatellit...

Bejött egy újabb CB 35-ös, csaknem hibátlan állapotban és nem akar elmenni. Én sem akarom, hogy elmenjen, hiszen azért szereztem be. Kevés ilyen maradt fenn, inkább rosszabb állapotú példányokat lehetne vásárolni drága pénzért. Azt írtam ugyan a nyilvántartásomba, hogy felújítása egy későbbi időpontban esedékes, de azt lehet, csupán azért követtem el, mert nem akartam, hogy ez az oszlop, a javítás feliratú üresen maradjon és egy későbbi statisztikai ellenőrzés alkalmával azt higyjem, ezzel a készülékkel még egyáltalán nem foglalkoztam. De lehet, ez a veszély nem fenyeget, mert mire erre sor kerülne, addigra jól eldugom magam elől a telefont. Nem, nem volt még erre példa, csak jobb félni, mint megijedni...

Sajátos megjelenésű R4902, ha jól emlékszem még a típusszámára. Tudja a fene, mert rákerestem a világhálón és egyik típus sem olyan, mint ez. Mármint a 4901 is más, a 4900 pedig ugye a dupla ilyen magas Melodyn, ritkább társa annak pedig az RZ 4900 Zengő és van még egy lábakon álló lemezjátszós változata is. Na majd a hosszú téli estéken jól előveszem megint... Új munkatársamtól kaptam egyébként a készüléket, aki a főnökünktől kapta, csak neki nem kellett, mert ő orosz táska- és zsebrádiókat gyűjt, ehhez meg ugye elég nagy zseb kellene...

A telefon, aki feketéből sárga lett. Írhatnék olyan hülyeséget is, hogy besárgult az irígységtől, de valójában az történt, olyan rossz külső állapotban volt a készülékháza, hogy erősen gondolkodóba estem, mit tegyek vele, másik házam nincs fekete színben. Ám van például sárgában és még narancssárgában is, melyek mindegyikéhez megy a fekete kézibeszélő és fekete zsinórok. Ez lett tehát a megoldás, No. 778 pedig azóta másnál csörömpöl már...

Másik rádiókészülék, melyet szintén a kedves idős kollégától kaptam. Orion 321, vagy 322, ki nem megyek megnézni, valamint sok különbség nincs is a kettő között. Az alatta lévő szalagos megnetofont két kép múlva mutatom be, egyébként a mobiltelefonos fotók terén 7, míg a régi gépemmel készített képeknél már csak 4 hónap lemaradásban vagyok. Egyszer utolérem magamat és aztán...

Újabb állóképen szerepel a kicsit sem poros No. 779. Szokásos szétszedés, alapos takarítás után az eredmény a felvétel alsó részén látható. Avagy esetleg így próbálom enyhíteni valamelyest a fekete CB 76-osok invázióját. Nem merem állítani, hogy ilyet soha többé, mert akkor jönnek megint befelé tucatjával, inkább bölcsen hallgatok.

Mint kiderült, ez egy BRG M4 Koncert márkájú szalagos magnetofon. Merthogy amikor megvettem, nem tudtem, hogy mit veszek meg, csak megtetszett, olcsó volt, közel volt, stb. Hivatalosan nem határoztam el, csak egyszer elkezdtek jönni a szalagos magnók és nem volt megállás. Vagyis mégis létezik az a bácsi ott fent, aki azt mondja, hogy te most ezt is gyűjteni fogod és ha ő egyszer azt mondja, akkor az úgyis lesz.

No. 780 megint ékes példája annak, hogyan lehet a piszkos, poros készülékből szépet és jót varázsolni. A trükköt persze nem árulom el, inkább arról beszélek, hogy ha összerakom az előtte és utána készült képeket, akkor hamarabb végzek a fekete CB 76-os készülékek felújításának ismertetésével. Továbbá előfordulhat, hogy nem is mindegyikről készült felvétel előtte is, meg utána is. Így kevésbé unalmas a sok egyforma telefont nézegetni. Mumusom továbbra szintén az NDK számtárcsa ujjkorongjának az ő tetejéről rendszeresen elvesző műanyag fedél, a benne lévő papírkoronggal együtt. Jelen esetben megint egy utolsó utáni példánnyal sikerült pótolni, de kérem, több ilyet már ne hozzanak nekem!

Március végén még készítettem a mobiltelefonommal képet bent a dolgozószobában, de aztán vagy az időjárás fordult jobbra odakint, vagy én láttam be, hogy ezeknek a fotóknak semmi értelme, mert nem írom hozzá, melyik telefont ábrázolja, minden esetre mára már leszoktam az ilyen jellegű felvételek elkövetésétől. Ennek további haszna, hogy nem látszik a töretlenül fennálló rendetlenség az asztalomon. Pedig ide valahogy be kellene késztetnem a télen majd egy-két kisebb rádiót is. Megint innen lesz szép nyerni!

Időnként összejön néhány megfizethető árú CB 35-ös készülék is. 10-15000 forintot már nem adok érte, de amikor ennél olcsóbb és még jó állapotú is, akkor természetesen jöhet. Nem túl gyakori alkalom. Már csupán azért sem, mert az olcsókat gyorsan elviszik. Tegyük fel, valaki délelőtt mghirdeti, én csak délután, munka után látom meg legkorábban, s addigra már bottal üthetem a nyomát. No. 794-el szerencsém volt. Annyiban nem, hogy szereti egynémely eladó összekötegelni jó szorosan a készülékzsinórt, ami aztán az évek alatt úgy marad, lásd a képen. Egyébként üzemképes a telefon, esetleg az ide nem illő későbbi hallgatót lehetne még visszacserélni az eredetire, ha igaz, amit bejegyeztem róla idén (2024) június 25.-én. De lehet, azóta ezt a műveletet jól elvégeztem már.

Újabb adag rádió, egyben emlékezetem szerint az eddigi utolsó beszerzés idén áprilisban. Persze egy-egy darab lehet, hogy azóta is besomfordált már a kapun, főleg, mikor nem vettem észre. De az igazság az, hogy nem lexikon a fejem, valakitől valamit biztosan kaptam. Ha odaérek a fotókkal - és készült róla kép - akkor úgyis kiderül. Nem gyűjtöm továbbra sem a bolgár készülékeket, de ez ingyen, vagy annál olcsóbban volt, nem akartam otthagyni. Van ám az ablakpárkányon is, azt is nézzed szemeddel! Az öreg billentyűzet pedig egy felhagyott vasútállomásról van, hátha jó lesz még valamire...

A számtárcsája rossz, a belseje meg üres volt. No. 795 így érkezett. Az eladónak mentségére legyen mondva, talán még ő sem tudhatta ezt, mert mintha dísztárgyként hirdette volna. Sebaj, nem estem kétségbe, hanem lementem az egységbe, akarom mondani a garázsba, ahol már várt reám No. 006, aki végül mégis ház nélkül maradt, mert közben eszembe jutott, van nékem még ezen kívül egy teljes belső berendezése egy jobb napokat látott CB 35-ösnek. Csak éppen őt meg rozsda marta, nem ragyogott. Indult tehát a szétszedés, már ami a csengő mechanikáját illeti. Ilyet pedig még nem csináltam, éppen ideje volt. Végül mégis csak kellett No. 006, aki életét és vérét nem, inkább az automata rugócsoportot működtető lemeznyelvét adta a sikerhez. Ami viszont lemaradt, hiába találtam még ideiglenesen pótolni a számtárcsát a képen látható 667-es típussal. De legalább már mindene megvan, most már nem hiányos, csak hibás. Az is valami.

Villanybojlerünk megette az anódot, aztán elkezdte enni az alaplemez, ami egy idő után kilyukadt és én csak annyit hallottam, hogy psssszt. Jött a szerelő bácsi, kidobtunk 200 liter melegvizet, teljes alaplemez-csere, majd a kezemben látható képződményt találtam a sajtár alján, ahová azt engedte ki a szerelő bácsi, ami a víz leeresztése után a tartályban maradt.

Néha még LB 37-es készülék is befigyel, lásd az előző valamelyik képnél tett bejegyzésemet a CB 35-össel kapcsolatban. No. 796 kisebb takarítások és beállítások után üzemképes, bár nem melékszem, hogyan próbáltam ki, csak zsebtelepet tettem rá, vagy kötöttem hozzá másik készüléket is. Pedig nem annyira régi a felvétel, ma éppen 4 hónapja készült. Azért lenne még mit szétszedni, lecsiszolni, rozsdamarózni, alapozni és festeni, de mivel az eddig felújított házak ennél sokkal rosszabb állapotban voltak, valamint jön a tél és ráadásul nagy kedvem sincs hozzá, nem szólva arról, hogy így valahogy életszerűbb a telefon, mint ha olyan lenne, amit éppen a raktárból hoztak elő újonnan, kezdem az itt látható kis rozsdát patinának tekinteni.

Ezt a rádiókészüléket is attól a munkatársamtól kaptam, akitől a többit is, melyeket nemrég mutattam és akinek ezért cserébe sok szovjet egyéb kisrádió mellett számos Sokol rádiót kell beszolgáltatnom. Néhányat már törlesztettem, de még fogok vinni, ha találok, ingyen, vagy annál olcsóbban, hogy éppen az említett kollégát idézzem. Ez itt a képen egy külföldi, talán NDK készülék, nem emlékszem rá, és nem megyek ki megnézni. Egyszer majd sorra kerül a többi között, vagy lehet, inkább után. A forgatógombok belsejéből kiesett és elveszett kis kupakokat hogyan, honnan fogom pótolni, még nem tudom, bár ötletem máris támadt egy.

Füle is van, farka is van, csupán a zsinórjai hiányzanak, meg egy-két kisebb baja van még, de ezektől eltekintve telefon lesz ebből, akárki meglássa. Azért a 76-os házba épített 667-es tárcsa elsőre kissé erős volt, de talán készült kép a felújítást, üzemképessé tételt követően is, csak most nem látom. Ebben a mappában nincs. Ez már a 25. kötet, mióta az internetes naplómat írom. Tegnap kissé megijedtem, mivel elhalt az oldala a szolgáltatónak, s nekem négy bejegyzésem még nem volt lementve. Ma visszatért az élet a régi kerékvágásba, s most már csak kettő van hátra. Maradt a 76-os ház, persze NDK tárcsával és még nem teljesen hibátlan, de már üzemképes a készülék. Csak találjak róla fotót a felújítás utánról. Ha nem, előveszem és majd készítek - hétvégén, mert mire hétköznap hazaérek, már félig sötét van. Ilyen ez az október-vég.

Melyik piros CB 667-es készülékem érkezett úgy, hogy a készülék-zsinór széles átlátszó ragasztószalaggal volt körbetekerve, a kézibeszélő-zsinór végéről pedig hiányzott a nyél? Eredetileg ez egy állókép lett volna, de én hagytam fekvő formátumban, mert ez esetben eléggé értelmezhetetlen szögből készültnek látszik a felvétel. Mindebképpen egy megújult, üzemképes telefonról beszélhetünk ebben az esetben szintén. Olyan nincs, hogy nálam valami ne kelne életre. Van, ami hamar, van, ami szenvedve, avagy hosszú szünet után, de olyan, hogy nem, olyan nincs. Illetve két eset volt, hogy teljesen reménytelen, mindjárt jön a második, az első No. 739 volt, s ez? Ez melyik lesz?

Ezt a képet elnézve be kell valljam, No. 797 azért nem volt egyszerű eset. Mindegyik készüléket szét szoktam és szét is kell szedni, ha alapos munkát akarok végezni, de itt valamiért különösen fontos volt, már nem emlékszem rá, mi volt az. A levágott zsinórvégek miatt az elkövetőt sújtsa dolgozó népünk haragja és megvetése, azonban azokról is lehet még apró alkatrészeket menteni. Ritka állat a telefonos kábelsaru, nem tudom, meddig tudok belőle pótlást kinyerni.

Lehet, hogy a kettővel korábban látott hiányos készülék nyerte el végleges formáját és ez okból örökítettem meg a mobiltelefonommal? Nem tudom, minden esetre abba kell hagynom ezt a fajta képkészítést, mert nem tudok hiteles információval szolgálni, melyik telefon van éppen soron. Minden esetre jól sikerült a felújítás.

Na ő lesz a másik telefonkészülék, jelesül No. 798 házi leltári számú CB 667-es, akit nem fogok megmenteni. Teszem mindezt azért, mert a műanyag házban és műanyag alaplemezen lévő összes csavar nem oldható roncsolás, vagy törés nélkül. Néha van, amit el kell engedni, azt hiszem, ő lesz a második ilyen.

Szép állapotú CB 812-es, de hogy melyik? Megnézzem? Nem sok van ám... Akarom mondani, 815-ös! Érdekes módon a 812-eseim mind világos színűek, a 815-ösök pedig pirosak. Tehát vagy No. 758, vagy 760 van a képen és a régi gépemmel készített fotók között már bemutattam.

Ennyire piszkosak, porosak a beszerzett fekete CB 76-os készülékek. Vagy még jobban. No. 781 is elindult a megújulás felé idén július elején, aztán, ha készült róla kép a felújítás után is, akkor majd fogom mutatni.

Ezzel a szép április 17.-ei naplementével búcsúzom el mára, aztán a következő bejegyzésemet lehet, hogy e kép párjával fogom kezdeni. Vagyvalami egészen mással. Köszönöm a figyelmet, a viszontlátásra!