Valamint a nyomógombos hívóműve, a kurblija és még sorolhatnám. Nem teszem, csak visszatérek kicsit a régi módszerhez, hogy valamit közelítsen is a cím ahhoz, amiről írok és képet mutatok. De nem vagyok képmutató, bár fogy a lemaradásom, most megint lett három készülék, amit rendbe kell tennem és akkor ők egyúttal kiváló fotótémák is. Lett? Ahogyan jártam-keltem fotómappákban, táblázat sorai, oszlopai között, hirtelen találtam három elmaradást. Nem három van, hanem háromszáz, uccu neki tehát, nem kell itt zongorázni naphosszat a billentyűzeten!

Ha láttam volna, hogy ennek ilyen a belseje, nem veszem meg. Néha alászaladok hasonló állapotú zsákbamacskának, ám mégsem kérhetem meg az átlagember eladót, ragadjon már ugyan egy csavarhúzót, mert átlagemberünk korántsem biztos, hogy tudja, hogyan kell vele bánni. Tehát, hogy szedje szét és készítsen nekem fotót a belsejéről. Itt ez már csupán azért sem sikerült volna, mert nekem is több napba és több liter izzadtságba került. Az eredmény? Kuka. Mármint megy oda az egész maradéktalanul, mert bár messzebbről nem látszik (a közelebbi képeket pedig a telefon állapota miatt egyszerűen nem vagyok hajlandó megmutatni, szakmabelieknek a 18-as karika is kevés lenne), de minden zsinórok merevek és töröttek, az összes bakelit felület szétrepedt, minden fém alkatrész átrozsdásodott, szóval ez tényleg talán a legelső olyan telefonom, amire ránézek és lemondok róla.

Ehhez képest a nyitóképen négy külföldi eredetű telefon látszik, bár azoknak is vannak hiányosságaik, közel sem ennyire reménytelenek, mint ő. Ez No. 739, többet nem hallunk-látunk róla, úgy érzem, míg előbb No. 764-től 767-ig ábrázoltam idén márciusi beszerzéseimet. Lila telefonom talán úgysem volt még, de most már az is van! Megnéztem, tényleg nem volt...

Amikor az összes gazdi elmegy itthonról és csak én vagyok egyedül, Leila nem hajlandó szóba állni velem, hanem kiül az udvar közepére (akár még esőben is) és nem jön be. Meg kell várni a többieket, én nem vagyok elég jó társaság neki. Így történt ez idén február 9.-én is, bár nem tudom, hová tudtak eltűnni a többiek. A felvétel a konyhaablakból készült, erős közelítéssel, ezért mindennek mondható, csak jónak nem.

Még a régi gépemmel készítettem ezt a fotót, de itt azzal nem jó felvételek készülnek, mert a lámpákat használva sem elég a fény a dolgozószobámban, az asztalnál. Villanót alkalmazva pedig... Azt inkább hagyjuk! Természetesen a gyenge kezdést követő erőteljes visszaesés jegyében nem írtam fel, melyik készülékem szerepel a fényképen. Visszakeresni pedig nem fogom, mert lehet, nem kapok egyértelmű választ és akkor gondolkodóba esem, lehet, hogy ez, de az is lehet, hogy az. Erre nincs idő, most is még kettő darab telefon sorsa lóg a levegőben, egyik régóta arra vár, hogy legyen hozzá alkatrész és össze tudjam rakni. Közben gyűltek lehetséges jelöltek, már csak azt kell megnéznem, hogy ez sem jó valamiért, meg az se. Az említett másik, javításra váró készüléket pedig ismét eldugtam magam elől. Mármint, hogy nem ezt a telefont megint, hanem újból csak oda tettem korábban, ahol most keresve nincsen. Teljes a rend és a nyugalom nálam.

Bármelyik gazdiszagú ágy megfelelő számomra, csak fel tudjak szökni az emeletre (ez általában sikerül). A négyből sajnos csak kettő elérhető önállóan, de ha ott a gazdi és még segít is, akkor a másik kettő magassága sem jelent gondot. De azokról hogy a .....ba kell lejönni?

Házi leltári szám szerint egymás után következő készülékek. CB 811 No. 741, 742 és 743. Különlegessége mindháromnak, hogy voltak olyan jó állapotban érkezéskor, hogy nem mentek a csap alá szétszedést követően, csupán kisebb tisztítási, beállítási és javítási műveleteket kellett végrehajtanom - a két szélső világos színű példányon. Bezzeg a piros! Piszkos az sem volt, csak éppen a javítás címszó alatt egy kisebb novellát találtam a beavatkozások felsorolásaként. Ezt itt most nem közölném inkább, a nyugalom megőrzése végett. Lényeg, hogy mindhárom készülék hiánytalan és üzemképes lett, bár itt már látszott, hogy a végén marad egy torzó, melyet előzőleg le kell csupaszítanom, hogy kisebb alkatrészeiből felépülhessen az összes többi. Jelentős eredménynek könyvelem el, hogy sok CB 811-es felépülése érdekében mindössze egyet kellett feláldoznom. Meg persze azt a két, korábban eleve halálra ítélt roncsot, melyekhez eleve reményt sem fűztem, hogy ők valaha feltámadnak poraikból.

A minden Karácsonykor zajló darts-világbajnokságot követőn az idén felmerült az igény, hogy nálunk is legyen egy tábla, ahová lehet dobálni a nyilakat, ahol lehet gyakorolni. Hátha leszünk olyan ügyesek, hogy egy esetleges versenyen jó helyezért érünk el, amiért sok pénzt fogunk kapni és nem kell dolgozni menni... Levente fiam szerzett egy használt táblát, melyet azonban már nekem kellett felrögzítenem a falra, ügyelve arra, hogy főleg az elején (és persze később is) számos nyilat jelentősen mellédobálva idővel komolyabb sérülések keletkeznek a környező falon is. Az eredmény a februárban készített képen látható és ezidáig (szeptember vége) ott is van.

Ez a pillanat is elérkezett, bemutatom No. 800-at! Ezen a képen még felújítás előtti állapotban látható, azonban kisvártatva néhány más készülék társaságában fog pózolni és természetesen megszépülve. CB 76-os 1984-ből, gyári száma: 91911.

Nem tudom, melyik házi leltári számú CB 812-esemet fotóztam idén február 26.-án, de mivel annyira nem áll nálam tömegben, nem lesz nehéz rájönni. Ő a No. 758 és egyrészt nem 812, hanem 815, a mai napig nem tudom, mi a különbség azon kívül, hogy ez utóbbi a vasút részére készült, nem a postának. Márészt mindjárt rögtön kettővel később jött egy másik ugyanilyen is, amely jelenség ritka, mint a fehér holló. A típus is, meg az is, hogy mindjárt kettő jön be belőle.

Három a kislány... Tényleg, a vezetékes telefon milyen nemű? Transznemű, mivel átviszi a hangot. Na jó, inkább hagyjuk! No. 744 a bal oldalon, még készülékzsinór nélkül. Azért később lett neki, bár a CB 667-esen tudom talán legnehezebben pótolni, de ilyenkor jön jól néhány méter újfajta RJ 11-es. Középen No. 745, neki sem volt készülékzsinórja, de itt már lett, illetve a szakadz kézibeszélő-zsinórt kellett még cserélni. És jobb oldalon pedig a megszépült, korábban már látott No. 800.

Holdkelte idén február 26,.án fényképezve és némileg javítva a végén. Akár egy festmény.

Talán még nem is fényképeztem telefonkészüléket könyv társaságában, de az a helyzet, hogy emlékeim szerint ez a kötet valahol valamiért megázott és napokig a kinti asztalon hevert, mindig más és más helyen nyitva. Nem tudom, szeles idő volt-e éppen akkor, de nem tettem bele nehezéket, így valószínűleg nem segített a természet lapozni. A számtárcsa ujjkorong alatti vékony műanyag betét szétporladására majd még ki kell találnom valamit, mert elég sok tárcsa lenne ezáltal használható. Mármint a szétporladt alkatrész pótlására gondoltam természetesen. Itt még találtam másik példányt, na de lesz-e később?

Vacsorázik a család és mivel Leila is családtag, ezért természetesen ő is odaült az asztalhoz, kapott magára egy előkét, hogy ne egye le a bundáját és ha jól látom, még étel is van előtte. Így működik ez nálunk, amennyiben legalább Kristóf fiam nagy mókamester, de azért a többieket sem kell félteni.

Kissé furcsán mutat a fémházas csatlakozó dugó a CB 76-os készüléken, de mentségére legyen mondva - és erre már a saját színű zsinórok is következtetni engednek - hogy No. 753 viszonylag korai példány, 1978. novemberében látta meg a napvilágot. A számtárcsa ujjkorongján lévő műanyag fedelet egy RFT feliratú példánnyal sikerült pótolni, ezen kívül már csak a panelen volt szükéges javítani egy fóliaszakadást.

Hóvirág a kertünkben, idén február utolsó napján fotózva. Az öreg körtefa alatt van egy kis terült, ahol ez a növény fellelhető pár napig, aztán az új csodára egy évig várni kell.

Mint két tojás? Vagy mégsem? Apró különbségek akadnak azért a két piros CB 667-es között, lehetne akár feladvány is, hogy melyek ezek. Nem nehéz észrevenni mindjárt a számtárcsát. A bal oldali változat mintha nem is ehhez a típushoz készült volna, legalább is mi a jobb oldalit szoktuk meg, abból volt sok, ha nem rengeteg. Most nem látszik, hogy az alaplemez már utángyártott Mechanikai Művek feliratú, vagy hogy a csengő kellett valakinek és kivette belőle, de én kitoltam vele és jól pótoltam gyorsan. Ez a bal oldali készülékre vonatkozik. A jobb oldali is késői, talán még nem is volt 1977-es példányom, de van neki gyári száma, tehát itt nem cseredarab az alaplemez. Utána már csak a hiányzó kézibeszélőt kellett visszaszerelni és a készülékzsinór csúnya toldását megszüntetni, mert elég hosszú volt az eredeti vezeték is.

Ismét egy esti edzés a szomszédos focipályán, ezek szerint idén március elseje péntekre esett. Szerencsére még előtte időben el tudott ugrani előle...

No. 758, vagyis egy CB 815 a következő felvételen. Szintén a vasútnak készült. Érintkezési problémái voltak a kézibeszélőben, valamint egyéb kisebb hibák. Itt még nem történt meg a tisztítása. Na de később!

Hát te ki vagy? Hát én speciel már nagyon, mert megint nem jegyeztem fel, melyik piros CB 811-esemet vettem éppen kezelésebe. Ebből a színből is kissé túltermelési válságot okoztam magamnak, mint ahogyan a fekete CB 76-os sem kell a kutyának. Ellenben befelé úgy jön, mintha kötéllel húznám.

De később igen. Csak némileg bután néz ki a zsinór, pedig annyira nem is nyúlt meg. No. 758 ismét, már a felújítás után. Kimarad a készülékház polírozása, ennél az érdesebb, kevésbé fényes felületnél nem sok értelme van.

Most megint No. 759 fog folyni a vízcsapból is. Nekem elhiheted, mert egymás után következik a régi digitális géppel, valamint a mobiltelefonommal készített kép. Több kép! Ahhoz képest, hogy maga a telefon nem egy nagy szám és akkor még finoman fogalmaztam.

Mondom, a vízcsapból is. Itt még koszos.

Egészen jó lett ez a fekete-fehér kép, nem? Ezen is rajta van, ott a bal oldalon.

Megkezdtem a következő kötetet, még két és fél mappa van hátra a képekből és utolértem magamat. Ez idén márciusban kezdődik, és júliusig tart (de jó lenne már ott járni). Mi az első felvétel? Persze No. 759. Már készen van, tiszta és ahhoz képest egészen szép lett. Ezért is nem változtattam rajta. Most már tényleg nem jön több fotó erről a telefonról, hanem valami egészen mással folytatom.

Mégpedig asszony pajtás legutóbbi születésnapjával. Látszik a képen, hogy hánydik, valamint az is, hogy egy ideig, óvodától az általános iskola befejezéséig minden évben készült a fiúkról kép és kértünk hozzá hűtőmágnest is. Nem mintha egyébként nem lettünk volna tele ezzel a néha hasznos tárggyal. Aztán a középiskolában már nem fotózták őket intézményileg, képek terén tehát megálltak a fejlődésben, mert itthon nem tudok stúdió-körülményeket teremteni és megfelelő gépem sincsen hozzá.

No. 760 a felvételen, ő a másik CB 815, akit sikerült egymás után beszerezni. Érdekes módon itt is a kézibeszélőben lévő érintkező rugók helyes beállításával lehet az önhangot előállítani. Az előzőnek is ez volt a hibája.

Így próbálom ki a nem tudom, melyik házi leltári számú CB 811-es telefonkészülékemet. Az összes többit is, csak akkor van gond, ha ilyenkor derül ki, hogy szakadt a készülékzsinór. Az ugyanis a legelső művelet, hogy visszafűzzem, miután megszáradt az alaplemez a mosogató melletti szárítóban.

Hármas panorámakép volt már? Ha nem, akkor most van. No. 762 és 761 is elkészült és egyik szebb, mint a másik.

Szerintem ez volt az az eset, idén márciusban, mikor találtam két olyan CB 812-es készüléket, melyeknek az ő kézibeszélőik éppen egymás készülékházához voltak illőek, színárnyalati eltérés okán. Magyarul meg kellett őket cserélni, hogy a világosabb házon világosabb kézibeszélő legyen. Itt elég csak a kézibeszélő fedelét kicserélni egymás között. Persze ismerve a korabeli hazai ipar bűvésztrükkjeit, előfordultak eltérések két egyforma alkatrész között. Viszont ebben az esetben ezen a képen a NO. 511 van, akinek 000008 a gyári száma.

Újabb hármas panorámakép következik, mert így egyszerűbb és gyorsabb megmutatni, mennyire szép lett szintén No. 768 és 769. Felhívom a tisztelt figyelmet, hogy hamarosan egyszínű fekete CB 76-osok jönnek, merthogy kaptam belőle 20 darabot és bár próbáltam közben más színű telefonokat is beiktatni, azonban végül mindegyiket felújítottam és le is fényképeztem.

Németh Leila Szalámi megint szundikál és én siettem gyorsan lefényképezni a mobiltelefonommal idén március 12.-én.

Nagy a kísértés, hogy eladjam, már csak azért is, mert éppen itt van kéznél a róla készített fénykép. De aztán ahogy nézem, egyre jobban azt érzem, hogy mégis meg kellene tartani, mert olyan szép. Inkább egy kevésbé szépet kellene piacra dobni, nade, ha csúnya, az másnak is csúnya és nem fogja megvenni. No. 770 csupán az automata rugócsoporttal való törődést igényelte és máris megjelent a tárcsahang a hallgatóban.

Becses nejem rászedett, hogy ha már nemzeti ünnep alkalmából nem akad egyéb dolgunk (biztosan lett volna még a garázsban régi rádió, vagy régi telefon), továbbá az új munkahelyemen nem megyek napi 12 km-t, ezért várhatóan kövér disznó leszek hónapokon belül, ezért látogassunk el a közeli Csónakázó-tóhoz és járjuk már körbe. Csak négy és fél kilométer. Megtettük. Kutyástól. Hattyúk. Nem hat tyúk, mert ezek csak négyen vannak és nem tudom, melyik közöttük a fiú. Te tudod?

Mint azt már előzetesen jeleztem, kezdődik a fekete telefonok inváziója. 20 darabot kaptam belőle, itt az első, No. 774. Akkor könnyű kiszámolni, melyik lesz az utolsó... Közben azért érkeznek más színű készülékek is, valamint készítettem fotókat a felújítás előtti állapotukról szintén. Mindegyik fekete nagyon poros, rászáradt piszkos volt és valami nyirkos helyen tárolhatták, mert a számtárcsák összes kezeletlen fém alkatrészét cserélni kellett. Volt, hogy kompletten a tárcsát is. Továbbá erősebb külső karcolások jellemezték a házat és a kézibeszélőt, olyannyira, hogy előbbiből kettőt, míg utóbbiból hármat cseréltem ugyancsak. Ez a most látott példány azért elég szép lett, nagyjából a többi se csúnya. A kézibeszélő-zsinórokkal és zsinórbevezető műanyag elemekkel nem vagyok kibékülve, de erősen fogytán a tartalék, ami nem szakadt, az marad.

Megint egy német eredetű és a kilencvenes évek elején behozott távbeszélő készülék. Valamely dél-magyarországi magántársaság adta a kedves előfizetőjének, erre utal a tárcsa közepén elhelyezett körcimke. Aztán jöttek a nyomógombos készülékek, végül a mobiltelefon kiszorította mindegyiket. De erről már írtam. Arról nem, hogy ha nekiállok felújítani, akkor könnyebb dolgom lesz, mert ebben az esetben a készülékházra nincsen rárögzítve a számtárcsa, az az alaplemezen pihen. A kézibeszélőről nincsenek gyakorlati tapasztalataim, csak nem nehezebb szétszedni, mint a hazait, ha mégis, legfeljebb ő nem úszik a mosogatóban, hanem a parton tisztul meg. Idén március 16.-án nem volt kint jó idő, vagy már besötétedett, ezért a próba, hátha keletkezik értékelhető felvétel. Ez az lett?

Már megint fekete? Még mindig és egy darabig lesz is, bár most jut eszembe, hogy végül kiderült, nem is volt meg a 20, csak tizenkilenc, mert No. 774 már az, No. 793 pedig már nem az. Továbbá egy besárgult, na nem az irígységtől, csupán volt az a rossz állapotú fekete ház, ami erőteljes gondolkodásra késztetett (tudom, ez nem látszott rajtam), továbbá volt az az ötlet, hogy közben meg tele vagyok (azért ez túlzás kicsit) sárga és narancssárga új házakkal. Szóval nem csak fekete lesz, de az itt látható No. 775 az, amit az előzőleg mutatott feketével együtt éppen megint sikerült eldugnom magam elől. Történt, hogy a többieket ráncba, vagyis nyilvántartásba később szedtem, mikor is egy csomó telefonomat kivittem a garázsba, de ez a művelet már jóval a következő fekete felújítása után történt, közben az első kettő jól elbújt előlem. De nem esem kétségbe, mikor nem őket fogom keresni, majd jól előkerülnek. Keresni pedig nem fogom őket, mert ha ezt teszem, azért sem mutatkoznak, csak az időt pocsékolom velük. Mivel pedig már készen vannak, nem sürgős, hogy előkerüljenek. Hú, csak kikeveredtem ebből a gondolatmenetből!

Utolsó mai közölt felvételen ismét egy olyan mobiltelefonnal készült kép, ahol nem jegyeztem fel, melyik CB 811-esem látható. Ki tudnám kutatni, de most nincs kedvem hozzá, az átalakítós csatlakozó dugó sokat segítene. De az is lehet, hogy semmit. Mára megköszönöm a figyelmet, legközelebb végre elmegyünk egy kicsit vasutazni is. Régen volt már, izgalmas lesz, maradj velem!