Bizony, ez megint a Bűvész. Régi dal, de a szövege ma is érvényes. Még csak ma igazán. Ez a 101. bejegyzésem. Talán folytatom, amíg lesz képem hozzá. Így is, meg úgy is. Tehát anyag a mappákban és bőr az orcámon. Mint ahogyan írtam már, van még kurblis, nyomógombos, külföldi, gyűjtőtárs tulajdonát képező telefon, meg rengeteg rádió. Az külön szakma lesz, saját műhellyel. De most jön a Karácsony. Nem az idei, ez még a tavalyi, néhány képpel, ezzel kezdünk ma.

Karácsony előtt még gyorsan darabjaira hullott No. 727. A koszon kívül csak az első nyomógomb-sor helyét takaró műanyag betét és a mikrofon hiányzott, a kinyúlt kézibeszélő-zsinórt kell cserélni, valamint az első próbán kiderül, a készülékpanelt is, mert szinte semmi nem jó rajta. De az már 2024 lesz, most, e kép készültekor még 2023 van és mindjárt jön a Jézuska. Illetve már meg is jött, lásd a nyitóképet!

Ahhoz képest, hogy ennél a felvételnél nem használtam a villanót, egész jó lett az eredmény. Ha nem használom, néha akkor is sikerül éles képet lőnöm, ha használom, időnként élvezhetetlenül fehér lesz a fotó és törölhetem ki. De néha meg jó és nem tudom, miért van ez. Szétszedni nem fogom emiatt a régi gépemet, az biztos. Hacsak egyszer mégis rá nem szánom magamat, mely által lehet, még rosszabb lesz, esetleg össze sem tudom rakni. Biztos? Egyszer összeszedem az eddig elkészült karácsonyi képeimet. Bár már egy írást szenteltem ennek a témának, de hátha kerül még elő, mit eddig nem tudtam, hogy van és nem közöltem. Vagy addigra már elég lesz az is, hogy meglett, előkerült és nem akarom majd megmutatni a világnak. Pedig biztos szép. Nem a világ, a Karácsony.

Mobiltelefonommal is fotóztam a tavaly Karácsonykor üzelemő zeneszolgáltatót, az Orion kistornyom rádió és erősítő egységét. Az a kép jobb lett és közöltem is már. Ez kevésbé. A két Mambó hangszóró fent van az ablakban és nem látszik a felvételen. Pedig azokból szól, hogy tapsolunk, hogy annyi már a nyúl, hogy eltűntek az emberek. Tehát még örülünk is annak, hogy ez a bűvész folyamatosan nyulakat húz elő a cilinderéből, az emberek meg már sehol sincsenek. Viszont hamarosan megint lesznek mobilos fotók itt, az oldalamon.

Ez bizony már kőkeményen 2024, csak még el szeretnék lőni néhány további fotót a 2023. Karácsonyán a fenyőfáról készített képek közül, mert tudom, hogy pont erre vágytál mindig. Utána jöhetnek az idei mobilos felvételek szintén, csak előtte össze kell válogatnom őket. Jól néznénk ki, ha ide ömleszteném mindet, még 2029-ben is a monitor előtt ülne mindenki és azt nézné. Bízom benne, van annyi érdeklődőm, hogy ez így történjen. Már a No. 727 összerakásakor láttam, milyen alkatrészeim nem lesznek egyáltalán a CB 811-es típushoz, ám módzseresen görgettem a magam előtt a problémát, hogy akkor majd a végén lesz egy rettentően hiányos példányom, addig lerabolom a következőről, ami az előzőről hiányzik. Végül szerencsém volt, csak kétféle alkatrész maradt, amiből egyáltalán nem találtam egy árva darabot sem. Igaz, közben lett két selejt is, de azok már olyan külső állapotban voltak, hogy jobbnak láttam életük és vérük helyett belső alkatrészeiket feláldozni. Mert házam és kézibeszélő fedelem sincsen ehhez a fajta telefonhoz.

Ez például milyen? Itt kivételesen jól tette a dolgát a régi gépem villanója, bár talán egy kicsit túlságosan is kiemelte a fán a részleteket. A hagyományos izzósor világít, de ez nem látszik, mert a villanó erős fénye nem engedi érvényesülni. Ráadásul kicsit műfenyő jellege is van a képnek, pedig isten bizony, hogy évek óta dobozban van az a legalább kettő, amiről tudok és talán lassan lehullajtotta már a levelét is, mint ahogyan azt a legenda szerint tette a lakótelepi meleg lakásban a fűtőtest mellett.

No. 728-ról azt kell tudni, hogy a viszonylag rugalmas műanyag alaplemeze törött volt, ezért azt selejtezni kellett és megkapta helyette a selejtezett No. 411 alaplemezét. Még a CB 667-es merev műanyagát megértem, na de ez? Ez a szakadt készülékzsinór és a gyenge hallgató cseréjét követően üzemképes. Egy selejtváró CB 811-esem még van, abból még valamit lehet építeni, de ami igazán kell, az már abban sincsen. Helyette annyi már a nyúl, hogy mozdulni sem lehet.

Ennek a képnek az eredetije még a régi digitális gépemmel készült, én azonban olyat csináltam belőle képszerkesztő programmal, mintha régi felvétel lenne, vagy filmes géppel készült volna, netán NDK Or-wo színes diafilmre, mely még ennél is érdekesebb, kék-szürke-barna-bordó árnyalatokkal bírt annak idején. Máig sajnálom, hogy mindössze egyszer próbáltam ki, ma pedig már nem tehetem meg ezt.

Megint csak nem tudom, milyen megfontolásból vettem elő idén év elején a köztudottan utált LB 55-ös készülékeim közül is a legelsőt, névszerint No. 003-at. Történt ez ráadásul úgy, hogy a fotózást és a képek sztali számítógépemre való áttöltését követően nem írtam fel, mely házi leltári számú készülék szerepel a fotókon. Ámde megismerem, mint a rossz pénzt, ennek végtelenül merev az egyébként ide nem illő kézibeszélő-zsinórja, illetve törött hátul a ház sarka. Nincsen sok LB 55-ösöm, és azért dereng valami, hogy elkezdtem volna rendbetenni őket, aztán  a gyenge kezdést erőteljes visszaesés követte 2024. januárjában. Egy próbát azonban megért a dolog, hátha mégis viszi valamire a típus nálam. Megsúgom, nem vitte... Végül azért a kézibeszélőt zsinórostól kicseréltem, bár ez már nem változtatott az összképen.

Na még egy utolsó fénykép a tavalyi karácsonyfáról, aztán ígérem, egy időre befejezem. Ami perszer nálam úgy működik valójában, hogy vagy találok valami nagyobb, régebbi képállományt, vagy beverem a fejemet valahová és kedvem támad megint ünnepi fotókat publikálni, mikor máskor, mint mondjuk a nyár közepén. Viszont, ha már csak idei képek jönnek ezután, akkor ideje előkeresni a mobiltelefonommal készített felvételeket is.

Legyen máris az idei év első mobilos fotói között ki másról, mint Németh Leila Szalámiról készített felvétel. Az a fejecske megint lelóg az ágyról, de ez nem zavarja, sőt, még az sem, hogy a kicsi gazdi egyik játékát ráakasztotta a fülére.

Következik a soros kapcsolású LB 55-ös készülék elvi rajza, bár tulajdonképpen annak az ő kialakításából rá lehet jönni, hogyan nézett ki a telefon belső felépítése a gyakorlatban. Gondolok itt arra, hogy az X és Y betűkkel jelölt pontok voltak a készülék alaplemezén és csatlakoztak csavarkötéssel a jelölt alkatrészekhez, induktorhoz, csengőhöz, mégpedig azoknak alján, talpán, miből is jöttek aztán a szerelési, érintkezési problémák. A tényleges csavarfej-jellel ábrázolt felső sor pedig az a csatlakozósor volt az egységdoboz tetején, ide jöttek a zsinórok, sajátos lemezfüles, szögletes saruval és minden szál vezeték pontosan olyan hosszú volt, mint ahol a csavar elhelyezkedett, amely alá be kellett kötni. Gyakorlati használatra aztán összeraktam a háromféle rajzot, mintegy összehasonlításképpen is.

A CB 667-es készülékpanel. Azt hiszem, azért fotóztam le, mert korábban leírtam, hogy kell beépíteni a későbbi CB 76-osban már alkalmazott csillapítótagot ebbe a készülékbe, hogy biztosabban üzemeljen az utána beszerelt pulse to tone átalakító. Merthogy a cél az, hogy kevesebb energia kerüljön, jóformán feleslegesen a saját hallgatóra és több a vonalra ki. A tömbkondenzátorok felső kitöltő anyagának repedése a kisebb gond, eddig jobbára csak esztétikai hibaként jelentkezett. Nagyobb probléma a csavarhelyeknél keletkező repedés, ami a másik oldalon fóliaszakadást okoz. Éppen a napokban szenvedtem egy ilyen, szabad szemmel alig észrevehető áramköri szakadással. Persze nem jó dolog az ilyet este, sötétben és fáradtan bogarászni, de másnap meglett.

Már megint alszik? Mostanában mintha többet szundikálna, kevesebbet mozogna és mivel kaját ugyanannyit kap, ez a testsúlyán és az alkatán meglátszik. Magyarul egy dagadt disznó lett. Bár ez itt még annyira nem látszik rajta, a felvétel idén január ötödikén készült.

Ismerve magamat, mivel ezt a fotósorozatot elkészítettem mobiltelefonnal is, mikor odaérek a képek sorrendjében, közölni fogom még egyszer. Ezt a régi gépemmel már februárban lőttem, a mobilos fotóknál még januárt írunk. De azért ugye szép és ezért nem lesz akkora baj, ha megint mutatni fogom?

Nem írtam fel, melyik leltári számú CB 811-es készülékemmel szenvedtem, vagy nem szenvedtem igén január hatodikán. Azt tudom, hogy nagyon kezdett érni már a munkahely-váltás és nem bírtam annyira odafigyelni arra, amit itthon elvégeztem. Kicsit talán engedtem is az erőszaknak, meg a kialakult helyzetnek, hogy több üzemképes készüléket tudjak létrehozni. Közben annyi lett már a nyúl, hogy lassan mozdulni sem lehetett...

No. 729 felújítás előtti állapotában, mindjárt jön majd felújítás után is, csak előtte még ismét naplemente, meg alvó Leila következik. Mert minden nap lemegy. A nap is, meg Leila is, ha éppen az emeleten kell húzni a lóbőrt a gazdi-szagú ágyban.

Tessék, ma is lement. Vagyis idén január tizenharmadikán, meg azóta minden nap este. Továbbá előtte is. Figyelmes szemlélők rájöhetnek arra, hogy a fotó bal lasó sarkában látszik a szomszéd bácsi kerítése betonoszlopának az ő teteje, vagyis onnan készítettem a felvételt, tudatában annak, hogy ha átejtem a telefonomat, akkor át kell érte mennem a sötétben.

Nem túl jól sikerültnek látszó felvétel a felújítás előtt álló No. 759-es készülékemről. Azóta régen elkészült már, későbbi fotóztam és fogom majd mutatni is. Csak felújítás, javítás történt, csere nem, mind a tárcsát, mind pedig a csengőt sikerült megjavítani, de mire odaérek a másik képhez, ezt úgyis elfelejtem és megint le fogom írni.

A képek alapján azt gondolná az ember, hogy ez a kutya folyton alszik. Egyrészt igen, másrészt azonban fotózni csak akkor tudom, ha mozdulatlan. És mikor mozdulatlan leginkább? Ha alszik. Nagyon aranyos akkor is, amikor kint a teraszon napozik, de nem hurcolom magammal itthon mindenhová a telefonomat (a régi digitális fényképezőgépemet meg pláne nem), meglátom a kutyát egy jó pózban, mire elsettenkedek képkészítő eszközért, már régen valahol teljesen másutt van. És mozog, mert van neki négy lába. Most ilyen alapon tartsak kígyót?

No. 729 is készen van. Valamint jómagam is teljesen, mert meg kell néznem, mit szükséges tudni róla, akár szeretnél ezen információ birtokába jutni, akár igen. Kérem szépen, ilyet az öregapám se látott - persze, mert akkor még nem volt CB 811-es: a kézibeszélőt tartó bak is hiányzott (ez néha előfordul, mert a rámelegített műanyag nem egy oldhatatlan kötés, kivéve, ha te akarod direkt leszedni). Történt ez most is, mert volt még egy selejtes házam, amiről az istennek se akart lejönni. Valamint az automata kar törött volt, na ez az első eset nálam ennél a fajta telefonnál, nem emlékszem, hogy korábban előfordult volna. Nyilván másnál igen, nekem nem a kedvencem ez a készülék. Ehhez képest nem számolom meg, mennyi van belőle, a soknál éppen eggyel több. Vagy többel.

Úgysem találják ki, ezért elmondom, mi ez. Belefagyott az esővíz az udvaron az egyik műanyag vödörbe és napközben kissé felengedett, de csak annyira, hogy egyben ki tudtam borítani a fűre. Közben beesteledett, így haználnom kellett a villanót is. Érdekes, hogy a megfagyott víz nem képezett egy összefüggő tömböt, volt benne egy félgömbnyi levegő. A kép bal oldalán látható a már száműzött, de még fel nam aprított karácsonyfa. Nejem saját bevallása szerint öregszik, gyerekkorában sokáig meg kellett hagyni a szobában, még ha már nagyon hullott, akkor is, most meg csaknem két hét után kiebrudaltatja velem.

Retek matyi jeligére egy újabb készülék érkezett, jelesül No. 730. Nem tudom elképzelni, hogyan lehetett egy ilyen telefont ebben az állapotban használni? Vagy a zsinórjainál fogva végighúzták a gyártelepen, mielőtt hozzám került? Mást nem nagyon tudok elképzelni, persze lehet még számos egyéb magyarázat. Nézzük, mi történt: először is koszvakarás, aztán csengőcsészék beállítása, belső vezetékezés eligazítása, hogy ne érjen a csészékhez, ne rontsa a csörömpölést. Végül érintkezési hibák elhárítása a kézibeszélőben a mikrofonnál. Hogy mi történt? Erős nap-, vagy neonfény, ami miatt besárgult. Arról nem szól a fáma, hogy a kinyúlt kézibeszélőzsinórt kicseréltem volna, valószínűleg már nem volt kéznél tartalék példány. Most viszont találtam egyet, de azt akkor fogom felhasználni, ha nagyon muszáj lesz, mert tényleg nincs több. Bezzeg nyúl! Annyi már, hogy közben elfogynak az emberek...

Újabb naplemente, mobiltelefonnal. Lehet, hogy volt már a régi digitális gépemmel, annyira nem vagyok alapos, hogy utánanézzek. Különben is szép, nézzed szemeddel!

No. 731-essel még nem is foglalkoztam! Persze történt ez egyrészt azért, mert az első vizsgálaton üzemképesnek bizonyult, másrészt a CB 812-esekre nem vadásztam, hogy van-e még olyan, ami piszkos, hibás, vagy esetleg hiányos. Micsoda felelőtlenség, elő kell vennem és ismételten megszakértenem. Mi az, hogy semmit nem tettem annak érdekében, hogy a Javítás oszlopban bejegyzés szerepeljen. Namost ehhez képest, amit eddig összecsobákoltam, a képen No. 732 szerepel... Vele a szokásos szétszedés, takarítás történt meg, illetve a hiányzó mikrofon pótlása.

Volt már nemrégen, mégpedig a régi fényképezőgépemmel és nem ebből a szögből. De még mindig No. 003 van a képen, a kinyúlt és merev kézibeszélőzsinórról felismerem. Csak itt látszik a központ is, amivel az LB készülékeket próbálni szoktam. Valamint a rengeteg szerszámom azon a kihúzható fiókon, ahol eredetileg a számítógép billentyűzete volt, valamint a számítógépem az új asztalon, ahol meg a billentyűzet foglalja el a helyet. De levelet kézzel már nem írok, olvasni pedig nem itt szoktam, hanem ott , ahol több a fény, vagyis tavasztól őszig a teraszon, télen pedig a konyhában.

Mikor időnként kampány-szerűen sokat használom a forrasztópákámat, akkor a pákahegy elég hamar elhasználódik, elég, elszakad. Ilyenkor a partizán-módszer a fogóval való összecsavarás, de hát ez ugye hivatalosan nem játszik, ki kell cserélni. Azon kevés emberek közé tartozom, akinek még van olyan tartalék hegye, amit boltban lehetett kapni a pákához. Igen, de melyik dobozban a száz közül? Kimentem a garázsba és megkerestem. Behoztam és ráírtam zöld filctollal. Most itt hányódik az asztalomon. Szerinted azóta kellett pákahegyet cserélnem?

Egyrészt: már régóta gyűjtöm a kicsi befőttes, pontosabban inkább például tormás üvegeket, hogy majd azokkal váltsam ki az átlátszatlan műanyag dobozokat és ne kelljen mindent órákig keresnem.

Másrészt: No. 733 van ugyan a képen, aki jól elkészült, mármint a felújítása és a próbája, de amit eddig írtam, abban egy betű nem utalt erre. Ugye te is jól elkészültél?

Senkinek nincsen citromsárga LB 55-ös távbeszélő készüléke, csak nekem! Más megközelítésben, senki nem olyan őrült, hogy van neki, bármilyen színben és meg is mutassa azt a nagyvilágnak. Mert lehet, hogy neonzöld, vagy lila-sárga pöttyös, esetleg bármi más, csak nem fekete. Anyagában fekete bakelit, amit nem szokás lecsiszolni, nagyszilárdságú alapozóval, majd tetszőleges zománcfestékkel lefesteni, de jött valaki, aki erről nem tudott és megcsinálta. Nekem, mint a telefontársadalom kis különcének természetesen kellett a telefontársadalom kis különce. Zsák a foltját. No. 268 azért már rendelkezik némi sérüléssel, ami enged láttatni, hogyan is készült. De azért most elgondolkodom: a matt és érdes felületű, megcsúnyult LB 55-ösökre és TM 50-esekre ez nem lenne jó gyógyír? Még eléggé tiltakozik ellene szinte minden porcikám, de most úgyis tél jön, tavaszra leépítem magamban minden belső ellenállásomat. Vagy addigra leépülök teljesen magam is...

Újabb különcök, ha találkoznak. Illetve hát én állandóan itt vagyok, csak jönnek hozzám mások. Mint például ez a narancssárga CB 24-es. Egy fővárosi iskolában láttam már mályvaszínben is. Természetesen egy CB 667-es automata rugócsoportja és panele van benne, erről is készítettem képet, de nem mutatom meg, el lehet képzelni. Nem tudom még, mit teszek vele. A kicsúszott zsinórt biztosan visszaigazítom a csatlakozó dugóba, de aztán?

Ezen a képen az összes büdös kölköm látható, abból a megfontolásból, hogy a középsőnek két hete volt a születésnapja, de akkor nem tudott hazajönni. Ő nem szereti a bolti süteményeket, neki házi készítésű kellett.

Mondtam már, hogy az égiek meghallgatták fohászomat és a Fecske rádió mellé küldtek egy Strand rádiót is. Ami egy és ugyanaz, mindkettő telepes, csak a Fecske asztali, ez a Strand pedig hordozható. Méghozzá két darab zsebteleppel üzemel, ha jól emlékszem, az meg az LB telefonok miatt van is itthon, vagyis egy esős napon kiváló lehetőség a próba elvégzésére. Például ma.

Továbbra is fogalmam sincsen, melyik CB 667-es készülékem hever az asztalon szanába, meg széjjel. Meg tudnám keresni, aztán vagy sikerül, vagy nem, azonban most semmi kedvem hozzá. Marad tehát a megállapítás, miszerint a saját színű zsinórokkal bíró példánynak valami komolyabb, vagy rejtélyesebb hibája lehetett, mert olyankor szoktam bekötött és a próbán nem túl jól teljesítő telefon automata rugócsoportját levenni, hogy ott, vagy esetleg a számtárcsában keressek elkötött, vagy szakadt vezetéket, esetleg rossz érintkezést.

No. 734 és 735 látható a képen, talán összehasonlítás céljára, ilyen a régebbi fajta NDK számtárcsával készült változat és olyan a későbbi, olasz Face Standard licenc lengyel számtárcsával épített másik. Pedig ez eléggé lejárt lemez már, főleg fekete CB 76-osok esetében, amiből ismét Dunát lehet rekeszteni nálam. Hátul pedig a szomszéd bácsi még kopasz kertje, persze, hiszen idén márciusban járunk még csak a kép elkészítésének az ő idején. A középső betonoszloptól jobbra látható képződmény az nem egy légtornász macska, hanem valami fa belenőtt a drótba és azt onnan - na jó, hát le lehetne szedni, ha nagyon akarja az ember, de úgy látszik, hogy a szomszéd bácsi annyira nem. Fogadjunk, ha nem hozom szóba, észre sem veszed, hogy ott van!

Németh Leila Szalámi nagyon aranyosan hever az ágyon, amit kellőképpen összeszőrözött és bőrözött. Ahol bent van a kutya, ott minden kutyaszőrös. A gazdi is, az összes ruhája is, de még a számítógép is. Kicsit életlen lett a felvétel idén január 31.-én.

Keresem a további lehetőséget, hol tudnék még jó képet készíteni a telefonkészülékeimről, mikor mondjuk kint sötét, vagy hideg van. A munkaasztalom akkor is foglalt, valamint rendetlen, mikor nem csinálok rajta semmit. A nappali viszont nappal is félhomályos, akár a fejem. Itt próbálkoztam mát néhányszor, de eddig nem nyerte el a tetszésemet. Ez a napalinak azon első része, ami tulajdonképpen előszobaként is felfoglható. Itt áll egy komód, de itt sincs elég fény a jó kép elkészítéséhez. Elég sok bejött, főleg a kilencvenes évek elején ebből a német tárcsás telefonból. T65, vagy 67 volt, aztán persze jöttek különféle bonyolultabb változatok. Erre úgy emlékszem, hogy a Derrick is ilyen készülékről telefonált a filmben. Van már belőle jópár darab nekem is, ő például egyik legutóbbi, No. 736. Egyszer előveszem és rendbe teszem őket is, bár nem sok üzemképtelen van köztük, elnyűhetetlen darabok, legfeljebb besárgultak. Jó, de akkor hol fotózzak?

Megint egy szép naplemente, mégpedig idén február harmadikáról. A medve tegnap kijött, ez tény, de mit látott és ennek hatására mit csinált? Ki emlékszik már rá?

No. 738 a mai bejegyzés utolsó felvételén. Róla azt kell tudni, hogy a számtárcsa szorult némi olajozós és beállítós kezelésre, valamint a csengő kalapácsa nem ott volt, ahol annak lennie kellett. De most már rendben üzemel. Arról nem írtam, hogy szétszedtem volna és kitakarítottam. Nem mindig kell. Néha elég csak kijavítani a kisebb hibákat. Itt elég érdekes az újabb ház a régebbi kézibeszélővel és zsinórokkal. Nem bírtak annyi éven át egyforma árnyalatot előállítani. Mennyi is az annyi? Kilenc? Mára búcsúzom. Hova lettek az emlegetett nyulak? Itt vannak, ha nem is látszottak egyetlen képen sem. Na és az emberek?