Egyik kedvenc sorom egy másik Omega-dalból. Nem szoktam csalni. Na jó, néha egy kicsit. De ritkán és kicsit. Következő bejegyzésem lesz a századik. Ott majd lehet, bevallok valamit. Addig folytatom a tavaly nyár végén, ősz elején készült képek és a velük kapcsolatos tudnivalók közlését. Közben az idei nyárnak is lassan vége és én még nem voltam a Balatonon. Annyira nincs messze, annyira nem vágyom oda, de most valahogy kicsit mégis.

Leilára viszont velem ellentétben nagyon is igaz, hogy akármennyit rendetlenkedik is, nem lehet rá haragudni. Mostanában valamiért kevesebb képet készítek róla. Többet kellene, ami vagy jó ötlet, vagy nem. Utóbbi azért, mert ha már nem lesz, annál rosszabb lesz rá emlékezni. De keverék, ezért még nem készül elmenni. No. 681 ha nem is volt jó vásár, azért végül elkészült. Nem fenyeget az a veszély, hogy ebből olyan sok készülék jön velem szembe, amint megyek az úton. Így annak is kisebb az esélye, hogy a látszólag szép telefon belsejében egy marék földet találjak. Ami megvan, azt pedig nem adom el, nem kell helyette másikat vennem. Leilát sem fogom.

Tavaly augusztus végén örökítettem meg ezt a naplementét.

Lassan elfogynak a mobiltelefonommal készített képek tavalyról. Lehet, hogy meg tudom mondani, melyik CB 811-esem készült el Karácsony előtt néhány nappal. Lehet az is, hogy ha elfogynak a 2023-as mobilos képek, akkor a századik írásomban nem fog szerepelni ilyen felvétel, hogy kicsit utolérjem magamat a régi gépemmel fotózott anyagban. Bár egy fecske nem csinál nyarat. Nem, nem tudom megmondani. Tavaly novemberben gyártottam utoljára piros 811-est, a kép pedig december 17.-én készült. Ki érti?

Ha megint nekiállok az LB rendszerű távbeszélő készülékeim vizsgálatának, akkor ez lesz az egyik, ha nem az első, akivel foglalkozni fogok. No. 691-ről azt kell tudni, hogy talán az 1950-es években készült és valamiért nem próbáltam ki tavaly augusztus végén, még egy zsebtelepet sem kötöttem rá. Most viszont egyre kevesebb a felújításra váró műanyag házas telefonom, közeledik tehát a fémházasok ideje.

A bolgár TM 50 A és a csehszlovák TM 50 B után sikerült beszereznem egy harmadik változatot hasonló külső kinézetű LB készülékből. Ő már név szerint is Tesla, kívülről olyan, mint az előző kettő, belülről azonban ilyen érdekesen néz ki. Kicsit hasonlít az említett A típusra, de itt a csavarkapocs-sorral indul a szerelés, majd a már ismert nagy induktor következik, de fordítva, talán az egyetlen LB készülék, ahol bal oldalon van a kurbli. Furcsa szerkezetű csengő következik oldalsó csészékkel, utána az indukciós tekercs és végül az automata kar alatti mechanika és rugócsoport zárja a sort. Nem kerestem neki csatlakozási lehetőséget és ezáltal ki sem próbáltam, csak a fotózás idejére vettem elő, tehát a feladat adott lesz, be kell fejezni a vizsgálatot és lehetőség szerint üzemképessé tenni. Itt az a terv, hogy a műanyag házas telefonok felújítása után vagy jönnek azok a tételek, akik még nem kerültek ellenőrzésre, vagy még az is lehet, hogy befigyelnek az eddig jóformán elhanyagolt nyomógombos, illetve külföldi készülékek. Továbbra sem veszélyeztet a tévénézés, mint látványos unatkozás, nehezményezem ellenben az olvasásra szánt idő teljes hiányát.

A Tesla készülék alja is más, mint az előző képnél említett TM 50 A és B telefonok. Itt már legalább van cégjelzés - lesz majd a házon is, mindjárt mutatom, csak előtte a szokásos mobilos fotó jön tavaly év végéről. Furcsák azok a szögletes és a szélen elhelyezett gumilábak szintén. A fehér kézibeszélő-zsinórt ki szeretném cserélni feketére, éppen eszembe jutott, ha négyszálasra van szükség, hát tudok olyat biztosítani hozzá.

Ezt a felvételt tavaly december 18.-án készítettem a mobiltelefonommal, mégpedig úgy, hogy teljesen véletlenül megtaláltam és bekapcsoltam egy olyan alkalmazást, amely eleve változtatva készíti el a képet, nem kell utólag mindenféle hókuszpókusz programmal szerkeszteni. Aztán ahogy jött, rögtön el is felejtettem, hogyan jutottam el ehhez a programhoz, nyilván megtalálnám egy közel fél órás szenvedést követően, de még nem éreztem szükségét annak, hogy szenvedjek. Azért szép lett, nem? A levelek már lehullottak, korán sötétedik és mindjárt jön a Jézuska.

Ilyen a Tesla gyártmányú LB készülék. Teljesen szokatlan a bal oldali kurbli, főleg, hogy ez idáig ez az egyetlen készülékem, minden másnak jobb oldalon van a tekerentyűje. A nagy emblémától eltekintve teljesen olyan, mint a TM 50 B, persze azt a színben ide nem illő zsinórt ki kellene cserélnem egy következő vizsgálat, üzembe helyezés, vagy felújítás alkalmával. Majdnem elfelejtettem: No. 690 a házi leltári száma. Megijedtél ugye, hogy nem tudsz ma este elaludni...

Ezzel a viszonylag ócska konyhai készlettel egyrészt viszek egy kis változatosságot a közölt képanyagba, hogy ne csak telefon legyen. Másrészt elkezdtem egy időre a megboldogult anyósomtól örökölt és már általa sem használt tárgyak felleltározását, tudva, hogy fogalmam sincsen, mit fogok velük kezdeni, holott nálam csak a helyet foglalják. Harmadrészt meg elfogyott a tavaly nyári képek sora, ez a fotó már 2023. szeptember elején készült.

Az igazság az, hiába vagyok őszi születésű, nekem már szeptemberben elkezd lógni az orrom, hogy következik az elmúlás évszaka, elromlik az időjárás, potyognak le a levelek, mi több, mindjárt vége az évnek és hasonló depressziós gondolatok törnek rám. Ezeket egy módon lehet elhessegetni, mégpedig további telefonkészülékek felújításával. Mindjárt folytatom is a sort No. 692-vel, aki annyira jól sikerült végül, hogy el is kelt a ... gazdaságtalan piactéren. Nekem gazdaságtalan, tehát éppen ezekben a napokban tervezek megszabadulni tőle, vagyis, hogy ne ott hirdessem a felesleges holmijaimat. De ne szaladjunk ennyire előre, itt még az idegen készülékzsinór és a behomályosodott ujjkorong cseréje szerepel a feljegyzésben, valamint mutatok a mobilos kép után egy összehasonlító fotót, mi a különbség sárga és sárga ház között, mert ilyen is volt az elmúlt esztendőben.

Már megint Karácsony van? Ennyire repülne az idő? Igen, volt Karácsony, legutóbb tavaly decemberben - bár ahogyan minden előbbre tart a természetben most, azon sem lepődnék meg, ha idén a Mikulás rögtön szüret után ideérne. De amíg ez kiderül, jöjjön egy kép a tavalyi fáról. Csak egy, nem több, persze, ha majd odaérek a régi géppel készített fotók területén, akkor elcsábulok és lesz több is. Viszont nem vicc, hogy ilyenkor, augusztusban már lassan kezdik gyártani a szaloncukrot. Tanévkezdés, Mindenszentek lemegy és máris ott lesz a boltokban, hogy az ünnepekig fald fel és vegyél másikat.

Nem tudom már pontosan, hogyan történt, de a sárga CB 76-os készülék felújításához kapcsolódva elővettem egy másik, új készülékházat is, mert feltűnt, hogy a régi, a használt egy árnyalattal sötétebb, mint az új. A bal oldali a régi, a tárcsa felfogatására használt belső gyűrűt leszerelve látszik is a különbség.

Megboldogult Matáv-os - mai csirkéknek jobban érthetően Telekom-os - időmben minden valamirevaló műszerésznek volt vonalvizsgáló készüléke. Ha használta, ha nem, csak mert a többieknek volt, akkor neki is kell. Legtöbbje saját maga fabrikálta több-kevesebb sikerrel egy, valamelyik típushoz való számtárcsából és persze kézibeszélőből. Megjegyzem, itt a párosítás számtalan lehetőséget megengedett, azért mondjuk 811-es kézibeszélőt CB 24-es tárcsával nem láttam. Aztán volt az a kevés ember, aki a konkrét munkájánál fogva később hivatalból is kapott ilyet, bár ez inkább már a kilencvenes évek közepére volt jellemző, mikor is be lehetett hivatalosan hozni szerelő telefont a már akkor jelentősen hanyatló mocskos nyugatról. Nekem akkor végül nem lett, de utólag, tavaly ősszel igen, ez látható a képen. Valami angol, vagy amerikai szörnyeteg, jókora nagy bumszli, viszont van rajta csat, amivel az övre lehetett csíptetni, mikor oszlopra mászott a kolléga és mindkét kezére szüksége volt. Házi leltári számot nem kapott ez a készülék, nem gondoltam volna olyat adni neki, talán, mert használni, eladni nem fogom, így nyilvántartásban sincs. Kellett volna, hogy legyen? Legfeljebb ő lesz majd No. 1021 - például.

Jön egy olyan kép, ahol nem írtam fel, hogy ki szerepel a felvételen. Egy? Még ha csak egy lenne! De nem tolsz ám ki velem, de nem ám, a jobb oldali sárga ugyanis erősen hasonlít az imént látott No. 692-re, csak itt már megtörtént a tisztítás és készülékház-polírozás. De hogy a bal oldali kicsoda, na azt tényleg nem tudom. Lényeg, hogy elkészült, szép lett és ráadásul RJ 11-es zsinórt visel magán. Mindkettő. Ez úgy készül, hogy hosszú zsinórt középen kettévágok és bekötöm. Nem bonyolult.

Tavaly Karácsonykor zenét hallgattam a jó öreg Orion kis tornyomon. A magnetofon erősen foglalkozós, hogy ilyen csúnyán fogalmazzam meg az állapotát, így ő most nem vett részt a produkcióban. Nem pontos a beállítás, annak 100,5 Mhz-nek kellene lennie. Nem bírtam sokáig, emlékszem, mert ünnep ide, elég sok a politikai reklám a magyar adókon. Van, ami csak abból áll, ezért hallgatok ennyire ritkán hagyományos rádiót. Zenét szoktam interneten, ahol nincsenek hírek, sem reklámok, a közölt képen szereplő készülék nem sokat üzemel nálam.

Itt a másik olyan kép, ahol nem jegyeztem fel, mely készülékek szerepelnek. Még azt sem tudom, új beszerzések lehetnek-e, vagy már felújítások. Ritka, hogy bejövő telefon ilyen szép állapotban legyen, vagyis a zöld és a vajszínű már készen van (én is teljesen a tavaly szeptemberi pontatlanságom miatt), míg a háttérben szereplő szerelő-telefon (igen, ez a neve, Terta Szt-4, átviteles berendezéshez készült a telefongyárban, verekedni lehet vele) most került a távközlési gyűjteményembe - 2023. szeptembere volt az a most. Később megismerkedünk vele közelebbről.

Méghogy véget ért a zsibvásár? Most kezdődik csak el igazán! Persze valójában nem volt, bár ha lenne megfelelő hely és időpont, még össze is szedhetném, amire egyáltalán nincsen szükségem és valamilyen formában közzétenném, csak vigyék már el, ne foglalja helyet feleslegesen. Az a baj mindössze, hogy ahova ezeket végül is elhelyeztem a garázsban, ott nincsenek útban és a helyükre mást, például telefont, vagy rádiót nem tudok pakolni, szóval ide vannak betonozva hozzánk még egy jó ideig. Mondanám, ha valaki látja ezt a képet és szüksége lenne valamire, nyugodtan keressen meg, de az a helyzet, hogy a fotó készítése óta egy-két tárgyat azért már hasznosítottunk valamilyen formában, vagy kidobtuk, ha annyira hasznavehetetlennek ítéltük meg. Az összmennyiség így jelentősen nem csökkent, mert ha tízből egy, vagy kettő került el, attól még a doboz tartalma nagyrészt megmaradt, hely nem szabadult fel jelentős mértékben.

A következő doboz például valószínűleg kisebb volt, mert eleve kevesebb holmit tartalmazott. A két rozsdás szűrőt valószínűleg kiselejteztük, erre a nejem allergiás, ha egy kicsit is oxidos, inkább vegyünk újat, nekem meg nem kell semmire, nem akarok vele szűrni semmit. Legalább is, ha valamit le akarok szűrni - mondjuk tanulságot - ahhoz ilyen szűrő nem kell. A fedő is napi használatba került, a kávéfőző-zsinór és a kiöntő ellenben még érdekes lehet, bár mindegyiket más és más célra tudnám használni, most, hogy látom ezt a képet tavaly szeptemberből és elkezdek gondolkodni. Konyharuha-tartót sem kell vennem a következő 20 évben, bár, mire a mostaniak tönkremennek, addigra állásában ez is, valamint addigra már talán konyharuha sem lesz. Tudod, melyik az a képen? Az a kis kerek, csücsök-becsíptetős holmi becsomagolva.

Elérkezett 2023 utolsó napja, erre én mit csinálok Szilveszterkor? Bolgár rádiót leltározok fel, pedig elég rossz állapotban van, nem is akarom gyűjteni, mégis van már belőle. Mondjuk olyan sok típus nem készült, mikor a Terta átadta nekik a gyártást, továbbá fillérekért dobnák az ember után, de nem, akkor sem. Például helyem sem lenne hozzá. Csak hogy egy érvet mondjak, miért nem. Harmadik garázst kellene építeni ehhez, de előbb könyvespolc-rendszer kell a dolgozószobába, arra elmegy a teljes költségvetés, nem marad pénz bolgár rádióra.

Ilyen furcsa szerkezet a Terta Szt-4, amely rövidítés annyit tesz, hogy negyedik változat a szerelői telefonból. Volt belőle ötödik is és nem tudom, milyen volt az első három, mert én csak ezt az egyfélét láttam annak idején a telefonközpontban és tavaly ősszel végre lett belőle egy példányom. Azóta pedig még egy. Ezt is gyártottak a telefongyárban, mégpedig vezetékes átviteltechnikai berendezés tartozékaként. Utóbbit nem valószínű, hogy fogok tudni szerezni, de legalább a hozzá való kellék meglett a gyűjteményemben. Szét még nem szedtem, de éppen itt áll mellettem a második darab, lehet, ebbe a napokban belekukkantok, mert kíváncsi kacsa vagyok.

Rászedtem magamat egy újabb ilyen volt - ilyen lett képpáros elkészítésére. No. 695 nem rendelkezett készülékzsinórral, ezért a szokásos tisztítás és polírozás után kapott egyet, mégpedig RJ 11-est. Más baja nem volt, viszont utána jól elkelt a ... gazdaságtalan piactéren. Mint mondottam volt, fel akarok hagyni az ilyetén módon való értékesítéssel, ami a felesleges készülékeimet illeti, mert hiába jön belőle egy kis pénz, nem vagyon további helyem a tárolásukra. Igaz, hogy ami elmegy, annak a helye felszabadul, de hát a garázs az garázs, oda jó lenne előbb-utóbb egy autóval is beállni, ami jelenleg lehetetlen.

No. 694, 693 és egy szélfútta rózsa a következő felvételen. A Panasonic nyomógombos készüléket ajándékba kaptam egy korábbi ügyfelemtől és még tisztításra, felújításra vár. Ismerve a márka megbízhatóságát, más baja nem nagyon van. Erről szólnak a papirusztekercsek is. A fekete tárcsás készülék már átesett a felújításon, valamint én is a ló másik oldalára, mert már megint százezer darab van ebből a színű telefonból nálam. Persze kizárólag én vagyok a bűnös, mert amikor bedobnak a kerítésen egy dobozzal, akkor nem hajítom vissza. Minap így jártam egy rádióval is, ki akarták selejtezni, mondtam, majd én befogadom.

Némi mókázás Leilával Szilveszter este, a fiúk kitalálták, hogy zoknit húznak a két első lábára. Szőrös-bőrös annyira nem örült neki, de a fotónak el kellett készülni, utána levettük róla. Most egy kis időre én is leveszem a műsorról a mobilos képeket, egyrészt, mert ki kellene válogatnom a háttértárból ez idei év első hónapjaiban készülteket, másrészt utolérnem magamat a régi géppel készült felvételek terén.

Újabb doboz tartalmát pakoltam ki, egy nagyobb mennyiségű holmi volt benne, mint az a képen látszik. Az újságpapírok között porcelán tányérok vannak, azokat használatba is vettük, ellenben a két régi kávéfőzőt biztosan nem. A vércukormérőre sincs még szükség, mire pedig lesz, addigra úgyis tönkremegy állásában. A műanyag edények már jó szolgálatot tesznek a konyhában, a fém lángelosztókra viszont nincs szükség, mert villanytűzhelyünk van. A többi aprólékot nem fogom egyenként felsorolni, mert nem emlékszem rá, mi minősült még hasznosnak. Ja bocs, a légycsapó az igen, bár ősztől tavaszig pihen és valahol porosodik, de most, nyáron szükség van rá.

Tájkép Levente fiam szobájának ablakából. Szép helyen lakunk, ugye? Önmagamat ismételném, illetve most is ilyen a környék, ezért további fotókat mostanában nem készítettem. Van még mit közölnöm, ha annyira elfogy, legfeljebb kitalálok valami témát, amit meg lehet örökíteni.

Például ezt: az utolsó előtti előtti CB 555-ös készülékemet. No. 672 látszólag szép házú példány, de az a 667-es tárcsa annyira nem illik rá. Valamint túlságosan nem tartozik a kedvenceim közé, aránylag ritkán is bukkan fel eladó darab a ... gazdaságtalan piactéren, ezért aztán a legjobb állapotú két készüléket hét lakat alatt őrzöm, többet meg nem veszek. Azért utolsó előtti előtti, mert azóta érkezett egy csodálatos piros 667-es kézibeszélővel ellátott és hamvába holt kísérletnek bizonyult szegény szerencsétlen torzszülött, illetve a minap láttam egy másik, rosszabb külsejű telefont, melyről azt mondta a gazdája, hogy vigyem már el, ha ott vagyok és én nem tudtam ellenállni, mint azt említettem már, minden kóbor telefont és rádiót befogadok.

Megint egy se füle, se farka telefon, de rögtön lesz neki mindkettő, mert még tudom pótolni. Aztán azt már kevésbé, hogy meddig, mert nincsen utánpótlás zsinór-készletekből. No. 687 természetesen meg is tisztult, de mit kell még tudni róla? 1980-ban készült, ehhez képest szép állapotú, de valaki úgy festett a szobában, hogy előtte nem takarta le. Még szerencse, hogy csak falfesték volt, az pedig leázott a mosogatóban.

Tessék, jött egy újabb se füle, se farka példány! Hát már ketten vagytok, szépségeim? Ha még csak ketten lennének, de mennyi volt már eddig és mennyi lesz még ezután... Például jelenleg is egy ilyen hiányossággal bíró darab van szétszedve az asztalomon, de erről nem készítettem előtte képet, majd a végeredményről dogok. No. 688 saját színű zsinórokat és csatlakozó dugót kapott, erre fel rögtön elkezdett vidáman és önfeledten csörömpölni, majd jól elkelt a ... gazdaságtalan piactéren. Magyarul itthagyott, mint a eb a Szaharát... Akkor még vettek néha-néha egy-egy telefont tőlem, de most hetek óta semmi. Ki kell mennem külföldre, tisztán látszik, ha pénzt szeretnék vele-velük keresni.

Németh Leila Szalámi a kicsi gazdival rendetlenkedik a tavaly október eleji napsütéses jó időben.

Úgy látszik, tavaly októberben is sorban haladtam a telefonkészülékeim felújításával. No. 689 csengője nem szól. A szokásos takarításon túl ezt a hibát sikerült orvosolnom, így ma már vidáman és önfeledten csörömpöl. Továbbá álló formátumú kép is régen volt már, ezért éppen ideje, hogy legyen. Mikor a fotókat elkészítem és átmásolom a számítógépemre, nem szoktam átnézni, van-e köztük állókép. Ahogyan sorra kerülnek, észreveszem, ejnye, de furcsán áll az a telefon a felvételen!

689 után nem a 696 jön sorban. De nálam mégis, és innentől kezdve már tényleg sorban fogok haladni, egy ideig. Nagyjából. Ennek az LB 37-esnek a rengeteg koszon kívül egyetlen más baja az, hogy csak elővettem fotózás céljából, ám nem próbáltam ki. Érik tehát egy LB készülék beüzemelős projekt, mindamellett, hogy ott vannak a nyomógombos készülékek és a külföldi telefonok, utóbbiakhoz még hozzá sem nyúltam, csak jöttek a hazaiakkal együtt és mondottam volt, én minden kóbor készüléket befogadok.

Méghogy nem készült hazánkban barna színű telefon?! Tényleg nem, azonban No. 697 ilyen szépen öregedett meg, hála az őt körülvevő sajátos környezetnek, erős fénynek, avagy napsütésnek, melynek esetleg némi dohányfüst is társult, bár annak a szagát nem éreztem.

No. 698 fémházas csatlakozó dugó nélkül érkezett, majd a felújítást követően jól kiderült, a számtárcsán a rövidzár rugó csupa kosz és ezáltal nem érintkezik. Vagyis az ujjkorong felhúzásakor nem kerül rövidzár a hallgatóra, hanem amikor lefut a tárcsa, azt lehet hallani, hogy tak-tak-tak-tak. Figyeljünk tehát a rövidzár rugóra, kedves kollégák, mert ha nem tesszük, akkor a készülék nem fog elkelni a ... gazdaságtalan piactéren. Ő jó lett, ő elment.

Nem tudom megmondani már, hogy miért, de felettébb gyanús volt nekem a korábban mutatott bebarnult telefonkészülék, ezért belenéztem és a látványtól hátrahőköltem, megrökönyödtem. Most jutott eszembe, milyen régen használtam ezt a két szép magyar szót. Nem pedig ízes hazai mondatokat, bár a belsejében uralkodó állapot láttán inkább azt kellett volna, s tartok tőle, legtöbbünk ezt is tette volna a helyemben. Hogy az a kóla-mámorban fetrengő imperialisták által összeharácsolt karvalytőke! Miért, ez szép mondat, nem? A telefon belseje kevésbé. Eszembe jutott, talán építkezésen a homokot merték vele a betonkeverőbe? Minden esetre nekiálltam és letakarítottam, tudván azt, a panel és a csengő, meg persze a tárcsa és igazából az automata rugócsoport vizet nem kaphat. Tehát csak a száraz porecset, illetve a csavarhúzó jöhet szóba, mely közé tisztítórongyot tekerek. Nem készült fotó a takarítás után, minden esetre a telefon megszabadult a homoktól.

Ő még nem került befejezésre, ha igaz a feljegyzésem, ezért valamikor elő kell vennem, megnéznem és ha már elővettem, akkor be is fejezem. Ezért nem sietek elővenni, ez ideig ugyanis nem találtam neki másik, hosszabb készülékzsinórt. Mondjuk nagyon nem is kerestem, de mivel az szokott mindig felbukkanni, amit nem keresek, ez pedig nem jött elő, ezért gondolom kicsit reménytelennek a dolgot. Pedig másik készülék is várja már nagyon azt a fekete zsinórt. Hacsak nem teszek rá RJ 11-es típust... No. 699 ezzel a rövid készülékzsinórral, összetekeredett és merev kézibeszélő-zsinórral, valamint hátulján, a csavarhelynél törött házzal érkezett. Utóbbi kettőt ki is cseréltem, de a készülékzsinór... Na jó, ha végeztem a mostani felújításokkal, ez lesz az egyik, amit befejezek, megígérem!

Utolsó képen kerek házi leltári számú készüléket mutatok. No. 700 más hibája nem lévén a működő, ám csúnya kézibeszélő-zsinór került csak cserére a szokásos takarításon kívül. Akitől jött, valamikor munkatársam volt, azonban úgy tűnik, kissé megorrolt rám az illető, amiért elhagytam előző munkahelyemet és elmentem dolgozni máshova. Már nem azokat az időket éljük, hogy valaki kezd fiatalon egy helyen és 40-45 év múlva onnan megy nyugdíjba. Most még van olyan kollégám, aki itt kezdett, ahol én most dolgozom. Nekem 9 évem van hátra, mindenki idősebb nálam. Mire én következem, egyedül fogok maradni.