Egyik kedvenc Omega-dalom szövegéből idéztem, ez a Varázslatos fehér kő. Még szerencse, hogy mindig van kéznél ilyen idézet, ha magamtól nem jut eszembe, mi legyen a címe a következő bejegyzésemnek. Az én életem súlya a régi telefon és régi rádió, tehát már megtaláltam. Én lennék a kiválasztott?

Ilyen állat márpedig nincsen... Márpedig de van! Egyrészt Leila a nyitóképen, aki szintén a kiválasztott, mégpedig arra a célra, hogy szeressük, amíg nálunk van, illetve gondoskodjunk arról, hogy minél tovább nálunk lehessen, ha más megvilágításból szeretném bemutatni a feladatot. Másrészt krómozott házú CB 24-es eredetileg nem volt, csak jött valaki, aki alkotott-alkottatott magának egyet, aztán meg úgy alakult, hogy egyszer majd én fogom jól befejezni. Merthogy ez a ház üres, a zsinór is csak egy kétszálas, talán valami vasalóé lehetett? A kiválasztott kiválasztatott? Arra, hogy belőle működő készülék legyen? Szép feladat! No. 114-et egy éve és egy napja, tavaly július 30.-án fotóztam.

Nem másért vettem elő No. 084-et, minthogy nem szerepelt javításra, beállításra utaló feljegyzés a nyilvántartásomban. Ez pedig tarthatatlan állapot, főleg, ha az ember keresi élete súlyát. Márpedig lehet, hogy ő az a varázslatos fehér kő, helyben vásároltam és annyira kézzel csúnyán lefestett, hogy már csaknem szép. Ellenben nem volt jó, mármint üzemképes, melyet a helytelen bekötés, továbbá laza bekötés okozott. Ezeket orvosolva gyorsan jó lett, tehát kicseréltem a piros színű hibás szót a fekete színű üzemképes megjelölésre. Tényleg, erről még sosem beszéltem, így szerepelnek nálam a besorolások, kék a próbára váró és zöld a részben üzemképes állapot, valamint van még szintén a piros hiányos és a hibás és hiányos megjelölés, bár ez utóbbi kissé ellentmondás, mert honnan tudom, hogy hibás is, ami eleve hiányos és ezért nem tudom kipróbálni?!

Most keressem meg már megint, hogy melyik leltári számú piros CB 76-os készülékemet fotózhattam tavaly november 19.-én? Na jó, lehet, hogy ő a No. 702 lenne? A 709 később készült el, de arra nem illik a nyilvántartásban talált leírás. Erre jobban. Valamit kezdenem kell majd ezzel a problémával, hogy készítem a fotót mobillal, aztán meg elfelejtem, kiről és mikor. Erre egy megoldás van, mégpedig az, utolérem magamat e fajta képek területén. Mondjuk, erre van esély, mert itt már novembert írunk, míg a régi géppel megint egy év a lemaradásom.

Te sem szerepeltél a nyilvántartásomban? Hát neked mi bajod volt? Egyrészt az a szétesett nyomógomb a készülékház tetején, a kézibeszélő helye mellett bal szélen, ami inkább kapcsoló lehetett, mert a vonal egyik ágát kötötte össze a c ággal. Másrészt a szokásos kontakthiba az induktor és az automata rugócsoport pocsék minőségű érintkező lemezeinél. Ezeket szét kell szedni és megtisztítani. Utána van csengetés és van önhang.

Szokásos a betegség: egy dolog a külső és belső szennyezés, azonban a különféle rugócsoportok rossz beállítása és az érintkező felületek elpiszkolódása már az üzemképességet veszélyezteti. Mi több, lehetetlenné is teszi, jelen esetben No. 501 egyes részeinek szétszedése, takarítása és helyes beállítása vezetett az eredeti állapot helyreállításához. Valamiért egyszerűbb volt közvetlenül a csavaros csatlakozóra bekötni a helyi telepet, mint a dugóra. Minden kinti retek ellenére a telefon üzemképes, bár a mikrofon- és hallgatófedelek nem jönnek le a helyükről, erőszakot pedig nem szeretnék bevetni ellenük.

Mese nincs (Andersen meghalt), ez kiszáradt, törik és potyog lefelé. No. 502 kézibeszélőzsinórja gumiborítású és elöregedett. Persze lehet gondolkodni azon, ki volt az az ember, aki ebből az anyagból tervezte készíteni ezt az alkatrészt, de az is előfordulhat, hogy nem tervezte, csak ez volt kéznél, erre volt lehetőség. Meg olyan is előfordulhat, hogy magát a készüléket nem szánták évtizedekig történő használatra, esetleg úgy gondolták, hogy ha mégis, akkor majd lesz hozzá tartalék alkatrész. Végül egyik változat sem jött be, az LB 55-ös nem bizonyult a helyi telepes telefonok királyának, hogy finoman szóljak. Egy probléma, hogy ma már nincsen ilyen zsinór, pontos méretű bevezető-részekkel és méretre vágott vezetékvégekkel. Akad azonban néhány utolsó utáni tartalék kézibeszélő, mely ennek a műanyag szövetborítású változatot viseli magán. Tehát a szövetet egyfajta műanyag hálóval látták el, abból állították elő.

Tudom, ki ő! No. 703 véletlen szerencse folytán került hozzám, majdnem elvitték előlem, aztán meg majdnem elkunyerálták tőlem. De csak majdnem! Emlékeim szerint nem láttam még készüléket ezzel a fajta hívóművel szerelve és úgy gondolom, hogy talán nem is eredeti. Valami német szerkezet lehet, 667-es házba beépítve. Tavaly október 15.-én vettem nyilvántartásba és november 19.-én készítettem róla ezt a képet mobiltelefonnal, miután a zsinórok pótlását követően üzemképes lett.

Ez a tavalyi első szivárványunk, idén még talán nem is volt. Ha lett volna, biztosan fényképezem, de ilyen kép nincsen a gyűjteményemben. Ez dupla volt, figyelmes emberek megláthatják, hogy a nagy felett ott van egy kisebb is.

LB 37 No. 224 azért jelentkezett szakrendelésemen gyógykezelésre, mert a gyenge önhang mellett sem a saját csengője nem szól az induktor forgatására, sem pedig az ellenállomás nem csengeti. Na ez a hibája akkor, vagyis tavaly július végén csak rögzítésre került, de gyógyításra nem. Még nem üzemelt az LB központom, pedig terveztem, hogy nyárra kitelepítem a teraszra és ott fogok LB készüléket próbálni. A 40 fokban. Természetesen semmi nem lett belőle, itt bent, a dolgozószobában került végül beüzemelésre, most már csak hely kellene a sok, szám szerint akár egyszerre 6 darab telefon elhelyezéséhez. Ennyit lehet ugyanis egyszerre a központba bekötni, aztán jön a probléma, hogy csak két kezem van. Az öreg Csepel biciklimhez kapott műanyag pumpa a végét járja már, de egy kis kezeléssel még kapott egy utolsó esélyt. Mással nem tudom felfújni a kerekeket, így erre kényszerülök. LB készülékből pedig van száz darab.

Nem sokkal később, pár nap múlva megjött a második is (2023 augusztusának elején járunk). Itt annyira nem látható, de a fényesebb felett megint keletkezett egy jóval halványabb szintén.

Piros színű CB 81-es fekete színű hívómű-kerettel, ami ráadásul törött? Ugyan már királylány, én csak az orosházi libamáj-konzervemért jöttem (meg a pillanatragasztómért). A hívómű legalsó sorának üzemképtelensége már komolyabb probléma, de nem megoldhatatlan. No. 705 új zsinórokat is kapott, mert bár az eredetiek sem szakadtak, de azért egy CB 81-es már nézzen ki valahogy.

Csendélet a vihar által megtépázott és kényszerből leszedett virággal, mely nem érezte magát annyira jól a vázában és CB 76 No. 673, ember által megtépázva, aki szintén nem érezte jól magát ebben a mocskos világban, ezért pár nap után mindkettő átköltözött a másvilágra. Egy más világra, a növény a bio kukába, a telefon sérült műanyag háza pedig a sárga tetejű szelektív hulladék-gyűjtő edénybe, ám utóbbi más külsővel azért még tovább él, majd mindjárt mutatom is jól (most nem volt kedvem ilyen volt - ilyen lett képpárost gyártani, jóllehet csak pár másodpercbe telik). A hangsúly a ritka fekete lengyel tárcsán van ám!

Ilyen lett az előző képen szereplő telefonkészülék a felújítást követően. Kicseréltem a házat a kanári-sárgára, valamint a kézibeszélőt és a zsinórokat is. A fekete lengyel tárcsát megtisztítottam, és mivel ritkán előforduló darab, ezért, ha eddig nem tettem meg, gyorsan megjelölöm a nyilvántartásomban, hogy ezt a készüléket nem kellene értékesítenem. No. 673 marad nálam kiállítási, avagy bemutató célokra.

CB 811-es készülék esetében még nem találkoztam ilyen mértékű belső szennyeződéssel. Egyáltalán azt sem értem, hogyan kerülhetett bele ennyi kosz, mikor aránylag zárt készülékház és alaplemez. Még ha por lenne, de ez valami darabos szmötyi. Másképp nem, csak úgy, hogy valahol hempergett a telefon évekig szétszedve. Esetleg ezt húzta a gyerek a homokozóban a piros lábas helyett? No. 681-et azért vettem, mert aránylag ritka a sárga szín ebből a típusból, erre most takaríthatom ki belőle a szemetet. Maga a ház sem annyira szép és valahol, ha kis mértékben is, de sérült ráadásul. Na nézzük a nyilvántartásomat: eszerint ez a retek egy fél marék föld! Mondom én, hogy a gyerek volt... Tárcsája és a zsinórok selejtek lettek, és ezt a fajta csengőcsészét nem szeretem csiszolni. Mondjuk a többit se, de legalább legyen valamennyire fémtiszta. Még a házat ragasztani is kellett. Végül azért elkészült, mutatom később képen, konkrétan 13 nap múlva. Meg ne kérdezd, mi tartott annyi ideig...

Nem, nem fogom odaadni fillérekért ezt a növényt senkinek, mikor sokkal többet ér. Rendben, hogy nem adtam érte pénzt, megszűnt postahivatalból mentettük meg a volt főnökömmel együtt és jól érzi magát nálunk. Sok levelet hozott már itt, igaz, hogy meg is vált néhánytól, na de akkor is marad. Ez egy tavaly november végi felvétel, azóta sokkal szebb. A mögötte látható futónövényről ez annyira nem mondható el, de azért ő is próbálkozik ám! Lehet, hogy ők a kiválasztottak, akik megtalálják életük súlyát? A nagy biztosan, mert ha nincs nekitámasztva a falnak, eldől, nem áll meg a saját lábán.

Tavaly nyári fohászom meghallgatásra talált az égieknél és küldtek nekem egy Fecske rádiót. Ez az asztali változat, később sikerült szereznem egy hordozhatót is. Még nem próbáltam egyiket sem, először is két darab zsebtelep kell, de az van itthon, mert azokat használom az LB telefonokhoz helyi telep címszóval. Ugye mindenki tudja, hogy ez egy telepes asztali rádió? Szép is lenne, ha a táskarádió pedig hálózati lenne, vihetnéd magaddal a hosszabbítót, vagy áramszedővel kellene járkálnod, mint egy trolibusz...

Néha még akad olyan doboz, melybe annak idején a CB 76-os készüléket csomagolták a Mechanikai Művekben. Az már teljesen mellékes dolog, hogy a kézzel ráírt gyártási szám nem egyezik a benne lévő készülék alján szereplő számmal. No. 674-et kicsit még használták, ennek során kicsúsztak a zsinórok a műanyag bevezető elemekből, valószínűleg ezért került a tartalék-alkatrész raktárba. Onnan pedig hozzám. Talán nem nyomták rá eléggé fogóval az őket rögzítő alumínium karikát, de én megtettem és pótoltam a hiányzó kis papírlapot és az előtte lévő plexi lemezkét, hogy legyen hova felírni majd a telefonszámot. Persze erre nem fog sor kerülni, de egészen másként néz ki a készülék, ha ez a helyén van.

Ő lakik a dobozban, nem a körték. Így helyezkedik el benne, van egy vastag kartonlap, kiemelhető vele együtt, valamint egy mai szemmel nézve indokolatlanul vastag műanyag tasakba bújik bele az egész, de azt levettem róla, hogy jobban látszódjon a lényeg. Mondom, egy kevés használati nyomtól, továbbá kisebb hibáktól eltekintve egészen jó állapotnak örvend ez a telefonkészülék. Mivel több ilyen is van, gondolkodom rajta, hogy egy-két példányt eladok, de ezt a kérdést még nem döntöttem el.

Képszerkesztő program használata nélkül készült felvétel tavaly december elsejéről. Csak annyi kellett hozzá, hogy elkezdődjön a péntek esti edzés a közeli focipályán, illetve elég párás, ködös idő legyen.

Még egy utolsó kép az előbb kétszer már mutatott zöld CB 76-os készülékről, ezúttal elkapott az ihlet a lemenő nap fényit látva. Megint szembementem a szabállyal, hogy erős fény felé nem fordítjuk a kamerát, de ha ezt nem teszem, hogyan készülnének ilyen felvételek?

No. 675-öt látjuk már ezen a képen. A körték még mindig ugyanazok, mint az előző képek esetében? Ki tudja... Ez a készülék, ha lehet, még jobb állapotú, mint a társa és ráadásul van még belőle, mármint a zöld CB 76-osból további kettő példány, szintén hasonlóan jó képességekkel felvértezve. Itt is csupán a kis papírcímke hiányzott az ablakból, illetve a piezo mikrofon bizonyult rossznak - olyat se sokat láttam-hallottam még, hogy hibás legyen. De én rossz mikrofont és hallgatót nem dobok ki - azt sem és más sok mindent sem - mert az jó lehet még olyan telefonba, amit nem használatra vesznek meg, hanem csak dísznek a lakásba. Az üzemképes pedig kerüljön mindenképpen a működő telefonba, mert nem lesz belőle tartalék örökké és akkor mivel fogok dolgozni. Mivel hogy akkor is lesz még tárcsás telefon, amit fel kell újítanom...

Leila a szokásos élénk érdeklődéssel figyeli, mit dolgozok a teraszon éppen. Ja nem... De mit kezdjek az üveglap-betétes alacsony dohányzóasztallal? Már nem porosodik kint, hanem felvittem az emeleti fordulóba, amit egyelőre nem igazán tudunk szintén használni, mert deszka födéme van és nem bír el két embernél többet. Megoldandó kérdések sora, mert van ennél jóval több is. Bezzeg szőrös-bőrösnek a legjobb, neki csak macskát kell kergetnie.

Na vajon melyik CB 555-ös készülékemet cincergettem tavaly decemberben, két nappal Mikulás előtt? Megnézem a papirusztekercseket, hátha mondanak valamit? Nem vagyok biztos benne, de jó eséllyel No. 711 volt az áldozat, aki egy piros 667-es kézibeszélővel szerelve érkezett, ami persze nem illeszkedett az eredeti helyére. Még szerencse, hogy nem kezdte el hozzáfaragni a házat az elkövető... Szerencsére gyorsan kerestem hozzá eredeti kézibeszélőt, mert hát éppen olyanom ne lenne nekem. Viszont a nyilvántartásomban csak az előkészítés szerepel, a visszaépítés még nem, tehát valamikor elő kell vennem ezt a telefont és megnéznem, valóban róla van-e szó, mert akkor be kell írnom, hogy elvégeztem a munkát. Mennyi gond ezekkel a tárcsás készülékekkel. Még szerencse, hogy továbbra is műszerész vagyok és a kiválasztott is talán, aki megtalálja élete súlyát. Valóban, elég nehéz a CB 555-ös...

Egye fene, legyen ilyen volt - ilyen lett képpáros ismét! No. 680 se füle, se farka állapotban érkezett. Hát még a tárcsa sem volt bekötve és csavarok is hiányoztak a panelról, a másik oldalán lévő fóliázat folytonosságának hiányáról már nem is szólva. Boci boci Terka helyett tarka - helyett egyszínű lett, kerestem hozzá saját színű zsinórokat, az eredmény az állókép alsó felén jól megfigyelhető, vidáman és önfeledten csörömpöl a telefon és csámcsogva zabálja a mikrofon-táplálást. A körtét megettük, alma nem is volt...

Tudod mit? Legyen még egy! No. 676 ilyen volt - ilyen lett képpárosa egyébként is mókásra sikeredett, mert így olyan, mintha a hiányzó csatlakozó dugót azzal a ragasztószalaggal rögzítettem volna. Egyébként csak a számtárcsa volt kikötve valamely oknál fogva, illetve az azóta is országos hiánycikknek számító zsinórbevezetőket rögzítő elem, becenevén nagykapu hiányzott belőle. Meg a dugó. De belőlem a szándék nem, hogy mindezeket pótoljam és ezáltal üzemképessé tegyem.

Úgy látom, most csupa fekete CB 667-es következik. Azokból is jön a tartalék tartaléka. Mármint, hogy No. 677 tartalék alaplemeze is törött volt, ezért csere következett a tartalék tartalékára. Ezek azok az alaplemezek voltak, amelyek már a Mechanikai Művek megjelölésével készültek, gyári szám nélkül. Egyébként meg szép a készülék, bár a fehér tárcsához alkalmazott fekete számgyűrű törött volt, akkor azt is cserélem, de fehérre, és beállítom a csengőt, ám az továbbra sem hajlandó megszólalni. Őt elő kell még majd vennem és megjavítanom.

Közeleg a Karácsony - idén is, hiszen már augusztust írunk és mindjárt itt a Télapó, de ez a felvétel még tavaly december 8.-án készült, amikor hó is esett. Asszony pajtás azt mondta, hogy ha másnak van ünnepi kivilágítása a faluban, akkor nekünk is legyen, én pedig engedelmes férj módjára hagytam, hogy kenje szépen a fejemre azt a barna izét, amiről váltig állította, hogy az Fabulon.

Következő fekete színű CB 667-es készülékem számtárcsája lassan forgott vissza felhúzás után. Ezen én nem húztam fel magamat, hanem bevettem a jó öreg lánc- és orsóolajat - ez áll a csomagolásán. Továbbá tárcsahang hiányában volt szegény telefon, mely problémát a kézibeszélő-zsinór piros vezetékének hibás saruzása okozta. A felsorolt hibák orvoslása után maradt a zsinór nyél felőli műanyag bevezetőjének letörése, mely gond ma már nem akkora baj, lévén teljesen véletlenül leltem belőle egy marékkal. Csak szét kell hozzá szedni a kézibeszélőt, de azért majd egyszer rászánom magamat, hogy néhány példányon kicseréljem. Addig No. 678 ebben az állapotban kerül megőrzésre.

Következik No. 679, akiről azt kell tudni, hogy egyrészt egy volt kolléga raktárából érkezett többedmagával - jóformán az elmúlt és nem tudom, mennyi képen szereplő telefon mind onnan jött. Másrészt ezek kivétel nélkül mind jó állapotú, kopás-menteshez közeli, talán megkímélt, keveset használt, hirdetésekben sokszor újszerű állapotúnak nevezett, ám gyakran hiányos, hibás, vagy törött telefonok. Ezekből én a tartalék alkatrészeim felhasználásával igyekszem hibátlan, üzemképes példányt varázsolni. Jelen esetben a már utángyártott, avagy Mechanikai Művek feliratú és gyári szám nélküli alaplemezen felül egy rosszul beállított számtárcsa rugócsoport tört borsot az orrom alá. Szükséges volt még a hiányzó csatlakozó dugó pótlása és a kikötött hallgató visszakötése is, hogy megérkezzen végre a várva-várt tárcsahang.

Szép kezdés, ugye? Innen kell nyerni, ebből az állásból. Huszár lép F2, sakk! Ha csak ilyen egyszerű lenne... Na sejtelmes mondatokat félretéve, ő megint egy kiválasztott, mert már az elején láttam, hogy lesz belőle valami. Hogy mi, azt még nem. Kíváncsi lennék, ehhez a felálláshoz képest mikor készült kép a befejezésről, de mire odaérek a képsorban - közel sem ebben a most feldolgozott mappában van a keresett felvétel - addigra tizenötször elfelejtem, hogy megnézzem, mennyi idő alatt birkóztam meg a feladvánnyal. Van egy üres CB 76-os alaplemezünk, amelyhez rögtön kell egy panel és egy csengő, ez még csak hagyján. De van hozzá egy komplett szerelt készülékház, ami 667-es, tárcsával, de a 76-os rugócsoportjával. Tetézi a bajt a 667-es zsinóros kézibeszélő, készülékzsinór meg, mint a pisztácia-fagyi, nem is volt. Na annyit megsúgok, hogy végül sikerült a mutatvány, és a végeredmény narancssárga lett. No. 683 a képen, aki már megint egy másik bácsitól érkezett.

Elérkezett a piros színű vaktárcsás CB 667-esek ideje tavaly Karácsony előtt, konkrétan december 9.-én. Most már csak az az érdekes, hogy a képen két ház látható, ám a feljegyzésemben csak egy készülék összerakása szerepel. Ez a No. 751.Viszont az egy készülékház volt mindössze, én szedtem össze hozzá mindenféle egyéb alkatrészeket és raktam össze, tehát inkább a képen bal oldalon látható példány lesz, akinek a leltári számát az imént írtam. A középső készülék pedig No. 642, aki sokkal kevésbé volt hiányos és hibás, vagyis jó eséllyel az üres ház érkezésének okán vettem elő és tettem rendbe azt is, ezáltal lett mindjárt két üzemképes vaktárcsás piros CB 667-esem. Viszont van egy harmadik darab is, akivel még nem tettem semmit, üres a javításra vonatkozó rész a táblázatban. Ez egyrészről nem baj, mert jelentheti és jelen esetben jelenti is azt, hogy a telefon jó, nem kell vele csinálnom semmit. De mivel időnként, ha nem akad más dolgom (ideális állapot, mostanában messze elkerül engem), belenézek, mi az, amivel még nem foglalkoztam és akkor jönnek elő ilyenek szép számmal. Aztán egyet előveszek, megcsinálom, utána rengeteg más dolgom akad hosszú időn át és csodálkozom, mennyi még a telefon, amivel törődnöm kell, miért nem fogy el már...

Következik No. 684, aki szintén a két képpel ezelőtt látott telefon tulajdonos bácsijától jött. Bele fogok én keveredni ezekbe a bácsikba, mint hülye gyerek a nadrágtartójába, lássuk tehát, mi a helyzet ezzel a szürke telefonnal, még ha nem is látszik ilyen színűnek a felvételen. Pedig az, csupán kissé besárgult idővel. Ez a szín sajnos szeret, én már csak tudom, és persze miért is ne a viszonylag ritka példánnyal történjen meg ez. Másik baja a csatlakozó dugó hiánya volt, vagyis elég egyszerű eset, nem úgy, mint a többi, aki ettől a bácsitól jött. De az is lehet, maga a bácsi nem volt egyszerű eset, ki tudja.

No. 685 már egy kissé nehezebb eset. Bár látszólag csak a kézibeszélő és a két zsinór hiányzik, de már odakészítettem az egyiket, hogy majd jól bekötöm. De mit mondanak a papirusztekercsek? Nos, ezen a képen pont nem látszik, de ki kellett cserélni a készülékházat is, mert az elején egy kb. 10 mm-es lyuk tátongott rajta. Másik kézibeszélőt alkalmaztam, amin 667-es zsinór volt, de kiderült, hogy az nincs rendesen felsaruzva, valamint a benne lévő hallgató tekercse szakadt. Aztán összeraktam és kipróbáltam, de csak ideiglenes készülékzsinórral és jelenleg is erre a végleges alkatrészre vár. Tehát megint egy félbehagyott munka, tartok tőle, éppen sok más volt még hátra, amit fontosabbnak ítéltem meg, semhogy erre a zsinórra várjak, vagy kutassam akár napokig hiába, míg mást tudok végezni, s közben, mintegy teljesen mellékesen rábukkanok olyan alkatrészre, jelesül ide illő zsinórra és fémházas dugóra, melyeket nem is kerestem akkor. De ha előbukkan, akkor gyorsan pótolom, vagy elteszem a dobozába és lesz tennivalóm a hosszú téli estéken. Bilibe lógó első végtagom és más mesék tűnnek fel emlékezetemben...

Ilyen állat pedig nincsen! Pedig de van, nézzed szemeddel figyelmesen... No. 686 egy, a bácsi által alkotott szörnyszülött. Vagy lehet, uram bocsá, a bácsi volt egy állat? Van egy 667-es ház, gyártott hozzá a ház belső méretének megfelelő alaplemezt textilszálas bakelitből és képes volt hozzá körbe peremet fabrikálni bronz szalagból, melyen a rögzítő fülek forrasztva vannak - már amelyik nem adta meg magát a viszonylag nagy igénybevételtől. Erre az alaplapra ráerőszakolta egy CB 35-ös készülék kissé átalakított belső berendezését, a házba pedig beépítette annak a típusnak a tárcsáját, valamint egy ismeretlen eredetű automata kar megoldást is alkalmazott. A konstrukció több sebből vérzik, például a kézibeszélő nem elég nehéz ehhez a szerkezethez és nem is nyomja le teljesen, annak helytelen kialakítása okán. De fogom mutatni majd összerakva is, mai írásom záróképeként, csak előbb jön a szokásos mobilos fotó tavaly év végéről.

Nem fogom megmondani, melyik fekete CB 667-esemmel foglalkoztam éppen tavaly Karácsony előtt egy héttel. Hiába is kérdezed, persze hozzászoktál már, túlságosan is, hogy minden jelöletlen készülék házi leltári számát kinyomozom neked. Most tessék gyorsan leszokni róla, vagy nekem arról, hogy egy témát két géppel is megörökítsek egymás után. Amíg működik a régi digitális fényképezőm, addig be tudom írni, mit fotóztam, míg a mobilnál meg nem. Megjegyzem, itt már kellőképpen rendetlen volt a munkaasztalom és most próbálom eltüntetni róla a felesleges alkatrészeket. Nem egy nap lesz ez a rendrakás.

Ilyen rút lett az átépített telefonkészülék. Egyrészt nagyon furcsa látvány a CB 667-es ház a CB 35-ös számtárcsával, másrészt az automata kart nem nyomja le teljesen ez az anyagánál fogva könnyű kézibeszélő, de ezt maga a szerkezet sem teszi lehetővé. Még nem tudom, hogy mihez kezdek vele. Nyilvántartásom szerint további felmérésre, véleményezésre és lehetőség szerint módosításra, javításra vár. Végül tehát nem ő lesz a kiválasztott.