Megfigyelők rámutattak arra, hogy egy ideje már nem tudok kitalálni semmi értelmes címet, aminek ráadásul egyáltalán semmi köze nincsen az írás témájához. Mert az ugye mindig a telefon, rádió, kevesebb kacsa, több Leila mostanában. Szerencse is kellett, hogy tavaly nyáron megvegyem és elhozzam ezt a rádió-halmot, amit a nyitóképen látunk. Egyrészt közel volt, másrészt befért a kocsiba egyben, harmadrészt nem volt drága. Nem fogom őket egyenként bemutatni, van közte Terta, Vadásztöltény, bolgár és más külföldi egyaránt. Szokatlan, hogy mindjárt az elején némi valós információt is közlök, mellébeszélés helyett? Haladjunk tovább a képek közlésével, megfigyelők rámutattak arra...

... hogy nem volt még LB 37-es készülékem az ötödik hazai gyártó, a Rádiófelszerelések Gyára nevű szervezet előállításában. Ám most már van, egészen pontosan tavaly június óta. Szembetűnő máris a típustól eltérő automata kar. Ilyen volt elvileg a Svéd és Társa gyártmánynak szintén, vagy valami hasonló. Szép nagy alumínium tábla az elején és sajnos egy ide nem illő átalakítás is, amiről később majd mutatok képet. Az lehet, hogy ezt a készüléket már eleve ezzel a CB 555-öshöz tartozó kézibeszélővel szerelték? Természetesen nem jutott eszembe, mikor ezzel foglalkoztam, hogy elővegyek egy 35-ös kézibeszélőt és jól rápróbáljam...

A Rádiófelszerelések Gyára által előállított LB 37-es készüléket kinyitva máris szembetűnő eltérés a Standard, vagy a Terta által gyártott telefonhoz képest az indukciós tekercs és a csavarkapocs-sor összevonásából keletkezett szerelvény, mely a belső kábelformát nem váltotta ki, azonban megváltoztatta a zsinórok bekötését, itt felülről érkezik a készülékzsinór és bal oldalról a kézibeszélőzsinór, utóbbi megoldás még a CB 24-esre, netán az LB 24-esre emlékeztet. Ugye, a jóval nagyobb számban előforduló Standard-, vagy Terta gyártmányoknál mindkét zsinór fentről bújik be az alaplemezen. Csak azt a kifúrt házat és beragasztott LED-eket, csak azt tudnám feledni... Ember, megfigyelők rámutattak arra... hogy ezt a hibát ki lehet javítani!

Gazdi, bármennyire is borús az idő, én addig innen be nem megyek, amíg a kis gyzdik, vagy a másik nagy gazdi haza nem jön! Avagy ez van, amikor a család kimegy a strandra, csak én vagy itthon a kutyával. Leila nem mehet oda velük, én pedig nem szeretek. Mikor itt az idő a játékra (délután 6 és 7 óra között) és nincsenek itthon a többiek, akkor én ott várok rájuk türelmesen - gondolta négylábú házőrzőnk tavaly júliusban.

Valljuk be, van valami méltóságteljes a fekete színű CB 81-es telefonkészülékben. Ugyanakkor amíg a CB 76-osból rengeteg van nálam, addig ebből e sorok írásakor mindössze ez az egy darab. No. 134 a felújítást követően helyet foglalt a halhatatlanok társulatában, már ha van ilyen a vezetékes távközléstechnikában. Megfigyelők rámutattak arra...

... hogy körültekintőbben kell eljárnom máskor, ha a világhálón keresek egy dolgot. Ez itt papíron már a harmadik Zengő rádióm lenne, azonban az első sohasem érkezett meg, így fizikailag két ilyen rádióm van. Szükséges lesz majd keresnem valamit a szakadt vászon helyett, hogy ki tudjam cserélni. Konyhai asztalterítő nem játszik. Valamint hiányzik a bekapcsoló gomb fém kupakja. Egyebekben működik a készülék, bár a hangszín-szabályozó potenciométer tekergetésére nem történik semmi, illetve egy következő próbán - mert ugye egy mérés nem mérés, két mérés az talán egy fél mérés, három mérés esetleg már hoz némi eredményt, hogy boldogult Delbó tanár urat idézzem - ez az álláspontom úgy módosult, hogy határozottabb használatra néha történik változás. Magyarul kontakthibás a nevezett alkatrész, tisztítási kísérlet eredménytelensége esetén marad a csere. Ránézek a képre: na igen, de melyik is volt rossz, a magas, vagy a mély szabályozó?

Megfigyelők rámutattak arra, hogy a képen látható CB 811-es készülékemről nem készítettem fotót a felújítása után. Szomorúan veszem tehát tudomásul, hogy No. 668-ról nem tudok készíteni ilyen volt - ilyen lett képpárost, az ez iránt rajongók legnagyobb bánatára. Gyors ellenőrzés: a telefonnak különösebb baja nem volt, mint hogy ki kellett vakarnom a koszból és ezt követően vidáman, önfeledten csörömpölt tavaly júliusban. Valamint megtalálható még a távközlési házi raktáramban, tehát el kell érte jönni és jól elvinni egy darab sárga papírpénz ellenében. Már amennyiben esetleg valaki ellenállhatatlan vágyat érez a birtoklása iránt. Valaki esetleg?

Esti pillanatfelvétel a kicsi családomról tavaly júliusban. Akkor lassan megint egy év alá csökken a lemaradásom a képek közlése terén? Nagyon úgy néz ki, mert a régi gépemmel készített fotóknál is tavaly júliusban járok már lassan. Esetleg ugorjak nagyobbakat, kimondottan csak a lényeget közölve? Megfigyelők rámutattak arra...

... hogy a házi nyilvántartásomban No. 669-es leltári számot viselő TM50B típusú távbeszélő készülék erőteljes csatlakozó-hiányban szenved, továbbá letakarítása sem történt meg. Ezáltal jelen állapotában még üzemképtelen, mely helyzetet - bocsánat, rá kell néznem a nyilvántartásomra - próbáltam megváltoztatni azóta, de nem értem el teljes sikert. Nem látszik a fotón, ám a mikrofon az ő fedelével együtt szintén hiányzott. A pótlások eszközlését követően az önhang gyengélkedik, valamint az önfeledt csörömpölésnek is hiányát szenvedem. Én és a készülék egyaránt, ő nem szól és én meg nem hallom ezáltal. Pedig ő egy soros kivitel, tehát tudom próbálni központtal szintén. Na majd ebben az évben sorra kerül, ha már tavaly nyáron nem sikerült!

Második zöld CB 81-es telefonkészülékem felújítása szintén elkészült. No. 492 nem volt rossz állapotban, de egy tisztítás azért ráfért. A típusból lehetőség szerint szeretnék még beszerezni további példányokat, de valójában minden színben megvan már, tehát ha egyetlen darab sem kerül horogra, vagy olyan áron adják, hogy sok sikert valaki mással, lásd 5000 forint értékű holmiért 50000 forintot, vagy még többet is kérnek, akkor legrosszabb esetben marad ennyi, amennyi most van. Mennyi az az annyi? Pillanat, nézem: tizenhárom darab!

Ilyen volt - és ilyen is maradt: besárgult készülékház és üzemképtelen nyomógombos hívómű. A kosz azért lejött róla, de No. 507 további törődést igényel. Magasságos ősz szakállas bácsi bízott, bizakodott, aztán látta sikertelenségemet és kissé elkeskenyedett. Már csupán attól is, hogy a napsütötte házat képes voltam még kitenni a tűző napra. Megfigyelők rámutattak arra...

Gazdi, mondd meg a Péter bácsinak, hogy ha nem hagyja abba a hordók görgetését ott fent, akkor megyek és beleharapok a fenekébe! Már, ha elég bátor leszek hozzá, mert éppen most f....m össze magamat...

Megfigyelők arra is rámutattak, hogy innen szép nyerni. No. 644-es házi leltári számot viselő CB 24-es készülék-roncsom a néhai kiskanizsai csendőr-parancsnok házából származik. Ennek és mindjárt mutatott másik társának neki is álltam tavaly nyáron, de valahol itt jöttem rá, hogy mennyi olyan régi fémházas készülékem van, például számos LB 37-es is, melyet szétszedtem, lecsiszoltam, rozsdamaróztam, alapoztam és festettem, aztán elmaradt, hogy össze is rakjam. Közrejátszott ebben az is, hogy közben volt ugye három nagy költözés, munkahely-váltás, továbbá sok esetben hiányos telefonokról van szó, számos alkatrészt össze kell vadásznom még hozzájuk. Kézenfekvő megoldás egyikből a másikba, de aztán az az egyik jár rosszabbul, meg én, mert utána nehezebb dolgom lesz vele. Ő is így járt, lefestettem, aztán elraktam és egyszer beszerzem hozzá a hiányzó elemeket. Van tárcsa-tartó keret, de kell Standard tárcsa (az talán lesz), valamilyen kézibeszélő, zsinórok és csengőcsészék, akkor dísznek már jó lesz. Viszont elindult egy folyamat, hogy legalább egy kicsit felleltározzam, mi mindent kell még megszerelnem, összeraknom, ezért aztán tavaly nyáron sorra elővettem a már befejezett, ám még üres házakat és alaplemezeket. Megfigyelők rámutattak arra, hogy az erről készült képanyag vár most a Kedves Olvasóra, ha akarja, ha nem!

Itt a másik, szintén nagyon rossz állapotú CB 24-es készülékház, amely azóta már átesett némi felújításon, bár a festése e sorok papírra (billentyűzetre) vetésekor még nincsen készen. Továbbá a képen látható alkatrészek vannak csak hozzá mindösszesen, ennek ellenére No. 525 velem együtt reménykedik, hogy egyszer talán még üzemképes is lesz. De legalább dísztárgy mindenképpen. A kis bakelit szerelőlap nem akart kötélnek állni, arra emlékszem, de arra már nem, hogy milyen, kevésbé drasztikus módszert alkalmaztam a probléma megoldása érdekében és hogy az vezetett-e számottevő eredményre. A kép még tavaly nyári, ezt szemlélve megfigyelők rámutattak arra, akad feladat erre az évre szintén.

Következő CB 81-es telefonkészülékem ez a szép piros és No. 508-as házi leltári számot viselő példány, aki nem mellékesen üzemképes. Ez a második, összesen öt darab van belőle, a legutóbb beszerzettet még nem is vettem kezelésbe, mert az nem olyan régen érkezett a családba. Ott, annál a házi leltári számnál még nem tartok, van, vagy 30-35 darab, felújításra váró készülékem és akkor nem beszéltem a kedves gyűjtőtárs 80 darab készülékéről. Mit nekem, te zordon kárpitosnak, hogy üljek valaha is a tévé előtt, mert unatkozom?

Tavaly júliusban két zivatar után két szivárványban is volt részünk néhány nap eltéréssel. Ebből mutatom az egyiket, nem tudom már, milyen panoráma-kép beállítással a mobiltelefonomon. Csak hogy beleférjen a felvételbe. Idén is öntötte már dézsából a vizet a nyakunkba a Péter bácsi, többször is, de ilyen égi látvány még nem mutatkozott. Megfigyelők rámutattak arra, hogy alapos szemlélést követően jól kiderül, sokkal halványabban, de van fölötte egy másik is!

Megkezdem a korábban már felújított, ám össze még nem szerelt LB 37-es készülékek ismertetését. Pontosabban a házakról fogok közölni, vagy 327 darab képet, mindenki legnagyobb örömére és megelégedésére... Azért annyi nem lesz, de tavaly nyáron előszedtem és rendbe tettem a nyilvántartásukat, mert előtte azt se tudtam még, hogy ki kivel van. No. 434 és No. 523 van a képen, de hogy melyik az ezüst színű és melyik a matt fekete, azt meg ne kérdezd. Persze ehhez a tanácstalanságomhoz az is hozzájárul nagyban, hogy nem átallottam keresztbe tenni az alaplemezeket és a házakat fotózás előtt, mely galád cselekedetemre szintén nem tudok elfogadható magyarázattal szolgálni.

Következő kettő készülékház No. 485 és No. 520. Utóbbi a jobb oldali zöld színű LB 37-es lesz, erre kimondottan és kivételesen emlékszem. Talán mintha valakiről, egy híres személyről el is akartam volna nevezni, majd ha összerakom végre. Csinálok néha ilyeneket, egy-egy telefonomat valamely kiérdemesült ember emlékének ajánlom. Televíziózással kapcsolatos személy volt az illető, ennek az adta az ötletet, hogy néhány hiányos fémházat olyan embertől vettem meg, aki maga is televíziózással foglalkozott, bár ő már csak használta, mit elődei megalkottak. De erről remélem később bővebben írhatok. A bal oldali társa selyemfényű fekete színű, tehát nem is matt, de nem is teljesen fényes. Persze lehetett volna jobb fényviszonyok között fényképeznem, vagy más szögből készített felvételt mutatnom. Esetleg megfigyelőket kérni, mutassanak rá...

Nem vittem túlzásba a képen hozzánk közelebb eső LB 37-es alaplemezének felújítását. Ő a No. 256-os és csak a peremét csiszoltam, festettem le, mert az volt csupán kopott, vagy rozsdás. A belső felülete és az alja nem, én pedig nem éreztem ellenállhatatlan vágyat nyáron 40 fokban az erkélyen aszalódva újabb öt liter vizet ledobni magamról. Meg aztán az úgysem látszik. Másik telefon No. 519 lesz, ha egyszer elkészül. Kipróbáltam akkor a sötétszürke és a fekete többféle változatait, mint például antracit, kalapácslakk és társai. Azt viszont már nem tudom, melyik milyen néven futott, örültem neki, hogy a gyári számok alapján egyáltalán sikerült összegyűjtenem, ki hol lakik kint a garázsban. Ez ugye már csak azért sem egyszerű helyzet, mert külön vannak a házak és külön a kiszerelt belső berendezéseik - már amelyiknek van olyanja. Megfigyelők rámutattak arra, hogy jó lenne roncs állapotú LB 37-esre lelnem, amiből kitermelném a hiányzó alkatrészeket. Van ilyen valakinél a pincében? Miért nincs?

Egynémely sajátos képrögzítő alkalmazás beállításával sikerült elérnem, hogy a képen látható éjszaki felvétel ebben a formában elkészüljön. Mert igen, itt éjszaki sötétség uralkodott, melyben az egyetlen fényforrás a telihold lett volna, de a korszerű technika megoldotta a problémát - többé-kevésbé... Hogy még erre is volt időm tavaly július végén?!

Nem tudom, milyen megfontolásból vettem elő tavaly júliusban a No. 107-es házi leltári számot viselő LB 37-es készülékemet, mert bár rengeteg fotót készítettem az egyébként nagyon szép, csaknem hibátlan külső állapotú telefonról, egyik sem utal arra, hogy valami komolyabb beavatkozást végeztem volna vele, még egy kéziműszer sem látszik a felvételeken. Továbbá a nyilvántartásomban is hibásként szerepel még, a hiba oka az, hogy önmagában vidáman csörömpöl, ha a vonalágakat rövidre zárom, másik telefonnal azonban nem óhajt megszólalni. Furcsa és rejtélyes hiba, egyszer majd rájövök, mi okozza. Megfigyelők rámutattak arra, hogy a belsejében új kábelforma található, melynek viszont nem én voltam az elkövetője. Remélem, nincsen elkötve, mert akkor gyárthatok bele másikat!

Na jó, így már sokkal jobban látszik, amiről az előbb beszéltem. Bűn lenne, ha erről a szép kábelformáról kiderülne, hogy nincsen jól összerakva. Még a csengőköri kondenzátor iker-vezetékét is beletette az elkövető, arra az esetre, ha a telefont esetleg mégis kézi kezelésű CB vonalon szeretné használni valaha valaki.

Egyébként pedig ilyen szép a telefon, ami még jobban látszana, ha lett volna annyi eszem, hogy nem fénnyel szemben fényképezem, hanem megfordulok és a másik irányból képezem a fényt. Ez viszont csak éles napsütésben nem működik, mert éppen árnyékot vetek a tárgyra, amit meg szeretnék örökíteni. De úgy látom, itt éppen magasan volt még a nap, nem sütött be a teraszra, tehát vehetem elő ismét a készüléket, megismételendő a képet.

A következő zivatar után megint látható volt ez a szintén dupla szivárvány. Erről már egy más szögből készítettem képet a mobiltelefonommal. Sokkal szebb lenne, ha az a rengeteg vezeték nem látszana a felvételen, de ahhoz ki kellett volna másznom a tetőre, azt pedig ugye nem vállalom érthető okokból. A viharra nem, de az utána tapasztalható égi jelenségre szívesen emlékszem vissza tavaly augusztusból, ebben az évben idáig mindössze pár nap alatt leesett három heti csapadékok borzolták a kedélyeimet.

No. 568 esetében végre rájöttem, hogy nem kellene a nappal szemben fényképeznem. Arra viszont nem, hogy mi baja van a készüléknek. Lássuk tehát mindentudó nyilvántartásomat: kutya baja! Nem, nem ugat. Esetleg némi zsinór-gondok adódnak, de ez külső probléma, nincsen megszakadva, mert nem véres hurka.

Erről beszéltem, ha szemből fotózom az összerakott készüléket, akkor az ő árnyéka is hosszú a ház mögött, ha pedig elé állok, akkor takarom az egészet, de mivel nem vagyok szekrényajtó, nem vetek rá olyan széles árnyékot, hogy élvezhető kép keletkezzen, mert a keskeny árnyék mellett a gép észreveszi  kétoldalt a fényes területet és arra állítja be a fotó paramétereit, magyarul a telefonból nem fog látszani semmi. Hogyan? Borús, felhős időben fényképezzek? Ki győzi azt kivárni, mikor még ma is 120 darab telefonkészülékem vár felújításra és ez a kép tavaly júliusi. No. 568 ilyen, sajnos valaki az egyébként szép fényes felületű kézibeszélővel (korát tekintve ez ritka) felszántotta a fél Alföldet, de sebaj, itt már ez sem akkora gond. Kérdés viszont, hogy ki a fene az a Győzi és Kora?

Megfigyelők rámutattak arra, mikor még néhány évvel ezelőtt intenzív készülékház-felújítási tevékenységet folytattam a nyári melegben az előző lakhelyünkön az erkélyen, keletkezett egy csomó festékes doboz, melyben már csupán annyi anyag maradt, ami nem lett volna elég egy alja-teteje pároshoz. Ekkor én, Műszerész János felfedeztem a csőben a lyukat: az egyik ilyen színű lesz, a másik meg olyan. Itt a példa rá, No. 478 alaplemeze barna, készülékháza pediglen téglavörös. Kíváncsi leszek, hogyan mutat majd összeszerelve, ehhez azt hiszem, adottak is a feltételek a belső alkatrészek formájában, valamint próbálom késztetni magamat, ne csak emlegessem, tegyem is meg végre, hogy összeszerelek egy LB 37-est. Miközben lenne még felújításra váró a típusból is, meg az összesen 120 darab, már említett másik fajtából szintén. Akkor a rádiók és az egyebek hol rúgnak labdába?

Régen szerepeltem már, ugye? Nem, kedves Leila, ez nem igaz, mert alig egy hónapja lapítottál az íróasztalom alatt, miközben odakint dörgött és villámlott. Na jó, belőled sosem elég, bár mostanában mintha kevesebbet kapnálak lencsevégre. Pedig öregedvén az emléket elfelejtem, míg a kép megmarad - hacsak el nem pusztul a háttértár. Márpedig öreged vén...

Következik egy számmal nagyobb, vagyis 480-as házi nyilvántartási leltárban szereplő LB 37-esem. Ő alaplemeze sötétszürke, háza világosszürke. Kevésbé lesz látványos, mint a barna-vörös, de a kíváncsiság ugyanúgy megvan bennem, milyen lesz összerakva. Megfigyelők ismételten rámutattak arra, ne csak feszegessem, amit korábban már leszögeztem!

No. 211 szürke kalapácslakk festékkel lett szépen kezelve. Ő egy vasúti LB rendszerű készülék, itt nem merem használni a postainál megszokott LB 37-es megnevezést, mert ugye neki egy kicsit más a belső felépítése. Furcsa és szokatlan, meg kicsit csúnya is, hogy két lyukat fúrtak a csengő kalapácsának, de valószínűleg ez a kalapács nagyobb mozgásterének biztosít lehetőséget. Ha jól emlékszem, ő is hiánytalan, esetleg csak a zsinórok állapota hagy maga után némi kívánnivalót. Tehát nincs más hátra, mint előre, őt is jól össze kell raknom. Bízom benne, hogy a feladat folyamatos említése hat rám olyan erővel, hogy tényleg neki is állok. Legalább az egyiknek, mert jönnek ám még szépen felújított házak, hajjaj! Azt hiszed, hogy vége lesz? Azt te csak úgy hiszed!

Tessék, már itt is vannak. Szám szerint No. 416, 417 és 418. Az még csak hagyján, hogy szürke, meg piros, bár ez utóbbi sem lesz piskóta. Na de a kék! Az aztán ütni fog, ha elkészül. Érdekes, hogy az első két esetben nem fordítottak gondot az induktor helye alatti rész kipótlására alumínium lemezzel. Ez még nem baj, ha maga az egész alaplemez alumínium, bár akkor meg nagy a mechanikai sérülés veszélye. Még mindig nem értem, hogyan lehet egy LB 37-es készüléket leejteni, pedig volt és van rá példa. Továbbá a vaslemezes LB készülékeket sem értem, ott nem volt gond, hogy tekerés közben mágneses mezők záródtak feleslegesen az induktor alatt és rontották annak hatásfokát? Persze ismerve a hazai postai javítóműhelyi állapotokat, még az is könnyen lehet, hogy egynémely készülék átcsúszott az ellenőrzésen, vagy pedig jött a szigorú tekintetű kopasz bajuszos művezető hátratett kézzel és azt mondta, hogy erre most nincs anyagi kerete az elvtársaknak.

Ez egy tavaly augusztusi felvétel. Akkor ilyen szép volt a kertünk, erről közlök majd még néhány részletet. Megfigyelők rámutattak arra, hogy idén valahogy nem sikerült, a tavaly ősszel felszedett dália-csicsókák közül csupán egy hajtott ki, az sem vitte eddig - június végéig - semmire. Kardvirág viszont lesz dögivel, készülök fotózni, ha kinyíltak. Idén második éve művelem ezt az annak előtte soha fel nem ásott és be nem ültetett területet, illetve annak egy kis részét csak, ott, ahol nem túl széles és vannak határai, mint például itt, a terasz és a szomszéd bácsi kerítése között, aztán a járda és szintén a szomszéd bácsi kerítése között, a járda másik felén úgy gyenge fél méter szélességben és még sorolhatnám. Ki ne hagyjam az előkertet, de őt már talán láttuk korábban. Ami persze is azt jelenti, hogy fog még ő szerepelni!

Szervusztok gyerekek, köszöntünk benneteket illő módon! Mi vagyunk a zsugorfestékek, már ami a házunkon lévő bevonatot jelenti. Szám szerint pedig No. 325 és 370. Végre megjelent a szakáruház kínálatában ez a fajta festék is. Már régóta szerettem volna kipróbálni. Ez a fajta felületvédő anyag úgy működik, hogy kiszórom a palackból és miközben szárad a munkadarabon, összeráncolódik, mint ahogy én fogom tenni 30 év múlva. A különbség az, hogy neki ehhez elég fél óra is. A bal oldali fekete esetében szemmel láthatóan takarékoskodtam az anyaggal az alaplemezen, mert a belső rész állapota nem indokolta, hogy levakarjam a jól tartó réteget.

Két darab azonosítatlan repülő tárgy következik... Megfigyelők rámutattak arra, hogy amit másutt már kidobnak, kihajítanak, vagyis tényleg repülő tárgy lesz belőle, azt én még bőven fel tudom használni a távközlési házi műhelyemben. Történt, hogy ezek a telefon-maradványok valamiért kimaradtak - nem a szaknévsorból, hanem a nyilvántartásomból, így nem volt nekik házi leltári számuk sem. Tarthatatlan egy állapot! Törtem is a fejemet rendesen, ám végül jól kitaláltam, kicsodák is ők valójában. Nos, balról No. 509 feketében, jobb oldalon pedig No. 524 félig készen. Azon én is elgondolkodtam, hogy nem egyforma a két alapozó festék színe, de még a többi fotón sem. Nem ám csak azt az egy képet szoktam készíteni egy témáról, amit mutatok! Sokszor komoly fejtörést jelent kiválasztani 10-12 felvételből a leginkább ide illőt.

Az utolsó három félkész házat mutatom. A hozzánk legközelebb eső már csak azért is fél, mert nem sikerült kiderítenem, melyik házi leltári számú készülék része. Valószínűleg az erős korrózió miatt selejtezett No. 434 teteje lenne. Ha tényleg így van, akkor az alaplemezét már kiírtam a történelemből, belső berendezését pedig másik, hiányos készülék fogja megkapni, vagy már meg is kapta. A cipész pedig maradjon annál a fánál, amelyiket kapta. Szegény boldogult jóatyám, mennyi ilyen rossz állapotú munkaeszközét szórtam ki a műhely felszámolás után... Mögötte No. 328 vasúti LB készülék, naná, hogy szürke kalapácslakk színben, végül No. 372 postai LB 37-es a fekete egyik változatában. Volt csak abból is ezerféle, fényes, félfényű, matt, zsugor, kalapács, éppen még sarló nem... Utóbbi megjegyzésemet a szocializmust ismerők értik, a többiek kezdjenek el gondolkodni.

Remélem, idén is nyílik ilyen cirmos színű kardvirág. Ez ugyanis még tavaly augusztusi kép mobiltelefonnal. Idén már biztosan van sárga, a többire még várni kell. Cirmos cica haj! Hová lett a vaj? Megfigyelők rámutattak arra, hogy ott látják a bajuszán... Na most lesz neked annyi, jön a Leila és jól megkerget. Ez a terasz és a szomszéd bácsi kerítése közötti keskeny terület, melyet viszonylag könnyű karbantartani, néha megkapálom az öntözésen kívül, aztán majd ősszel kiszedem a hagymákat és felásom. Tavaly sikerült bent hagynom kettőt, azok túlélték a telet (telet? milyen telet? hol vannak már a telek?), idén ők hajtottak ki elsőnek. Telek? Ezek már csak féltelek... De kit és mitől?

Végezetül: a csúf Svéd és társa készülékből sikerült ilyen szépet varázsolnom. Na nem a Svéd, vagy a társa volt szépség terén erőteljes kihívásokkal küszködő egyén, hanem eddig az összes készülék tőlük rozsdásan érkezett. Mintha rosszabb minőségű anyagot, vagy eljárást használtak volna, de nem szeretnék megalapozatlan kijelentéseket tenni. No. 312 telefonközpontba való bekötését ezzel a szürke és legalább négyszálas rövid vezetékkel oldottam meg. Ugye mondtam, hogy nem szabad semmit kidobni, mikor az internetet kötötték be, minden kis darabot eltettem. Tudom, azt a tekerentyűt majd még le kell festenem. Megfigyelők rámutattak arra, hogy mai írásom véget ért, a viszontlátásra!