Elkészült és hamarosan a mozikba is kerül az Indiana Jones sorozat következő része. Ennek magyar címéről nekem eszembe jutott egy hasonló, hozzám illő újabb írás címe. Elnézve a soron lévő képeket, valamint ismerve magamat, persze nem csupán számtárcsás telefonokról lesz szó, de igyekszem ebből a témából is minél többet mutatni, aztán egyszer majd alkotok egy kifejezetten számtárcsás cikket is. Na de addig lássuk, mi minden történt itt a beköltözésünket követően!

Ugye, hogy fel tud ugrani a falra, az  ő helyére a mágneses faliújság, amire még alkoholos filccel is lehet írni?! Nem kell ám erre már mindenféle rajzszögekkel cetliket bökködni, meg még régebben puhafa lécbe döfködni! Elég összefirkálni, aztán jól le lehet törölni és kezdeni előlről az egészet. Azért van még cetli, de ennek egyik széle már öntapadós, melyet kiválóan lehet az asztal alatt hajkurászni, ha a ragasztó mégsem tölti be eredeti rendeltetését. Valamint ott látható a kőkemény 6 darab táblamágnes is, illetve egyéb mágnesek is jól alkalmazhatók!

Nézzék ezt a rendet! Jól tekintsék ám meg alaposan, mert soha a büdös életben többet ilyet nem fognak látni. A régi asztalom és mellette a sarokban az új. Egyiken sem lehet jelenleg elférni, ha most lefotóznám és közzétenném, minimum öt távoli naprendszerben ítélnének halálra a kép láttán. El is teszem az utókornak, hogy majd jól előtalálván egyszer megemlítsék, Műszerész János asztalán valaha rend volt...

A nyitóképen lévő telefonkészüléknek is van számtárcsája (vagy az eredeti címhez igazodva a szám tárcsája?), mégpedig fehér NDK. Csak éppen eladás előtt derült ki, hogy a kézibeszélő zsinórja a nyélnél szakadozik, így nem ő ment a dobozba és aztán a postára. Az itt látható és még erősen felújítára váró No. 506-nak pedig fekete NDK. Mindezt öt nappal Karácsony előtt 2021-ben, amikor is eljutottam oda, hogy ismét felújítsak készülékeket. Végre arcok! - mondta a nőgyógyász az ebédlőbe belépve.

Ez egészen jól sikerült, nem? Persze kellett hozzá némi képszerkesztő program is.

Ez itt éppen nem egy számtárcsa, hanem egy tárcsás telefonkészüléknek az ő alaplemeze. Ami műanyag és törik, reped. De ezt megszoktuk a CB 667-es típusnál, ha megtörténik, kicserélem. Erre a tartalékra, ami már a Mechanikai Művek felségjelét viseli és nincs rajta gyári szám. Másik betegsége azonban a telefonnak a korabeli gumilábak elöregedése. Ez lehet olyan, mintha megolvadt volna, szétfolyt és megszilárdult, vagy pedig megmerevedett és széttört. Ezen a képen mindkét jelenséget egyszerre láthatjuk, ráadásul két, egymással ellentétes sarokban. Értse ezt az, akinek hét anyja van, melyek közül három bányász, a többi pedig URH-s és lánctalpas - mondta erre Műszerész János és jól kicserélte mind a négyet a jelenleg a kereskedelemben beszerezhető öntapadós filc talpra, mit is bútorlábakra tervezett a magasságos.

Az én faliújságom még a hagyományos fakeretes parafa, ráadásul feladatát nem igazán tölti be nálam, ugyanis évek óta jószerével változatlan. Mi több, nagyjából ilyen állapotban jött át a régi lakhelyünkről, hogy még a cetlik is rajta voltak. Aztán felkerült ide, a mostani helyére és nem sokat változott, mióta itt lakunk. Néha ránézek és erről eszembe jut, mit kellett volna már rég elrendeznem, de nem tettem meg, pedig, ha tettem volna, nem lenne rá gond. De így sincsen, mert ha nem nézek oda, máris elfelejtem. Márpedig, amit a szem nem lát, az a szívnek nem fáj.

Szerintem ez a kép is nagyon szép lett. Majd készítek még hasonló jókat. Inkább, minthogy például a tévé előtt feküdjek a fotelben...

Az emeleti fürdőbe is kellett szekrényt építenem a falra. Ez annyiból egyszerűbb volt, hogy egyben érkezett és lévén műanyag, nem szükséges hozzá egy súlyemelő segítsége (megjegyzem, a lenti fürdőben sem volt ilyen segéderő). Viszont ki kellett találnom hozzá a régi lámpából jövő vezeték bekötését, hogy ebben használható legyen, amit gyárilag beleraktak. Ugyan az eredmény a felvételen nem látszik, de tessék szíves lenni elhinni nekem, hogy sikerült!

Karácsony estére az összes jógyerekem előkerült!

Mielőtt a szám tárcsájára rátérnék, jöjjön egy másik látkép novemberi estéről. Hiába, ebbe is bele vagyok szerelmesedve, ha csupán átmenetileg, de akkor is! Most mondja nekem valaki azt, hogy ez nem szép... Ilyet a városban aki készített, kénytelen volt hozzá felmenni a tízemeletes tetejére.

Igaz, hogy májust írunk, ám aki ismer, az tudja, hogy ha most találok egy karácsonyfás képet, akkor semmi sem akadályoz meg abban, hogy ezt rögtön jól közzé is tegyem. Ezen a helyen azóta már egy szekrény áll, de azért maradt még annyi az előtérből, hogy minden decemberben egy-egy újabb tűlevelű erdőlakót terelgethessek be ide. A hagyományos égősor pedig ugye kötelező kellék minálunk.

Kedves gyermekeim gondoskodnak arról, hogy ne csupán meghitt, ünnepélyes és komoly felvételek készüljenek.

Ezek azt hiszik magukról, hogy Karácsonykor (vagy bármely más időpontban) csakis ők tudnak meghömbölödni. Nagyon tévednek, mert ez nekem is sikerült!

Ha ez még nem lenne elég, rajtunk kívül még valaki más is meg tud teljesen bolondulni. Azonban Leila esetében ez odáig fajul, hogy ebben a testtartásban képes elaludni, amíg a hapci-hullám be nem indul nála. Van az orrán eleve egy hapci-pont, amit, ha megnyomsz, elkezd tüsszögni és bizonyos testhelyzetben szintén nekiáll prüszkölni egy idő után, s mivel kutya és nem használ zsebkendőt, valamint nem tartja a mancsát az orra elé, ilyenkor a környéken mindenki kap az emberétől egyébként sokkal egészségesebb kutyanyálból.

Azért alakul ám a rendetlenség az asztalomon elég hamar, nem kell arra hetekig várni, ismervén magamat. És tessék, máris ott terem egy kissé viharvert állapotú számtárcsa is. Az NDK-ban gyártott változat puha műanyag alkatrészei szeretnek megkopni, besárgulni, mattulni, halbányodni, egyszóval idő előtt tönkremenni. A Delfin-könyvek egy ideig gyűltek, akaratom ellenére, aztán elkövettem a hibát és adtam el belőlük, de ezt már részben megbántam. Azért csak félig, mert az állítólag százharminc-valahány kötetes teljes sorozat megszerzésére úgysem látok sok esélyt. Az ÁFÉSZ-os jegyzettömb anyámtól van, aki 40 éven át ott dolgozott, de hogy miért éppen Karácsonykor került elő és főleg azóta hova lett?

Meséltem már? Egy ilyen készülékház-takarítás után, mikor is a mosogatószerrel hatékonyan tisztítható alkatrészek a szárítóban pihentek, Levente fiam odament, felemelte a műanyag alkatrészt és megkérdezte: -Ebből mikor ettünk? Ezúttal nem a szárítóba pakoltam, nyilván ott háztartási eszközök, tányérak várták, hogy jól eltegye őket valamelyikünk, mint ahogyan az minden rendes háztartásben lenni szokott. Az a ház bizony elég fénytelen és matt, nem biztos, hogy jó ötlet lesz visszaépíteni. Lehetni lehet, csak nem lesz szép.

Amikor e sorokat írom, éppen pingvinek költenek a gólyafészekben, mert olyan idő van kint. Tehát pont jókor érkezett ez a téli kép, ahol is lobog a tűz a kandallóban. Azt mondják, hogy ennek a látványa növeli az ember hőérzetét, ezért tessék szépen abbahagyni a vacogást és nekiállni levetkőzni!

Az előző írásomban mutatott vasúti készülék próbája zajlik éppen, miközben a rendetlenség kezdi elfoglalni az asztalomat. A háttérben már ott sorakoznak a következő felújítás kellékei. Ez a zöld telefon és ha már ez a téma, akkor annak az ő tárcsája látszólag rendben van - persze nem vettem elő az alközpontomat, hogy valóban kipróbáljam, a vezetékes előfizetésünk meg már nem tud mit kezdeni az impulzusokkal. Ellenben a csengője nagyon csendben van. Nem tudom ám, miért kezdtem bele megint egyszerre több dologba, de nem az első eset nálam, de nem is az utolsó. Lássuk, mi a hiba!

Egyrészt az, hogy ezt a készüléket én ránézésre CB 76-osnak mondtam, pedig valójában egy CB 667-es. Mondjuk miért éppen a vasúton ne lenne megtalálható az ilyen hibrid, amit ezúttal tényleg lehet, hogy a mindenhol is megtalálható Kókány Bertalan barátunk barkácsolta össze. Másrészt annak a csengőnek mindkét kivezetése leszakadt, ebből is az egyik a tekercsből kijövet tőből, így sajnos javítás nem jöhet szóba, csak a csere. Ez gondolom, megtörtént azóta, mert vagy nem látok a folytatásban erre vonatkozó felvételt, vagy egyszerűen csak vak vagyok.

A tönkrement eredeti gumilábak pótlására a tudomány jelenlegi állása szerint ezeket az öntapadós filckorongokat érzem a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ezt lehet kapni a barkácsboltban, ami a leginkább hasonlít rendeltetésében az előzőekre. Persze van neki egy rossz tulajdonsága, mivel nem elég nehéz a telefon, ezért csúszkálni fog az asztalon. Emiatt én eleinte lelkiismeret-furdalást éreztem, azt án gondolkodtam és rájöttem, hogy egy ilyen készüléket manapság valaki inkább dísznek vesz meg. Ha mégis használja, akkor pedig jószerével hívás fogadására, beszélgetésre teheti meg, azon ritka esetben, mikor hívás kezdeményezésére a számtárcsa ujjkorongját kell felhúzni, akkor indul meg a készülék az asztalon. Ám ez a felhasználásnak az ő fehér holló gyakoriságával vetekvő változata, ha mégis előfordul, akkor tárcsázás közben meg kell fogni a telefont, nehogy elszaladjon.

Már megint ez a büdös kutya és a rossz gazdi? Vagy inkább rossz kutya és büdös gazdi? Túléltük a szilveszteri puffogtatást, jöhetnek ismét a telefonok. Már 2022-t írunk!

CB 667 No. 506 végül elkészült és aránylag szép lett, ha nem is hibátlan. Olyan már nincsen, mint ahogyan használatlan, új sem. Illetve egy van csupán, ami tényleg még gyári csomagolásában várja további sorsát. Olyan van, hogy vigyáztak rá, keveset használták, esetleg kicseréltem, amit találtam itthon tartalékot, vagy muszáj volt másikat keresni hozzá, mert törött, hibás, stb. Lassan elfogy az NDK számtárcsám, bűvészkednem kell, ha mégis erre van szükség. Mert van még lengyel tárcsám, ami ugye későbbi beszerzés, tehát ha később készült telefonon még NDK számtárcsa van, akkor azt kicserélhetem egy lengyelre, de például a CB 667-esen hogyan nézne már ki egy lengyel tárcsa?!

Nem évszázadokkal ezelőtt volt 2022. második napja, mégis gondolkodóba estem, miért vettem elő ezt a két szürke készüléket? Aztán jobban kinéztem a fejemből és rájöttem, talán azért, mert bizony mindkettő erőteljes hiányt szenved készülékzsinórból és így bizony próbára vár még, nem derült ki, működik-e, vagy javítandó és ha elővettem őket, az azért történhetett, mert kinéztem számukra valami jóképű szürke, uram bocsá, fekete zsinórt, hogy ne legyenek már olyan szótlanok szegénykéim. Ekkor még csak egy lámpám üzemelt az asztalon, a villanó nélküli fényviszonyok ennek meglelelően gyengék. Azóta kaptam egy másikat, nagyítós körfénycsöves korszerű darabot, mert öregszem, mini alkatrészeket, mint például a telefonos kábelsaru, már nem látom. Továbbá ezután jobban tudom fotografálni az elkészült munkadarabokat. De erről később, úgyis szerepelni fog a lámpa az újabb képeken, csak győzzed kivárni!

Következő két telefonkészülék jelentkezik állapotfelmérésre. Másnak is eszébe jutott, illetve a rendelkezésre álló tartalék meghatározta, hogy a piros telefonra nyugodtan lehet fekete kézibeszélőt tenni. Meg persze a zöldre és a fehérre is, csak akkor inkább már a zsinórok is legyenek feketék. Ennek némileg ellentmond, hogy a készülékzsinór jelen esetben maradt a régi piros. De már készülődnek a háttérben a pótlásnak szánt cserejátékosok és az a törött panel is fog még önfeledten, vidáman mikrofontáplálást adni, illetve zárni a csengőnek az ő áramkörét! Ennek két baja szokott lenni, vagy kilazul a csengőköri kondenzátor legalább egyik lába, vagy nemes egyszerűséggel kettétörik középen az egész. Mindkét hiba orvosolható ragasztással, illetve forrasztással.

Szerintem inkább állapotfelmérés történt ezekben a napokban, Egyik készüléket sem szedtem szét és nem is látom annak okát, hogy valamit ki kellene rajtuk javítani. Más kérdés, hogy például a bal oldali telefon megint nagyon besárgultnak látszik, de ez lehet az elégtelen műfény miatt is. Ezen a felvételen még elfér három távbeszélő az asztalon, jelenleg egyet sem lehetne letenni ide, de ez azért van, mert éppen egy egészen másik hever ott szanaszét szedve. De ez nem derül ki a mellékelt képből, ezért közlöm mindenki megelégedésére. Általában véve is ez történik, szétszedek egy telefont, letakarítom, felmérem, milyen téren szenved hiányosságokat és ezt igyekszem pótolni néhány nap alatt, majd fenemód örvendezek, hogy sikerült megoldanom a problémát. Ezt követően kezdem az egészet előlről. Érdekes játék, nem látom a végét, meddig tudok ezzel a módszerrel működő készülékeket varázsolni.

Nem volt egyszerű eset beszerezni a képen látható fali CB rendszerű távbeszélő készüléket. Hiányos, a házon lévő ajtórón nincs rajta a mikrofonnak az ő tölcsére és majd láthatjuk, hogy maga a mikrofon is hiányzik. Valamint a kanálhallgató burkolata szintén sérült. Egyebekben innentől kezdve ez a legrégebbi távbeszélőm, talán a múlt század tazes éveinek végén, esetleg húszas éveinek elején készülhetett.

Itt látható a készülék belső elrendezése, a mikrofon hiánya, illetve a hallgató burkolatának sérülése. Nagyon nem vagyok otthon az ennyire régi telefonok tekintetében, valamint a beszerzett holmi még erőteljesen tisztításra és felújításra vár, végül pedig jó lenne majd itt a nappaliben kiállítani, de ez egy erősen elméleti terv, a hiányzó alkatrészek pótlásán kívül még nagyon sok tennivaló lesz vele addig.

Első és ezidáig egyetlen lépésként az utólag ismeretlen személy által barnára mázolt készülékházon lévő táblácskáról megpróbáltam eltávolítani a festékréteget annak érdekében, hogy az eredeti felirat láthatóvá váljék. Ez az elkészített fotósorozat alapján részben sikerült és a felkérést küldő gyűjtő kolléga tájékoztatása megtörtént, valóban az Ericcson MVRT. Budapest van a táblára írva.

Történt tavaly év elején, hogy hirtelen szabadságot kaptam, mely teljesen véletlenül egybeesett az otthoni lomtalanítás időpontjával. Nosza rajta jó katonák, kapát, kaszát, horganyzott vödröt elhajítva ilyenkor el kell rohanni hazának és elvégezni a tennivalót. Mármint az ottani közös képvielső felkérésének eleget téve kihordani minden kacatot a pincéből a konténerbe. Nem derül ki a képből, nem készült róla felvétel, de ez megtörtént. Ami a fotón látható, az tárul elém, ha kilépek a nagyszobából a felújított ház erkélyére. Ahol szédülök, mióta az ablakot kicserélték, a falakat leszigetelték és ezáltal az erkély, vele anyám lakása is kisebb lett. Viszont a pincében jóformán csak a tűzifa maradt. Igen, az ott egy, a garázs tetejére felhajított felmosó, jól látod!

A soron következő képet elnézve azon gondolkodom, vajon valaha én, vagy valaki más a házból készített-e fényképet az erkélyről. Bizonyára igen, kérdés az, hogy ezt hogyan lehetne megszerezni és közzétenni, egyáltalán érdekel-e valakit az egyén emléke, gyerekkorában ilyen volt lakhelyének környéke, míg idősebb korára pedig ilyen lett címszóval.

Az otthoni feladatot elvégezvén visszatértem, mint a szatellit. Következő tennivaló eredményeként az ideiglenes kutyasorompó helyett egy végleges megoldást kellett kitalálnom és megvalósítanom, arra az esetre, hogy Leila ne tudjon felmenni az emeletre. Mindezt annak ellenére, hogy az állatorvos azt javasolta az alapvetően lakótelepre vett kutyának, hogy nem jó neki a lépcsőzés. Az általam kitalált megoldást egy régebbi gyerekágy alkatrészeinek felhasználásával valósítottam meg, mely  megoldás idővel életképtelennek bizonyult, magyarán e sorok papírra vetésekor Leila már ki tudja nyitni a rendesen be nem csukott ajtót.

Bálint kacsa, akit meglepő módon kint az udvaron találtam meg egy véletlenszerű ellenőrzés alkalmával, örömmel fedezi fel, hogy én az asztalon próbának vetem alá a zöld színű CB 667-es telefonkészüléket. Egyrészről Isten, és általa a küldött Leila nevű őrangyal útjai kifürkészhetetlenek, másrészt ez a telefon is jól megújult, immáron mindenki örömére. Mi több, éppen e sorok írásakor indul újabb útjára...

Kerek a világ (jaj, de mit írtam már megint, hiszen lapos a föld, mint az köztudott, valamint a pénztárcám is), a következő CB 667-es készülék piros színben pompázik. No. 553 azóta jól elkélt a ... gazdaságtalan piactéren, de jól megérte. Azoknak, kik e piacteret üzemeltetik... Minden beszerzésemet mégsem tarthatom meg, nem rről szól eme történet ugye.

Nagyon jól mutat az ISDN telefonkészülék mellett a fekete vaktárcsás CB 76-os ugye? A vicc az egészben az, hogy a már négyvezetékes telefon kipróbálásához még rendelkezem is a szükséges központtal, egyed ül a szándék nem visz rá, hogy komolyabban foglalkozzam a kérdéssel. Ajándék mindkettő, mondhatnám, de erős ellentmondás rejlik e sorok és a kép mögött, a résztvevők valójában két, nagyon különböző kor tanúi.

Az eredeti kép címe: az otthon melege. Ehhez képest nekem sikerült készítem egy másikat Leilával és Kristóffal. Továbbá az ellenállhatatlan érzés, hogy a kettőt összepárosítsam! Az a fogó azért van ott, hogy a kandalló ajtajának a forró fogantyúja ne égesse el a hülye kezedet!

Ilyen volt - Ilyen lett képpárosítással búcsúzom ma a tisztelt nagyérdeműtől, anélkül, hogy kiderült volna Műszerész János és az ő számtárcsájának titka, de ezt már megszokhatta a jelenlévő nagyérdemű közönség. Lomtalanítás alkalmával bukkantam rá a kép felső részén látható állapotban lévő készülékekre, alul pedig a felújítást követő fényképezés eredménye látható. Mindenből is lehet eredményt elérni, csupán akarat kérdése, meg valami másé is, de azt most mg nem árulom ám el!