Van egy hasonló című történelmi film, de én most nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy talán a legtöbb Karácsonykor fényképeztem a fát. Persze nem mindig, bár mostanában gyakrabban. E tekintetben jelenleg 2011-ig látok el. A nyitókép viszont jóval régebbi. Még otthon laktam, 1986-tól volt beüvegezve az erkélyünk, oda tettük ki, hogy tovább tartson. Ezt a képet úgy 1993-ra tenném. Két darab kis kéményseprő díszünk is volt. Filmes géppel fekete-fehér filmre fotóztam, melyet magam dolgoztam ki. Rendhagyó ünnepi megemlékezésem következik régi karácsonyokról, felújított fénylő telefonokról, esetleg rádiók, és a kacsák tovább szerepelnek!

Mindjárt ők következnek 2019. februárjából. Még mindig fáznak a jégen és várják, hogy végre jobb idő legyen. Az előző anyagban szereplő kidobott karácsonyfa képe innen nem messze készült. Ugye micsoda átkötés arra, hogy itt most viszont feldíszített és csillogó fák fognak következni!

Előtte azonban gyorsan egy telefon... Karácsonyfát vártál, ugye? Haha, ilyen ravasz húzásokkal boszantalak az ünnepek táján! Tehát ahhoz, hogy ismét a régi fényében ragyogjon ez a telefonkészülék, a műanyag polírozópasztás kezelést követően a házat jól el is kell mosogatni. Egyrészt a kevésbé szennyezett edények vizében, ha már sajnálom azt az öt litert, hogy csak ezt mossam el benne. Másrészt ezt a szöveget minden egyes, ilyen jellegű kép mellé jó eséllyel el fogom lőni. Jelenleg nagyüzemben nem újítok fel CB 76-ost, mindig csak egy van előttem szétszedve. Így is rettenetes a disznóól az asztalom környékén. Majd egyszer írok egy cikket arról is, hogyan raktam rendet... Szóval nem fog előfordulni, hogy mondjuk mint annak idején, a régi szép időkben, egyszerre öt-tíz darab házzal vonuljak a mosogató elé. Pedig csináltam ilyet hajdanán a Javszerben, a készülékjavító csoportnak bedolgozva, mikor éppen egyetlen árva alközpont nem várt javításra. De arról nincs fotó. Arról se sok lesz már, hogy éppen zöld színű 76-os házat sikálok. Merthogy már csak a saját célra megtartott állomány maradt. Na persze abban van még, amit fel kell újítani, szóval hátha egyszer mégis...

Tessék, ez már elmegy karácsonyfának? Kezdjük mindjárt az ideivel, legfőképpen ez van most kéznél. Olyannyira, hogy e sorok írásakor négy napja áll itt mögöttem. Tehát itt áll még és én szénné fényképezhetem a következő napokban, jól eltehetem a képeket későbbre és következő nyáron, mikor senki sem gondol rá, gonoszul előhúzom, mondván, nézzétek, milyen szép fánk volt tavaly decemberben és utána mindjárt meg is kérdezem, szaloncukrot megvettétek-e már, hiszen mindjárt itt a Karácsony... Burkoltan utalnék mindezzel a repülő időre, illetve kíváncsian várom, ki veszi észre, hogy hosszabb szünet után 2019-ben megint igazi fenyőfánk van. Na ezen a tényen még lovagolok kicsit, s később el is mondom talán, hogyan esett ez, csak el ne felejtsem megírni, ha holnap, holnapután folytatom az anyagot.

Akkora csapongás lesz itt ma ebben a cikkben a képek között témában és időben, hogy a kedves olvasó nem győzi kapkodni majd a fejét. Mint a feleségem, aki felváltva néz Derrick-et, Barátok közt-öt és koreai sorozatokat, megfejelve még egy kis X-faktorral. Váltig állítja, hogy nem keveri össze őket. Közben persze Harry Klein letartóztatja Berényi Miklóst Jang Geong Suk segítségével, majd pedig a mentorok értékelik az éppen látott produkciót. Ehhez képest ezen a felvételen még mindig a tavasszal sokadszor szemrevételezett Terta 325-ös sasszit látjuk. Csak mert nem győzöm elrettentő példa gyanánt eleget mutatni a szétberhelt nagyfrekvenciás tekercseket. Mint a rémséges képek a cigarettás dobozokon. Erre jön munkatársnőm, s közli, hogy nem a dobozt kell elszívni, hanem a benne lévő cigarettát... A képek a dobozon vannak, nem pedig a szálakon. Ráadásul annak a piros papírhenger kondenzátornak az egyik lába le is van szakadva. Bár ez annyire nem látszik ezen a felvételen, de ha egyszer beüzemelem végre ezt a rádiót, így túl sok adás nem jön be rajta. Az ugyanis az antenna-bemenet első alkatrésze a banánhüvely után.

Ez a gácsér valahogy nincsen igazán kibékülve a hápitársával. Eközben a többiek önfeledten tollászkodnak, mert mi mást is lehetne csinálni ilyen időben. Esetleg bekapcsolódni a többiek vitájába? Érdekes megfigyelni, hogy nem igazán látszik az átmenet a víz és a jég között, tehát mintegy megtanultak járni a fiúk a vizen... A fény itt legfeljebb csak a víz felületén regyog, de erre mutatok majd jól legalább még egy további példát a cikkem során. Továbbá hiába a zöld szín, karácsonyfa nincs ezen a felvételen.

Nagyon úgy tűnik, hogy a képen szereplő telefonokat eladtam. Na magyarázom: szóval ez a kép még tavasszal készült, aztán most télen egy ember megvette őket, négy másik társaságában. Kifizette, el is küldtem, de egyrészt az ünnepek alatt a csomagszállító szolgálat nem igazán dolgozik - nagyon kedvelem azt, hogy hat napos munkaszüneti időszak alatt mindenki olyan alapon dönti el, ő most dolgozik-e, vagy sem, hogy éppen milyen szél fúj, vagy milyen inget vett fel aznap reggel. Megjegyzem, egyéni vállalkozónak kell lenni és azt csinálni, amit szeretsze, ennyi a titok. Másrészt némi családi probléma is adódott a vevőnél. Hát ha még elmondom, milyen célra vásárolta meg az illető a készülékeket, a telefon-társadalom egyként fog kivetni magából undorral. Szóval asztali lámpa lesz belőlük... Tavasz óta most decemberben, az elküldés előtt ismét fotóztam őket, így megint szerepelni fognak sok írással később, akkor majd jól elárulom, mi lett a történet vége. Már, ha addig még emlékezni fogok rá, mi a fenét akartam mondani...

2011-ben a kínai műanyag karácsonyfa lépett színre, mégpedig a jó öreg izzós fényfüzér közreműködésével. Megvan még, ráadásul több is van belőle, csak éppen izzó nincsen már hozzá. Pontosabban, egy sorra valót még össze tudnék szedni, de mivel fogyóeszköz és utánpótlás nincsen hozzá, ezért először át kell építeni, több foglalatot betenni, hogy egy fogyasztón kevesebb feszültség essen. Így kisebb a fényerő, megnő viszont az élettartam. Aztán lehet még venni kéz alatt jó pénzért ilyen régi fényfüzért, talán évközben is, ha már idén nem sikerült ünnepek előtt. Jó tanács: a következő Karácsonyra már januárban el kell kezdeni felkészülni!

A nyolc évvel ezelőtti karácsonyfához aztán marhára illik ám asszony pajtás idén nőnapra kapott virágainak az ő fotográfiája! Mindegy, ez jött sorban, meg se próbáltam úgy átkötni, hogy bekakálj a gyönyörtől. A tulipán hagymája még most is megvan valahol, azahogy tudom is hol, csak nem árulom el. A másik, mit tudom én már, hogy milyen virág viszont kellőképpen elhalálozott kisvártatva. Ezek már csak ilyenek, nem érzik itt nálunk jól magukat. Bezzeg a telefonok és régi rádiók...

Megint csak a fények ragyogásáról szól a következő kacsás felvételem, ahol éppen három hápi nem csinál semmit, ellenben jól szundikálnak egy lábon állva.

Képes voltam a képen látható garnitúrát jól eladni! Hiába, ha egyszer volt még zöld CB 76-osom és szürke CB 667-esem felesleges darab. Merthogy fekete 76-os az még most is van bőven. Kicsivel kevesebb, mint két tucat. Aztán lehet, ha nagyon akarnék, találnék ma is zöldet és szürkét. Miért nem vagyok én így a pénzzel? Legalább egy ötszázast minden nap valahol... Nem vagyok telhetetlen, az öt telefon ára egy hónapban. Ráadásul még számtárcsám és régi csatlakozó aljzatom is volt hozzá. Ez csak az első megrendelése volt az illetőnek, a folytatásban teljes CB 35-ös revízióba csapott át a dolog idén tavasszal. Ráfért, már csupán azért is, mert akadt néhány selejtezni való, amit egyúttal jól kivágtam a kukába. Kapjon a téma egy külön cikket? Megnézem, mennyi képem van róla és eldöntöm.

Úgy néz ki, hogy a 2012-es karácsonyfáról nem készítettem fényképet. Micsoda felelőtlenség, micsoda veszteség! Viszont a 2013-asról mellékelek egyet a sok közül. Megint a kínai műanyag fenyőfát látjuk, annak is a tetejét és itt lépett színre talán először az általam már korábban legyártott, azonban évek múltán utoljára befejezett és beüzemelt nyomtatott áramköri lapon a sok LED-es villogó csillag. Igen, az ott fent, a kék előlappal. Régi történet: gyártáskor a vas-klorid belemart oda is, ahová nem kellett volna. Akkor félretettem, majd egyszer csak elővettem és a hiányos rézfóliákat kézzel huzalozva átforrasztottam. Egyforma áramfelvétel érdekében csupa piros LED-et építettem be, bár így nem annyira szép. Kézzel rajzoltam kék kartonra sablont, majd lyukasztóval kiütöttem a kis köröket és ráhúztam a kész panelre. Kétszálas vékony vezetékből kapja a fa alatt elhelyezett tápegységből a 9 voltot. Az eredmény a képen látható. Idén és tavaly nem raktam fel a fára, már nem tudom, milyen megfontolásból. De most még pótolhatom, itt áll a kedves tűlevelű mögöttem és e sorok írásakor nem mutat még hajlandóságot a kiszáradásra. Ha mégis felteszem eme sajátos díszt, akkor le is fogom fotózni, 5 év múlva pedig azon töröm majd a fejem, miért készült ebben az évben kétféle sorozat a fáról, egyiken dísz nélkül, másikon a dísszel. Ezzel aztán jól elleszek a következő évben...

A Terta 325-ös letakarított skálaüvege. Lehet, éppen azon gondolkodom, hová rejtsem el az összerakásig, olyan helyre, ahol nem verem le és nem töröm össze. Ez még üveg. Féltem is, hogy a belső felületéről letörlöm a feliratot, de nem történt ilyen. Az üveg minden 325-ösnél egyforma, de a mögötte lévő barna lemez keret nem: ha EM 4-es a varázsszem, akkor ott a lyuk a lemezen, ha EM 80-as, akkor nem. Előbbi változat van a képen. Persze, hogy én egy EM 80-assal szerelt sasszit szeretnék feléleszteni, tehát nem ez a lemez kell hozzá. De szerencsére van másik. Meg hangszóró keretből is, mert ugye az EM 80-as ott van fent azon... Nem egyszerű az eset, de lassan, öregesen haladok előre. Pár csiga megelőzött már...

Régi kacsák ragyognak... ja nem, csak lassan kezdek kifogyni az idén (2019) februári felvételekből. Tehát akkor idei kacsák alszanak, miközben a közeli ház képe tükröződik a tó vizén. Ha jól emlékszem, utána a júniusi sor jön, amit nejem követett el mobiltelefonnal. Átnézem és meglátom, mennyit mellékelek belőle a következő anyagokba.

Megint egy holdbéli tájra emlékeztető felületű LB 37-es, mely természetesen fog még önfeledten és vidáman csörömpölni. Csak nem ismételten Svéd és Társa? Csak de! Miért is megint ez a gyártmány rendelkezik ilyen állapottal, nem is értem. A másik négy cég meg tudta csinálni normálisan? Persze, hogy a saját leltári számát nem jegyeztem fel a felvételekhez, amikor készítettem. Utólag majd jól kiderül és akkor készítek ilyen volt - ilyen lett jellegű képet a szerkesztő programmal. A feladat végrehajtása mindenképpen 2020-ra tervezett.

2014 Karácsonyán ilyen felvételt sikerült készítenem többek között az akkori fáról. Egyrészt nem csak ez az egy készült, másrészt a fa a szokásos kínai műanyag volt. Ekkor még mindig ragaszkodtam a hagyományos fényfüzérhez, továbbá érdekesség a gömbben látszó fotós tükörképe. Ismételten erős késztetést érzek az iránt, hogy előkapjam és utólag feltegyem a fára ezt a régi világítást.

Alaposan el kellett gondolkodnom azon, miért is fényképeztem le a sláaüvegen belül külön a mutatót, de aztán rájöttem, hogy a megoldás kézenfekvő. Görbe. Van benne egy kanyar, méghozzá gyárilag és ha jó eséllyel a többiben is, akkor adott a kérdés, miért? Ha egyenes volt, nem ott állt a mutató, ahol a készülék frekvencia szempontjából? Át kell tanulmányoznom jól ezt a problémát, leginkább néhány sasszi összerakásával, netán újra-skálahúrozásával és hátha választ kapok máris a kérdésre. Ha igen, mindenképpen visszatérek rá későbbi írásaim során.

Mikor lesz már tavasz? Ezen tanakodnak tollas hápogó barátaink, miközben szemmel láthatóan élénken érdeklődnek egymás iránt, nem különben irántam is. Ja nem...

Újabb túlélőkészlet indul útnak a Kedves Vevő felé. Ha egyszer erre volt szüksége, kénytelen leszek nélkülözni pár darabot a már egyre ritkább új állapotú NDK számtárcsáim közül. Apró kábelsaruból sem állok valami fényesen, gyakorlatilag bontott darabokat bogarászok össze szükség esetén. Régi fajta aljzatot ritkán használok, nem szoktak kérni, akik telefont vesznek tőlem. Itt és most a kivétel. Egyedül rugalmas zsinórom van még néhány darab, időnként rámjön az adakozhatnék, s olyankor küldök belőle egy kicsit.

2015 Karácsonyán még mindig a régi fényfüzér világított a kínai műanyag fenyőfán. Ezek szerint nem annyira régi a modern lámpák díszítő elemként való megjelenése, de ennek hamarosan utána is nézek. Idén pedig ismét az igazi fenyőfa szerepel. Lehet, visszanézek 2011 előttre is, mutatok talán néhány képet a klasszikus gyökeres fenyő plusz horganyzott vödör plusz felfordított konyhai szék korszakból. Voltak ám daliás idők, félnapos túlórák a fán, nem ám előveszem csak a szekrényből, lehúzom róla a zsákot, kicsapom az asztalra és három perc alatt kész!

Kicseréltem a szétszakadt bemeneti kondenzátort. Mivel itt nincsen jelentős feszültség, bátorkodtam betenni ezt a nem is tudom, milyen teherbírású, ám az eredetivel azonos kapacitású stiroflex darabot. Ettől persze még nem fog működni a rádió, de kis lépés abba az irányba. A szegecselt sárgaréz antennahüvely néha szeret eltörni. Ilyen rádióm is van, a hiba orvosolására még ki kell találnom a megfelelő eljárást. A róla a sasszin keresztül érkező szigetelt vezeték érdekes megoldás, majd leágazás következik a hullámváltó hangolt nagyfrekvenciás tekercseire - ők vannak ugye itt meglehetősen szétbarmolva, mint azt már többször jól bemutattam - illetve egy kisebb értékű kerámia kondenzátoron (az a kis kék cső a tekercs tetején) keresztül az antennatekercs és a testpont.

Mondanám, hogy továbbra is látványosan unatkoznak a kacsák a jégen, de honnan tudom én, hogy ez a tevékenység unalom a számukra? Csak én adom a csőrükbe ezt a gondolatot, miközben lehet, meg sem fordul a fejükben.

Nagyjából innen indul a történet, mely arról szól, hogy előszedtem, átnéztem, felújítottam, javítottam, szükség esetén selejteztem CB 35-öseim jelentős részét. A szürke 667-es ritka kincs volt már itt is, de talán ezt az utolsót még útnak indítottam. Maradt persze megőrzésre szánt példány, többet tehát nem adok senkinek. Viszont CB 35-ösből is több van a kelleténél, így a Kedves Vevőnek végül kiválasztott legjobb darab után néhány kevésbé hibátlan másik is eladó sorba került. Sőt elárulom, azóta jól el is kelt. Nade lesz-e ebből önálló történet? Ha beleveszek még néhány rádiót, kacsát, akkor ki is telik belőlük.

Kissé csodálkozva látom, hogy még a 2016-os karácsonyi műanyag fenyőfán is a régi izzólámpás fényfüzér szerepelt. Én meg voltam róla győződve, hogy jóval régebbóta használjuk a LED lámpákat. Ezek szerint nem. Aztán rájöttem, miért vált mégis kegyvesztetté a hagyományos díszkivilágítás. Szokásunk volt minden évben kellőképpen túldíszíteni a fát, viszont mindig kiégett legalább 1-2 darab izzó. Az agyonrakott fenyőn kész bűvészmutatvány megkeresni és kiszedni a hibás darabot, ezt elégeltem meg és ahelyett, hogy meghosszabbítottam volna fényfüzért, megnövelve ezáltal az égők élettartamát, egyszerűen kicseréltem a ki nem égő LED lámpára. Érdemes megfigyelni az éghető alkotóelemek kiszáradása miatt végül meg nem gyújtott gyertyákkal ellátott asztali dísz mögött az előtérben jól megbúvó LB 37-es telefonkészüléket, mint az ünnep részét. Továbbá a régi szakadt széken is szerepel kicsit, melyet azóta jól kivágtam a ... megfelelő hulladékgyűjtőbe. Na és narancssárga színben elég ritka CB 811-est hogyan értelmezi a kompozíción a szemlélő?

A tisztításra kiemelt EBL 21-es hang végerősítő cső foglalata mögött a szintén kioperált hibás pufferkondenzátor árván maradt rögzítő bilincse látszik, valamint a leszerelt skálaüveg alatt elhelyezkedő, hálózati kapcsolóval kombinált hangerő-szabályozó potenciométer egy rész is kivehető. Időnként szó szerint, mert a kapcsoló meghibásodik - ez átkötéssel ideiglenesen kiküszöbölhető - azonban a hangerő-szabályozó is érintkezési hibás lesz, ami erős recsegés formájában jelentkezik egy működő készüléknél. Viszont addig el kell jutni, hogy a készülék működjön és ez a hiba kiderüljön. Ez a Terta 325-ös pedig hát elég messze áll még attól. Farkába harapó kígyó esete, aki ezáltal amennyiben elfogyasztja saját magát, akkor vajon marad utána egy kígyónyi űr?

Az utolsó hápikacsás felvétel 2019 februárjából. Lesz még egy, de azon nem kacsa szerepel, aztán áttérek a júniusi telefonos sorozatra, megnézem, mi használható belőle. Az a gácsér nagyon jártatja a csőrét, észre teccettek venni? Máskor nincsen nyitva, esetleg még nyáron a 40 fokban. Tessék tehát jól odaképzelni a hápogást. Menni fog?

A szobai könyvespolcról septében lekapott és jól lefényképezett CB 35-ös készülék annyira nem tetszett a Kedves Vevőnek, de hát egyrészt ez érthető, elnézve alaposan a fotót, másrészt el kellett mégis indulni valahonnan. A hiba oka pedig az, hogy a kézibeszélő sokkal világosabb, semmi esetre sem egykorú tehát a készülékházzal. Ha ugyanis fény, napsütés éri őket, jó eséllyel együtt öregszenek meg, válik a felületük érdessé, fénytelenné és világosodik ki a fekete szín kissé sötétbarnává. Hacsak nem az van, hogy más gyártotta házat és más a kézibeszélőt. De ilyen mélyen nem megyek bele a telefon történetébe. A No. 055-ös házi leltári számot viselő készülék jól visszamegy a polcra, ahol eredetileg azt terveztem, hogy mini-kiállítást hozok létre, aztán a könyvek gyorsan kiszorították a tárcsás és kurblis telefonokat. Utólag annyira nem bánom, kíváncsi lettem volna, milyen rendszerességgel és örömmel végeztem volna a portörlést. De a kiállítás lehetőségéről nem mondtam le.

2017 Karácsonyán már az újfajta fényfüzér üzemelt a fenyőfán, bár ezen a fotón ez pont nem látszik annyira. Talán éppen azért, mert ezek a LED lámpák kevesebb fényt adnak. Az történt, hogy jóformán alig fényképeztem a fát, aztán februárben, mielőtt majdnem leszedtem, megjött a tél és ezáltal a kedvem is, hogy további felvételeket készítsek róla.

Ez a kép megint csak nem készülhetett volna el a Terta 325-ös összeszerelt állapotában. De természetesen más, korabeli rádió esetében sem. Ki kell venni hozzá a sasszit a házból és lebontani a skálaüveget. Nem beszélve a skálahúrozás leszedéséről, ami jelen álláspontom szerint Isten ellen való cselekedet. Célszerű tehát egy eleve szakadt, hiányzó húrozással bíró készüléken kezdeni a gyakorlást, hacsak nincsen egy ép húrozású példány, mely azonban oly bődületes mértékű hibával bír, amely nem tűr halasztást, azonnali beavatkozásra vár. Ilyen azonban még nem volt kicsiny praxisomban, marad tehát ez a rom, ahol a hengerő-szabályozó potenciométert, a kimenőtrafót, valamint a puffer kondenzátor leforrasztott vezetékeit előlről, a skálaüveg irányából látjuk, mint ahogyan összeszerelt rádiónál soha.

Ragyognak régi kacsák... ja nem, ez egy galamb. Egyik ügyfelemnél pihen hosszú évtizedek óta a falon egy kitömött vadkacsapár. Sokat vadászott a bácsi még fiatalabb korában, akkor lőtte őket. Szegények! Ez az utolsó felvételem 2019 februárjából, aztán jól belenézünk a júniusi telefonos sorozatba. Illetőleg augusztus végi képek jönnek, mint az eddigi utolsó alkalom, hogy az Ibolya-tónál jártam, de jelen álláspontom szerint két hét múlva megint megyek.

Állapotfelmérésre máris jelentkezik bolgár TM 50 B, No. 493, egyik utolsó beszerzésem gyakorlatilag hibátlan darabja. Történt, hogy felajánlották egy idős bácsi kicsiny gyűjteményét jelképes összegért költözés miatt. Miért kell ezért megválni tőle? Eleve, én el sem tudnék költözni, annyi telefonom és rádióm van... Feltűnően jó állapotú készülékeket tartalmazott a csomag, jó eséllyel mindegyik etalon lesz, vagyis megmarad kiállításra, bemutatóra. Tárcsás telefonnál ugye a szokásos felállás, hogy kell fekete és fehér NDK tárcsás, meg lengyel tárcsás. Ebből a kurblisból elég sok megmenekült az erős fény ádáz hatásától. Nem úgy az A típus, amely talán gyengébb minőség is volt, s persze régebbi. Azon a gumikábel is kirepedezik, ezen viszont jól ki tudom próbálni a bakelit ház polírozást. Elvégre ez is egy műanyag, ha a legelső és hőre keményedő, azaz lehet tolni neki, nem olvad meg a felülete, gépesíthető akár. De erről majd talán részletesebben szólok a CB 35-ösöknél.

Az időpont talán 1992 Karácsonya és ismét fekete-fehér film van a Praktica gépben, amit saját magam hívtam elő és készítettem róla papírképet. Megint csak a beüvegezett erkélyre kellett kirohanni fényképezni, ahol elég hideg volt. Nem annyira, mint a szabadban, de eléggé ahhoz, hogy fel kelljen öltözni. Viszont kellőképpen ahhoz, hogy a fenyőfa tovább tartson, mint bent, a lakásban. Nem a kályha közelében volt bent sem és szőnyegünk sem volt, a parkettáról pedig összesöpörte az ember a lepotyogott tűlevelet. Más kérdés, hogy aztán még a következő nyáron is jött elő belőle takarítás közben. Régi szép emlékek és itt egy nagy sóhaj!

A hálózati transzformátor lemezmagját összefogó fém pántok egyúttal a feszültségváltót is tartják a Terta 325-ösben. Mai fejjel furcsa, de az ötvenes években létezett még hazánkban 110 voltos, 125 voltos és 150 voltos villamos hálózat is, a váltót rugóerő ellenében kihúzva és másik állásba fordítva, majd visszatolva más menetszámú primer tekercs kapcsolódott a hálózati zsinórra. Igen ám, de ezen a vizsgált példányon a lemez forrfül éppen a 220 voltos állásról törött le. Jobb megoldás nem lévén egyenesbe fogom kötni majd, ha egyszer rászánom magamat, hogy beüzemeljem a készüléket. Nem szándékozom a jelenlegin kívül még más értékű energiaforrásról működtetni, nincs is rá lehetőségem.

Ilyen minőségű képet tud készíteni a feleségem a mobiltelefonjával.  Már júniusban járunk. Az a baj, hogy ha közelít a kacsák felé, romlik a kép minősége. Ez az én fényképezőgépemmel ennyire látványos formában nem szokott előfordulni. Márpedig a hápikhoz nem lehet közelebb lépni, mert elrepülnek, vagy beletotyognak a tóba. Nem baj, azért majd válogatok az anyagból a következő írásba, mely még nem tudom, miről fog szólni. Talán tényleg a CB 35-ösök felülvizsgálatáról, amibe belefér egy kis telefongyári rádió is.

Miért is vettem elő ezt a szürke színű CB 811-est? Na erre már nem jövök rá. Valami dereng, hogy átrendeztem egy polcot a kamrában és onnan bejött, mint aki már nem fért el. Egy ideig kerülgettem a szobában, közben jól lefotóztam, majd újfent tanakodóba estem, mi a fenétől lett zöld az ujjkorong fedele alatti papír széle. Sőt, az egész történet arról szól, hogy jóformán meg sem tudom különböztetni 811-esnél a fehéret, a vajszínűt és a szürkét, mivel alig van köztük különbség. Ezért aztán maradnak mindannyian, mivel kevés van belőlük.

Még régebbi felvételt mutatok a végén, körülbelül 1990, vagy 1991 Karácsonyán készült. Az erkély üvegezését azóta lebontották, a korlátot is kicserélték egy sokkal korszerűbb, ám kevésbé időtállóbb változatra és az ablak is új, jobban záródó lett. Még nem próbáltam ki, nem győződtem meg róla személyesen, de télen lényegesen kevesebbet kell fűteni, mióta külső falat is szigetelték. A fotó tehát megismételhetetlen. Viszont a régi öntöttvas oroszlánlábas tartóban most, 2020. január elején is itt áll még mögöttem e sorok írásakor a sajnos lassan kiszáradó idei karácsonyfa. Ha nem felejtem el, készítek még róla jól képeket.

Utolsó most már tényleg a mai sorban ez a kép a Terta 325-ös sasszi aljáról. Egyrészt azt akarom mutatni, hogy itt bizony egérke járt és megrágcsálta, például a hálózati zsinór műanyag barna bevezetőjét. Másrészt leszakadt a rövidhullámú sávnyújtó tekercsének kivezetése. Kérdés már csupán az, hogy honnan, mert a cérnavékony rézszál le is törött, szerencsére azonban nem tőből. Jelenleg talán könnyebben lennék, mert azóta már rendelkezem a készülék kinyomtatott kapcsolási rajzával, mely folyamatosan itt fekszik előttem, ha kell, ha nem. Időnként ránézek, ha eszembe jut valami, hogy az hogyan is van a gyakorlatban, mi egy adott alkatrész szerepe és értéke a készülékben. De amikor ez a kép most már helyesen mondva tavaly, 2019. tavaszán készült, legfeljebb a Kádár-könyvet tudtam volna jól elővenni. Ha jól tudom, végül egy másik 325-ösből sasoltam le az erkélyen, hova is van pontosan forrasztva ez a vékony szál. Ami ugye ráadásul zománcozott, tehát még kevésbé egyszerű visszaforrasztani, jóformán az alkalmazott forrasztóón, mint nagy bumszli súlya leszakítja, ha túl sokat találok belőle használni, jóllehet, csupán mikrogrammokról beszélünk. Ebbe még bele kell jönnöm, mint kiskutyának az ugatásba. Elbúcsúzom mára, folytatás és gyakorlás rövidesen!