Ezt az erős kezdést mindjárt magyaráznom kell. Bejön az ember vonattal Ausztriából, balra néz és ezt látja az egyik garázs hátuljára pingálva. Kérdés persze, az osztrák ember érti-e, illetve bármely egyén látja-e egyáltalán, ha a szerelvény itt még gyorsan halad. Én észrevettem és közlöm, minden politikai hovatartozás nélkül. Csináltam ilyet, mikor még otthon laktam. Fekete-fehér filmmel a gépben sétálni indultam. Furcsaságok, falfirkák 25 évvel ezelőtt is voltak. De mit takar a cím? Idei utolsó hosszabb szabadságom ideje alatt elővettem telefongyári rádióim jelentős részét és átvizsgáltam, javítottam, takarítottam, szóra bírtam őket. Namost szokás szerint ebben a cikkben ehhez képest még nem sok szó esik rádióról. Amiről írni akarok, az ezen anyag alkotása közben történik, képanyagban viszont még erősen az év elején tartok. Azért szerepelni fog rádió is, mert ahogy feljött a jó idő, egyből nekiálltam - igaz kezdetben csak bontani. A folytatásban talán jobban átveszik a szerepet a Terták, most azonban lássuk, miféle telefonok újultak meg és mentek el adott esetben új gazdáikhoz az év első negyedében! A kacsák játszanak persze ezen a meccsen is...

Ez úgy néz ki, mint egy telefon? Nem, ez olyan, mint egy asztali számítógép belseje. Emlékszem, valamelyik humorfesztiválon volt nyelvlecke-paródia, rövid mondatokat mondtak kérdezz-felek formájában. Ez ház? Igen, ez ház. Nem fáskamra? Nem, akkor nagyobb lenne. Ilyenek és hasonlók. A kedvencem az volt: Mit csinál most Általános Magyar János? Általános Magyar János most szorít. Mit szorít Általános Magyar János? A felesége nyakát! Na de történt, hogy még tavaly Karácsony előtt végleg elhalálozott az előző asztali gépem. Őt látjuk a felvételen. Azóta lett másik, ő pedig elment egy pc-guruhoz, aki hátha lát még benne fantáziát. Ilyen ez a szakma: van, amibe életet tudok lehelni, lásd vezetékes telefon, van, amibe most még csak szeretnék, mint a Terta rádiók és van, amivel nem tudok mit kezdeni.

Na ez már úgy néz ki, mint egy telefon. CB 667 No. 304 is alapos munka árán megújult és aztán jól el is ment új gazdájához. A problémát továbbra is a kiszáradó, széttörő műanyag zsinórbevetők, na meg az össze-vissza tekeredő, szétnyúló kézibeszélőzsinórok okozzák. Pontosabban a pótlásuk, mert ilyen aztán már a világon nincs. Ezen felül a 667-es készülékzsinórja hajlamos érdekes árnyalatokat produkálni ennyi idő távlatából. Ha nem dísztárgy lesz, hanem használati eszköz, akkor úgyis ki kell cserélni az újfajta RJ 11-esre. Viszont nem volt ám mindig ilyen szép a felvételen látható készülék. Először jön egy kacsa, aztán mutatom a szokásos életképet a konyhából!

Íme tehát a kacsa. Na de milyen kacsa ez? Eddig én ilyet nem láttam az Ibolya-tónál. Mint az utólag jól kiderült, ő egy fütyülőréce. Fotózáskor gondolkodtam rajta, melyik hülyegyerek szórakozik velem a közeli ház ablakából, aztán itthon megokosodtam, hogy az a fütyülés bizony a hápiból jött. Azazhogy ő nem hápog, hanem fütyül.

Tanácsolták a nálam tapasztaltabb rutinmókusok, hogy a műanyaghoz való polírozópasztás kezelést követően nem árt egy utolsó tisztítás. Tekintettel a paszta zsíros mivoltára. Ez nálam a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ebben az esetben nagy duzzogva bevállalom a mosogatást, melynek végén elmosom a készülékházat, s végül jól leengedem az ezek után már semmire sem jó mosogatóvizet. A gond akkor kezdődik, amikor eleve zsíros edényekkel indítok, mert abban a vízben aztán már nem lehet a tiszta házat még jobban összekenni zsírral. Most ha azt mondom, hogy nem nagyon fordul elő nálunk túlságosan zsíros edény, mert nem használunk zsírt a főzéshez, akkor megint egy kisebb társadalomnyi ember kapja fel a fejét írásomat olvasva.

Még mindig nem rádió, bár lassan, de biztosan közelítünk már hozzá témában és időben egyaránt. Történt, hogy idén (2019) februárban jól lefotóztam ezeket a műsoros videokazettákat, mint számomra szükségtelen holmit és meghirdettem. Nem mondom, hogy ezek az utolsó darabok, mert olyan, hogy ez a sok kacat elfogy nálam, talán majd úgy 2050 körül lesz. Akkor is úgy, hogy a hátramaradottak kib...nak utánam minden sz@rt a pi... , khm, pardon, szóval a piros fedelű szemétgyűjtőbe. Na akkor azon kell munkálni, hogy ez ne így legyen. Tehát kerülgetik, kerülgetik azt a hirdetést (mert látom ám), mint Mari néni Pista bácsi pénztárcáját a nyugdíj-prémium kifizetése után, de hogy megvegyék, na azt már nem! Pedig a hihetetlen órás visszatér... Ja bocsánat, óriás akart visszajönni, nem a finommechanikus kolléga.

Körülbelül az utolsó, általam felújított és ezt követően értékesített zöld színű CB 76-os készülék. No. 509, csak hogy rajtam kívül senki másnak semmit nem jelentő házi leltári számmal húzzam az olvasó idegszálait. Kézibeszélő-zsinórod is milyen? Reciprok, vagyis fordítva áttekert, mert eredetileg már kinyúlt, mint Józsi bácsi anyagi kerete a rezsicsökkentett közüzemi számlák befizetését követően. Persze, ilyen, hogy legvégső és soha többé nem lesz, nálam nemigen fordul elő, esetleg abban a szélsőséges esetben, ha egyetlen árva darab soha többé nem kerül elő hirdfetési oldalról, padlásról, vagy pincéből. Bár Isten óvjon az ázott pinceszökevénytől telefon és rádió esetében egyaránt. Zöldből maradt fekete és fehér NDK tárcsával, egyikük jó lenne saját színű zsinórokkal, valamint lengyel tárcsával. Ez három készülék, slussz-passz, vége. Ez a cél feketéből is, ahol is e sorok írásakor még 25 darab leledzik. Ne feledjük, 2019 novemberét vetjük billentyűzetre éppen, kettőt elteszünk kiállítani, kettőt éppen eladásra készítek elő, akkor is marad még 21. Az kártyában nyerő, de telefonban mindig sok nekem.

Na itt már lehetne hápogás, csakhogy hideg van és ilyen hidegben nincsen hápogás, csak gübörgés. Magyarul fázás, ha esetleg valaki nem értené ezt a sajátos szakkifejezést. Tulajdonképpen elvannak a képen látható hápik, csak elég visszafogottan és csendben csinálják a napi teendőiket. Most derül ki, mennyire rontotta el őket az ember, mert ha visz nekik kaját, azt folyamatosan kell tenni, máskülönben nem keresnek ünállóan maguknak. De sokkal jobb rájuk hagyni, mint leszoktatni őket róla, aztán meg visszaszoktatni az önállóságra. Arra néhány példány biztosan rámegy, aki pedig egyébként élhetne rendesen. Tényleg, meddig tart egy kacsa élete, ha nem viszi el betegség, vagy róka?

Ismét egy szép CB 667-es és ismét egy hálátlan fekete fotótéma műfénynél. Továbbá ismét egy kinyúlt kézibeszélő-zsinór. Pedig maga a telefon szép lett, csak ezt nem adja vissza a kép. Valamint megcsináltam, aztán jól elraktam és sem eladó, sem pedig kiállítási tárgy nem lett belőle. Akkor pedig mivégre dolgoztam?

Jellemző állapotú távbeszélőhálózat- elosztó szekrény (persze nem biztos, hogy így hívják, hogy ez a pontos és szakszerű megnevezése) a lakótelepen. Sosem voltam igazán hálózatszerelő, pontosabban csak olyan botcsinálta drótos, ha nagyon muszáj volt, egy vezetékszakadást ki tudtam egerészni a rendezőben, vagy egy új előfizetőt bekötni, de ennél komolyabban nem álltam neki a témának. Azt viszont látom, hogy ez a szekrény nem örvend túlságosan jó külső állapotnak. Magyarul az ajtaját legalább egyszer már jól lefeszegették, mely hibát próbáltak utána orvosolni ugyan, de már nem lett olyan, mint előtte volt, ennélfogva jó kis érintkezési hibák kezdenek előfordulni. Ezen pedig az sem segít, hogy szépen kidekorálták a szolgáltató emberei. Kívül szép, belül kukacos alma esete már megint. És én ennél a cégnél dolgoztam 9 évig. Akkor nem volt még internet, meg tévé szolgáltatásuk, csak telefon, az is analóg formában, két szál vezetéken.

Ez a szegény sorsüldözött CB 667-es piros telefonkészülék rendesen küzd a túlélésért. Úgy érkezett eleve, hogy csak egy ház tárcsával és meglehetősen piszkosan. Nosza kerítettem neki alaplemezt panellal és csengővel, utána már mindössze csak kézibeszélőt és zsinórokat kellett varázsolnom - hogy miért nem vagyok így sosem a pénzzel, találnék állandóan másikat valahol, esküszöm, naponta túrnám szét érte a régen emlegetett lakótelepi mini-raktáramat. Erre mi történik? A széppé varázsolt tárcsa nem jó, mert az úgynevezett szaggatókerék nem megy alapállásba lefutáskor. Ismételt cserét követően a második tárcsa jel-szünet aránya nem jó, röviden Zimbabwe jelentkezik Pilisvörösvár helyett híváskor. Aztán meg törött az ujjkorong alatti vékony műanyag betét és még sorolhatnám. Persze ezen hibák egy része javítható, csak meg kellene tanulni szétszedni, kitakarítani, beállítani és összerakni. Szégyen és gyalázat, de ezt az iskola óta nem csináltam. A munkahelyen már csupán cseréltük, később vissza se adtuk a 667-est, hanem ment a selejtbe és kapott helyette az ügyfél újabbat. Itthon pedig mindig csak tüzet oltok, ahelyett, hogy nem létező hosszú téli estéken nekiállnék számtárcsát javítani. Akárcsak a skálahúrozás esete. Tényleg, hol vannak a címben ígért rádiók?

Ezek nem rádiók. Ha a Kossuth adón hápogás szól, vagy a képen látható madarak elkezdenek híreket és időjárásjelentést mondani, persze gyanakodni kezdek. Akkor a fütyülőréce hangja valójában vételi zavarnak is minősíthető? Nem, most adásszünet van, ezek a kacsák csendben nézelődnek, vagy lábon állva szundikálnak.

Na, ez már úgy néz ki, mint egy rádió! Csak éppen egy kissé mintha darabos lenne, nem? Mellékszereplő az öreg szemüvegem, abban mégse tudok jól fotografálni, hát letettem. Kénytelen voltam a képek időrendjét felrúgva előre tekinteni, persze nem sokkal, csak hogy tartsam magam a címhez. De akkor se stimmel, hogy ott életről van szó, itt pedig egy élettelen tárgy szétszedett darabjai láthatók! Tessék rám figyelni, magyarázom. Szóval az úgy volt, hogy jelen esetben előbb bontanom, rombolnom kellett, hogy aztán építhessek. Birtokomba került egy igencsak rossz külső állapotú Terta 325-ös, munkatársamat idézve tüzifa kávával, meg néhány szétbarmolt belső alkatrésszel, de erről esett már szó, úgy hiszem. Kéretik jól visszalapozni a könyvben! Őt majd én belezem ki hamarosan. Ugyanakkor gyűjtőtárs szétszedett egy másik T 325-öst, merthogy őneki pedig abból mindösszesen a loktál csőfoglalatok kellenek más egyéb célra. Mondtam, szemétre ne dobja már a maradékot, inkább elmegyek érte. Annak egy részét látjuk a képen. Én pedig jól kiagyaltam álmatlan éjszakákon át, hogy a kettőből igenis építek egyet. Például ezt a történetet fogom jól körbejárni, aztán futnak még más rádiók, kurblis és egyéb telefonok, naná, hogy a kacsák és a nyári képanyaghoz érkezvén belép egy új állandó vendég is. Hogy ki ő, maradjon meglepetés!

Következzen a februárban még aránylag jó állapotban talpával együtt kib... khm, bocsánat, szóval tartójával egyetemben a lakótelepi lakás ablakán kiröptetett, nemes egyszerűséggel kisuhintott karácsonyfa fényképe. Ezt valószínűleg így, ebben az állapotban vásárolták, a kereskedő építette rá két darab deszkából. Nem baj, ha a családfő kétbalkezes, nem kell szemetelni a farigcsálással a félhomályos pincében, stb. Elmúlnak az ünnepek és egy az egyben ki lehet vágni az utcára, csak az a furcsa, hogy ezek a vágott fenyők a lakótelepen ennyi idő alatt ki szoktak száradni és kopaszok lesznek, miután az összes tűlevél lehull róluk. Ez pedig szemlátomást jó állapotú. Mondjuk mi is a beüvegezett erkélyen állítottuk fel a fát jópár éven keresztül. Egyrészt nem foglalta a helyet a lakásban, másrészt nem szemetelte tele.

Most mit írjak a kétszáznyolcvan harmadik ugyanolyan fekete CB 76-osomról? Egyrészt azt, hogy nincsen annyi, csak harminc volt, mikor ez a kép készült, s azóta öttel kevesebb lett, amiből lejön még négy, mert azokat is elviszik rövidesen. Másrészt azt tudom elmondani, hogy ő is jól megszépült, felkerült a ... gazdaságos hirdetési felületre és el is kelt, ment az új gazdájához. Belőlük is csupán három marad, a szokásos fekete és fehér NDK tárcsával és ... ki nem találod: lengyel tárcsával! Ugye itt a saját színű zsinórjaival nevű változat nem rúg labdába.

Újabb kacsafotó a hidegben didergő tollasokról. Egyesek persze képesek még ilyenkor is úszkálni, de ez valójában érthető, mivel ott hátul, a kiömlőnél valamivel melegebb a víz, hiszen be sem fagyott és ezt ők is tudják.

Nem állítom, hogy ebből a bontott rádióból, illetve az ő alkatrészeiből, azok ismertetéséből fog állni a mai írás, de azért jó alaposan megnézzük, mit tartalmaz a doboz, amit elhoztam a gyűjtőtárs bácsitól. Csupa hasznos alkatrész, közte számos olyan, ami az elbontani tervezett rádiómból máris hiányzik. Kimenőtrafóra, illetve a bakelit tárcsára eddig még nem volt szükség, mint ahogyan a középfrekvenciás trafó-serlegekre sem, de közel nem próbáltam még ki azösszes Terta 325-ösömet, melyeket először ki kell takarítani és javítani a szemmel látható hibákat. Ilyenek többek között az elöregedett, töredezett szigetelésű, vagy leszakadt vezetékek, a kipukkadt, felrobbant kondenzátorok, stb. A kettősforgó, a hullámváltó kapcsológombja alatti bakelit tárcsa, illetve maga hullámváltó nagyfrekvenciás alkatrészeket tartalmazó forgótárcsája viszont kell abba a bizonyos készülékbe, amit össze akarok építeni. A potenciométerek is beépülnek recsegő-ropogó társaik helyére, igaz, őket megint egy másik 325-ösbe szánom. Kellett nekem ennyi telefongyárit beszereznem, de hát mindamellett, hogy kezdem beismerni, kissé túlvásároltam magamat belőlük, ezt a dolgot egyáltalán nem bánom. Tervezek még egy készüléket elbontani, annak szintén ramaty külső állapota miatt. Szóval lesz ez még bőven téma, mely cikkhalmazok sorozatán, éveken keresztül ível át.

További műsoros videokazetták, melyek a meghirdetésük óta, vagyis idén februártól számítva a kutyának sem kellettek. Pedig az alsó két csomag, mely három-három kazettát tartalmaz, még ki sem volt bontva a fóliából, tehát egyszer sem játszotta le senki. Jó, lehet, ezt nem írtam bele a hirdetésbe, de nem is növelné az eladás valószínűségét, ha utólag megtenném. Azért lehet, hogy pótolni fogom, hátha mégis. Számottevő helyet nem foglal, ha elmegy, nem tudok oda pakolni sem telefont, sem rádiót. Mostanában ez a mérce nálam, ha felesleges valami, azt nézem, mit költöztethetek be helyette az erkélyről, ahol télen a hideg, nyáron a meleg nem tesz jót az ott tárolt dolgoknak és akkor a beköltöző bogarakról nem esett szó. Ja de!

Valamint az is idén tavasszal történt, hogy nekiálltam randbetenni a piros CB 76-osaimat. Ennek oka pediglen egy kedves érdeklődő által megvásárolni kívánt egy, vagy két készülék, na de nem ám csak úgy, előrángatva sufniból és gyorsan becsomagolva, nem, nem! Jól rendbe kellett ám tenni, s az egyikre ilyen tárcsa, a másikra meg olyan. Így történt, hogy van egy rakat fotóm, mikor a készüléken szerdán fekete tárcsa van, szombaton meg már fehér és fordítva. Aki ezt olvasván elkazd aggódni, hogy most napokon keresztül piros telefonokat lesz kénytelen szemlélni, azt megnyugtatom, át fogom ugrani ezt a témát rövidesen, már csak azért is, hogy haladjak kifelé a novemberben még februári fotókat mutatok című rengetegből. Máris jön tehát egy kacsa!

- Hápogi, meg kellene nősülnöd! - Nem, nem, nem!!! Namármost, aki tudja, honnan idéztem ezt a rövid párbeszédet, annak nem tudok adni sajnos semmilyen ajándékot, bár ha eljön érte, végül is kaphat egy szép CB 76-ost, vagy Terta 325-ös rádiót kedvezményes áron. A képen látható kacsáknak viszont eszük ágában sincsen nősülni a februári hidegben, örülnek, ha a jeges vízben bírnak valahogyan kacsázni. Persze egy hónap múlva, a jó idővel azonnal kezdetét veszi a párzási időszak, hiszen mire megint ilyen hideg lesz, a kicsiknek ki kell kelni és megerősödni. Még én csodálkozok, hogyan repül az idő és miért telik el egy év olyan gyorsan?!

Terta 325-ös bontódik. Vagyis bomlik. Végre. Olyan értelemben, hogy eddig többször elővettem, jól bemutattam ezt a romos készüléket (közben képzeletben jól bemutattam annak, aki ezt tette vele) és maradt minden eredetiben, ahogyan hozzám került. Most viszont megfogtam a házat és kivágtam a pi... khm, bocsánat, szóval a pincébe, hogy majd eltüzelem. Maradt a sasszi, ahogyan még nem láttuk, felülről. Ki kell ahhoz venni a házból, hogy ez a kép elkészülhessen, tessenek elhinni. Mint szabadon lévő belső egységet, persze először alaposan körbefotóztam. Utána ki kell cserélni a szétberhelt kettős forgót, a szétbarmolt hullámváltót, a mint utólag kiderült, felerészben zárlatos pufferkondenzátort és persze kitakarítani a port és koszt, javítani a látható hibákat, pótolni a kiégett skálaizzókat, gyakorolni a skálahúrozást, ha már van egy szabad sasszim, átszerelni keretével együtt a hangszórót a másik házba, beépíteni a sasszit és óvatosan bekapcsolni a készüléket.

Asszony pajtás ...-dik születésnapja. Úgyis látszik a képen, felesleges kipontoznom a szám helyét. De ha nem hívtam volna fel rá direkt a figyelmet, néhányan nem vették volna észre. Na mindegy. De hol az ünneplő, éljenző tömeg? Jó, azt a pókhálót leszedhettem volna a falról, mielőtt ünneplünk. De most akkor takarítunk, vagy tortát eszünk? Már megint elszóltam magamat, ez egy ilyen nap.

Szép állapotban megmaradt későbbi gyártású vajszínű CB 76-os lengyel tárcsával. Csak az a kinyúlt fekete kézibeszélő-zsinór, csak azt tudnám feledni! Ember, gondolkodj és használd a régi cselt! Mármint, hogy tekerjem fel fordítva? Próba szerencse, néha bejön, néha nem. Most sem lett egészen jó, de fontosabb volt a ház szép állapota, így aztán jól el is ment a készülék az új gazdájához.

Nem szeretnék kacsa lenni. Erre a korszakalkotó elhatározásra jutottam. Télen naphosszat fagyoskodhatok a jégen, nyáron... Se egy rádió, se egy telefon... Lehet, valamelyik előző életemben voltam már és egyik következőben is lehetek még, csakhogy egyik jelenlegiben sem emlékszem az elmúltra. Talán nem is baj ez.

Ebből a szögből se lehetett volna fényképet készíteni a sassziról úgy, hogy az bent van a készülékházban. Természetesen nem arról szól a történet, hogy 4 képenként elismétlem ezt a szöveget, mindig más beállításból mutatva a rádió belsejét. Ettől még nem fog egy készülék életre kelni. Itt még nem tudtam, mi baja van a pufferkondenzátornak, hogy annak egyik felét azzal az ősöreg, ámde még mindig jobb állapotú darabbal pótolták. Skálahúrzsinórunk sincsen, mint arról a kis üres tárcsa jól árulkodik. Majd ezen fogom gyakorolni a húrozást, lesasoltam, hogy előbb az állomáskereső-kettős forgó összeköttetést kell helyrehozni, azután az állomáskereső-skálamutató következik, végül pedig a rövidhullámú sávnyújtó. A háttérben lapuló szakadt LB 37-es fog még szerepelni.

Máris megjöttek a vendégek, akik jól fel fogják falni a süteményt. Olivér továbbra sem szereti, ha fényképezem, én pedig nem tudok egyszerre a fényképezőgép mögött és előtt is lenni. Jó, tudom, erre találták ki az állványt és az időzítőt, ráadásul mindkettővel rendelkezem is. Az állvány egészen közel is van, a hátsó szoba végében lévő beépített szekrény mélyén hever. Nem is szoktam használni, keresek egy megfelelően egyenes felületet, beállítom az időzítőt, aztán skera. Ezúttal viszont nem ez történt.

Elővettem kevés szürke színű CB 76-osaim egyikét és eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha visszacserélném a fekete kézibeszélőt eredeti színűre. Ennek érdekében kerestem is egyet, érdekes módon ilyenem van. Rápróbáltam, mire rájöttem, amennyire nem látszott a ház besárgulása a fekete nyél mellett, annyira feltűnő lesz egy viszonylag jó állapotú, jó eséllyel sosem használt, tartalék-alkatrész raktárban való hempergése közepette kissé összekarcolódott másik kézibeszélő ráhelyezését követően. Ha ez még nem lenne elég, hogy erősen gondolkodóba essek, ott van ráadásnak a 667-esből átépített fekete készülékzsinór, aki pedig nincsen bekötve. Végül aztán üzemképessé tettem a telefont, de maradt a fekete kézibeszélő és így került a megőrzendő darabok listájára. Furcsa, de a későbbi időkben lengyel tárcsával készürke CB 76-ossal még nem találkoztam. Lehet, hogy nem is volt ilyen? Egy szürke és egy fekete zsinórosat, egy fekete és egy fehér NDK tárcsásat lenne jó összeszedni belőle, felesleges darab nem fog maradni.

Elkezdtem játszani idén februárban a fény-árnyék, jég és víz átmenetével, kacsákkal jól meghintve. A vízen tükröződő háttérből az alábbi eredmény született. Egyúttal meglett a legalább egy állókép ebbe az anyagba is. Ami persze nem zárja ki, hogy nem lesz több. Majd kiderül.

Meg is számol Mehemed háromféle tehenet... ja nem, szóval meg is számolok én jól ötféle Terta 325-öst. Mert készült ugye a jó öreg EM 4-es hangolásjelző csővel, aztán volt EM 80-assal is. Létezett varázsszem nélküli hálózati készülék, de olyan volt a felesleges fogyasztás elkerülése érdekében a B jelű telepes és végül ne feledkezzünk meg a H jelű halászsávos készülékről se. A képen a második, EM 80-assal szerelt változat szerepel, ezt onnan tudjuk, hogy nincsen lyuk a skálaüveg mögötti lemezen. Merthogy a cső ebben az esetben fent volt a hangszóró keretén. Csakhogy menet közben jelentkezett a probléma, miszerint a munkatársam által elbontott 325-ös EM 4-es változat volt, az általam elbontott pedig EM 80-as. Namost nekem ebből a kettőből kell egy működőt összeraknom és nem tudom, van-e különbség a kétféle hangolásjelző bekötése között, mert rajzot azt csak EM 4-essel láttam. Hiába, így jár az a kezdő - én - aki most akar életet lehelni régi telefongyári rádiókba.

Asszony pajtás névnapi sárga tulipánja. A növény fajtáját gondolom, mindenki felismerte, azt, hogy milyen színű, annak felismerésében nem teljesen bizonyos olvasóim kedvéért írtam le. Nem egy tartós virág, egy hónap alatt elnyílik, főleg itt a meleg szobában elég hamar ledobja a virág után a leveleit is. Egyrészről át kellene tennem nagyobb edénybe, több földdel, másrészt kora télen megint elővenni, hogy tavasszal már hajtson ezerrel. Jövőre kiderül, mennyire lett sikeres az itt vázolt partizán-akció.

Ha a korábban látott zöld CB 76-os volt az utolsó, akkor következzen az utolsó utáni utolsó zöld CB 76-os készülék! Miért nem vagyok én így a pénzzel például, azt nem is értem. Abból milyen jó lenne mindig egy következő utolsót találni, aztán megint egyet és így tovább. De azért az sem rossz, hogy újabb és újabb zöld telefonok jönnek elő. Félek, nem tart örökké a folyamat, éppen ezért gyorsan abba is hagytam, hogy meghirdessem a jól felújított készülékeket. Pedig nagy a kísértés, mert már többen keresték rajtam. De a szokásos mennyiséget el akarom tenni bemutató célokra. Tehát négy darabnak maradnia kell és nincs is belőle ennél több. Azt pedig nem merem bevállalni, már csupán anyagiak miatt sem, hogy elpasszoljam az összeset, aztán keressek helyettük másikat, melyeket szintén kitűnően felújítva adjak tovább. Bizonytalan a beszerzés folyamatossága, vagy lenne utánpótlás, vagy nem és az sem mindegy, mibe kerül, illetve a rendbetételt követően megtérül-e a ráfordított idő és pénz.

Az előbbi állítás a kacsákra nem feltétlenül érvényes. Minden évben van párzási és költési időszak, melynek következtében folyamatos az utánpótlás hápogóból. További kísérlet arra vonatkozólag, milyen mértékben tükröződik vissza a háttér a felvételen, miközben a fotós maga is kezd odafagyni a csendben fázó csőrösök mellé.

Sokadszor szerepelnek a szétbarmolt nagyfrekvenciás tekercsek a hullámváltóban, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, mit nem szabad tenni egy telefongyári rádióval. Meg persze bármelyik másikkal sem. Legyen tehát ez megint elrettentő példa, aki ilyet tesz, azt a rokon rádió-társadalom egy emberként toloncolja ki örökre az univerzumból! Sújtsa őt naprendszerünk minden tagjának megvetése és haragja, csecsemőtől az aggastyánig! Járjon úgy, mint a zoknim feje: lyukadjon ki! Álljon meg a szeme, mint a cethalnak! Miket szokott még mondani boldogult apósom, nem jut az eszembe... Egyébként éppen ennek az egységnek a cseréje a soron következő művelet, melyet végre kellene hajtanom. Keresek helyet bent a lakásban és behozom a hidegből a készülék alkatrészeit, mert a röpködő mínuszok nem tesznek jót, például a hangszóró ragasztott részeinek.

Mindkettő ragasztással ideiglenesen javított, ámde alapjában véve repedt, törött kézibeszélő és mint ilyen, végül cserére szorul. Nagyon kevés alkatrészt dobok ki a régi telefonokból, de a képen látható darabok ezen ritka esetet jelentik. Pedig a zöld kézibeszélő ráadásul még hiánycikk is nálam, de nincs mese, ami javíthatatlan, az kuka. Ilyet pedig még én sem vállalok, hogy kifaragjam egy darabból. Marad tehát az, hogy más színű kézibeszélőt kell tennem a zöld telefonra. Pirosat még találtam, de az meg nem megy a zöld házhoz. Ahhoz a fehér és a fekete használható.

Nem emlékszem rá, hogy valaki ilyet kért volna tőlem, akkor pedig mégis mi a fészkes fenének vettem elő ezt a CB 811-es készüléket? Ez van mindig, ha elkészítem a képet tavasszal és tanakodok a témaválasztás okán akkor, amikor mindjárt megérkezik a Mikulás. Biztosan nem tartottam tömeges átvizsgálást és felújítást, esetleg még egy szürke szerepel az abban az időben fotózott telefonok között. Akkor mégis minek? Nem tudja a kedves olvasó sem, hiába tenném fel a kérdést. A sokkal később megrendezett bemutatóm miatt sem kezdtem el még az anyag összekészítését, abban biztos vagyok. Nem arról vagyok én híres, hogy időben nekiálljak, inkább mindig az utolsó pillanatban kapkodok!

Még egy írásra elegendő kacsa van készleten a februárban általam készített anyagból, aztán a nyár elejei jön, amit viszont nem én fényképeztem, hanem a nejem készítette telefonnal. Mármint kamerás mobillal. A következő cikkem telefonokról fog szólni, elképzelhető, hogy csak és kizárólag, ezt még nem tudom pontosan e sorok írásakor. Habár van még egy kevés rádió is, utána viszont egészen őszig hosszabb szünet, mert csak most, október-november környékén vettem elő ismét a témát. Nyáron túl meleg, télen túl hideg van, mind a garázsban, mind pedig az erkélyen, marad a tavasz, meg az ősz. De most decembert írunk, mindjárt Karácsony ismét, jön a bontott 325-ös és mára búcsúzom.

A 325-ös sasszija hátulról nézve jobbról. Az úgynevezett anódpótló, melyet ma már talán inkább tápegységnek mondanánk. Az ötvenes évek tömegtermelése a laza papírszigetelésű, vastag acélhuzallal összefogatott lemezmagos hálózati transzformátor, a felső pánt egyúttal az egyutas egyenirányító AZ 1-es elektroncső kosaras foglalatát is tartja, a szekunder oldali kivezetések tögtön oda vannak forrasztva. A lemezmag-köteg másik oldalán pedig a feszültségváltó található, mai szemmel nézve már hasznavehetetlen egység, de amikor ez a rádió készült, volt még olyan, hogy 110 voltos villamos hálózat. Amatőrségem bizonyítékaként a szétforrasztás előtt ráírtam a képen jobbra lent látható kimenő trafóra, hogy melyik szál vezeték megy a hangszóró alsó és felső kivezetésére, mert nem tudtam, hogy polaritás-független-e a bekötés, vagy sem. Na ennyit mára a tudományomról, folytatás hamarosan. Lesz-e benne már karácsonyfa? Jó kérdés!