Ismét csak egy rövid történet, amely nem kíséri végig az egész anyagot, csupán az első oldalon szerepel: egy ügyfelem tojáskeltető gépet rendelt, de nem volt otthon, mikor a postakocsi kivitte, ezért a hivatalban tette le a munkatársam. Főnökasszonyom kapott az alkalmon és a címben szereplő sajátos kifejezéssel illette a küldeményt. A képen szereplő kislány viszont  nem ilyen szerkezettel készült, hanem a hagyományos módon. Mint ahogyan a jól sikerült felvétel is, nem használtam semmi segédeszközt, csak úgy kézből lőttem, kihasználva persze, hogy a hápi közel engedett magához. A tavalyi ősz utolsó duck-spotting felvétele után megnézzük, mi készült el decemberben és idén januárban, illetve betekintünk a februári fagyos megfigyelés képeibe. Itt jelzem, hogy megvannak a júniusi mobilos képek is időközben, egész jók lettek, utána azok jönnek. Ugyanitt CB 76-os telefonkészülék eladó! Felszálló? Nincs?

Az előző írásom ezzel a telefonnal ért véget, ahogyan az ágyon szanaszét hevert szétszedve. Nos, ilyen szép készüléket sikerült alkotnom belőle, leszámítva persze a kinyúlt kézibeszélőzsinórt. Erre még nem találtam megoldást. Pár darab használatlan eredeti talán még van valahol, egyébként csak feketét tudnék tenni rá. De az meg már nem eredeti. Erre még talán elmegy, már ameddig az is tartani fog, de hogyan néz már ki mondjuk a fémházas kurblis, harmincas-évekbeli készüléken? CB 667 No. 423 jól elkészült és azóta már új gazdájánál díszíti a szobát, avagy csörömpöl vidáman és önfeledten.

Újabb fekete CB 76-os a rengetegből: No. 505. Hogy elkezdtem felírni a saját házi leltári számokat, figyeled? Nem tart ám ez örökké és továbbra sem érdekli a kutyát sem, éppen melyik készülékemet tettem rendbe. Már amelyiket lehet, azt. Van még belőle bőven, télen azzal fogok ténykedni. Egyébként ezt a példányt is eladtam. Azonban még mindig van. Maradt szép, ami nem eladó, lesz szép, ami eladó és marad a csúnya.

Említettem, hogy ő is fog még szerepelni: CB 76 No. 060 ilyen szép lett, tessék nézni. Meglepő, hogy ő is elkelt a tavaly téli szezonban? Pirosból nem is nagyon maradt felesleges. Mondjuk zöldből, sárgából, narancssárgából se.

Ő viszont nem elvitelre lesz. CB 667 No. 124 a felújítását követően megmarad kiállítási, bemutató célokra. Nagyon kevés maradt belőle és még ez a példány is kissé besárgult. De nem tudok kimenni már a raktárba új házért, mint ahogyan ezt jól megbeszéltük korábban.

Az a helyzet, hogy most egy jó darabig csak telefonok és kacsák szerepelnek, mégpedig olyan felbontásban, hogy a készülékek tavaly novembertől, a hápik pedig idén februártól folyamatosan. Közben persze akad némi család és néhány érdekesség is. Itt nagyon hideg volt, csőrös barátaink a félig befagyott Ibolya-tavon teleltek.

Ez úgy néz ki, mint egy telefon? Nem, ez úgy néz ki, mint sok videokazetta. Vagy legalább is annak van álcázva... Tavaly Karácsony előtt a maradék kupacot is jól belegyömöszöltem erre alkalmas dobozba és elküldtem leendő gazdájának. Ezáltal elfogyott a feleslegesnél is több, évek óta nem használt készlet. Most már csak a felesleges van, az, amit még papíron használunk, valójában azonban ez se lesz már soha lejátszva, nemhogy még vegyek is fel rá filmet. Egyszer rá kellene szánnom magamat és átválogatni, meghirdetni ezt is.

Már megint egy fekete? A 168-as számú CB 76-osomat is jól felújítottam, viszont ezt még nem adtam el. Mondjuk most nem tudom, hogy akartam-e, vagy sem. Lehet, hogy éppen jelenleg hirdetem. Valaki esetleg nem szeretné elvinni? Mindjárt itt a Jézuska... Persze szokatlan, máshol nem kapható ajándékot születésnapra, névnapra is lehet venni.

Mondtam, hogy lesz még egy fotó a felújítás utáni CB 76 No. 445-ösről. Tessék! Ha nem lenne az a repedt tárcsafedél, még azt mondanám, hogy kiállítási tárgy ő is.

Társa, CB 76 No. 447 is ilyen szép lett, kivéve azonban az ujjkorong alatti papírt, ő ugyanis nem jól megázott és csúnya lett. Mint az a nő, aki jelenleg még szép... Na ilyet aztán nem lehetett találni a tartalék-alkatrész raktárban. Mármint papírt. Jobb ötlet nem lévén fénymásolni szoktuk, egy jó állapotú darab sokszorosításával, lásd postás kézműves szakkör. Mármint hogy éles ollóval szépen ki kellett vágni, vagy csúnyán az ablakon. Vízvágó olló nem játszik! Ehhez mindössze egy szkennerre és egy nyomtatóra lenne szükség itthon, de sajnos jelenleg egyikkel sem rendelkezem. Illetve szkennerrel igen, de kicsit régi és az új asztali gépem új operációs rendszere már nem támogatja a hozzá való programot. Most emiatt dobjam el az egyébként üzemképes eszközt?

A kacsák továbbra is intenzíven gübörögnek a jégen ezen az idén februári felvételen. Én is erőteljesen gondolkodom, hogy mit tudnék majd még írni a többi képhez, számos, hasonló témájú felvételt készítettem ugyanis akkor ott. Az a helyzet, hogy régóta nem mentem már haza télen. Bár annyira nem, mert most eszembe jutott, hogy legutóbb 2017 decemberében mentem kocsival. Emlékszem rá, megjegyeztem, mert esett a hó két héttel Karácsony előtt és akkor vettem meg az első telefongyári rádiómat, természetesen egy Terta 325-öst. Semmi köze az itt látható hápikhoz, de fog ő még szintén szerepelni, mert nagyon reklámozta a Csóka Gyuri bácsi fia, hogy szépen szól a Kossuth rádió, ehhez képest pedig nagyon nem szólt.

Nagyon mennek a ritkább színű régi telefonkészülékek, úgymint sárga, zöld és most már a piros is idetartozik. Végül nem marad belőle tartalék készletem. Pedig a szokásos NDK és lengyel tárcsás változatot mindenképpen szeretném megtartani. Viszont van egy sajátos vasúti tárcsás változat is, azon nem lehet nullás számjegyet tárcsázni. Majd jól bemutatom azt is, bár egy fotóról különösebb érdekesség nem derül ki. Minden esetre a képen látható szép példány hamar elment új gazdájához. Ha így megy, valamit ki kell találnom a mélyebb karcolásokkal ellátott, csúnyább telefonokra is, hogy azok szintén ragyogó és eladható állapotba kerüljenek.

CB 667-es ilyen szemtelenül szép állapotban? Ráadásul még fehér színű alaplemezzel? Tulajdonképpen csak a feketéhez nem illik, a többihez nagyjából jó. De mi a helyzet a szürkével? Ritka darab, most éppen sikerült egyet szereznem - nem mértem még fel állapotát, de nem lepődöm meg, ha kiderül, az is besárgult. Viszont ha nem, gyorsan beteszem valami fénymentes helyre. Na de ez a zöld telefon is jól elkelt a ... gazdaságos piactéren. Jöhet a következő felújítás hamarosan, ha megint bekényszerül az ember a hideg elől a jó meleg és csendes szobába! Na ez az, ami nincs...

Ilyen fénykép készül a kicsi családomról decemberben hétköznap este 8 órakor. Látszik a fáradtság és valamennyire az egyetlen nagypapa nemrég történt elvesztése is. A másikat, boldogult jóatyámat nem ismerhették, a most eltávozottal sem volt túlságosan közeli a kapcsolatuk és ezt, bármilyen furcsán hangzik, így utólag annyira nem bántuk, mert így könnyebben viselték elmenetelét.

Egynémely másik CB 667-esnek az ő csengőhiányát ennek a semmiről sem tehető ártatlan hibridnek a könyörtelen legyilkolásával enyhítettem. Nem volt szép tőlem. Nehezen elképzelhetőnek tartom, de nem teljesen lehetetlennek, hogy nem volt kéznél másik csengő. Pedig van belőle néhány tartalékom. Sőt, még az ide teljesen csereszabatos piezo-csipogót is megvettem, hogy jusson mindenhova. De vajon mi lehetett a tervem ezzel a hibriddel? Ki kellett, hogy találjak valamit, csak úgy nem szoktam az első, utamba eső telefont ok nélkül szétkapni. Bezzeg, ha felírtam volna a számát a kép nevéhez... De pont most nem tettem meg, amikor szükség lenne rá. Lehet, hogy ennek a darabjai hemperegnek vagy fél éve az asztalom körül? Jó munkához idő kell, a pocsékhoz meg...

Hova lett a víz és mi ez a kemény vacak a helyén? Sajnos nem az én gondolatom volt, hanem elloptam. Ráadásul még nem is helyénvaló, mert a kacsa nem csak egy évet él, az idősebbek tehát találkozhattak már a jéggel. Mindenképpen kellően ügyetlenül botorkálnak rajta, viszont egész jól bírják a hideget, főleg, ha a hülye városlakó nem eteti őket mindenféle kenyérrel.

Aki csak most kapcsolódik be az anyagom tanulmányozásába, joggal hiheti azt, hogy csak piros telefonkészülékem van. Az igazság azonban az, hogy akkor, tavaly decemberben egyféle revíziót tartottam. Felmerült az igény, hogy esetleg többen többet is átvennének, ezért gyorsan előkaptam minden hadrafogható piros 76-osomat és jól elkezdtem rendbetenni őket. Szép látvány lehetett, amint az ünnepek előtt néhány nappal szanaszét hevertek a készülékek a nagyszobában, ahol elvileg rendet kellett volna rakni, mert mindjárt érkezik a Jézuska. Sikerült viszont egy szép sort alkotnom a lehetséges változatokból, a korábban említett vasúti készülék nem is volt benne. Következzen a kép arról, milyen összeállítást kellene meghagynom magamnak minden színből egy típuson belül és azt elkülönítve tárolni, hogy ebből válogatok majd egy esetleges bemutatóra, kiállításra, a többi viszont eladó holmi, vagy tartalék alkatrész.

Ezt a négyféle változatot tudnám és kellene is előállítani a CB 76-os készülékből: saját színű zsinórjaival, mint a CB 667-es esetében,  továbbá fekete zsinórokkal, valamint fekete és fehér NDK számtárcsával, végül pedig lengyel számtárcsával. De a fekete csak saját színű zsinórjaival szerepelhet, a szürkéről nem tudom, hogy lengyel tárcsával készült volna, a narancssárgához és a sárgához pedig nem készült saját színű zsinór, csak fekete. Tehát még a vajszínű és a zöld tud ilyen négydarabos készletet alkotni. Utóbbi nagyjából ki is meríti a képességeimet, tehát nem marad belőle felesleges példány. Ugyanez a helyzet a sárgával és narancssárgával is. Hacsak nem találok belőlük elfogadható állapotú példányt valós áron. Namármost ezt a mátrixot le kellene rajzolnom és megvan a tervem készülék-felújításhoz a téli időszakra.

Ez a készlet ment el tavaly Karácsony előtt utolsóként ajándékba: felújított és pulse to tone adapterrel jól felszerelt CB 667-es készülék, átalakítós régi aljzat és 20 méter hosszú RJ 11-es zsinór. Ez volt a vevő kérése az ünnepekre és biztosítom a kedves olvasót, időben odaért a csomag, volt nagy boldogság 24.-én este. Ezzel véget ért a készülődés időszaka, ami nem lett meg, majd meglesz jövőre, jöhet tehát a Jézuska!

Mennyből az angyal eljött hozzátok... ja nem, én vagyok a képen a gyerkőceimmel, amint éppen a kínai műanyag fenyőfát rakjuk össze 24.-én délután. Tehát tavaly sem öltünk le egy igazi tűlevelűt csak azért, hogy bevonszoljuk a nagyszobába a fűtőtest mellé és ott majd jól ledobja a leveleit két hét alatt. Az megvan, hogy idén még áprilisban is dobtak ki karácsonyfát a lakóhelyemen? Sajnos nekem se, mert nem fényképeztem le - meg különben is, mivel bizonyítom, hogy akkor készült a kép? Esetleg azzal, hogy rügyeznek már a fák és csicseregnek a madarak? Történt, hogy a gazda feldíszítette, majd kiment külföldre és valamiért ott ragadt. Mikor hazajött, leszedte és kidobta, de addigra már a negyedik hónapot írtuk. Kezdem érteni, miért van kamera a mobiltelefonon, de nekem akkor se lesz olyan!

Ha belegondolok, hogy ez a víz alig 2-3 fokos, ezek meg itt vidáman úszkálnak benne... A kacsakészítő kézikészülék ilyenkor a kamra mélyén pihen, mert kacsatojás nincs, az biztos.

Olivér barátunk már rögtön Karácsonykor hajlandó volt felvenni az ajándékba kapott pulóverét egy fotó kedvéért. Később aztán majd Kristóf is jól szerepelni fog, vagy még akár mindketten is. Ez alapvetően attól függ, hogy aznap milyen szél fúj és éppen milyen ing lesz rajtam.

Az ünnepekben mindig marad idő egynémely régóta tologatott akta elrendezésére. Ilyen például a kinőtt játékok további sorsáról való rendelkezés. Ez a lengyel gyártmányú darus teherautó például egész szép darab és jó állapotban megmaradt. Viszont az én gyermekeim egy ideje nem játszanak már vele. Ezért aztán jól letakarítottam és lefényképeztem, meghirdettem, hátha másnak még örömet okoz. Mindezt mikor máskor, mint Karácsonykor. Ez azonban tavaly volt, lassan 9 hónapja és úgy tűnik, más gyerek sem játszik már ilyen játékkal, mert azóta sem jelentkezett érte senki. Végül még megmarad emléknek, hogy volt ilyen is az életünkben.

Az év utolsó napján mit tehet az ember, minthogy jól felújítja és összeszereli, kipróbálja a ki tudja, sorban már hányadik piros színű CB 76-os telefonkészülékét. Utólag nézve valóban egyfajta revízió zajlott, mert elővettem és végül egyenként rendbe raktam a lehető legtöbbet belőle. Szórakozni tavaly sem mentünk, így maradt e nemes és lélekemelő feladat a léha életmód helyett december 31.-én. No. 105 is önfeledten, vidáman csörömpölve búcsúztatta 2018-at, a petárdázó részegek pedig dugják fel a saját seggükbe a durrantyúikat, innen üzenem nekik!

Még egy olyan elfogadható fényképet szerettem volna készíteni tavaly év végén, ahol rádió, telefon és karácsonyfa egyaránt látszik, továbbá az asztalomon és környékén uralkodó általános és teljes disznóól sem annyira szembetűnő. Aztán erre a kompozícióra gondoltam, mintegy jelezvén, hogy a következő évben is ezen elgondolás mentén szeretnék munkálkodni és itt nem a rendetlenségre gondolok elsősorban. Más kérdés utólag belegondolva, hogy mégiscsak sikerült...

Mindeközben a kacsák semmi szokatlant nem csináltak a rendes napi elfoglaltságaikon kívül. Valójában nem lennék kacsa. Nekem túl unalmas lenne minden nap: kajakeresés, fürdés, alvás és sehol egy telefon, vagy rádió. A vasútról nem is beszélve...

A tavalyi karácsonyfánk. Sikerült rekordidő alatt összedobnunk két fiammal, akik már rég nem hisznek a Jézuskában. Pedig beteg voltam, összeszedtem valami nyavalyát egyik ügyfelemtől. Szerepelni fog még néhányszor, ha eléggé húzom az időt a mai cikkel, mire ez adásba kerül, már épül lassan a következő fa. Akarom mondani ugyanez, ugyanezekkel a díszekkel, csak másik garnitúra szaloncukor lesz rajta. Még szerencse, bár volt ez másképp is hajdanán, figyelj csak...

Még egy fénykép a tavalyi év utolsó napján az asztalom környékéről, a jó isten tudja már csak, milyen megfontolásból készítve. Talán a két jellemző készüléktípus, melyeket mostanában felújítok. Ez okozhatta eme kép elkészültét Szilveszter napján. Akinek ez a keresztneve, hogyan ünnepel ezen a napon? Miért, én hogyan december 27.-én?

Azóta is pontosan ugyanilyen rendetlenség uralkodik az asztalomon, mint volt a tavalyi év utolsó napján. Persze a szerszámok és szerteszürt alkatrészek sorrendje teljesen más. De hát innen szép nyerni, vagyis ebből elővarázsolni azt a sok szép telefonkészüléket, nemde? Pedig már hányszor eszembe jutott, hogy legalább az asztallap méretét meg lehetne növelni egy nagyobb bútorlappal. Persze a térelválasztó könyvespolc és az ablak közötti távolság adott, sokkal nagyobb asztal nem fér be, kérdés, mire elég az a néhány deciméter.

Mondtam én, hogy lesz még kép a tavalyi karácsonyfáról. Ráadásul ez nem is az utolsó. Nem emlékszem rá, mikori és honnan van ez a kis piros papír-télapó, de nem mostani szerzemény, egy ideje megvan már. Nem igazán rögzíti semmi, csak felteszem két ág közé és ott jól elvan egy darabig. Néha leszaltózik, aztán visszakerül.  A csipeszes üvegmadarakat viszont még otthonról hoztam, nagyon régi darab, talán még a hetvenes évekből. Egyszer már szét is esett, akkor meg kellett ragasztani, de azóta üzemel.

Ez a csinos kis gácsi nagyon ügyesen egyensúlyozik a vékony jég szélén. Nem is olyan egyszerű mutatvány ez, lassan totyognak, mégis látványosan csúszkálnak. Továbbá elég unalmas naphosszat ácsorogni itt, ahelyett, hogy önfeledten pacsálnának, de hát tél van. Ettől függetlenül a napi fürdés nem marad el, ott, ahol a felesleges víz befolyik a tóba és nem fagy meg.

Nem arról híresek a gyermekeim, hogy Szilveszter este olyan korán ágyba bújnának. Inkább csak éjfél után. Ráadásul itt még csak délután háromnegyed három volt. De másnap ráérünk felkelni.

Végre az első fénykép ebből az évből: 2019-et írunk itt már. Bár ez nem teljesen igaz, mert kacsáéknál már februárban járok. CB 76 No. 382 jól megújult és azóta jól elment az új gazdájához.

Végül csak összejött az egyetlen állókép ebbe az anyagba. Kristóf is jól felpróbálta a Karácsonyra kapott pulóvert és erről a témáról nehéz lett volna fekvő formátumú fotót készíteni.

Nem túl jó minőségű felvétel, így annyira nem látszik a kezében kólásüveget tartó porcelán Mikulás karácsonyfadísz. Biztosan szerepelt már korábbi írásban, akár többször is, merthogy egy ideje megvan már és minden évben feltesszük a fára. Réges-régen egy üveg kólához kaptuk ajándékba és bízom benne, hogy nem esik le és törik össze (elég vastag anyagból van), tehát még sokáig velünk lesz.

Nem tudnék két lábon állva szundikálni. Bezzeg kacsáéknál ez teljesen megszokott, mindennapos dolog, olyannyira, hogy gond nélkül előadják ők ezt még egy lábon is! Tehát megállapítom, hogy nagyon pocsék, selejtes kacsa lenne belőlem...

Újabb fekete CB 76-os telefon felújítása készült el. Közben a bakelitházas LB 67-esek is előkerülnek időről időre, de őket még nem újítom fel. Legfeljebb dísznek jó, igen kevés ember tudná használni is. De nem lehetetlen, megbeszéltük már, hogy a lakás és a garázs között kiváló távbeszélő összeköttetés létesíthető velük. Csak kettő kell hozzá, meg a helyi telepek. De erről majd bővebben talán a következő írásban szólok. Mára megköszönöm a figyelmet!