Özvegy Szollár Károlyné ismét csak nem hétköznapi, átlagos ügyfelem. Nem elég, hogy sajátos véleménnyel bír szintén a világról, amivel talán még egyet is lehet érteni, mert igazakat mond. Csak éppen mindig ugyanazt mondja, akkor is, ha kétszáznyolcvanharmadszor jártam már nála. Kicsit félve fogok neki a mai anyag megfogalmazásának, mert a legutóbbi cikkem óta Gresán úr elhunyt... Lássuk tehát, a megszokott képi tartalom mellé hogyan épül be Bözsi néni igazsága az elmúlt negyven évről, aztán majd utólag jól kiderül, milyen hatással bír ez az anyag a benne szereplőre!

Amikor jóllaktak már csőrös sápogó barátaink, tovaszálltak egy jobb élet reményében... Ja nem, csak örültem, hogy végre összejött többé-kevésbé a kép, amin repülő kacsák vannak. Bözsi néni is tartott sok hápit, abból az időből, mikor még nem hordta el őket a róka. Tényleg, róka régen is volt, akkor miért nem panaszkodtak rá? Na ezt holnap jól meg is kérdezem, amikor viszem a nyugdíjat. Már, ha hagy szóhoz jutni egyáltalán Bözsi néni, mert általában nem szokott...

Valóban, most sem hagyott szóhoz jutni. Ehelyett hosszasan arról beszélt, hogy a legutóbbi gondozónője nagyon erőszakos volt, mire ő elzavarta, az meg elvitette a mentősökkel, mondván, hogy megbolondult. A nyitóképen szereplő és rossz külső állapotban lévő CB 76-os belsejében az automata rugócsoport porvédője zörgött. Mellette pedig a panel sarka is letörött. Nem gondolkodom rajta, hogyan történhetett ez. Az R1-es ellenállás a művonal része. Többedmagával gondoskodik arról, hogy a vonal - művonal különbsége jusson csupán önhang címszóval a készülék hallgatójára. Nem volt elég jól megragasztani, utána panel másik felén a fóliaszakadást is helyre kellett állítani. Mutatom máris a végeredményt, előtte azonban megemlékezem egy fontos eseményről.

50 éves lettem. Csak semmi melodráma. Buszsofőr haveromat idézve: bőven a B oldal forog már. Remélem, mindenki érti. Te nem? Szóval van a vynil lemez, ami ugye nem bakelit, erre allergiás vagyok. Ő jelképezi az életet, az A oldal a fiatalságot, úgy 35-40 éves korig és a B oldal a többit. Ki mennyit ad magának, meg persze beleszól az az ősz szakállas bácsi is fentről. Én azt mondom, még 30. Kezdhetjük? Már elkezdtük, ez a kép tavaly október végén készült.

Na még egy felvételt rólam, továbbá a rosszcsont büdös kölkeimről. A torta nem tartott sokáig, elég hamar elhalálozott. Utána az asztalterítő is hamarosan. De az nem azért, mert megettük. A szokásos karácsonyi mintás után jelenleg egy kacsás van. Ha megéri az 51-et velem együtt, majd jól le lesz ő is fotografálva. Vagy nem várom meg az 51-et és előbb megörökítem, természetesen egy telefon, vagy bármi más, szigorúan ide illő tárgy társaságában.

Bözsi néni egyik kedvenc története, amikor még gyalog ment a Fény utcai piacra és jött egy házaspár. Kérdezték, segíthetnek-e, levehetik-e a fejéről a nehéz kosarat és vihetik-e odáig. Mondja, hogy igen. Odaérnek a piachoz, kérdezik, hogy akkor visszatehetik-e, merthogy ők mennének tovább. Na azt már nem! -feleli Bözsi néni. Apropó kacsák: ha van kacsás asztalterítőm a konyhában, akkor tulajdonképpen mégiscsak tartok kacsát? Vagy mégse? Nehéz kérdés. El ne felejtsek időt szakítani és megnézni őket, hogy mit csinálnak, ha ismét megyek haza. Márpedig ennek napja virrad-virradozik rövidesen!

Amíg a kacsák kacsáztak (nem, ez most nem a kígyók kígyóznak című műsor!), továbbá Bözsi néni történeteivel voltam elfoglalva, addig a zöld telefon is elkészült. A legfőbb baj tulajdonképpen az volt, hogy nem találtam hozzá zöld készülékzsinórt. Végül aztán fekete lett. Ez az utolsó előtti előtti zöld színű CB 76-osom. Nincsen több, csak az, amit már meg szeretnék tartani. Van még egy felújításra váró, de az tényleg az utolsó előtti már. A többit jól eladtam. Ugyanez a helyzet a kanári-sárga változattal. Keresik ezt a két színt, talán még a narancssárgát is, hiába. Végül a fekete, a vajszínű és a piros a nyakamon marad. Azért idővel az is elkel, csak győzzem kivárni.

Végre egy készülék, amelynek feljegyeztem a számát! Ő lenne CB 667 No. 404. Mit vétett a közjó ellen, nem tudom, de se készülékzsinórja, de még kézibeszélője se volt neki. Utóbbit persze jól kerítettem részére gyorsan, a fotó idejére mindenképpen, és még a másik zsinórt pedig később pótoltam megfelelően. Bözsi néninek is biztosan lenne egy, a telefonhoz kapcsolódó története. Lehet, hogy el is mondta, de nem emlékszem rá. Irodaházhoz kapcsolódó az van, szeretnéd elolvasni? Úgysem úszod meg, ne kapálózz!

Szóval az úgy volt, hogy takarított a Bözsi néni a vasutas irodaházban. Nyugdíjba készült az igazgató, aki nem tördelte kezeit már a munkában, hanem az irodájában a fotelben ülve újságot olvasott. Közben a folyosón a fél irodaház futkozott, mint pókok a falon és mindenki azt találgatta, ki lesz az utóda. Bözsi néni a felmosófára nyugodtan támaszkodva közölte, ő bizony tudja, ki lesz az új igazgató. Erre mindenki rácuppant, mint gyöngytyúk a forró takonyra. Az a Bubernyákné Nemtommilyen Kati, az lesz az igazgató. Az? Igen, az. Miért éppen az? Mert a fotelben ülve újságot olvasni az is tud! Amíg ezt az izgalmas történetet elolvasod, látod el is készült a fekete CB 667-es készülék. Megszépült, kifényesedett és lett neki egy újfajta RJ 11-es zsinórja is. Sőt, mire a mai cikket végignézed, el is kelt.

Most tessék nagyon idefigyelni, mert Bözsi néni örök igazsága, talán legnagyobb intelme következik: egyszer a gróf úr azt mondta a tanítónak, hogy úgy tanítson, ne legyen túl sok okos ember, maradjon azért olyan is, aki dolgozni fog. Kéretik ezt a súlyos gondolatot eme csőrös hápogókat szemlélve jól megemészteni. Mikor hangzott, hangozhatott el ez a mondat és mennyire igaz még ma is. Persze kérdés, mennyire kell érteni, például a kacsatartáshoz, ha már a témánál vagyunk. Meg lehet azt bizonyára tanulni könyvből, meg a nagypapától is, aki kimegy az udvarra, dob egy hátast, mert elcsúszik a kacsaszaron, s ezt követően ízes magyar mondatok tömkelegét adja elő jó hangosan, mintegy a kacsák hápogását túlharsogva. Így is lehet, aztán majd kiderül, én hogyan fogom csinálni, ha sor kerül rá.

Őskuszagubancolódott hosszú készülékzsinór, miközben egyes készülékek nagyon zsinórtalanok... Sebaj, ezt is jól kibogozom. A készülék megújul, számát persze nem jegyeztem fel szokás szerint. Egy vajszínűt szeretnék megtartani - na jó, kettőt, lengyel, illetve NDK tárcsával. Utóbbi lehet fekete is, közben meggondolom, melyik lenne szebb. Ha nem tudom eldönteni, akkor az győz, amelyikből több van, vagy amelyik éppen rendelkezésre áll megfelelő minőségben. Tulajdonképpen mostanában már nem is annyira égető probléma ez a zsinóhiány. Sikerült némely esetben pótolni az újfajta RJ 11-essel és nem is vettem annak idején olyan sok zsinórtalan példányt. Lesz helyette más alkatrész, amelynek pótlásán törhetem a fejemet.

Ezeket is jól eladtam végül. Először a gyárilag üres kazetták mentek el három részletben. Pontosabban, amikor ez a kép készült, még volt belőlük egy nagy dobozzal. Gondoltam, meghirdetem őket is. Csak a helyet foglalják, nem nézem. Kinőttem Pinokkióból. Van közte, amit nem is láttam sosem, más kérdés. Nem adtam érte pénzt, meg nem is kaptam, csak kidobni sajnáltam. Valakinek még hasznos lehet. Van még egy-két csomaggal a ... aukciós oldalon, nem érdekel? Occsó ám és található közte bontatlan is. Na? Meleg van. Van, ezeöccá!

Ezek szerint maradt a hosszú zsinór, csak éppen feltekertem. Nem kellett a vajszínű egyetlen másik telefonhoz sem. Pedig meg szoktam nézni ilyen esetben még azt is, nem négyszálas-e véletlenül. Ne nézz ilyen bután, előfordult már! Ha mégis, akkor ugye máris jó LB készülékhez. Pirosat tettem is el ezzel a céllal. Mert van piros LB telefonom. Milyen lenne műanyag zsinórral? Nem kérdezem meg a nagyobb és az eredetiséghez szigorúan ragaszkodó gyűjtőtársakat, előre látom a ráncolt homlokokat. Vajszínű LB 37-est pedig eddig nem terveztem előállítani. Azonban most elgondolkodtam, ha gyártanék fémházas kurblis készüléket a CB76-os színeit alkalmazva... Pirosat, fehéret és szürkét már csinálta, a fekete meg ugye adott volt. Zöld, narancs és a sárga kellene csak. Zöldet tervezek, de olyan sötétebb, oljzöld színre gondolta, azt pedig még nem találtam a boltban.

Kacsák mellé újabb történet Bözsi nénitől: van neki egy sajátos stílussal bíró veje. Történt a minap, hogy mama és lánya főzik az ebédet, betoppan a kedves Imre, megáll a konyhaajtóban és foghegyről megkérdezi: - Készen van már az ebéd? - Nincsen készen! - válaszolja Bözsi néni. - Nem érek rá várni, ma még nem ettem! - Nálad volt a szád édes fiam, miért nem ettél?

Piros CB 667 No. 401. Első ránézésre úgy emlékeztem, jobb állapotú. Erről szólt a szöveges jellemzése. Mindegyiknek van ám ilyen! Mikor milyen kedvem van, találóbb, jellemzőbb, vagy pedig elolvasom utólag és fogalmam sincsen, milyen a telefon. Utóbbinak is van előnye, mert akkor jól elő kell venni és megnézni. Legrosszabb esetben a kamra mélyéről, szentségelés közepette. Ez viszont csak piszkos volt, kopott és összekarcolt nem. Rögtön ki is derül, mert a következő fotón már felújítás után mutatom. A leszakadt piros zsinórbevezetőt viszont nem tudom pótolni, mert olyanom már nincsen. Ezért elég szép lesz így is. Másik jellemző hiba a korabeli műanyag ujjkorong és vidéke repedése és törése. Azok viszont rosszak az alkatrész-utánpótlás céljára beszerzett telefonokon is. Kivételek persze akadnak.

Amíg az elkészült és persze, hogy e sorok írásának idejére már jól el is kelt CB 667 No. 401-et csodálod, addig következzen Bözsi néni újabb veretes türténete arról, hogy a képviselő úr a nyugdíjas néniket egyszer elvitte megnézni a Parlamentet. Kérdezi aztán tőlük, mit gondolnak, hogy tetszik. Mondják, hogy szép-szép. -Tudják, milyen kényelmetlenek ezek a székek? - kérdezi a képviselő úr. Na több se kellett Bözsi néninek: -Ráadásul még valami hiányzik innen! -mondja rá. -Micsoda? -kérdezi a képviselő. -Hát én még rajzszöget is tennék oda a párna alá, hogy aki itt ül, tudja, hogy hol van! Most azt a csendet tessék elképzelni, ami ez után következett.

Mit nekem, te zordon kárpitosnak vadregényes cérnával övezett bútorszövete... Ja nem, mikor volt utoljára előtte-utána kép? Régen? Akkor tessék! CB 76 No. 445 egy nap alatt hogy megszépült, nem gondolod? Viszont ő még nem kelt el a mai napig, társaival ellentétben. 4 egyformán lepusztult érkezett, ebből kettő elment már. Most nem tudom megmondani, mennyi vajszínű CB 76-osom van. De ez a kutyát nem érdekli. Másrészt meghótt a táblázatkezelőm, a másik pedig nem számolja a szűrt értékeket. Vagyis még nem jöttem rá, hogyan kell kezelni. Ám rájöttem, hogy nem ez a lényeg. Ami felesleg, az enélkül is elkél, hogy számolnám, még ennyi, még annyi. De kire kell szavazni a választáson? Kérdezzük meg Bözsi nénitől!

Kire kell szavazni? A báránybőrbe bújt farkasra, vagy az angyalbőrbe bújt ördögre? Aki majd hagyja, hogy az általa támogatottak agyonüssék őt? A kacsák viszont arra szavaztak, hogy visszamennek inkább fürdeni, miután jól megették a kaját.

Hirtelen olyan dézsavíz-érzésem támadt, de aztán rájöttem: emlékeznek még ennek a képnek az ő párjára? Egy korábbi anyagom kezdődött ezzel. Ez itt még mindig a nagyszoba, telerakva a holmijaimmal, két hónappal tavaly Karácsony előtt. Nem, nem arról van szó, hogy azóta nem sikerült elpakolnom, hogy rend legyen és jöhessen a Jézuska. Hanem arról, hogy egyrészt akkor kissé előreszaladtam a képek időrendjében, másrészt pedig, bár sikerült rendet tennem az ünnepekre, azóta ismét hasonló mértékű kupleráj leledzik eme becses helyen. Bár most annyira nem vészes a helyzet, mert a szerkénysor előtti részt raktam végig és minden dobozban van. Csak éppen a dobozok mögötti fiókokhoz nem lehet hozzáférni, valamint a dobozoknak nincs másutt helye, ezért állomásoznak ideiglenesen, mint a szovjet csapatok. Nem, nem lesznek itt 40 évig... Hanem folyton cserélődnek és he elmegy valami, más jön a helyébe. Fényképet erről nem ígérek előre, ha lesz, úgyis megkapod kéretlenül!

Amennyiben az előző a 445-ös volt, akkor ez itt kérem CB 76 No. 447! Ugyanis két engedetlen mozdonyom volt... ja nem, ez nem a Thomas, hanem két zsinórtalan és kézibeszélőtlen vajszínű készülékhez kellett az előbbieket jól előkeresnem. Mint azt a mellékelt ábra is mutatja, sikerült. Ellenben mi a helyzet Bözsi néni nyomorult vejével? Összevesztek. -Agyonütlek, te vén kurva, nem éred meg a reggelt! - mondta neki a veje. Erre Bözsi néni felsorolta neki az összes hibáit, majd szelíden közölte: -Túléllek, te mocsok!

CB 667 No. 480 egész jó állapotban érkezett, még tavaly ősszel. Szét sem szedtem, úgy tettem rendbe gyorsan kívülről, aztán ment fel a szekrény tetejére egy dobozba. A dolog aprócska szépséghibája mindössze az volt, hogy erős dohányos ember használta korábban, ennek megfelelően nálam elsőként két hónapon át szellőzött kint az erkélyen. Ez viszont nem túl előnyös dolog október-november környékén, ráadásul a műanyagból ki se jön a cigarettaszag. Azért valamit javított a tisztítás, a maradék pedig talán majd idővel elszáll. Mondanám, ha itt marad nálam, lesz rá idő, de egyelőre megtartom. Úgy döntöttem. Ja és mégsem pusztítom el a Földet...

Lassan vége lesz a tavaly szeptemberi kacsasornak és átadja a helyét a következő, már idén tél végén készített másiknak, még ebben a cikkben. Azóta már kétszer voltam az Ibolya-tónál, sőt, tulajdonképpen háromszor, csak a középső alkalom az úgy alakult, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem. Viszont becses nejem mobiltelefonjával készült néhány felvétel, csak el kell majd kérnem tőle és ha jó minőségű, akkor megjelenik azoknak a képeknek is egyike-másika itt, ezen az oldalon.

Nem jegyeztem fel a házi leltári számát, de nem is baj, mert akkor nem tudtam volna róla ennyit beszélni mellé. Viszont erre emlékszem, ő lenne CB 667 No. 204. Ama híres zöld telefon, aki elég nem túl jó egészségi állapotnak örvendett, aztán úgy alakult, hogy addig csiszmiköltem, mígnem hát tessék már nézni, milyen szép lett! Őt konkrétan háromszor pilíroztam át, hogy fényes legyen. Ilyet egyébként írtak is a pasztával kapcsolatban, hogy kezel, lemos, megint kezel, megint lemos és ismét kezel, ismét lemos. Ágnes asszony balladája kis pipafüst hozzá képest. Teccik ismerni? Nem? Akkor házi feladat elolvasni! Holnap kikérdezem... De hol van nekem ennyi időm egy telefonra, mikor százával állnak itt? Hát minden esetre erre az egyre volt, mert úgy döntöttem, mindenképpen kipofozom, akármi lesz is. De hogy ebből rendszert csináljak...

Állapotfelmérésre és felújításra máris jelentkezik CB 76 No. 060. De mire intett minket még Szollár Bözsi néni? Megvan! Mit tanulnak ma a gyerekek az iskolában? Gombot nyomogatni! Hát ezen csak azt az egyetlen földelőgombot lehetne, vagy legfeljebb a kézibeszélőt egyik kézzel fülünkön tartva az automata kar gombjait, de Bözsi néni nem erre gondolt. Fogy a piros erőteljesen ebből a fajtából, ezért hát őt is jól felújítom és megy ki a piacra. Írom ezt most, mikor köztudott, hogy azóta erőteljesen eladtam.

Utolsó előtti kanárisárga CB 76-osaim egyike. Szám szerint a 452-es, de meg beszéltük már, hogy ez a kutyát se érdekli. Engem annál inkább az, hogy miért kellett összefestékezni a zsinórját. Nem baj, majd jól letakarítom. Csak az a kinyúlott másik, csak azt tudnám feledni. Kimérgelődöm magam első ránézésre, igen, ízes magyar mondatok szintén elhangzanak, aztán megoldást találok a porblémára. Néha úgy, hogy áttekerem a másik irányba. Ez időnként bejön. De nem mindig. Akkor csere. Meglepő, hogy végül őt is eladtam? Nem? Persze előtte alaposan felújítottam. Az előzőről lesz is olyan kép, hogy tessék már nézni, milyen szép lett! De erről?

Mit mondott még a felsoroltakon kívül Bözsi néni? Általában mindig ugyanazokat ismétli. Ja, megvan, figyelj, ütni fog: régen csak akkor feküdtek le az emberek, miután levetkőztek. De ezt szokta úgy is mondani, hogy csak akkor vetkőztek le, mielőtt lefeküdtek. Érted? Nekem nem kellett megmagyarázni: elsősorban a mocsok vejére értette, aki már alig várja, hogy Bözsi néni elmenjen és övé legyen a ház. De úgy általában érti azon további falubeliekre, akik már marakodnak a koncon, mikor még mozog a papa, vagy a mama. Ezek a kacsák viszont nem vetkőznek le, csak majd hamarosan tollat cserélnek. Mégpedig a szürke nyárit a színesebb télire.

Hát már ketten vagytok, szépségeim? Méghogy nekem nincsen zöld telefonkészülékem. Volt, amíg rendbe nem tettem és el nem adtam jól. Persze nem az összeset, mind egy szálig, mert akkor mit mutatnék be. Legfeljebb csak az üres dobozt, de ez se igaz, mert rögtön beleköltözne egy másik készülék. Azért hagytam meg magamnak, 667-est is, és 76-ost is, legalább kettő félét. A szokásos NDK és lengyel tárcsával mindenképpen. Jut eszembe, volt egy zöld telefon a körzetemben is, folyton elfelejtem megkérdezni, mi lett vele.

Tessék, én mondtam, hogy szép lesz. Ha mégsem, akkor megy a menhelbe rögtön. Ez egy másik ember, bizonyos Jani bácsi mondása volt. Kijött a nyugdíjat átvenni, egyet mert vakkantani szegény kutyája és máris elhangzott az előbb említett mondat. A bácsi és a kutya sincsen már meg. Mint ahogyan ez a telefon se.

Vezetékes távközléstechnikai összerakós játék középhaladóknak, avagy hogyan szüntessük meg a CB 667/76 No. 111 hibrid állapotát és állítsuk elő vagy az egyik, vagy a másik típust tisztán. Vagy akár mindkettőt, ha van elég tartalék alkatrészünk hozzá, de akkor meg mi lesz a házi leltári számmal. Az egyik 111, de mi lesz a másik? Kap egy teljesen új számot? Ő maradt a 111 és CB 667-es. Mindjárt jól mutatom, hogyan nézett ki szétteregetve, előbb azonban jön a mai utolsó előtti kacsa és már itt jelzem, hogy a következő cikkem a tavaly őszi kacsasor utolsó darabjával fog indulni. Vagy valami egészen mással, ha addig ezt elfelejtem, tehát valójában az utolsó előttit megelőző kacsa lesz a következő képen. Vagy hideg lesz holnap, vagy meleg, vagy esni fog, vagy süt a nap, de az biztos. Ilyen meteorológus én is lennék. De mit tanultunk még Bözsi nénitől?

Nem jut eszembe. Két lánykacsa látható a képen. Az Egyik a parton ácsorog, a másik a vízben úszik. A kamera a távolabbi hápira fókuszál, de még így is jó kép lett szerintem. Ha eszembe jut, mit tanított még Bözsi néni, utólag ideírom.

Kezdődik a 111-es számú játékos összerakása. Azazhogy inkább szétszedése előbb két típusra. Mivelhogy 667-es készüléket szeretnék létrehozni ebből az öszvérből, kell és adott is egy műanyag alaplemez, szükséges továbbá egy 667-es panel és csengő. Ott is vannak a képen. Igenám, de az eredeti alaplemez törött, először keríteni kellett tehát egy másikat, amire majd jól átszerelem a panelt és a csengőt. Utána jön egy, a 667-eshez való automata rugócsoport és kell egy 667-es ház tárcsával, miközben az átmenetileg alkalmazott 76-os ház és a levitézlett NDK számtárcsa feleslegessé válik. Bonyolult lenne? Nem látszik annak, de mégis kissé összetett, mert nem úgy van manapság, hogy kimegyek a raktárba és vételezek, amire szükségem van. A kézibeszélő zsinórjával együtt, továbbá a készülékzsinór maradnak.

A következő lépésben sötét indul és mattot ad... ja nem, hanem átszereltem a panelt és a csengőt a hibátlan alaplemezre, a töröttet pedig ki...tam a - nem a kukába, én nem fogok belehalni a műanyagba, ezért a szelektív gyűjtőbe. Közben felkészül Magyari Béla... ja megint nem, inkább a 667-es készülékház, már csak a tárcsa és annak hátsó lemeze hiányzik, ehhez inkább egy jobb állapotó darab szükséges. Lehet, nem említettem még, de ez az alkatrész is éppen annyira rideg és törékeny, mint a számtárcsa ujjkorongja és maga az alaplap is ennél a típusnál. De milyen aranymondás marad még fenn jól Bözsi nénitől ezen cikk nyomán?

Adok magának nyári almát egy táskával. Ahol hibás, vagy kukacos, ott majd kikerülik. A piacon egyszer megkérdezték tőlem, hogy kukacos-e az alma. Mondtam, ne akarják tudni, mert ha megnézem és kukacos, akkor drágábban fogom adni. Elvégre a hús többe kerül, mint a gyümölcs... Nézem a tévében a képviselő-jelölteket és eszembe jutott az előbbi mondat: ahol kukacos, ott majd ki kell kerülni... Jól elkészült CB 667 No. 111, de mintha nem lett volna annyira patika állapotú. Nem tudom, miért, de azoktól a készülékektől, amelyek feltűnően sokáig készülnek, sokszor évekig tart, mire mindig egy kicsit teszek hozzá, mire beszerzek egy hiányzó alkatrészt és a végén jól összerakom, mindig többet, néha sokkal többet várok, mint amire képesek. Itt nem arra gondolok, hogy főzze meg nekem a kávét. Hanem hogy legyen teljesen makulátlan, fényes és újszerű. De nincsen már új CB 667-es, kicsit át kellene talán rendeznem az ezzel kapcsolatos elvárásaimat, nem?

Utolsó előtti pillanata a tavaly őszi kacsafotózásnak. Még egyszer megismétlődik ez az egyik legjobb képem erről a parton nézelődő kislányról a következő anyagom elején. Lassan véget ér a mostani írásom, még néhány telefon van hátra. Aztán az idén februári fagyos duck-spotting következik, illetve mindjárt jól kérdőre vonom becses nejemet a júniusi telefonos képek mibenléte okán. Egyszer megkérdezték Bözsi nénit a buszon, mióta ilyen beteg Gizi néni, a testvére, a közismert hipohonder a faluban. - Amióta megszöletett kedvesem, azóta egyfolytában! -hangzott a kimerítő válasz Bözsi nénitől.

Máris itt az első példa arra, hogy a Luca széke kis pipa füstje ahhoz képest, ameddig ez a telefon készült. CB 76 No. 425 eredetileg egy vajszínű készülék volt. De milyen: zsinórjai és kézibeszélője hiányzott, háza törött, karcos volt és ráadásul egy dohos pincében tárolták. A hasznavehetetlen alkatrészeket kidobtam, aztán jött  nagy tanakodás, miből tudnám összeszedni a szökségeset ahhoz, hogy ismét egész, szép és működő készülék legyen belőle. A fekete lett végül a megoldás, az eredmény a képen látható. Ahhoz képest annyira nem lett szép, vagy annyira nem tudtam róla jó fotót készíteni, hogy csak na.

Vezetékes távközléstechnikai összerakós játék, középhaladó szint, második feladat. CB 667 No. 423, felújításra szétszedve, aztán visszarakva egy megfelől méretű dobozba. Úgy látszik, abban az időben egyrészt volt még helyem további dobozok elhelyezésére, másrészt elkezdtem felírni az éppen lefotózott telefonok házi leltári számait. Persze ez rajtam kívül a kutyát nem érdekli, mint az köztudott, főleg egy azóta értékesített készülék esetében. Jézus is leírta ellenfeleinek bűneit a porba, Bözsi néni pedig gonosz családtagjainak fejére olvasta a hibákat. Gyónáskor aztán azt mondta neki a fiatal pap, hogy más a kimondott szó és más az írás.

Így néz ki kirakva a szokásos ágyra, ahol általában a képeimet készítem a telefonjaimról. Nem túl jó állapotú, de azért annyira nem vészes, lássuk, mire megyünk vele mi ketten. De csak majd a következő írásban, mert a mai úgy néz ki, hogy itt véget ért. Továbbá valami más is: 9 nap szünet következett, mert hirtelen eltávozott egy közeli családtag. De erről majd bővebben később. Folytatom tovább az írást, az élet nem áll, nem állt meg ennél a dátumnál, ahogyan a fotókat veszem elő sorban. Köszönöm a figyelmet, a viszontlátásra!