Ezek a kacsák nem foglalnak el helyet nálam, mivel egy tőlem jó 160 kilométerre lévő tóban úszkálnak békésen. Vannak persze ennél sokkal közelebbi hápik is, a minap kisebbik fiaim fényképezték le nekem jól. De mindez mit sem változtat a helyzeten, hogy nem férek már el a sok telefontól és rádiótól. Baj, hogy nálunk pince sincsen, csak egy kicsi kamra minden lakáshoz a folyosón. Helyet kell tehát csinálnom, már csupán azért is, hogy tudjak foglalkozni a sok holmival, ha kitalálom végre, mi legyen további sorsuk.

Ezek a kazetták viszont itt nálam foglalják el a helyet jelentős mértékben és vannak, vagy 150-en legalább. De lehet, hogy 200-an is, az az igazság, hogy jól előszedtem és lefényképeztem párat, hogy hátha el tudom adni, de nem számoltam meg őket. Hirdetem, de nem népszerű. Olyan mint a bélfotómodell, nincsen iránta nagy tülekedés. Viszont kidobni sajnálom, pedig nekem már nincsen rá szükségem. Még videomagnót is adok hozzá, csak vigyék el. Néhányszor még szerepelni fog itt az oldalamon ilyen fénykép, egyrészt felmérem titokban, hányan olvassák az írásaimat, másrészt másodlagos hirdetéssel hátha elmegy jól a holmi és lesz végre helyem. Ja, a lényeg, 1 forintos ám az aukció! Ha valaki eljön érte, vagy fizeti a postát, egy marék csontért az övé.

Ő is eladó sorba került, ha valaki adna érte 2000 forintot. Marad még utána két tucat ugyanilyen. És jól foglalja a kevés helyet. Természetesen üzemképes, valamint jó állapotú, másképp ki se adom a kezemből. Ami nem ilyen, azt jól megjavítom, vagy megy a tartalék alkatrész-utánpótlásba. Ez most a tervem a leromlott állapotú készülékekkel, kérdés, szabadul-e fel helyem, ha szétszedve rakom el a telefonokat? Ez úgy fog jól kiderülni, ha vagy 8-10 darabot szétszedek és külön elpakolom a házakat, külön a kézibeszélőket, zsinórokat, stb. Őket úgy egyben abban az állapotban úgysem fogom tudni értékesíteni, több hasznuk lesz alkatrészéknt. Az a fekete dugó annyira nem illik a vaj színű telefonhoz, tekintve, hogy a zsinórok is ilyenek rajta, de lehet, azóta már jól lecseréltem. Hát most elő nem veszem ezért, hogy kiderüljön!

Tehát ott tartottam, hogy ezt az öreg rádiót el fogom bontani. Nem csak azért, mert foglalja a helyet... Nincsen még jóformán semmi tapasztalatom régi készülékek felújításában - éppen a minap beszéltem asztalos ismerőssel, aki pont lelombozott, mondván, micsoda pepecs munka egy ilyen házat szakszerűen rendbe rakni. Viszont ez a kevés tapasztalat azt mondatja velem, hogy ezzel itt nem érdemes szóba állni. Egy dolog a forgatógombok hiánya, de hátulról nézve a ház hiányos és sérült, a belső berendezése pedig finoman szólva szét van berhelve. Ha még nem tettem, akkor majd jól megmutatom ezt is. Ha tettem már, akkor is! A bontást jó lenne úgy végigfotózni, hogy a művelet ne tartson el Karácsonyig. Ki a fene akar pákával a kezében gübörögni a mínusz 10 fokban az erkélyen?

A kalendárium-biznisz évek óta csökkenő tendenciát mutat. Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója... ja nem, szóval a gyenge kezdést követő erőteljes visszaesésnek vagyunk szemtanúi. Történik pediglen, hogy a mamikák és papikák, akik évtizedek óta ragaszkodnak hozzá, egyre csak fogynak. Az utánuk jövők viszont nem mutatnak érdeklődést eme évkönyv iránt. Szó nincs arról, hogy az írások színvonala romlott volna az elmúlt években, ááá dehogy! Így aztán néhány darab ebből is akad nálam, kutyának nem kell alapon. Sok helyet nem foglal, de ha valaki lemaradt róla, most beszerezheti nálam. Na és hány mamika, vagy papika olvassa ezt az írást?

A kis keresőkacsák jól kijöttek a partra porszívózni. Tették mindezt abban a márciusi hidegben, amikor is ez az utolsó darabja a róluk készült fotósorozatnak. Bocsánat, de este fél tíz után nem jutott eszembe ennél értelmesebb mondat! Viszont két hétre rá megint otthon voltam és lesznek újabb képek is ezután. Mire pedig azok elfogynak, addigre ismét hazajutok, így a kacsa-cunami nem ér véget.

Addig továbbra jól elfoglalják a helyet nálam még mindig ezek a videokazetták. Nagyon nem fogok előbbre jutni vele, de elő kellene szednem hozzá a magnót és kipróbálni, hogy egyáltalán működik-e. További fotótémát is jelentene a művelet egyúttal. Üzemképtelen gépet mégsem adhatok a kazetták mellé. Pedig kettő is van belőle ráadásul, azon kívül, amit most már nem használunk hetek óta. Előtte még csak-csak, de most már egyáltalán nem. Tényleg, közben esetleg valaki? Nem? Drámai hangvételű zenével komoran a nézőre meredve kellene tekintenem és mondanom, hogy még 20 másodperc és lejár az óra, megy az egész holmi, ki a csukott ablakon, a ..csába.

Szétszedtem című rovatunk "De miszlikbe ám!" című része következik. Kellett még valakinek egy zöld színű CB 76-os telefonkészülék, de csak hibás és egyúttal hiányos példányt találtam. Mint a viccben Jean, az együgyű inas, akinek a gróf megpanacsolja, hogy virágesővel fogadja a vendégeket. Később a gróf megkérdezi, hogy hol vannak a vendégek? - A kórházban Uram, mert csak csereps virágot kaptam! Meg persze minden hiányzó alkatrészt előtaláltam hozzá, így az asztalom ismét egy kicsit úgy nézett ki végre, mint a régi szép időkben. Ha már javítás és hiánypótlás, akkor egyúttal takarítás is ugye?! Nem ám csak összecsapjuk, jó lesz az földművesnek vidékre felkiáltással. A kakukktojást meg teccettek lelni jól a felvételen? A helyes megfejtők között videokazettákat sorsolok ki... Az összes között mindet, csak vigyék már a ... oda!

Ezt a bonyolult készüléket még 1993-ban vásároltam. Újkorában egészen menő cucc volt, aztán elkezdett kopni itt, bomlani ott és a javítás nem igazán használt neki. Kiderült, hogy rettenetes módon van összeszerelvényezve belül mindenféle bedugdosós szalagkábelekkel, ami pedig ugye ezer kontakthibára adhat okot. És hát adott is rendesen, így végül 25 év után eladtam 1000 forintért úgy, hogy az utóbbi 2-3 évben már nem igazán használtam. Legalább nem foglalja a helyet tovább a könyvespolcon, ahová aztán a könyvek gyorsan jól be is költöztek, de még mindig maradt egy dobozzal a lenti közös tárolóban.

Apropó könyvek: újabb összetett kérdés, amire megoldást kell találnom. Egyrészt este későn fáradtan, mikor már lenne rá némi időm és csend van, semmi indíttatást nem érzek, hogy olvassak. Pedig lenne mit, könyvtárba se kellene mennem érte. Rengeteg könyvem van, pénzt se adtam jelentős részéért. Ezeket tovább is adnám valakinek... igen, hogy ne foglalja el nálam a sok helyet. Feleségem álláspontját követve könyvet nem dobunk ki. Az itt látható kétkötetes darab például ment is annak idején a tévében, mikor még néztem ilyen készüléket. Illetve ezt pontosan hogy nem néztem, mert hótt-unalmasnak találtam azzal a fejjel. Ma meg már nem adják. Pontosabban nem keresem, mert ha szeretném, biztosan megnézhetném a világhálón. Esetleg nem szeretné valaki elolovasni ezt a két kötetet? Szívesen postázom is, ha téríti annak költségét.

Két héttel később, április 8.-án, a szavazás napján már sokkal barátságosabb idő volt Sopronban, az Ibolya-tónál. De hová tűntek el ezek a büdös récék?

Ezek a videokazetták valaha nagy értéket képviseltek. Abból a szempontból mindenképpen, hogy egy időben külföldről kellett behozni, mert nálunk még nem lehetett kapni. Aztán már itt is volt, majd jött a CD-lemez, meg a többiek. Jelenleg még éppen beszerezhető, többek között a jól ismert szekrények, raktárak mélyéről. Kérdés, hogy mondjuk tíz-húsz év múlva képvisel-e majd olyan értéket, mint mondjuk a hanglemez (amit ma tévesen bakelitlemeznek mondanak némelyek), vagy akár a gramofonlemez?

Útban az üzemképesség felé, mely út azonban kissé rögös is lehet. Szakmai ártalom, avagy nevezzük másnak, én azért szétszedtem jól ezt a készüléket és kitakarítottam. Pedig csak egy kézibeszélő-zsinórt kellett pótolni rajta. De ha már működnie kell, akkor nézzünk rá a panel aljára is, nincs-e ott egy repedés okozta fóliaszakadás, netán hidegforrasztás - már amennyiben az ilyesmit szabad szemmel észreveszi az ember. Közben a háttérben további kézibeszélők jól várnak arra, hogy beépítésre kerüljenek. Ekkor még élt bennem a vágy, hogy minden hiányos telefont üzemképessé kell tenni. Azóta elmúlt.

Mutattam már a kedvenc Terta 325-ös rádió belsejét, talán több alkalommal is. Még mindig nem tudok róla sokat, s kicsit talán javítani fog ezen a helyzeten, ha jól elbontom ezt a képen látható példányt. Teszem mégpedig ezt egyrészről tanulási, tapasztalatszerzési céllal, másrészt ez a rádió több helyen végzetesen sérült, háza hiányos, nagyfrekvenciás része megrongálódott. Harmadrészt nagyon kell a hely másnak, jóllehet, a kitermelt használható részek egy másik rádióban kelnek új életre később.

Ebből se lett egy egész önálló cikk. Merthogy a szükség törvényt bont. Ezúttal szó szerint, a szükség széjjelküldte az árnyékszéket és mivel még nem tanultuk meg kiizzadni ama bizonyos végterméket, ezért sürgősen cselekedni kellett. Nem volt idő holmi fotózásra, meg pártértekezletre. Történt, hogy a 11 évvel ezelőtt készült WC eddig bírta, a csészét lefogató csavarok megadták magukat az enyészetnek. Nosza elő fúrógépet és jól kidolgoztam - na nem ceruzával, mint matematikus a székrekedését, hanem fúróval az aljzatba belerohadt csavarok körül a tiplit, hogy aztán vízpumpafogóval jól meg tudjam fogni a csavar csonkját és jól ki tudjam késztetni a lyukból. Utána ismét ki kellett fúrni a lyukat 10-esre és új tipli a megfelelő csavarokkal. Újabb 11 évig jó lesz. De közben csupán ez az egyetlen werkfotó készült, mert azért a nagy szentségelés közepette eszembe jutott, hogy van ám egy honlapom. S mindezt április 4.-én!

Mégis csak vannak itt csőrös sápogók, csak éppen se a csőrük nem látszik, se sápogás nincsen, merthogy jól pihennek ők délben. S közben le se szarják, hogy aznap országgyűlési képviselő-választás volt. Pontosabban azért aznap biztosan jól odapruttyantottak egy-két kupacot a környékre.

Sohasem szerettem ezeket a filmeket. Mondjuk nagy részüket még csak nem is láttam, így pedig elég nehéz eldönteni, hogy tetszik-e, vagy sem. De az a helyzet, hogy még késztetést sem éreztem arra, hogy egyáltalán megnézzem. Ehhez képest van 106 csatorna a tévénken és számos képrögzítő eszköz, ha nem tudok pont akkor odaülni. Nem tudom megmondani, mikor ültem utoljára oda. Hogy akkor miért van mégis nálam ez a rengeteg kazetta? Szemem láttára dobták volna a kukába, inkább elhoztam. Fillérekért adom, csak vigyék már el, hogy ne kelljen kidobnom. Kell a hely másra.

A készüléket összerakni már gyorsan megy, ha a szükséges alkatrészek mind rendelkezésre állnak. Persze a kézibeszélőzsinórt előbb jól fel is kell saruzni és ez az apró kábelsaru manapság már ritka, mint a fehér holló. Végül a készülék természetesen üzemképes - mondjuk ehhez minimum egy ujjkorongot, de lehet, hogy az egész számtárcsát cserélni kellett. Mehet máris a vevőhöz és azóta jól akadt is neki új gazdája.

A csöveket kimentem, letakarítom és valahogyan kezelem majd az oxidos alkatrészlábakat is. Merthogy az ezüst-ötvözetnek szép fekete színe lett idővel és ez az átmeneti ellenállás egy csöves kapcsolásnál, hát nem éppen előnyös, sőt! A sávváltót és a forgókondenzátort cserélni kell, erre elvileg lesz cseredarabom, csak érjek már oda érte jól. Utána az egész kóceráj másik házba kerül, ez a ház meg jó eséllyel anyám cserépkályhájába... Aki ezt most olvassa és szüksége lenne rá, időben szóljon és vigye, mert nem fogom sokáig kerülgetni. Itt jelzem, hogy régi rádió házának restaurálásához hozzáértő asztalosmestert kerek, megfizethető áron. Terveztem, hogy majd én, de úgy áll, hogy ennek az Istennek az idejében már nem. Aztán ki tudja, egy szép reggelen mégis összejöhet...

A szavazás napján ilyen csodálatos plakátok is színesítik a választékot, persze valójában inkább szomorú, hogy valakik a mi pénzünket erre herdálják el. De ha belegondolok, hogy a győztes majd mit fog elherdálni... Az Ikva egy patak Sopronban, bár most már nem eregetik bele a különféle környékbeli üzemek az ő színesebbnél büdősebb szennyvizeiket - merthogy mind jól megszűntek, amik majd 20 éve még a belvárosban voltak, de hogy hajózható a büdös k--va életben nem lesz... Ahhoz az Alpokban úgy 365 napon át kellene esnie az esőbnek évente. De menjünk inkább kacsázni!

Máris itt jönnek hápogó barátaink, akik a szokásos kacsaintenzitással szarják le jó magasról, hogy ma szavazás van. Inkább vidáman úszkálnak és persze jól kergetőznek is, merthogy párzási időszak van elvileg. Vagy már elkezdődött a költési is? Nem vagyok elég kacsológus. Még. Ami a költést illeti, ha kiderül, ki nyeri a választást, nálunk embereknél is elkezdődik a költési időszak... Na de ezt inkább hagyjuk!

Miközben ezeket a sorokat jól internetre - nem papírra - vetem, mondhatnám, billentyűzetemen ongorálok, kiderül, mégis csak akad valaki kicsi hazánkban, aki ráadásul napi rendszerességgel használ még ilyen kazettákat. Szobrot neki gyorsan a főtéren! Nem szeretnék előre inni a málnazabáló brummogó erdőlakó barna állat télikabátjára, de úgy néz ki, hogy elmegy belőle ismét egy újabb nagy dobozzal. Nem kaszálok vele túl sokat, de ezt nem is bánom, sokkal értékesebb holmit kapok cserébe: szabad helyet! S ha belegondolok, hogy utána marad még egy további nagy doboznyi legalább...

A zöld színű készülék összerakása és üzemképessé tétele ismét felvetette a fénytelen műanyag készülékház felpolírozásának kérdését. Műanyagot polírozni? Sokan még mindig értetlenül néznek, én viszont meg szeretnék győződni róla, hogy lehetséges-e. Ennek érdekében fogok kacsalépéseket tenni, ha sikerülne megválaszolnom a kérdést, az azt jelentené, hogy nagyjából Karácsonyra rendet tudnék teremteni végre a kacsaólban. Igen, az ünnepi készülődést már júliusban el kell kezdeni. Nem viccelek, ha minden nap csak 10 percet foglalkozom vele, nem kell a végén megszakadni. A szaloncukrot megvette már a Kedves Olvasó?

Újabb rádiókészüléket vettem elő állapotfelmérés és lehetőség szerinti javítás céljából. Az Oriontól örökölt Terta 325-ös belső berendezésével és szerényebb kivitelű házzal épült, ma már elég ritka Fénycső 55-ös sajnos sérülten érkezett, mely sérülést részben a nem túl szakszerű csomagolás, részben pedig a gondatlan szállítás következtében szenvedte el. Azért ezt a képet mutatom, mert itt látszik talán a legjobban, miszerint a hangszóró keretének számító furnérlap kiszakadt a helyéről. Persze ehhez, mint az utólag jól kiderült, az is kellett, hogy a lap bal oldalára elhelyezett hangszóró rögzítése finoman szólva hagyott maga után némi kívánalmat. A probléma az, hogy az elszabadult alkatrész súlyánál fogva a mögé szerelt más részegységekben okozott kárt. De erről majd később.

Méghogy nem a sors írja a forgatókönyvet?! Vagy valaki más... Kacsázni menet láttam meg ezt a kicsi életképet: kettő kivételével minden tábla eldőlt. Vagy eldöntötték? Csak a szél volt? Ennyi babfőzeléket nem lehet megenni egyszerre. És ez azt jelenti, hogy az fog győzni, aki lábon maradt? Bezzeg tavaly december közepén az ugyanitt gübörgő fenyőfaárusokat nem fényképeztem le. Pedig akkor is kacsázni mentem és tényleg bömbölt a szél a plusz két fokban.

Csőrös hápogó barátaink továbbra is élénk érdeklődést mutatnak a mai nap iránt. Úgyszólván leszarják magasról, de olyannyira, hogy teljesen eltűntek ismét. Na de én majd jól előtalálom ám őket! Ha már költenek a lányok, akkor ennél védettebb, rejtett helyen, például egy nádasban kell keresni őket. Persze megzavarni nem szeretném, de kíváncsi vagyok.

Jelentem, a videokazetták elkeltek! De mi az, hogy jelentem? Történt pediglen, a képen még nálam állomásozó szovjet alakulat jól áttette székhelyét Bács-Kiskun megyébe. Erre fel a maradék hát nem előtolakodott a gyerekek szobájában található régi szekrény tetejéről és beugrált a nagyszobában elhelyezést nyert Mozart zeneszekrény hanglemeztartójába. Mielőtt még orvost hívna a Kedves Olvasó e szürrealista mondatot követően, elárulom, hogy ha én minden egyes itthoni ténykedésemről képet készítenék, hogy azt majd alaposan körülírva szerepeltessem kicsiny honlapomon, akkor kb. ott tartanék, hogy Stephenson sínre tette első pöfögő masináját. Szóval közben jelentősen vándorolnak különféle tárgyak szerény otthonunkban, csak tessék türelmesen kivárni, hogy én arról részletesebben is szót ejtsek!

Hirtelen felindulásból a képen látható fekete CB 667-es telefonkészülék is jól szétugrott. Számtárcsáját kellett neki cserélni, mégpedig a Nikits Laci bácsi által felújított készletből, melyet még a két-három évvel ezelőtti fővárosi színház-látogatás alkalmával vettem át jól, kellemest a hasznossal összekötve. Ha nem felejtem el, később felteszem a közelképet is a rossz számtárcsáról és kérdezni fogom, hogy mi a hiba. A helyes megfejtést beküldők között könyveket és videokazettákat fogok kisorsolni. Tehát ez a készülék, bár itt még szanában, meg széjjel van, belső takarítás és javítás után eladó sorba került és gyorsan el is ment. Csak pislogtam, mint béka a miskolci rezgőkocsonyában.

Egyébként egészen csinos kis készülék ez a Fénycső 55-ös. Ha minden jól megy és komolyabb gyakorlati tapasztalatot szerzek, majd mesélni fogok az úgynevezett külső skálaüveg rejtelmeiről is. Jelenleg ugyanis még nem tudom, hogyan fogom a felhúrozott skálát szétszedni a húrozás bontása nélkül, egészen pontosan a szakadt húrozást kijavítva a készüléket felhúrozott állapotban összerakni. Arra, hogy az Oriontól átvett és valójában már abban az időben elavultnak számító Terta 325-öst miért kellett egy egyszerűbb házba helyezve (valójában a kisebb házba kalapáccsal beleverve) olcsóbban árulni, talán az egyetlen magyarázat a rádiók iránt hirtelen megnövekedett kereslet volt. Talán a rossz vezetékes rádióhálózatot is ki szerették volna váltani vidéken, valamint pártunk és kormányunk propagandáját a legutolsó falu legutolsó házába is el kellett juttatni. Nem kérdezem meg, mi változott azóta... A varázsszem műanyag keretét hiányoltam csupán, de később azt is megtaláltam, méghozzá meglepő helyen. Csak el ne  felejtsem elárulni, lehetőleg még ebben a cikkben.

-Mindenki kidőlt, én szedek itt egyedül Béres-cseppet? - kérdezhette volna a korabeli reklám szövegével élve az egyetlen talpon maradt jelölt a szavazás napján a szavazásra jogosultaktól. De aztán végül nem ő nyert, mint az köztudott.

Szép napsütéses időben ilyen tájképeket is lehet jól készítani a soproni Ibolya-tónál, miközben azon tanakodik az ember, hogy hova a nagy mádi büdös ..csájába tűntek el ezek a haszontalan récék. Lehet, hogy azért nyert a ... mert őket is elvitték szavazni? Ez eddig nem is jutott az eszembe!

Mi a fészkes fenét írjak még a 273-szor bemutatott unalmas videokazettáimról című rovatunk következik. Most, hogy jó eséllyel végleg megválok tőlük, elárulom, hogy nekem valójában sosem voltak fontosak. Saját videomagnóm például egyáltalán nem volt. Amikor a nejemmel 22 évvel ezelőtt összeköltöztünk, akkor vettük az első készüléket, még a képcsöves tévé mellé. Aztán sokáig ez volt az összes képmegjelenítő eszköz. A mostani LCD-tévé alatti szekrényben marad még néhány darab videokazetta, egy részén régi családi felvételekkel, amit még videokamerával vettem fel. A kazetták évek óta nem láttak napfényt, de mesterségeset se! Ki kellene másolni őket valami korszerű adattárolóra, aztán eladni azokat is. Mi a fészkes fenét írjak még a 273-szor bemutatott unalmas videokazettáimról című rovatunkat látták. Nem akar venni inkább egy kacsát?

Nem felejtettem ám el! Kérdem én: mi a hiba a képen? Sto mü vígyim na kártyínke? Mert ő bizony hibás, én pedig, eléggé el nem ítélhető módon cseréltem, ahelyett, hogy jól megjavítottam volna. Abban az időben bizony az volt a szokás. Na de majd a hosszú téli estéken a kandalló lángja mellett CB 667-es számtárcsát fogok javítani. Ehhez egyrészt be kellene már végre üzemelnem a kis alközpontomat, merthogy nekem olyanom is van már. Azon lehetne gyakorlatozni és jókat vihorlászni, amikor az össze-vissza állított tárcsa mindent hív, csak a szükséges számot nem. Másrészt össze kellene terelgetnem a tisztításra és beállításra váró tárcsákat, továbbá szükségem lenne egy darab kandallóra és legalább három darab hosszú téli estére, mint szabadidőre. Önök szerint erre mekkora esélyem van?

A Fénycső 55 hátulja hasonlít a Terta 325-ösre, ami nem meglepő, mert ő lakik benne, csakhogy a készüléket megfordítva rosszat sejtető zajok, konkrétan üveg csörömpölése hallatszik a készülékből. Én már tudom, hogy a hátlapot levéve micsoda horrorisztikus látvány tárult elém. Jobb, ha a Kedves Olvasó is jól felkészül, mert a következő cikkben be fogom mutatni ezt a rémmesét. Valahol itt döntöttem el, hogy én régi rádiót postacsomagban, vagy futárszolgálattal soha többet a büdös életben nem hozatok. Inkább elmegyek érte ésszerű határokon belül, vagy megmarad másnak, de csomagban akkor se. Tudom, a varázsszem külső műanyag gyűrűjéről is szólnom kell még!

Ez az egy jelölt maradt talpon április 8.-án. Szép is lett volna, ha ők nyernek, de nem így lett. Maradt a öt év kötél és halmazati büntetésként két hónap gázkamra. De nekem van 400 darab régi telefonom és közel 25 darab régi rádióm, valamint bő 30 évem arra, hogy ezekkel foglalkozzam. Kacsák pedig mindig lesznek, ha nem az Ibolya tóban, akkor másutt. Tényleg, hol vannak hát ezek a csőrös sápogók? Mindjárt vége a cikknek és még nem kerültek elő.

Hát itt vagytok szépségeim! Mi ez a nagy szundikálás? Csak nem elfáradtatok a szavazatok leadásában? Szép nagy kupac szavazatokat adtatok le. Egy biztos, ők döntöttek jól. Egyedül. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. A viszontlátásra hamarosan!