Ez itt az eddigi legjobb, kacsáról készült kép, amit valaha is láttam. A nejem szerint rám hasonlít. Az a címe, hogy futás a vízen. De azt én nem szoktam! Még... Öreg hápogó barátunk rezzenéstelen arccal rohan. Szerencse, hogy gyakran lelek ilyen és hasonlóan jól sikerült felvételt a világhálón. Máskülönben országos kacsahiányban szenvednék. Persze néha én is tudok fotózni kacsákat. Viszont olyan igazit, aki jártatja is a csőrét, továbbá jól összeszarja az udvart, mint az köztudott, szóval olyat nem tartok. Ez is közismert. Vagy mégis tartok? Ellensúlyként igyekszem mindenféle módszerekkel pótolni az eredetit. Pótszerekkel. Hogy hogyan? Nos, ez kiderül ebből a cikkből, melynek mellékszereplője lesz azért néhány LB 37-es is, mint szigorúan a témához kapcsolódó telefonkészülék. Lássuk hát!

Ez itt kérem eladó sorba került játék. Mondanám, hogy kinőtték a gyerkőceim. De ez nem lenne igaz, mert abban a pillanatban, mihelyt említést teszek rá, hogy oda kellene adni valakinek, aki még játszik vele, azonnal jönnek, hogy ez nekik még szükséges. Utána pedig vagy két-három percig foglalkoznak is vele. Ezen elvek mentén néz ki sokszor a lakás úgy, mint egy raktár. És akkor még nem is beszéltem az én telefonjaimról. Nézzünk meg egy következő felújítás alatt álló példányt mindjárt jól belőlük! Ki kellene már cserélni a ... gazdaságos szalagparkettát a nagyszobában, amit még Kókány Józsi bácsi, az előző lakó követett el, nem gondolják a képet elnézve? Úgy berendezve, szekrénysorral, mindennel, ahogy két éve Géza bácsi, a másik öreg szaki emlegette: egyik felére átpakol, régit felszed, újat lerak, másik feléről átpakol mindent rá, régit megint felszed, újat lerak. Na, ki jön segíteni jövő nyáron?

Ő is barna lesz. Volt már egy ilyen tavaly és maradt még a festékből. Az is jól sikerült akkor, ebben is igen bízom. Persze könnyen írom ezt ide le, mert mikor zongorázok a billentyűzeten, már tudom a végeredményt! Állatorvos beteg lesz, elmegy a háziorvosához: - Jó napot kívánok! Mi a panasza? - Ja, úgy könnyű! A belsejét nem festettem le. Egyrészt az úgysem látszik - kezdek jól eltrehányodni - másrészt meg szerettem volna őrizni az utókornak a roncsolás nélkül aligha elválasztható egykori javítóműhelyi cimkét. Jó kifogás a belső festés elhanyagolására, nem? Csavarok és zsanérok a helyükön, jöhet a belső berendezés... Ja nem, előbb a ház. Végül ez a szerelési mód látszik győzni. Kettőt pislogsz félre, máris készen lesz eddigi egyik legszebb telefonom, elhiszed? Történt persze valójában, hogy termeltem, ahelyett, hogy értekezletet tartottam volna - ugye emlékszel arra a régi szocialista történetemre? Persze, hogy nem! Na tessék gyorsan vévigiolvasni az eddigi anyagomat. Holnap kikérdezem ám!

Az Ibolya-tó környéke szeptember végén is szép. Persze, hogy a képen egyetlen egy kacsa sincsen. Vagy mégis van? Amíg perceken át keresed, addig elmondom, hogy egyrészt mindjárt elkészül az előbb említett telefon - hehe, már régen készen van, csak a hatás kedvéért írom. Másrészt ha most kimennék, már sokkal sárgább, ősziesebb arcát mutatná, nagyjából fele ennyi levéllel a fákon. Csakhogy jelenleg 180 kilométerre van tőlem, így nem egyszerű a mutatvány. De terveim szerint még ebben az évben egyszer megnézem és akkor jól beszámolok ám majd róla.

Én szóltam előre: ugye, hogy milyen szép lett! Kéretik perceken át tátott szájjal csodálni alaposan. Feleségem szerint az ezüst annyira nem megy az aranyhoz, de nekem meg az a véleményem, hogy a barna jelenlétében ez elenyészik. Meg különben is, kit érdekel a feleségem véleménye! De most komolyan, az volt a helyzet, hogy egynémely alkatrészek nem igényeltek csiszolást és festést, csupán némi polírozást, fényesítést. Míg másokat inkább jobbnak láttam lekezelni alaposabban és erre a célra az új aranyszínű festéket választottam. Neki még nem jutott készülékzsinór, így ezidáig ki sem próbáltam, de ezt majd jól pótolnom kell, hátha közben megtetszik valakinek, és megvásárolná, akár használatra is. Mert ugye kezeim alatt mindenből nemcsak dísz lesz, hanem üzemképes példány is természetesen. Sose lehet tudni, mindjárt itt a Mikulás. Kapott már valaki december 6.-án LB 37-est? Ja persze, csak virgácsot...

Ez a régebbi gyerekjáték szintén eladó sorba került. Megmaradtak még ilyen, kisebb gyereknek való holmik is, pedig már kinőttük őket. Mondanám, hogy tíz évesen lassan mást kezdenek el húzkodni a mai fiúk... De ehhez megint csak ragaszkodtak az enyémek. Valamint nem volt meg hozzá sokáig a piros háromszög. De végül meglett! Az az átlátható rend minálunk... Működését tekintve, azokat a színes fatesteket kell a megfelelő méretű oldalsó lyukakba beléhelyezni, majd a kocsit húzva a henger forog és oldalt jól kipotyog minden. Lehet kezdeni előlről. Akinek nem sikerül a behelyezés, az elkezdhet ízes magyar nyelven beszélni: hogy az a magasságos helyezné belé a ... Úgy pedig nem tudtam volna továbbadni valaki másnak, hogy valami hiányzik a nem túlzottan összetett készletből. Aztán előjött, most itt állomásozik nálam a nagyszobában, hogy végre meghirdessem és más is tudjon róla, hogy már nincs rá szükségünk. Akkora tömegek sajnos nem olvassák ezt az oldalt. Áll a menedzser reggel a ruhásszekrénye előtt: - Milyen inget vegyek fel a mai tárgyalásra? - Ááá, megvan, marketinget!

Tehát, amíg a magyar halászok minden fogás után pártértekezletet tartottak, addig a japán halászok újból vízre szálltak. S jól el is fáradtak, az már más kérdés, minden esetre így szólt az előző talány megfejtése, melynek érdekében azért csak remélni tudom, hogy a Kedves Olvasó jól átnézte néhány korábbi írásomat. Szóval gyorsan elkészült a következő szép és jó telefonom, miközben egyetlen árva fotót nem kattintottam a gépemmel. Hanem csak dolgoztam. Hogy tényleg jó, az ebben az esetben sem derült ki mindjárt az összeszerelést követően. Vagyis készülékzsinórja neki se lett rögtön. Ő a Dunai Vasmű LB rendszerű távbeszélő készüléke volt, nem egészen olyan, mint a mi jó öreg postai LB 37-esünk. Nincs hozzá kurbli? Sebaj, gyártunk gyorsan, ez ott, abban az üzemben nem lehetett probléma. Bárcsak már nekem se lenne az, sóhajtott fel a szerző, s közben azon gondolkodott, vajon milyen összképet mutat ez a színösszeállítás, azzal a rásajtolt és sajátos módon nem forgatható piros műanyaggal.

Ha van watchdog, vagyis őrkutya, akkor kell lennie watchduck-nak, vagyis őrkacsának is. Ez a példány legalább is pont úgy néz ki. Persze lehet, hogy csak modellt áll az én kamerámnak. Vagy valami egészen mást csinál, ami egyébként szokás kacsáéknál, csak én még teljesen nem kupálódtam ki kacsológiából. Ritka alkalom volt, amikor egészen közel tudtam lopakodni hozzájuk és nem menekültek azonnal hangos hápogás közepette a vízbe. Kíváncsi leszek, a telet hogyan vészelik át. Talán kapnak némi ennivalót a környéken lakóktól. Ha összejönne, idén el kellene valahogy jutnom haza, ami általában nem szokott sikerülni december-január környékén. Rossz munkahelyen dolgozom, nekem nincs téli szünetem.

Ajjaj, viszik a zongorát! Ja nem, ámde ezt a nótát na ki is énekelte a hetvenes években? Hanem inkább a piros CB 76-osaim közül a legszebb példányok egyikét, s nem viszik, én küldöm csomagban. Végül alig marad szép készülékem belőle. A kopott, fakó nem kell a kutyának se. Ki szükséges tehát találnom egy műanyag-polírozási eljárást jól, mégpedig a télen. Na azért nem a héééten... Érdekes, hogy ha nem lenne hivatalos munkahelyem, akkor sem lenne egy perc szünetem se. LB 37-esek javítása, felújítása, az összes többi készülék üzemképessé tétele, hiányzó alkatrészek pótlása, stb. És még nem beszéltünk a háztartásról, idős szülők ellátásáról, gyerekekről...

Zenélő autó. Még Levente fiamé volt, aztán kiszolgálta a kicsiket is. Mai napig működik, csak elem kell bele. Igazából nem gurul, hanem négyféle állat hangját utánozza, valamint négyféle dallamot játszik kétféle-képpen, állathang nélkül és úgy, hogy az adott állat énekel is hozzá. Bagoly, béka, veréb és marha. Utóbbi találta ki az egészet. Na szegény gyerekek! Persze kacsa nincsen benne. Ezt most nem szedem szét, én annyira nem szoktam olyat, inkább megpróbálom jól eladni.

Idén úgy jött ki a lépés, hogy kétszer tartottunk tizedik születésnapot. Először egy nappal a hivatalos után, mert az hétköznapra esett. Másodszor egy héttel később, amikor anyám el tudott jönni. Több nagyszülő sajnos idén már nem lehetett jelen...

Csináld magad mozgalom, automata kar gyártása LB 37-es készülékhez. Nem, ez még nem az a szint, amikor már képes leszek előállítani a hiányzó alkatrészt úgy, hogy azt kivágom, reszelem és hajtogatom egy darab, vagy több darab anyagból. Itt még csupán arról volt szó, hogy két példányból egyszer építettem egy rögtön felhasználható, beszerelhető darabot, majd a maradékot jól felújítom még ezekben a percekben is, és utána azt is jól beépítem egy másik készülékbe. Kíváncsi leszek saját magamra, amint majd teljesen új anyagból építek automata kart. Az előbb már említett műveleket fogom elvégezni: hajtogatom majd egy darabig, hogy biztosan sikerülni fog, aztán ha mégsem, akkor jól kivágom!

Ez az építőjáték is arra vár, hogy valaki megkaphassa, akár Karácsonyra és játsszon vele. Nálunk még szintén Levente kezdte, aztán a kicsik folytatták és most újból elővettem, hogy jól lefényképezzem és meghirdessem. Persze ismét jött a szöveg, hogy nekünk ez még kell. Erre fel jól bepakoltam egy dobozba és eldugtam a szekrény tetejére. El is felejtettem meghirdetni, ahogy az illik!

A soron következő felújított LB 37-esem sem az az igazi hagyományos piros színű készülék. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindenféle érdekes színmegjelölésekkel árulják ezeket a festékeket, én pedig jól elfelejtettem, pontosan milyen elnevezések utalnak arra, hogy megint nem sikerült egy normális árnyalatot összehozni a gyárban. Ezzel a készülékkel azért is sietek kissé, mert van érdeklődő, mindjárt kettő darabra is. Persze majd a legszebben sikerült példányokat fogják jól elvinni. Most jött el a pillanat, amikor kezdem bánni, hogy meghirdettem őket. Nem is zavarna a dolog, ha nem tél jönne, amikor nincs lehetőségem a szabadtéri festésre. Nincs valakinek egy fűthető műhelye kölcsönbe?

Itt aztán a megszokottól eltérően olyan kacsacsönd van, hogy jóformán szokatlan! Pedig közismerten csőrjártatósak a mi kis barátaink, de jól tudnak csöndben is lenni, amikor pihennek. Nem a legjobban sikerült felvétel, de annyian voltak, hogy mindenki bele sem fér a képbe. És itt még nem is jött a néni a zacskónyi, apróra darabolt kenyérrel! Elfelejtettem átváltani a kamerát video-felvétel üzemmódban, pedig akkor érdemes lett volna, mert olyan tülekedés támadt, hogy csak na! De miért nem lehet ezen az oldalon rövidfilmet közzétenni?

Kicsit is nem figyelek oda, miközben a szeptemberben készített kacsás képeimet mutatom sok oldalon keresztül, erre tessék, máris összeugrik a piros LB 37-es készülék! Úgy látszik, ez egy ilyen fajta. Ráadásul ő a Telefontársadalom Kis Különceinek táborát gyarapítja, ugyanis egy CB 555-ös kézibeszélőjével bír. Lehet rajta jól gondolkodni, hogy illik-e rá, vagy pedig maradjunk a jó öreg CB 35-ös kézibeszélőnél. Bolgár TM 50-es kézibeszélőjével láttuk már régebben és valahol van egy LB 55-össel szerelt is, azt majd jól mutatom, ha meglelem. Lehetne még a CB 667-esével is szerelni, de akkor a rugót könnyebbé kell tenni az automata karban, hogy a műanyag kis súlya is le tudja nyomni. Készülékzsinór hiányában átmenetileg próbára vár - szólt a megjegyzés továbbá ezen távbeszélő készülék összeszerelésének az ő margójára. Akadály e hiány nékem? Ugye, hogy nem!

Találós kérdés: mi hiányzik a képről? Úgyvan, a rendetlenség! Történt ugyanis, hogy addig-addig rakosgattam el innen szabadságom ideje alatt a mindenféle méretű dobozokat, hogy végül egyszer csak elfogytak. Persze varázsló nem vagyok, ehhez először helyet kellett csinálni másutt, ahová elpakolhattam. Ideje októberben nekilátni a feladatnak, mert sosem végzek és mindjárt itt a Karácsony. Márpedig a fának kell a hely, azt mégsem rakhatom a szekrény tetejére. Apropó, szekrény teteje!

Ja nem, először megint a kacsák. Pontosabban az a jelenet, amikor a néni kihozta a zacskó felaprított kenyeret. Mennyire megváltozott a csőrös hápogók viselkedése. Aki látott már kisfilmet az amerikai Black Friday reggelén a nyitás utáni első három percről, az nagyjából sejtheti, mire is gondolok. A tó legtávolabbi helyéről hanyatt-homlok rohanva és repülve jöttek át az éhes kacsák és úgy nyeldesték lefelé a kenyérdarakákat egészben, hogy majdnem megfulladtak bele. Csak nehogy egy kicsi is kiessen a csőrükből, mert máris megtalálja a másik.

Még mindig nem a szekrény teteje. Ugye, milyen kíváncsi vagy? Hamar megöregszel ám! Tessék türelmesen végigolvasni azt, hogy gyűlik szép lassan a varrnivaló. Mint például Olivér fiam kutya-papucsa, aminek az egyik fülét kell jól visszahelyezni néhány határozott öltéssel. Ehhez képest a varrógép két éve ott lapul a szekrény mélyén, de az ilyen felaladatra véleményem szerint nem igazán alkalmas. Persze lehet, hogy az a gyakorlat megszerzése is csupán szorgalmas gyakorlás kérdése. Akár az LB 37-es szerelése... Mire előpakolom és befűzöm az alsó és felső cérnákat, beállítom a programot, addigra régen végeztem a varrással kézzel. Na majd nyugodt nyugdíjas napjaimban!

Ugye, hogy érdemes volt várni erre a felvételre, te kis kíváncsi! Íme máris megtekintheted, milyen az én telefon-menyországom. Igen, mint azt már korábban jól megemlítettem (na melyik cikkemben is?), a nagyszobai szekrénysor tetején került jól elhelyezésre a telefon-gyűjteményem nagyjából egynegyede. A hely teljes kihasználása érdekében szigorúan a teret teljes egészében kitöltő méretű dobozok felhasználásával. Továbbá családom teljes megelégedésére: nem hangzott el egyszer sem az, hogy kint fogok aludni a kacatjaimmal együtt a ház melletti fa alatt. Akkor sem hagyom magamat! Tudod, mekkora meló volt pontosan ekkora méretű dobozokat összekukázni? Jóformán egy élet munkája.

Most ilyen csendéletek jönnek, mint például ez. Azóta sem láttam ilyen ötletes naptárat fakockákból összerakva. Persze nem szokásom órákon át járni a boltokat. Inkább majd jól legyártom saját magam, ha ráérek. Ha akarom, lesz rá időm. Csak még nem akarom eléggé, hogy legyen. Levente fiam hat hónaposan, annak is már 17 és fél éve. A kutyacsengője még a régi lakásban volt a szobaajtaja mögé felszerelve.

Újabb csendélet, ezúttal azon néhai családtagjainkról, akiket már nem lehet felhívni, sem a képen látható CB 35-ös, sem pedig LB 37-es telefonok segítségével. Pedig utóbbiból kettő is van a fotón. Ráadásul az az alsó szürke, mint a Telefontársadalom Kis Különce, még üzemképes is. Az első generációs, eredeti fali teleptartó dobozt pótló saját készítésű egység segítségével jól bekötöttem az asztali LB rendszerű központom fővonalára. Pedig oda igazából egy innen több kilométerre lévő másik LB központot kellene kötni, de ilyen már nincsen manapság. Helyette megteszi ez a készülék is, melynek segítségével a szoba ezen sarkából jól fel tudom hívni magamat a szoba másik sarkában lévő telefonközponton. Majd gyorsan odaszaladok és felveszem a hívást. Ha elég gyorsan szaladok, még hallom a saját hangomat a kézibeszélőben. Ez a tény ugye hihető. Az időutazók idei találkozója múlt héten szerdán lesz megtartva.

Mi érkezett a csomagautomatába? Ezúttal kivételesen nem telefon, hanem valami egészen más. Nem mondom, hogy ebből is rendszert fogok csinálni, de azért egy különleges esetet mindenképpen megtekintünk annak bemutatására, hogy végül is hogyan lehet mégis kacsát tartani a lakótelepen, mint arra jól utaltam a cikkem elején.

Ez a szép és barátságos tojó nagyon keresett valamit a fűben, talán éppen egy kis kenyérmaradékot, vagy a horgászok által gyakran itt hagyott kukoricát.

Nem rendeltem por alakú krumplipürét, azt tudok vásárolni a helyi áruházban is, ha akarok. De nem akarok, hiába írták rá, hogy 12 adag, vagyis 3 csomagban csomagonként 4. Közben néha elgondolkodom azon, hogy egyesek mi mindent képesek felhasználni csomagolóanyag gyanánt, ha valamit el kell küldeni. Hab a tortán a további kérdés, miszerint ezeket a csomagolóanyagokat el is raktározzák már jó előre szükség esetére, vagy pedig "just in time" alapon kapják elő, tehát épp a megfelelő időpillanatban áll a rendelkezésre. Valljuk be, mindkét változat elég érdekes életvitelt kíván az illetőtől, bár az előző némileg hasonlít az enyémre. De végül a lényeg, a küldemény tartalma oda vagyon írva tollal a doboz bal felső sarkába!

Ez a két kacsa érkezett a küldeményben és ezúttal nem egy, vagy több telefon. Kinéztem magamnak őket, mert annyira aranyosak és gondoltam, gyarapítom velük legkisebb gyermekeim plüss-kacsa gyűjteményét. Tehát ez a megoldás az anyag elején felvetett és engem már régóta foglalkoztató kérdésre, miszerint hogyan tartsunk mégis kacsát, amennyiben arra nem igazán alkalmasak a körülmények. Ők nem kérnek enni és nem szarják össze a lakást. Utóbbi megállapítás sem igazán helyén való egybéknt az igaziak tekintetében, csak jól esik néha egy-egy jól sikerült képet összerondítani a közösségi oldalon ezzel a hozzászólással.

A bal oldali példány egészen élethűre sikeredett, püss kacsa létére ez elég ritka jelenség tapasztalataim szerint. Készülnek ugyanis kacsa elnevezéssel kiköpött velociraptorok is. Na de majd én jövök jól ám maradék anyagokkal és nyugdíjas éveimben előállítom házilag a tökéletes plüsskacsát. Remény van rá, hiszen egyet már előállítottam házilag, mindjárt szerepelni is fog az egyik felvételen. Annyi mindent eltervezek 15 évre előre, kíváncsi leszek, mi valósul meg majdan belőle.

A bal oldali gácsér már ki is nézte magának a krumplipürés dobozt. Remélem, nem akarja megenni a kis falánk madár. Könyvtáros néni mesélte, hogy az építkezésem a szomszéd kecskéje megette az üres cementes papírzsákokat. Arról már nem szól a történet, hogy utána készre kevert betont kakált volna...

Bocsánat, még be sem mutatkoztunk: Előd és Jolán. Előd azért, mert azon a napon érkezett, amikor Előd névnapja volt. Ezt alkalmaztam más esetben is, amikor kacsát vettem. Így például van egy Edinám is. Merthogy közel mindegyiknek van ám neve nálunk! Nem csak jönnek, aztán kacsa 1, meg kacsa 2. Jolán pedig egy mesefigura egy angol sorozatból. Eredetileg Jemina, ez rá is van varrva a köpenyére. Szép pár így együtt, nem?

Ennyi csőrös hápogó után most már lássunk végre egy telefont is. A következő LB 37-esem megint fehér lesz. Kivéve talán az alaplemez belső felét, mert azon elég stabil és ép volt a festés ahhoz, hogy órákon át kapirgáljam le róla. Még ha pergett volna, vagy átüti a rozsda, az más lenne. Ha elkészül, úgysem látszik. A jelek arra mutatnak, hogy az előzőhöz hasonlóan ő is nagyon szép lesz. Már tervezem a jövő évi felújítás színeit. Kevés fekete mellett biztosan lesz fehér, barna és piros. Már csak azért is, mert utóbbiból kettőt jól elvisz a Mikulás. Közben pedig azt énekli, hogy love me tender, love me true...

Közben készül az automata kar felújítása is. Ehhez előbb szét kellett szedni, hogy a szükséges részeket jól le tudjam festeni. A sárgaréz tengelyt csak lecsiszoltam. Neki nem tenne jót a festék, összeszerelve pedig alig látszik belőle valami. Nem szeretem azokat a kép felső szélén látható és valamely játékhoz adott névtelen elemeket. Nyúzza a gyerek néhány napig a játékot, aztán hozza, hogy kimerült benne a batéria. Statikusan mérve ekkor még van benne némi feszültség, de egy nagyobb villanymotor működtetéséhez már nem elég. Viszont egy kisebb áramfelvételű szerkezetet, például faliórát még hetekig elhajt. Mire erre a másodlagos felhasználásra sor kerül, jól elvan itt az asztalomon, vagy belepakolom a használt elemeknek az ő tartójába. Már ha megtalálom azt a dobozt ebben a nagy rendben...

A fiúkból álló kacsabanda a vízparton pihen. Kíváncsi vagyok, télen mit fognak csinálni. Ha összejön a mutatvány, hamarosan jól megnézem. Eddig még nem jött össze az, hogy ebben az időszakban hazalátogassak. Most is elég havas időt jósolnak decemberre. Végre rendes téli idő, mondanám, de ekkor eszembe jut a reggeli ásás, lépcső, aztán meg az autó letakarítása, melyet néhány óra elteltével jól lehet megismételni. Brrr, szegény kacsák...

Itt a mai adás lényege: kacsatalálkozó Kristóf, Olivér, továbbá Brümpüci Pumpó részvételével. Na ezt meg kell magyaráznom jól. Szóval először is támadt egy olyan ötletem, hogy össze kellene szedni végre a lakásban fellelhető összes, hadra fogható plüss kacsát. Valami pocsék idő lehetett odakint és unatkoztak a gyerkőcök, én pedig tudni szerettem volna, mennyi is van összesen. Mármint kacsából, a gyerekeket meg tudtam számolni. Hosszas kutatást követően ezáltal jól kiderült, milyen formában tartok mégis kacsát, ha már az igazit jelen körülmények között mégsem tudom bevállalni. Brümpüci Pumpó eredetileg egy vidám kolléganőm neve volt ama bizonyos közösségi oldalán a világhálónak. Egyébként pedig Kristóf barna macijának elnevezése minálunk.

Ismét nem figyeltem oda, erre jól összeugrott a fehér telefonkészülék. Ezek már csak ilyenek, kiteszem a lábamat a szobából, hogy a másikban összevadásszam a kacsákat, addig az alkatrészek titokban összegyűlnek és egy egészet képeznek. Ezt most megpróbáltam elképzelni: a másik szobában fogdosom össze a csőrös sápogókat, addig az itt hagyott kamera rögzíti, ahogyan a zsanér, a tekercs és a kézibeszélő elkezdenek közelíteni egymás felé. Kérdés, hogy akad-e olyan, aki ezt így ebben  formában elhiszi. Minden esetre a telefon elkészült és tényleg szép lett. Ezeket a csengőcsészéket nem kellett lefesteni. A kézibeszélőt pedig a szokásos titkos eljárással tettem ilyen széppé. Bár arról már szót ejtettem régebben, mit teszek annak érdekében, hogy a régi és fakó nyél kicsit megújuljon.

Csőrös hápogó barátunk egy érdekes mutatványt ad elő éppen: a hasán is tudja bögyözgetni a tollait, ha annak szükségét érzi. Elvégre mindenütt vízhatlannak kell lennie, ha bele akar menni a tóba. Márpedig akar, ahogy ismerem. Ki sem bírná víz nélkül, még télen sem. Kivéve, ha befagy a tó. Na emiatt lenne jó hazajutnom, megfigyelni, hogy kacsáznak a jégen.

- Hát ezek meg mit csinálnak itt ennyien? - kérdezte Brümpüci Pumpó meglepődve.

- Kacsatalálkozót tartunk! - válaszolta Előd, Félix, Ignác, Jolán, Loretta, Fanni, Klári, Bálint, Edina és Pato. Többnyire az alapján neveztük el őket, hogy érkezésük napján milyen névnap volt éppen. Pato névnap mikor van? Ő egy rajzfilm szereplője. Valamint mindenkinek nincs is neve. Volt, akinek adtunk, de aztán jól elfelejtettük. A találkozót követően a hápik jól hazamentek a lakhelyükre. Velünk együtt ők is kíváncsian várják a folytatást, remélve, hogy még szerepelhetnek benne!