Jó, a képen lévő csőrös hápogót nem nézem telefonnak, ott még azért nem tartok. Még nem. Szorgalmi feladat az ötösért: a kép címe Landing, vagyis leszállás. Ehhez képest ezen a felvételen csöpög a víz a mi madarunkról, tehát éppen felszáll a vízből. A megoldást e-mail-ben várom a Kedves Olvasótól (vagy Messengeren, vagy akár Viberen, mert most már olyanom is van ám!). A minap voltam a 30. érettségi találkozónkon, ahol egy volt tanárom megkérdezte: honnan jött a kacsa? Mondom neki, berepült az ablakon. Erre kitört a nevetés. Történt, hogy egykori tanárom visszatért a körházból és olvassa a cikkeimet. Viszont én valójában nem tudom, miért teszek be ide kacsás képeket a telefonok közé. Talán, mert gyerekkorom nagy részét anyai nagyszüleimnél töltöttem nyári szünetben az Alföldön és hát abban a faluban volt ám bőven hápogás abban az időben, még a mi udvarunkban is, nemhogy másutt. Szóval talán innen ered a kacsák szeretete és hiszem, hogy ha lassan is, de biztosan haladok az úton, melynek végén én is fogok mégis csak tartani kacsát. Addig azonban maradnak a vezetékes telefonok, azokat aztán tartok én bőven manapság is!

Az előző cikkemben bemutatott CB 24-eseim közül ez az a szekció, akinek tagjai még nagyjából működnek. Azért lehetne rajtuk túlórázni rendesen és nem biztos, hogy utána javulna számottevően a helyzet. Talán ez okozhatta halálukat annak idején, megkockáztatom. Ami pontosabban illeti az állapotukat, nem lehet mondani, hogy így, vagy úgy, ez, vagy az, éppen, hogy csak na. Most aztán pontosan leírtam az állapotukat ám. Ha más nem, hát ezek az arany mondások mindenképpen megmaradnak a kedvenc apósomtól.

Csak a magamfajta végzett és meglett távközléstecihnikai műszerész, vagy hírközlési hálózatszerelő szakember képes arra, hogy a CB 555-ös kézibeszélőjére ráapplikálva a CB 24-es Standard tárcsáját, egy hálózatszerelői készüléket alkosson. Készülék, na nevetnem kell. És akkor még nem is említem azokat a csodálatos elnevezéseket, melyekkel illetik egyes egyének a különféle aukciós oldalakon árult, általuk ki tudja, milyen módon fellelt régi telefonos holmikat. Mondanám, hogy egyszer megérne a jelenség egy cikket, kérdés, hogyan tudnám ide bemásolni a tényleges árverések képeit úgy, hogy azért az illető személyiségi jogai ne sérüljenek, viszont kiderüljön, hogy tényleg valaki más követte el eme csodálatos címalkotásokat, s nem az én agyam szüleménye.

Ez pedig azon szekciója jó öreg CB 24-eseimnek, akik csak szeretnének működni, de eddig nem igazán jött össze ez nekik. Az a szélső piros nézte ki magának az előbb bemutatott Standard-tárcsát, ezért kellett jól előkeresnem a lakótelepi mini-raktáram mélyéről ezt a telefonszerelői kézibeszélőt, ami oda jól el volt ám rejtve. Emlékeztem rá ugyan, de az istennek nem jött elő. Egy ideig. Aztán jól szétszedtem a kézibeszélőt és átkerült a rendesen kopott tárcsa a piros készülékre. De ez már nem látszik ezen a képen. Majd jól lefotózom és felteszem ide. Hogy kophatott le ennyire a krómozás arról az öreg tárcsáról? Emlékeznek az előző képre? Tessék gyorsan visszalapozni! Illetve azért sejtem: elég sokat mocoroghatott gazdájának hálózatszerelői táskájában. Nekem is volt ám ilyen bőrtáskám pályám elején!

Közülük pedig azzal a bal oldali krómozott készülékkel szeretnék leginkább foglalkozni alalposabban, merthogy az ő belseje üres. Mint az én fejem - hallom idáig rosszakaróimat. Eme fényes bevonat nem eredeti, ilyen nem volt a CB 24-es. Ezt egy nálam ügyesebb emberke követte el, aztán mégsem látott benne fantáziát valamiért. A baj az, hogy eredeti alkatrészekkel én sem tudom ellátni - bár még a csengő jó eséllyel az lesz, jóllehet, volt itt egy koncepció, miszerint a csészék csak díszként mutatnak a házon és belül elfér egy másik, korszerűbb csengő - hanem én egy CB 667-es belső berendezését gondoltam volna bele, miután tisztába teszem azt az elmételi problémát, hogy akkor ő már nem lesz eredeti. Viszont ha azt vesszük, hogy ezen cikkem első képén a középen lévő telefon sem az, a telefon-társadalom mégsem vetette ki magából, akkor ez a kérdés csak eldőlni látszik. Gondot inkább majd az eredetiből hiányzó és a 667-esben meg nem található részek pótlása fog inkább okozni, lásd például automata rugó és társai.

Egy jobb sorsra érdemes zöld CB 76-os. Fakó is, piszkos is. Az összetört ujjkorongon kívül a középső rögzítő csavaron látható rozsda is beszédes. Nem is annyira a használat, inkább az azt követő tárolás körülményeire vonatkozólag. De hogy a kézibeszélő zsinórja kinek és miért volt ennyire útban? Ez sosem fog kiderülni számomra. Szükség esetén van cseredarabom, mint ahogyan a tárcsára is. De szándék még nincs rá, hogy jól ki is cseréljem. Első körben tartalék-alkatrész bázisnak gondoltam. Jött is egy másik készülék, ahol hiányzott a kézibeszélőből a zsinór bevezetését rögzítő kis fém fül, amit magunk között csak kiskapunak hívtunk. Az ugyanmegint már ki a francnak és ugyan mi a fenére kellett? Nosza rajta, hát persze, hogy innen pótoltam gyorsan.

Asszony pajtás szép virágáról rengeteg képet voltam kénytelen készíteni, amikor virágzott. Mert az biza ritka jelenség nálunk, hogy valami virágozzon. Kicsit sok egyforma kép is készült, mellyel nem szeretném untatni a nagyérdeműt. Kellett azonban választanom egy olyat, amin telefon is van. Nem is értem... valami megmagyarázhatatlan okból késztetést éreztem és szerencsémre éppen volt elől teljesen véletlenül legalább egy készülék. Namost tessék elgondolni, mennyi a valóságtartalma az előző mondatnak.

Reggeli készülődés a március 15.-ei ünnepségre, velem együtt mindenki üde és friss, mint az ötnapos vízihulla. Avagy az elbaltázott felvételek csoportjának újabb tagja. Felhívnám még a figyelmet a falon látható azték falinaptárra. Igaz, hogy másolat, de olyan sok nincsen belőle az országban.

Na végre: LB 37 No. 217. A telefon, amiről először nyitottam egy külön albumot, hogy hátha önálló cikk lészen belőle. Hát nem bekerült a felújítandó készülékek jegyzékébe?! Állapota nem hagy kétséget afelől, hogy a döntésem indokolt volt. De mikor is készült ez a kép, március végén? És milyen dátumot írunk ma? Jézusom, mit csináltam az elmúlt hónapokban? Mert még sehol sem tartok vele és ez az első ilyen kijelölt idén. Na innen lesz szép nyerni ám! S nem inkább a székemet kellene felújítani?

Béka vagyok, leveli, ki a fiát neveli... Na megint honnan idéztem nem egészen helyesen?

Anya vagyok és éppen tele van az összes téli lábbelim, hogy miért kell belenézni a napba... Mondta a rosseb, hogy bele kell nézni, csak éppen, ha a másik irányból képezném a fényt, akkor egyrészt már derékig vízben állnék, másrészt ló... se lenne a képből, mint ahogyan a gépem fénymérőjéből se a belesütő nap miatt.

Még egy sztárfotó a kedves gyermekeimről, akik stílusosan öltöztek az esetleges vízbeeséshez. De csak, mert olyan szépek! Mellesleg a zalakarosi ökoparkban járunk, április elejét írjuk és még sehol egy telefon a környéken.

A telefon ráadásul még csak hagyján, de egy árva kacsa sincsen itt. Na jó, elég büdös van a kényes csőrüknek, de akkor is. Van viszont béka, ezért következik egy újabb fotó eme nyugodt vízlakóról.

Miről is szól ez a cikk? Letojom, mert számomra ők a legszebbek. Így ötven felé már főleg velük kell foglalkozni, mert isten bácsi felrakta a váltót hatodikba, kettőt pislantok és már fel is nőttek, kirepültek. Na de a telefonok majd még akkor is ott lesznek nekem, azokkal foglalkozni pedig ráérek.

Asszony pajtás virágai ismét, természetesen az izléses dekorációt jelentő telefonkészülékek társaságában. Megint csak ő kérte, hogy ne csupán hozzam neki, hanem örökítsem is meg. Hát legyen.

Ők sem telefonok. Hanem gyermekeim a Húsvétra kapott ajándékok küzül ezekkel a rajzfilm-figurákkal. Megmondom őszintén, kicsit nagyobb lelkesedést és aktivitást vártam tőlük, ehhez képest körülbelül akkor láttam náluk utoljára, amikor ez a kép készült. Illetve azóta talán egyszer, amikor is vagy én kerestem valamit náluk és helyette ez jött elő, vagy kérdőre vontam őket, hogy hol van Pocoyo és Pato.

Még mindig nem telefon. Eladó videokazetták. Van belőlük, vagy hat dobozzal legalább. Nem kell valakinek? Én még hébe-hóba használom azért. Bár inkább hóba. Mármint, hogy oda fogom kivágni, ha addig nem tudom eladni. Márpedig nem tudom, mert nem kell a kutyának se. Ha még legalább neki kellene... Hiába, pocsék műszerész mellett csapnivaló kereskedő is vagyok. Mint az egyszeri zenész: csak két dologgal van állandó problémája, a dallammal és a szöveggel. Amúgy nem csak 180 perces van, hanem hosszabb is. Az a Herrnböck Orion a kilencvenes évek elejéről nagyon odavág ám!

Na végre, egy kacsa! Ez legalább hápog. Valamint összeszarja a tó környékét. Lány az illető, mint az köztudott. Már május végét írtuk, midőn ellátogattam szülővárosomba és részt vettem a 30. érettségi találkozón. Ha pedig Sopron, akkor ki nem maradhat az Ibolya-tó és az ott székelő csőrös madarak. Szó szerint...

Azt hittem, már soha többet nem is lesz telefon. Kérem szépen, az a helyzet, hogy ilyen adapter-dugót még be lehet szerezni. Így nem kell az öreg aljzatot 6 réteg rákent festékkel együtt lebombázni a falról, csak bedugni ezt, ebbe pedig az új készüléket. Kérdés azonban az, hogy ma, 2017-ben erre mekkora igény van kicsiny hazánkban. Sajnos félek tőle, hogy egyre kevesebb.

És akkor végre a lényeg: az idei első LB 37-es felújítás. Nem olyan régen mutattam is őkelmét a szintén restaurálásra - illetőleg pénztárca függvényében kivágásra - váró székemen pihenve. Pár képpel ezelőtt még meglehetősen szakadt gúnyát viselt, most azonban a király meztelen. Van viszont egy aggodalomra okot adó aprócska gond, mutatom.

Most vagy a használati, vagy netán a tárolási körülmények voltak olyanok, nem tudom, minden esetre az alaplemez jobb első sarkánál már akkora volt az oxidáció, hogy konkrétan anyaghiányos a lelkem, nem kis mértékben. A kérdés az, hogy akkor mit tegyek vele. Az a hülye ötlet jár a fejemben, hogy talán meg kellene kicsit reszelni, valami esztétikusabb formára. Merthogy anyagpótlással helyrehozni nem tudom. S míg e kérdés eldől, addig festeni és összerakni sem lehet. Félő, itt egyelőre csupán a ház lesz felújítva.

Na, Kókány Berci barátunk megint erre járt. Tessék nézni, milyen szépen kifúrta az első kettő lyukat, hogy abba beletuszkoljon egy későbbi telefonhoz való gumilábat, míg a hátsó kettő pedig maradt a régi. Hát hogy a csacsi applikálná az ő péniszére az ilyen szakembert! Most aztán vakarhatom öreg fejemet, hogyan állítom helyre azt pecsétet, ami a telefon-társadalom becsületén esett.

Nem tudom elképzelni, miért és mivel kellett csépelni egyeseknek szegény telefonkészüléket, hogy ilyen sérülések essenek rajta. Ő kérem semmiről sem tehetett. Ja, hogy lefújta a szél a drótot az oszlopról? Vagy a kezelő néni a fülén ült éppen? Megesett bizony abban az időben. De most aztán vehetem elő az induktor-púp egyengető sablonomat, amit eddig nem sikerült tökéletesíteni a hosszú téli unalmas hónapokban. Merthogy ilyen eddig nem jött össze, a tél is gyorsan eltelt és nem volt unalmas.

A bolgár TM50. Az A változat korábbról, talán a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig, de javítsanak ki kérem, ha tévedek. Nem ok nélkül lett nálunk LB 67-es a neve. Szóval ismét megigérem, hogy egyszer lesz róla egy önálló cikk, aztán mindig egy kicsit hozzáteszek a tudnivalókhoz, és végül már nem lesz szükség arra az anyagra. Persze lehet, magamat ismétlem és nem mondok újat. Nem olvasok vissza, így ez nem derül ki számomra. Elég redvás a bakelit felülete, nem? Megérne a dolog egy kis bűvészmutatványt, akármilyen fáradt is vagyok.

Úgy döntöttem, mégsem pusztítom el a Földet... ja, nem, szóval, hogy a bűvészmutatványt kint az erkélyen adom elő. A trükköt persze nem árulom el, azért egy időben még börtönbüntetés is járt.

Konstrukciós hibájához képest meglepően könnyen szétjött. Pedig de nem szokott. Vagy csak én voltam mindig álmos, fogjuk rá erre. Indukciós tekercs, nagy bömhec induktor, csengő, automata rugócsoport, csavaros szorítósáv. Nomeg a zsinórbevezetők. Egyszerű, nem? Nem. Csak annak látszik. Majd idővel mutatom.

Kicsikét sem viharvert állapotú CB 667-es készülék. Még szerencse, hogy nagyjából úgy esett be az ablakon. Na nem azért lett ilyen, csak átvitt értelemben. Valaki adott neki még egy esélyt, és kicserélte az eredeti zsinórját a manapság használatosra. Idővel én is adok neki. Mármint vagy esélyt, vagy alkatrész-utánpótlás lesz. Ezt e sorok írásakor még nem döntöttem el.

Neki tulajdonképpen ez a legnagyobb baja: kitörött egy darab a házból azon a részen, ahol a csavarral rögzítjük egy távtartón keresztül az alaplaphoz. Lehet, hogy egy piros 667-es ház megoldaná a problémát. Valamint egy alapos tisztítás is ráfér. Szóval meggondolom még. Nagykaput kell gyártanom. Tudjuk, mi az, ugye? A hátsó zsinórbevezetőket tehermentesítő és rögzítő fém villa. Hirtelen előkerült több készülék is, amiből ez hiányzik. Kellemes téli elfoglaltság egy meleg műhelyben, miközben szól a rádió és jóféle seritalok sorakoznak a hűtőben. Álmodik a nyomor.

Kicsit beteg, kicsit hiányos, de az enyém: végre van már II/6-os készülékem is. Szegénykémnek nincsen se sokeres zsinórja, se látjelzője, ezek nagyon kellettek valakinek. De majd szerzünk hozzá idővel mindent. Mellette a CB 35-ös is erős tisztítást igényel. Különösen a kézibeszélőzsinór tekintetében, aki konkrétan penészes. Az ott veszélyes elváltozás, mert ilyenkor szokott utána reménytelenül merev is lenni, amin viszont már csak a csere segíthet.

Szuvenírum nyihuhu nye kukucski protku, avagy ajándék lónak ne nézd a fogát. Ezt a két 811-est ajándékba kaptam. Egyik rosszabb, mint a másik. Az még csak hagyján, hogy a zöld dugót megkapta a piros készülék. De egyik sem működik, a mikrokapcsolo okán. Télen előszedem és megtakarítom őket. Addig kitalálom, utána mi legyen velük.

Vaktárcsás CB 35-ös készülék - gondoltam én, a kis naív. Aztán megnéztem közelebbről és meglepődtem: igen hasonló a miénkhez, de mégsem az. Más anyagú alkatrészekből épül fel. Akkor ez mégsem CB 35-ös? Tessék elképzelni, hogy nem! De ez csupán később derült ki, mutatok képet a belsejéről is és elárulom, ki követte el ezt. Addig tessék kíváncsian figyelni tovább az anyagot.

Ezek aztán rendesen összegabalyodtak. Még szerencse, hogy egy helyről érkeztek, egy vasútállomásról. Alaposabban megszemlélve őket, úgy két-három nap túlóra és akkor még csak üzemképesek lehetnek, de szépek annyira nem. Ahhoz például a fémházasat fel kellene teljesen újítani, lefesteni, stílusosan szürke kalapácslakkal. De olyat meg én még nem tudok. Még... Az LB 55-ösnek pedig annyira valószínűtlenül rövid zsinórja van. De ez most nem látszik a képen.

Még hogy nekem nincsen házi készítésű vonalvizsgáló telefonom?! Egyet már mutattam a cikk elején is. Persze azért nem vagyok annyira tudatában ezeknek a tákolmányoknak - már bocsánat ezúton is az elkövetőjüknek - mert nem tekintem őket önálló készülékeknek, így aztán fel sem leltározom és nem szerepel a nyilvántartásban. Kimaradt a szaknévsorból. Ő például egy LB 55-ös készülék kézibeszélőjéből készült. Szegénykémet a számtárcsa rögzítéséhez ki kellett fúrni, ezért telefonhoz ismételten már nem igazán lehet használni. Viszont a számtárcsát máa annál inkább. Vonalat sem fogok vizsgálni vele már. Akkor pedig mi a fenének van nálam? Jó eséllyel azért, mert együtt érkezett egy másik, távbeszélőnek jobban nevezhető alkalmatossággal. Nem beszélve arról, hogy a dobozban megbújó CB 555-ösnek is hát milyen penészes megint már az ő zsinórja! Én meg csodálkozom, hogy tüsszögök, mint egy gőzmozdony...

Furcsa egy állat a legújabb CB 24-esem. Annyira nem látszik a felvételen, de ő egy fali készülék volt, a számtárcsát egyszerűen csak rácsavarozták a házra, a köztes V alakú lemez nélkül. Ráadásul a kézibeszélője egy 667-eseé. Annak zsinórja pedig jól kinyúlt, elmászkálhattak vele beszélgetés közben. Majd jól bemutatom esetleg később, ha úgy döntök, lépéseket teszek az üzembehelyezése érdekében. Ám most csupán elszaladok mellette, hogy íme, ilyen állat is van a földön. Akarom mondani, a doboz tetején...

A soron következő LB 37-est szemrevételezve az első reakcióm: hogy az a kóla-mámorban fetrengő piszkos imperialisták által összeharácsolt karvalytőke! Másképpen megfogalmazva: donnerwetter krucifiksz szakrament. Teccik emlékezni a Keménykalap és Krumpliorr című magyar népi eposzra? Nem, nem ez a készülék szerepelt benne, az egy CB 35-ös volt, aminél a szabóolló erősebbnek bizonyult. Tehát nem elég, hogy majd jövőre jól fel kell újítanom, a külső kinézete alapján, de utána még egy zsinórt is kerítenem kell hozzá. Lassan kezd olyan érzésem lenni, hogy ha addig semmit nem szerzek már be, akkor is marad bőven dolgom 2018-ra.

Fatökű barátom! Hát mi a szent szart csináltál oda? Idézhetném megboldogult szakrajztanáromat a középiskolából, így, a 30. érettségi találkozót követően. Mondanom sem kell, hogy azon az órán, amikor ez elhangzott - nem egyszer, tehát nem egy tanórán, hanem többször is - nevezett néhai szaktekintély már elfogyasztott néhány pohárkával a hegy levéből és nem szénsavas szőlő üdítőital formájában. Szóval hasonlót gondoltam, amikor megláttam szegény induktor ilyeténforma rögzítését. És azt hittem, ez a legrosszabb, amit láthatok a készülékben. Aztán tovább szemlélődtem és még jobban megrökönyödtem. Mitől is? A következő részben ezzel fogom kezdeni, de most jöjjön a zárókép!

Stílusosan egy kacsacsalád. Itt még elég kicsik a fiókák és egy kupacban összebújva csücsülnek a fűben. Kacsamama pedig aggódva vigyáz rájuk, miközben kacsapapa vidáman porszívózik a teraszon. Ennyit mára csőrösékről és a telefonokról, folytatás hamarosan. A viszonthallásra!