Hihetetlen, hogy ezek a sokat sportoló gyerekek mennyire bírják, még mindig tart a kézilabda-meccs. Persze valójában már régen véget ért, csak én készítettem ott rengeteg ilyen-olyan fényképet, amit persze most próbálok jól ellőni sorban, vagyis inkább mindig belecsempészni egy-egy aktuális cikkembe. De természetesen a fő téma továbbra is az én öreg telefonjaim, élükön az LB 37-essel. Amit majd jól át fog venni négy készülék erejéig a CB 24-es, csak éppen azok még nem készültek el e sorok írásakor. Lássuk viszont, mi történt addig!

Tudom, volt már. De most ismét: jó estét kívánok! Ja nem, ez Frei Tamás szövege volt a reklám után. Szóval úgy néz ki, ő lesz a nyerő. Persze a másik CB 24-es alkatrészeivel szerelve. Hagyhattam volna akár ilyen állapotban is, ha nem lenne ennyire lepattogva róla az a szép narancssárga festék. Biztosan elnyerte volna egy bizonyos párt képviselőinek tetszését, valamint ezen kívül még a "béjbikeh vok oszt csöh" kaliberű pimpónás rifkék is rajonganának érte. Figyelem, új szakkifejezést tanulunk! Anyám már 30 évvel ezelőtt alkalmazta ezt a korabeli fiatal lányokra célozva. Mit sem változott azóta az én megítélésem, vagy úgy is megközelíthetném ezt a kérdést, hogy öregszem. Most biztosan szereztem néhány barátot a mai fiatalok közül. Bár kétlem, hogy ők olvassák a cikkeimet.

Könnyen lejött a viszonylag vékony festékréteg a CB 24-es alaplemezéről. Ahol mégsem, ott majd jól dolgozik a foszforsav. De ha mégis rajta marad, az sem lesz akkora tragédia. Igyekeznem kell, ez a kép október 23.-án készült (micsoda felelőtlenség nemzeti ünnepen dolgozni, nemhogy felvonultam volna... na abbahagytam), közeleg a hideg, amikor be kell költözni az erkélyről.

Egy következő állapotfelmérésre, szükség esetén javításra és mindenképpen üzembe helyezésre, avagy esetleg felújításra váró LB 37-es. Továbbá kinézete alapján egy tisztességes takarítás is jól kinéz neki. Mindenképpen a 2017-es terv része. Sokáig nézegettem azt a kurblit, hogy miért olyan rövid és ér hozzá oldalról a házhoz. Aztán rájöttem, hogy ez egy LB 55-ös induktorkarja, ami pedig rövidebb. Már csupán néhány darab kurblim van ezekhez a készülékekhez. Azok is a középső csavar nélkül. Készülékzsinórja sincsen szegénykémnek. Nagyon nem szeretem ezt megoldást, amikor a fali kétszálas tömör réz vezetéket kötik bele közvetlenül a készülékbe. És akkor hogyan kötötték be a helyi telepet? Elhelyezték magában a telefonban? Jó lesz megtekintenem, mi a helyzet a belsejében!

Egy másik, jó eséllyel felújításra váró LB 37-es, ezúttal a bolgár TM 50-es kézibeszélőjével. De ilyet láttunk már a híres-nevezetes szürke készüléken, a Telefontársadalom Kis Különcén. Volt már nemrég a CB 555-ös kézibeszélőjével és ugyancsak mostanság láttam hirdetésben egyet LB 55-ös kézibeszélővel. Izgalmasabb is ennél viszont az, ami előtte van: egy CB 24-es végletekig elrozsdásodott, ám még mindig nem lyukas háza. Érdekes egy szerkezet lehetett ezekkel a furatokkal, talán egy utcai nyilvános átalakított készülék. Minden esetre nem dobom ki, legalább az Y villa kincset ér rajta - ha le tudom majd szedni.

Ugyancsak nem emlékszem már, hogy mit is akartam ezzel a képpel kifejezni. Hacsak nem azt, mekkora kupleráj van az erkélyemen. De persze nem csak ott. Az a túlméretes szegény virág például a szobából lett száműzve, de csak nem akar megpusztulni. Hiába nem öntözöm, meg hidegnek van kitéve. Körülötte a nemrég kapott, ámde ezidáig nem állapotfelmért és nem javított készülékek hevernek szanaszét, várva arra, hogy amíg sorra kerülnek, addig is legalább jól kiszellőzzenek. Az LB 37-es torzója mögött felsejlik a már látott CB 24-es háza. A CB 811-esnek látszólag semmi baja, kivéve azt, hogy dohányos ember használta. A zacskós TM 50-es mögött egy újabb LB 37-es bújik el a jobb napokat látott konyhai széken.

Ezek az ügyes fiatalok hát már sohasem akarják befejezni azt a meccset?! Persze lehet, hogy időcsapdába kerültek. Tényleg, jut eszembe, egyszer megállt az óra mérkőzés közben. Akkor lehet, hogy még én is ott vagyok most?

Ez egy következő készülék-felújítás tárgya. Milyen meglepő, hogy én folyton találok ilyen állapotú készüléket a lakásban. Vagy a raktárban. Vagy bármely, raktárnak használt egyéb helyiségben. Arra viszont már nem emlékszem, hogy tavalyi, vagy idei felújítási tervezet. Tehát, hogy gyorsan és jól szétkaptam-e még a kép elkészítését követően, vagy inkább eltettem erre az évre. Ez kiderült volna, ha lefényképezem az alját is, ahol legalább egy gyári szám látszana. De ezt nem tettem meg. Lényeg, hogy ennek a telefonnak látszólag mindene megvan, ami mostanság elég ritka és értékes dolog nálam.

Nem engedek a 48-ból! Legalább is abból nem, hogy ennyi éves lettem. Pár éve még azt mondtam, hogy annyi évet adok magamnak a továbbiakban, ahány éppen vagyok. Most már inkább úgy mondom, hogy elég lesz hozzá további 40 is. Aztán hátha több lesz. Végül is van a családban, aki 94-ig bírta... A torta elhelyezkedéséből, valamint a gyertyalángok állásából megítélve éppen déli szél fúj a nagyszobában.

Szegény feleségem próbál egy normális születésnapi képet készíteni rólam, erre Kristóf fiam beletrollkodik a felvételbe - hogy ezzel a ma divatos szakkifejezéssel éljek. És persze megint mi figyel ugye ott az asztal hátsó felén... Nem, nem a borospohárra gondoltam!

Kristóf fiam éppen háttámlának használja a születésnapra kapott új párnámat. A régi sok éves használat után közölte, hogy unja már a fejemet. Később mégis jobb belátásra bírtam a mosógép segítségével, így már két párnám is van. Természetesen, mint mostanában minden képről, innen sem hiányozhatnak a kedvenc LB 37-eseim.

Legkisebb gyermekem így néz ki, amikor nem szeretné, hogy fényképezzem. Ez elég gyakran előfordul. Tehát Olivér-segg fotózás a születésnapomon. A fotel mögé való fejesugrásnak szokott még lenni egy olyan következménye is, hogy megfelelő lendület esetén még a jobb napokat látott vasalódeszka is jól rádől a mutatványt előadó gyermekre.

További születésnapi ajándékaim. A kicsik kitalálták, hogy egy cipősdobozból készítenek nekem kacsafészket. Pontosabban az egyik a kacsaól, a másik pedig a kacsaúsztató. Természetesen kacsa is jár a készlethez, továbbá a műanyag változatból azóta találtam egy másik ugyanilyet, tehát továbbfejlesztettem a projektet és már hárman vannak. Ki mondta, hogy az ember 48 évesen nem játszhat? Bár igazából nem játszottam vele, de örültem neki. Ellenben itt döbbentem rá, hogy egy ideje nem fényképeztem telefont. A sütemény finom volt, köszönöm. Elfogyott. A végére a türelmem is.

Kitakarítottam a kicsik szobáját. A Kristóf asztalán látható újsághegy a mellette lévő fotelágy ágyneműtartójából került elő, ahová jól eldugták.

Ennél nagyobb rendetlenség már csak Olivér barátunk asztalán lehet. Ő ugyanis szereti a kacatjait eldugni az íróasztala mögé. A képen látható holmik onnan kerültek elő. Ügyes gyerek. Tőlem örökölte. Én voltam képes a Trabantba fél Sopront bepakolni és elhozni Nagykanizsára.

Ezt a képet még tavaly, 2016-ban készítettem, de sehogyan sem akarta a gépem rendesen behozni élesen a tárgyat. Pedig fontos fotótéma: megtaláltam a magyar kisnyugdíjas modelljét a 2017-es nyugdíjemelés utáni állapotban! Na most a fiatal olvasóim után az idősebb korosztályból is jól szereztem barátokat, úgy gondolom. Valójában gyerkőceim valamelyik játékából egy csontváz-figura lenne. Miért is jutott róla eszembe a kisnyugdíjas, meg a hatalmas emelés, hát nem is értem.

Természetesen Kristófom is lefényképeztette magát a csontváz-emberkével.

Na végre, Olivérem is kinyílt és engedi magát fényképezni!

Teljesen eltanultuk a nagy áruházaktól. Alig löttyen át a naptár Mindenszenteknél, máris kiömlik a raktárból a csokimikulás, meg a szaloncukor a polcokra. Nekünk is neki kell állni a diótörésnek már november közepén, ha bejglit akarunk sütni Karácsonyra. De mit tegyünk, ha este már fáradtan egy kicsi indíttatást sem érzünk a feladathoz? Jól szedjük össze a fellelhető üzemképes kalapácsokat és jól osszuk ki azokat vállalkozó szellemű gyermekeink között. Természetesen előtte munka- és balesetvédelmi oktatást tartottam. Nem is történt bejegyzés az eseménynaplóba. Olivér egyszerűen csak megint nyitva van, Kristóf pedig a szokásos "szeme sem áll jól" tekintetét hozza. Én meg a seprűt és a lapátot hoztam a végén, mert több volt a földön, mint az asztalon... Egyszer kábelt húztunk valahol Veszprémben és úgy próbáltuk megbecsülni a szükséges hosszát, hogy kilógattuk a második emeleti ablakon, mondván, ha leér a földszintre, akkor éppen jó lesz. Kérdezzük fentről a lenti kollégát, hogy leér-e már a földra. Mire ő közli a legnagyobb nyugalommal, hogy nem, mert leaszfaltozták az udvart...

Végül még egy csoportkép családom 3/5-ödéről. Olivér megint nyitott, Kristóf viszont fáradt. Asszonynak a szokásos tananyagfejlesztés utáni feje van, a macska-párna pedig csak ott volt. Mint a régi kabaréban a Totya, az is csak ott volt.

Hogy ezek a büdös kölkök miért nem bírják már abbahagyni azt a kib... meccset?!

Na végre, egy telefon! Már azt hittem, kihaltak. Nem, nem olyan érintőképernyős napnyugati neogagyi, amit a mai agyhalott fiatalok nyomkodnak. Nem, ez A telefon. Kezdődik a karácsonyi szezon. Első lépésként egy nagyon szép piros számtárcsás készüléket kértek tőlem, hogy majd az okoz meglepit egy családnál 24.-én a fa latt. De olyanom van nekem három is. Melyiket válasszam? Ő az egyik. Későbbi darab, talán még a kilencvenes éveke elején is készült belőle, már a jóval csendesebb, szebb futású lengyel tárcsával, amiből csak ez a vaj színű létezett, itt nálunk legalább is. Jó állapotát az is indokolja, hogy ő sokat már nem lehetett használatban, utána hamar jött a nyomógombos készülék és jól felváltotta. Jól? Inkább gyorsan.

Ő pedig az ellenpélda, a kevésbé szép CB 76-os, szétnyújtogatott zsinórral, törött zsinórbevezetővel, karcos készülékházzal, repedt ujjkorongfedéllel. Letakarítva, rendbe téve is csak valami műhelybe jó. Vagy tartalék alkatrésznek, bár például ebből a fajtából olyat még nem láttam, hogy az alaplemezt cserélni kellett volna, lévén az itt már végre fémből van. A telefon korábbi, talán a nyolcvanas évek első feléből való, NDK gyártmányú fekete számtárcsával. Amiből fehér volt még. Melyik színű telefonhoz melyik illett jobban. Avagy éppen milyet találtak a raktárban, ha illett hozzá, ha nem.

Elkészült a katonai változat felújítása. Igazából ő is LB 37-es, csak kicsit más a belső elrendezése, néhány alkatrésszel több, mint a megszokott és általam ismert postai változat. Kívülről az a kis fém keret az elején a telefonszám feljegyzésére, ami megkülönbözteti a hagyományos készüléktől. Hol volt száma akkor ennek a telefonnak? Raktáéros Józsi, aztán ennyi. De ha hozzám kerül egy ilyen, egyébként úgyis ki fog derülni számomra, milyen a belseje, mert kinyitom és belenézek. Egyrészt vagyok annyira kíváncsi, ha a kezembe veszek egy fémházas kurblis jószágot, másrészt nincs az a berozsdásodott telefon, amit ne tudnék kinyitni, ilyen, vagy olyan módszerrel. Például még őt is egy erős csavarhúzó kényszerítette jobb belátásra annak idején, persze a csavarhúzó másik végén én fityegtem. Előtte pedig az induktorkar szakszerűnek kevésbé mondható leszerelésében segítségemre lévő elektromos fúrógép megfelelő végén lógtam, ezt a kurbli csavarja bánta csupán. De máris mutatom ám jól a helyzetet!

Íme a szokásos "előtte-utána" párosítás. Az előbb látott készülék bizony nagyon rossz állapotban volt az érkezésekor. Korábban már bemutattam, hogy a zsíros koszréteg alatt még elfogadhatónak tűnt a rücskös festés, letisztítani elkezdve viszont hamar feltűnt, hogy az a festés bizony nem gyárilag ilyen egyenetlen. Később a csiszolóvászon engem igazolt, a festék alatt ott volt a rozsda. Az ugyancsak nagyon korrodált kurblit kicseréltem, de eltettem - ja, nagyon, azóta is itt hempereg az asztalomon - arra az esetre, ha más dolgom nem lévén teljesen le tudom takarítani és a fogantyú műanyag részének pótlására is kieszelek, azazhogy kireszelek valamit egy darab anyagból. De hogy én honnan tudok mindig minden hiányzó kézibeszélő helyett másikat elővarázsolni?

Ő volt az az LB 37-es készülék, aki először a felújításra várók között szerepelt. Amint megláttam, rögtön kijelöltem erre a célra. Utána kezdtem el nézegetni, hogy valójában csak koszos, de valami irdatlan mértékben. Aztán eszembe jutott, hogy van nekem még valahol a raktár mélyén eldugva egy régi ipari tisztítószerem, ami éppen az ilyen vastag rityórétegek eltávolítására volt hivatott, még vagy tizen-akárhány évvel ezelőtt. Megkerestem a jó öreg flakont - valami külföldi cucc, de jó ütős anyag volt, emlékszem - és elkezdtem alkalmazni. Sikerült vele kellőképpen bebüdösíteni a szobát, viszont három kör futás után a képen is látható állapotú telefon lett a végeredmény. A kurbli nem azért hiányzik róla, mert azt leoldotta a tisztítószer. Inkább a későbbi távbeszélő-generáció képviselői jöttek el megcsodálni, milyen szép lett az LB 37-es, aki ezáltal jól le is került a felújításra várók listájáról.

Szétkaptam hirtelen szegény bolgár TM 50 A típusú készüléket, mint Foxi a lábtörlőt, miután jól bementettem az erkélyen eluralkodó mínuszok elől. Ugye ő volt a régebbi változat a nálunk LB 67-es néven is elhíresült készülékből, bár én csak a hetvenes évek első feléből származó példányokat találtam belőle. A még régebbiek már teljesen kihaltak volna? Valójában a kézibeszélő zsinórja volt a nyélből kiszakadva - meg úgy általában nem működött az egész telefon. Valamint a szép vastag készülékzsinórját jól lemeszelte valamely jóképességű pemzli-vitéz. Mert ugye abban az időben az nem úgy ment, hogy festünk, na akkor fogjuk a telefont is és kivisszük a szobából. Sebaj, majd én megmérkőzöm azzal a csúnya kígyóval! Furcsa egy látvány így ez a készülék, nem?

A kézibeszélő, illetve annak zsinórja végül persze jól a helyére került, azonban akadt itt még más hiba is.

Az induktor oldalán lévő rugócsoport egyik forrasztófüle le van törve. Így az induktort nem lehet rendesen bekötni a csengőkörbe, hogy az működjön is. Vagy a csengő nem szól, vagy a csengetőfeszültség nem jut ki a vonalra. Ki kell eszelnem valami pótlást a letört forrfülre, de az nem most lesz. Ugyancsak nem minősítem ízes magyar mondatokkal a kib... ronda forrasztásokat sem.

A bolgár LB készüléket picit félretéve - picit, ja, nem hentergett itt a nagyszobában néhány napig a földön, ááá, nem - inkább ezzel a hótt retkes CB 811-essel támadt kedvem foglalkozni, aki éppúgy hótt, éppúgy meg se nyikkant, akár az előző társa. A kosz még nem feltétlen oka az üzemképtelenségnek, mint ahogy a vasúton sem a festék húzza a vonatot. Viszont a kézibeszélőben valami zörgött, ezért először is azt vettem jól szemügyre.

A telefonkészülék belsejében található vastag mocsok még mindig nem elegendő ok a működésképtelenségre.

A grünspanos készülékpanel még mindig nem elegendő ok arra, hogy a telefon döglött. Viszont hiányzik a hetes és a hármas tüske, ahová csúszósaruknak kellene csatlakozniuk és egyáltalán: hol a készülékzsinór, ha az alaplemezbe be van fűzve?

Szóval ide bújtál szépségem! Nosza rajta, jó katonák, akkor zsinór-kihúzás, hogy elérjen a panelig, felsaruzás ízibe. Két felesleges tüske átforrasztása a hiányzó helyekre - mondjuk a bekötetlen földelőgomb tüskéi. A rossz helyen lévő fekete vezetékszál átdugása a négyesről a megfelelő hármas pontra. Végül a készülékzsinór vezetékeinek csatlakoztatása: kék a négyes, piros a hetes és fekete az ötös pontokra - valamint természetesen a panel tisztítása lehetőség szerint és csodák csodája, a CB 811-es működik!

Üzemképes bár egyelőre nem lett, azért tessék nézni, milyen szépen letakarítottam! Most jól kint hagyon pár napig a szobában porosodni, majd szentségelések közepette ismét jól letakarítom, végül nagy duzzogva keresek neki egy megfelelő méretű dobozt és jól elteszem, mint ahogyan az már nálam lenni szokott. Ezt követően ismét ízes magyar mondatokat ismételve keresem, hogy hova a nagymábüpibe raktam én el magam elől ezt a készüléket!

A piros CB 811-es is hát ugye, hogy milyen szép tiszta lett! Nem mellékesen pedig működik is. Akkor most már jöhet a Karácsony!

Ja nem, először Advent! Meggyújtottuk vasárnap este az első gyertyát, meg még mellette két másikat, hogy lássunk is valamit. Jó kis fotótéma lett, amelyről ilyen szép felvételt sikerült készítenem. Meg minek a körvonalai is látszanak itt elől a képen a gyertyalángok fényében ugye...

Hát ezek a büdös kölkök már sohasem fogják befejezni azt a kib... meccset? Viszontlátásra!