A kacsa kidugta a fejét a fűből: - Micsoda? Csak nem megint LB 37-esekről lesz itt szó? Egyébként ez volt a kép eredeti címe: What? Azaz: Mi? Elképzelünk egy önfeledten bogarászó hápit, akár ezt itt a képen, aki hirtelen meghall valami zajt és felkapja azt a nagy zöld kacsafejét. Télen zöld, nyáron szürke a vadkacsa gácsérjának a feje, de a nyári tollazat színe is eltér a fején a többitől, így meg lehet különböztetni a fiút a lánytól. Namost, ha kimegyek az utcára és a mai fiatalokat nézem, akkor már közel sem vagyok ennyire biztos a dolgomban. Csak, mert ígértem, hogy adok még az arcukra. Még egy lényeges dolog: kacsákból is a lányok hápognak többet. Ez egyéni megfigyelés. Sikerült is olvasóim egy részét magamra haragítanom, meg aztán mellé is beszéltem szokás szerint, akkor következzen a lényeg, hogy miféle műveleteket végeztem még a kiszemelt LB 37-esekkel... nem, nem a héééten, hanem inkább az elmúlt hetekben, a nyár második felében. Nem teccik fázni?

A mai részben elkeseredett küzdelmet folytatok, hogy megpróbáljak kitörni a szétszedés - lecsiszolás - festés ördögi köréből. Mivel pedig úgy döntöttem, hogy szimultán végzem a felújítást, elkerülendő, hogy az az egyetlen egy készülék végül még Karácsonyra se készüljön el, így mára sikeresen belegabalyodtam a készülékház és alaplap - hegyekbe, mint hülyegyerek a hózentrógerjába. Apropó, tudják, mi az a hózentróger? Hát a jó öreg gumis nadrágtartó, amit bikkfa nadrággal, harisnyával és zergetollas posztókalappal kell hordani, férfi létünkre, sötétzöld színben, miközben sört iszunk korsóból - ez a része különösen jól hangzik - és vidáman énekeljük, hogy jodidi-jodidi. Na megint mindenről szól a szöveg, csak a képről nem. Pedig itt hagytam abba az első részt, ez még mindig a jó öreg 169-esem, az első, a még tavaly nyáron szétszedett, miközben én e sorok írásakor már a nyolcadiknál tartok. Szóval alapos csiszolás és sokadik rozsdamarózás után az ábrán látható állapotok uralkodnak: festékmaradványok a zegzugokban és fémtisztán a korabeli préselés hibái. Valamint apróbb ütésnyomok az elmúlt 60 évből. Aztán nemsokára mutatok én finoman szólva nagyobb ütésnyomot is ám!

Érdekes módon az első kettő, valamint a hetedik és nyolcadik készüléknél még csak-csak tudom a képekből, hogy ki kivel van. A probléma középen található, a köztes négy telefonról készült felvételek kissé összekuszálódtak. Namost, vagy próbálom kitotózni, vagy mutatok egy éppen folyamatban lévő műveletet és jól nem tudom, ki ő. Ezen a képen balról a második, a 209-es telefonom sajátos alaplapja szárad éppen egy aktuális rozsdamarózást követően, míg a jobbról a festőműhelyem felső falának nekiállított első, azaz 169-es készülék alaplapján már megszáradt a foszforsav és elvégezte dolgát, őt már lehetne csiszolni. Megfigyelhető még, hogy alaplapjaimnak csupán a külső peremét takarítom le festés céljából, mely elgondolás aztán rövidesen fejfájást is fog okozni rendesen, mert a nagyon zegzugos és pergő festésű többi részre ezidőtájt valami különös oknál fogva nem gondoltam még.

A képen látható második, 209-es számú LB 37-esemnél kétszeresen is formabontóan miért is az alaplappal kezdtem a felújítást? Hát ezért: tessék nézni azt a "kis" ütést! Nem kisütést! Nagy ütést... Mivel és hogyan lehetett ekkorát sózni egy házra? Vagy átment rajta traktor a TSZ-ben? Amik ott megtörténtek, még azon se csodálkoznék. Szóval van az a szokásom, hogy sorrend van: szétszedek, házat csiszolok és rozsdamarózok, majd alaplapot csiszolok és roszdamarózok. Hogy miért ebben a sorrendben, azt nem tudom. Indokolt esetben formabontok. Az ábrán egy indokolt eset látható. Tehát itt macska a forró kását alapon először szegény alaplapot vettem kezeim közé, majd a házat pedig csiszolás nélkül először jól rozsdamaróztam. Mentségére legyen mondva, ő nagyon-nagyon rozsdás volt ám!

De térjünk csak vissza első munkadarabomhoz, a 169-es házához - úgy látszik, ma így fogok össze-vissza csapongani. Ez egy régi fajta, mondanám azt, háború előtti készülékház. Régi fajta azzal az oldalsó bajonettzárral, ami, ha berozsdásodik, akkor aztán ki nem lehet nyitni. Illetve vastag csavarhúzóval történő szétfeszegetést követően inkább úgy hagyja az ember nyitva, megfogja azt a kurbli is - felkiáltással. Tény, hogy elég nehéz kiszedni is az apró zárszekezetet a házból, a titok nyija egy megfelelő élvastagságú és hosszméretű csavarhúzó. Majd jól lefényképezem és bemutatom valamikor. Szóval ez a ház két apró csavarhellyel a tetején, holott őneki négynek kellenne lennie. Ho-ho-ho-hó, hogy is van ez? Na majd az összeszerelésnél kiderül.

Holdbéli táj, egyszer majd jól leszállok a felszínére. Mármint, hogy nagyon közelről lefényképezem, aztán beküldöm egy rejtvényújság szerkesztőségébe, hogy találják ki az olvasók, mi ez. Úgysem fognak rájönni! Pedig a helyes megfejtők között kisorsolnék egy LB 37-est. Most azonban inkább figyeljük meg ezeket a foszforsav alkotta furcsa foltokat és az apró krátereket az induktor púpján, melyek ütés során keletkeztek.

Na ugye, hogy ugye, itt négy kis lyuk van. Na jó, az egyik annyi foszforsavat ivott, hogy eldugult tőle! Valamint az a "kis" ütés. Másodjára mindjárt egy ilyen feladat, ezt ki kell egyengetni. Ennyire durván sérült házam szerencsére nincs több. Egyelőre. Ki tudja, később még mik jönnek. Picit félre is teszem megint a témát. De csak picit, most megint csapongok.

Következik a harmadik műtét: rájöttem, hogy ő a 052-es számú beteg. Akkor már csak hármat kell beazonosítanom, ami talán menni fog. Mégsem vesztem el! Azonban ő sem egyszerű eset. Szép zsinórjai vannak, csengőcsészéi ellenben nincsenek, itt-ott kopás és rozsdafoltok, ám ez kis pipafüst, van itt nagyobb gond is, mutatom!

Talán ezen a felvételen tudom szemléletesen bemutatni magát a problematikát, egyúttal pedig jól látszanak azok az apró rozsdafoltok is. Igen kérem, ezt a készüléket jól pofára ejtették, mint a zsíroskenyeret, de nem ám az íróasztalról, hanem nagyjából a harmadik emeletről. Az induktorpúp teljes szélességében egy szögletes horpadás látható. Most megint kellene egy igen pontos, a púp ívét a lehető legjobban felvevő sablon, amit azonban sajnos csak a télen tervezek majd jól kireszelni, méghozzá keményfából. Addig viszont valamit ki kell találnom e horpadás kiigazítására is, ha már elkezdtem a munkát. Legalább a széleken vissza tudnám adni a félkör ívét, középen meg lesz, ami lesz.

A 052-es szétszedéséről egy fotó, bár itt már mindent kiszedtem a készülékházból, valamint látszik, hogy legalább egyszer a bal első sarkára is leesett szegény telefon, mielőtt hozzám került. Az alaplap most marad, majd csak később veszem kezelésbe. Ezt is hogy miért csináltam így? Ki tudja. Nézzük meg közelebbről az aprónépeket!

Elengedhetetlenül fontos aprólékok az LB 37-es összerakásához. Ha már szétszedtem... Két hengeres távtartó, egyik végén a csengő tekercse, másikon a csészék fognak fityegni a házon keresztül. Hat kis csavar anyával a ház és az alaplap közötti zsanérokhoz, két apró a csnegő tekercsének bekötésére szolgáló kicsiny csavaros szorítósáv rögzítéséhez és másik kettőnek is kellett volna lennie a kalapács védőlemezének rögzítéséhez, de itt az a szürke, vagy krómozott ívelt védő lemez szintén ragasztva volt - micsoda beteg ötlet! A kis szigetelő lemezke az előbbi csavaros sáv alá kell, hogy az fémesen ne érintkezzen a házzal és igen, a házon az a négy apró lyuk menetes! A négy kicsiny csavarból kettőnek pediglen éppen olyan hosszúnak kell lennie, hogy terhét rögzítse, de a ház síkjából ne emelkedjen ki. Na innen szép nyerni! Végső esetben fentről csavarozunk és azt alulról rögzítjük, azonban honnan veszünk hozzá kettes anyát? Bonyolult, ami pedig egyszerűnek látszik, ugye!

Tisztelettel jelentem, a 209-esemen ennyire sikerült kijavítanom azt a "kis" ütést. Annyira nem vagyok vele megelégedve, mert nem lett szép egyenes, csak itt még takarja az immár apróbb egyenetlenségeket a foszforsavval történő kezelés ellenére is irdatlanul vastag rozsdaréteg. Szóval most nagyon kellett volna egy pontos sablon. De sebaj, legfeljebb jövőre megint előveszem ezt a telefont. De akkor meg minek rakjam össze addig? Nehogy összevesszek magammal, inkább lapozok!

Na tessék, ugye, hogy nem lett olyan szép! Ha valaki most azt hiszi, kifejezetten ezért csiszoltam le, az téved: csak eszembe jutott, hogy munka közben is lehet felvételt készíteni a részeredményről. Képzelhetik, hogyan haladok így a munkával, ha közben folyton megállok. És akkor ezt még önszántamból teszem, de ehhez hozzájön a többi, amit viszont nem. Luca széke - effekt bekapcs. Kádár János mondta nevetve állítólag egyszer az egyik pártértekezleten, hogy miért fognak több halat a japán halászok, mint a magyarok? Mert a magyarok minden fogás után pártértekezletet tartanak! Nálunk mi van: vidd le a szemetet, menj el a boltba, hozd el a gyereket, vakard meg a hátam, énekeld el az Internacionálét - na ennél a pontnál kezdene el mindenki üvöltve menekülni, nem is kérik soha, furcsa módon. Pedig picit tudnék dolgozni is...

Namost, hogy itt ki kivel van, azt ne kérdezzék! Laokoon - csoport fémházakkal, ez a kép címe. Amúgy pedig a 169-es és a 209-es ömlesztve. Csak mert még mindig ezt a csontot rágom. Azt a piros kefér még a Trabanthoz vettem, aztán kiszolgálta a Nissant. A Citroennél még nem mutatkozott be, április óta nem esett hó... De ha így folytatom, nem is fog, mert megeszem! Amilyen állapotban vagyok már néha estefelé... Néha? A műszerész bemegy a psziciáterhez, mindkét füléből egy-egy szál cigaretta áll ki. - Áááá, látom műszerész úr, segítségre van szüksége! - Igen doktor úr, nincs gyufám...

Amíg a 209-es kap egy újabb rozsdamarós kezelést, addig megszemlélhetjük a következő, harmadik pácienst, a 052-est, hogy mennyire nem sikerült ennél jobban kiegyengetni azt a ronda nagy széles és szögletes horpadást rajta. Ne persze nem hagytam én ezt annyiban, csak már régen volt július vége. Bezzeg akkor még egy kicsi változtatás után elégedetten dőltem hátra, hogy megvan a napi tennivaló. Aztán hipp-hopp eltelt két hónap, most meg kapkodhatok, mint a félőrült idegbeteg. Ki tudja, mennyi kültéri munkát enged még az időjárás? Volt már úgy, hogy október 15-én szakadt a hó. Az volt a Badacsony-Sopron menetem hat óra hossza alatt Barkasszal.

Fostó bácsi! Fosson le engem is! Ezt hallgattuk tavaly náron egy héten át, miközben a szakemberek a kicsik szobájának felújítását végezték. Itt viszont most a 169-es készülődik, hogy szép fényes fekete legyen, én pedig mindjárt belecsapok a húrok közé és előadom a nagy nyitányt.

Két eset lehetséges: vagy a napfény jön be a beton erkélykorlát (micsoda beteg ötlet megint) rései között, vagy a ház tükrözi vissza az alatta lévő papírt. Ezen a képen mindkettő összejött, hála annak, hogy ennyire fényesre sikerült a legleső festés. Később aztán majd jól alábbhagy a szórópalack lendülete, sajnos, de ne szaladjunk el ennyire a pacival. Apropó paci: Nagy mondások. Brühühü-bruhaha, nyehehe-nyühühü-nyihaha. Overdose.

Következik a negyedik készülékem, a 092-es szétszedése. Nem is lenne rossz ez a fajta érdes felületű festés, csakhogy alatta elkezdett rozsdásodni, így pedig csúnya. Nem kell rá várni, hogy később legyen az, ez már most rút. Ellenben nem tudom reprodukálni, sima fényes fekete lesz, ha elkészül. Azért egyszer megkérdeznék egy festő bácsit, hogyan kell az ilyesfajta felületet jól előállítani. Hátha lehet házilag is és akkor jövőre megpróbálkozom vele. Bár félek, ez így fusiban nem megy és nagyüzemi körülmények kellenek hozzá. Arról már hápogni sem merek, hogy nincsen neki készülékzsinórja és ő az, aki megeszi két nap alatt a helyi telepet, tehát még valami kapcsolásbeli hibatikája is vagyon nekijje e.

Közben vessünk egy röpke pillantást az időközben jól kikupálódott harmadik telefonomra. Ezt kérem addig csépeltem, amíg ilyen nem lett. Néhányszor levittem az utcára, miközben nem találtam senkit a családból, aki hajlandó lett volna engem lefényképezni e művelet végzése közben. De, majd veszek szelfi-botot, hát hogyne! A tökömre meg viharlámpát akasztok és akkor éjszaka is tudok LB 37-est felújítani. Még ilyen jó ötlet valakitől? Az ecsethajú puhányok meg néznek bután rám a ház előtt. Mondjuk, ez az alap-tekintet náluk. Csak, hogy jusson nekik mára is... Félidő, reklám!

A napi rendszeres testmozgás az Ön háziállatai számára is szükséges! Ezért mindenképpen gondoskodjon részükre a sportolási lehetőségről. A labdarúgás például különösen egészséges a kakasok számára, akik így erőteljes testalkatra tesznek szert és még finomabb vasárnapi leves készülhet belőlük. Focizó kakasok: legyen ez mindennapos látvány a baromfiudvarban!

Őrá gyanakszom első körben. Mármint, hogy miatta merül le a helyi telep, ha ez a telefon be van kötve. Elméleti feltételezés ez csupán, mert amikor kiderült a hiba, nem javítottam meg, hanem kikötöttem és lecseréltem a készüléket, az pedig ment a raktárba. Szóval az automata kar rugócsoportját látjuk a képen és az a sanda gyanúm, hogy a lemez - szigetelés - lemez szendvicsek között valahol van egy zárlat, ami miatt mégsem szakad meg a mikrofon áramköre, ha leteszem a kézibeszélőt. Vagy esetleg a kábelformában lenne két, egymás melletti elfáradt szigetelésnek köszönhető átvezetés? Majd jól átegerészem ezt az LB 37-est, amikor össze fogom rakni. Ami nem lesz egyszerű művelet, tekintve, hogy ilyenkor estefelé már hulladék vagyok a gondolkodáshoz. Ahhoz képest viszont egész jól megy a cikkírás. Mi lehet még zárlatos egy öreg telefonban? Csavaros csatlakozósor? Vagy menetzárlatos indukciós tekercs esetleg? Önálló cikk szagát érzem a levegőben.

Barna foltok, amelyek a készülékház felújítását szükségessé teszik. Nem olyan barna foltok, melyek miatt a ház szükséges lenne. Mármint szaros, ha valaki nem értené. Anyai nagyapám szokta szekálni a gyanútlan gyerekeket: te gyerek, szükséges a nadrágod! Nézi a gyerek, s bizonygatja, hogy nem az. De szükséges, hát hogyan néznél már ki nadrág nélkül! Tehát bizonyítva látom, hogy volt kitől örökölnöm, ami itt mind elhangzott eddig. Mást is örököltem tőle: képes vagyok nem aludni, amíg valami számomra fontos dolgot el nem intézek. Mondom, számomra fontos...

Hát te meg ki vagy? Hát én már nagyon kivagyok, mert úgy tűnik, most elvesztettem a fonalat. Bár nagyon jellegzetes az a kis hupni ott elől, mégsem jövök rá, melyik telefonom házát látjuk a képen. Sebaj, a lényeg, hogy sorban jönnek egymás után. Viszont szépen leamortizáltam a festést az erkély korlátján, ahogyan ott huzigáltam a készülékházakat csiszolás közben. Elkövettem ugyanis egy apró hibát a festőműhelyem tervezése és kivitelezése folyamán: háttal állnék mindvégig a fénynek, ha ott csiszolnám le a házakat. Ezért hát megfordultam, melynek következtében az utca embere megcsodálhatja tevékenységemet, midőn tekintetét az emeletre szegezi. Mit ne mondjak, azokat a megvető tekinteteket nem kívánom senkinek! Ennyire nem divat mára a munka? Bezzeg a gurulós bőrönd huzigálása az megy! Jól felszórnám a járdát zúzottkővel: ezen kínlódj gyökérkefe!

Na miután jól kimérgelődtem magamat, vessünk egy röpke pillantást az "elvan, mint a befőtt" státuszú harmadik munkadarabra, a 052-esre. Ez aztán tényleg elvan! A nagyjából helyreállított, kikalapált házon ki tudja, hányadszor dolgozik már a foszforsav, miközben az alaplappal még nem történt semmi. Azok a két csengőcsészék még az is lehet, hogy ehhez lesznek felhasználva. Merthogy ugye őneki olyanja nincsen, viszont ha jól emlékszem, akkor leszedtem egy nagyon reménytelen házról, lecsiszoltam fémtisztára, gondolván, hogy ha mégis sikerül azt a házat helyrehoznom, akkor marad ott, ha pedig nem, akkor jön ide. De persze a csészékre még nem találtam ki semmit ezidőtájt. A nagyon kicsi és nagyon drága króm-utánzat festék szóba sem jöhet. Ecsetes szürke festés? Szép lesz az úgy? Még ha az a békebeli hőálló ezüst lenne...

092-es leltári számú negyedik páciensem tovább szedődik széjjel, melynek során némi hibakeresési mozgásokat is végzek. Ez egy rendkívül értelmes mondat lett. Persze nem hiszem, hogy Heuréka felkiáltással ki fogok rohanni az utcára egy szál f...ban. Majd jól jönnek az ápolók és beadják a nyugtatót: egyet jobbról, egyet balról. Nem, ez nem lesz ilyen egyszerű.

 Minden LB 37-esek rendkívül bonyolult, összetett belső berendezése: automata rugócsoport, csengőtekercs, induktor, aki éppen máshol van, indukciós tekercs és a csavarkapocs sor. Na meg a CB 35-östől örökölt bakelit kézibeszélő-tartó, csak itt egy közdarab jött még hozzá. Valamint a kedvenc piros csavarhúzóm.

Induktor. Hogy tudjon kurblizni. Kurblizzon hát sokat. Kurblizni jó! Akármennyit is kurblizik, a központos kisasszony úgyse veszi észre. Lehet, hogy ő is éppen teker...

Az LB 37-es automata rugócsoportja, megannyi kontakthiba forrása. Ráaádsul beszerelve elég hozzáférhetetlen helyen van, tisztításhoz és beállításhoz célszerű kiszedni. Mondottam volt, hogy azért automata, mert a kézibeszélő felvétele, illetve letevése működteti, nem kell még külön egy kapcsolót is pisztergálni, mint például a műanyag házas főnök-titkári kulcsos készülék esetében. Na majd ha egyszer beesik egy olyan példány, akkor azt gyorsan jól be fogom mutatni egy külön cikkben ezen a honlapon.

A következő nyerőszám a 096-os. Ő az ötödik olyan készülék, melyet előzetes felmérés alapján kijelöltem a felújításra, érthető okokból. Ott, azokat a barna ok-foltokat tessék nézni!

Ezt a képet elnézve azon morfondírozok, hogy a pitliben alakulhat ki ez a rozsdás felület, miféle használati körülmények kellenek hozzá. Mert ugye kétféle rozsda van, egyszer, amikor valamely oknál fogva lepattog a festék és a védtelen fémfelület elkezd oxidálódni. Másszor pedig, amikor a festék alatt kezd el rozsdásodni a vas, majd ledobja a védőréteget. Mindkét útnak, egy a vége: szétszedés, csiszolás, rozsdamarás és újrafestés. Nosza rajta, most vagy soha! De mivel ősz van, szüret ideje, ezért must vagy soha!

Nem győzöm eleget reklámozni, hogy ezen nélkülözhetetlen apróságok nélkül nem LB 37-es az LB 37-es. Persze, én meg csak szétcsaptam itt az asztalon, melynek nincsen még széle sem. És ha tüsszentek hirtelen egyet? Vagy jön egy cunami? Esetleg még rosszabb, valamelyik fiam? Na akkor ízes magyar beszédek érkeznek és kezdődik az egerészés az asztal alatt. Télen majd jól átépítem ezen munkahelyet. Mire elkészül az összes fémházas kurblis, addigra lesz nekik tökéletes munkaterület. De addigra jön még felújítandó telefon is, háhááá!

Szétszedetett, jöhet a felújítás! Mint látható, teljesen indokolt a csiszolás és festés. A csengőcsészék és a kalapácsot védő lemez rejtekében is szeret ám oxidálódni a mi jó öreg LB 37-esünk, mint azt számos más példa is mutatja jól. Meglehet, a kisebb-nagyobb lyukaktól indul el a rozsda. Ezúttal megint a házzal kezdek, s aztán jön az alaplemez is, csak előbb azt is le kell kopasztani. Hasonlóképpen járunk el célszerűen egy egyszerű tisztítás alkalmával.

Acikk vége felé közeledve kezdem azt érezni, hogy egyre jobban felületessé válik az anyag. Ennek oka pediglen az, hogy minden nap egy kicsit van időm dolgozni, de ekkor az esetek nagy részében nem készül fénykép az adott műveletről. Például már több házat is lefestettem, de nem fényképeztem le a frissen kezelve szinte egyformán fekete házakat és alaplemezeket. Már ameddig ez fekete lesz, mert a végére valami más színt, vagy színeket is tervezek. Leginkább pirosat és szürkét, eleddig e két más változattal találkoztam. Egyszer láttam egy metál-kéket, az se volt ám csúnya! Na majd ezt még jól megálmodom.

A mostani és az előző képen már az általam felújításra kijelölt hatodik telefon, szám szerint a 068-as látható. Szintén erősen kopott festés, rozsdás ház és az a csúnya horpadás jellemzi. Nem is akarom tudni, e sérülése hogyan keletkezett! Nagy bősz kalapálás lesz ebből a ház előtti járdaszegélynél. Csak egyszer lenne egy kicsi közönségem közben, s a népekből kiválva többen felajánlanák saját lepusztult LB 37-esüket felújításra... Elég szürrealista és ideális állapot lenne, s ez utóbbiról az eletrotechnikából tudjuk, hogy legfeljebb közelíteni próbáljuk, de el nem érjük soha.

Műtétre előkészítve a 068-as. Ugye-ugye, megint alattomos rozsdafoltok a csengőcsészék alatt! Mondtam én, hogy az LB 37-est szétszedve lehet javítani, illetve felújítani.

Megint egy nagyon rozsdás játékos: a hetedik te magad légy! Milyen légy? Ő a 214-es számot viselő készülékem, rozsdafoltokkal ugyancsak bőven ellátva, vasfogú idő nevű bácsi segítségével. Na de akkor itt most harapásnyomokat kellene látnunk. Jó, ez képzavar, így marad és kész! Viszont a telefon egyik sem. Mármint nem marad így és még nincs készen. El se kezdtem...

A belső kábelforma és az indukciós tekercs hiányzik ebből a készülékből. Mindamellett elég oxidos benne minden védtelen fémfelület. Erősen párás helyen lehetett huzamosabb ideig használatban? A hiányzó alkatrészeket tudom pótolni. Tartalék tekercsem van és a kábelforma gyártó melléküzemágat hamarosan beröffentem. De előbb még festek, amíg az idő lehetővé teszi azt. Ezzel a mai résznek vége, hamarosan folytatom. Megint csak köszönöm a megtisztelő figyelmet!