Population dense, Antoine Pepe. Ez volt kérem a kép címe azon a közösségi oldalon, ahol ezt találtam. Persze, egyből beleszerettem a fotóba, és azóta rendszeresen felkeresem az oldalt, ahol láttam például Kubában fényképezett Moszkvics 412-est. Antoine Pepe a szerző sajátos neve, a population dense pedig sűrű népességet jelent. Na igen, enyhén szólva is van rendesen hápogás ezen a fotográfián. Ennyi kacsát egyszerre lekapni! Én pedig le sem tagadhatnám, hogy szeretem őket. Lesznek is ezentúl a cikkeimben bőven, legalább egy egészet nekik szentelek. A mai nyitókép mottója (pontosabban M. Ottó, vagyis Milyen Ottó) pediglen az, hogy éppen ilyen sűrű népesség az én vezetékes telefon-gyűjteményem is. Kacsákat bár nem tartok, azért néha a készülékeim is szoktak hápogni, lássunk tehát néhány újabb példányt belőlük, ha már a "Minden napra egy telefon" elnevezésű projekt idő hiányában, valamint a szükséges évi 365 darabtól még távol történő állás következtében egyelőre nem valósult meg. De kicsoda az az Évi?

Jelenleg legkorszerűbbnek számító vezetékes telefonkészülék-párom egyik tagja tavaly ősszel elhalálozott. Konkrétan leszaltózott a polcról és ennek következtében leszakadt benne a nagy panelre cingolyós, vagy másnéven BGA-eljárással felforrasztott úgynevezett nagyfrekvenciás modul. Ha lenne tűhegyű forrasztópákám, valamint tudnám, hogy csak a HF-modul szélén körben vannak forrasztási pontok, akkor egy nyugodt délutánon megpróbálkozhatnék a javításával, azonban minden más esetben reménytelen a probléma kezelése. Legfeljebb majd nézek helyette másikat, addig elvagyunk az egy kézibeszélővel is.

Így aztán a javítás, valamint az abból tervezett cikk is csupán terv maradt. Majd egyszer, ha nyugalom lesz itthon. Vagy fogom és kiselejtezem az egészet.

Első és eddigi egyetlen próbálkozásom csomagautomatás küldésre, kis szépséghibával. Érdekes volt a keleti országrész nagyvárosának információs kiadványát olvasni itt, délnyugaton - azzal volt kitömve a doboz, hogy ne zötymörögjön a tartalma. El azért nem tettem, már így is rengeteg kacatom van, amit sajnálok kidobni, bár valójában érzem, hogy soha nem lesz rá szükségem. De ha kidobtam, öt perc múlva eszembe jut valami...

A dobozban ők érkeztek: egy fekete CB 667-es és egy vajszínű CB 811-es. Állapotfelmérést követően jól elláttam őket leltári számmal és mentek a raktáramba - remélem én, mert ennyi idő elteltével már nem emlékszem rá. Legfeljebb, ha mégsem, akkor később megteszem, ami tavaly novemberben elmaradt.

Terveztem, de eddig nem lett belőle önálló projekt: első rádiós magnóm 1983-ból. Tulajdonképpen semmi baja, csak szerettem volna egy önálló cikk keretében bemutatni. Még összejöhet! A rádiója ma is működik, bár a keleti URH-n már nem jön semmi adó. Közép- és rövidhullámon se sok minden itt, a betonban. A magnója pedig sohasem volt jó. A sztereó változatból is van kettő, azok meg hibásak is ráadásul. Egyszer majd nekiállok és akkor mégis csak meglesz az a cikk, meglesz, meglesz, csak tessék nyugodtan lenni és rendszeresen olvasni a honlapomat.

Belőle sem lett önálló cikk, pedig a szándék megvolt bennem. Ha meg tudtam volna javítani, de szegecselt csillámlemezek közötti fűtőszál szakadásával nem tudtam mit kezdeni ez idő szerint. Így aztán bontás és selejtezés lett belőle végül.

Ott a hibatika a felső sorban, tessék nézni, milyen szakadt! Ráadásul pont a szegecs melletti takaró szigetelőlemez alatt szakadt el. Próbálom nyugtatni magamat, hogy a kép alapján helyes döntés volt, amikor úgy ítéltem meg, hogy ezt nem tudom megjavítani és kidobtam, de azért kérem, erősítsenek meg benne Önök is, Kedves Olvasók!

Ezt a kicsiny vezérlő panelocskát azért eltettem a kenyérpirítóból - merthogy erről lenne szó, ha esetleg netán valaki nem ismerte volna fel - azonban félek, hogy feleslegesen fog hömbölögni évekig az én távközlési mini-raktáramban. Nem tervezem, hogy ilyen kisebb konyhai, vagy háztartási gépek javításával foglalkozzam. Elég lesz nekem a vezetékes telefon. Az is egyre fehérebb holló. Az utolsó legális kisgépjavító pedig éppen most készül bezárni a lakótelepen. Sic transit gloria mundi...

Az idei első állapotfelmérésem tárgya látható a képen! 2015. január elsején merő babonából elővettem egy készüléket és jól megvizsgáltam. Ha már Újév napja, legyen egy hozzá méltó telefon és ha az év első napján ezt teszem, akkor egész évben ezt fogom tenni - már amikor ráérek. Ez viszont azt is jelenti, hogy már csak fél éves lemaradásom van a cikkírás terén. Előbb-utóbb utolérem még a végén magamat!

A furcsa penészfoltok mellett még ilyen-olyan egyéb baja is van az év első napján vizsgált és a leltáramban 202-es számot viselő CB 24-esnek, mint például merev műanyag (ide nem illő) kézibeszélőzsinór, beállítatlan csengőcsészék, stb. Ezért úgy jegyeztem be, hogy ez bizony nem üzemképes! Viszont akkor megérdemel egy saját cikket. Esetleg néhány többi CB 24-essel együtt. Mostanában hajlanék erre, hogy azonos típusból több darabot veszek elő és javszerolok meg jól, miközben erről egy nagy anyagot írok, meg persze képezem hozzá a fényt. Valamint gyűjtöm a kacsás képeket, mint szigorúan ideillő témát. De kacsát azt nem tartok...

Erről a telefonkészülékről ment egy kis ideig a vita, hogy akkor most szürke, vagy zöld. Én meg jól begyűjtöttem, hogy jól megállapíthassam saját szememmel. Tény, hogy szürke, csak van egy kis zöld beütése, de ez azért, mert megsárgult az idők folyamán. Némi cigaretta-szaga is van, dohányos ember használta tehát. De alapvetően régi. Ő egy CB 667-es, és kissé hibrid, valaki ugyanis utólag egy műanyag NDK számtárcsát szerelt rá. Ami ugye a 76-osnak a sajátossága. Látszik is még az eredeti számtárcsát körülvevő műanyag gyűrű helye, pontosabban az, hogy az alatt tényleg szürke a ház gyárilag. Akkor viszont van egy ötödik hibridem is, az idevágó cikkem készülő második fejezetének végére, de csak amolyan plusz egy lesz az anyag zárásaként. Ja, ő lett a 190-es számú játékos a csapatomban.

Na erről rojtoltam én a pofámat eddig: ott a negyedik szál vezeték az NDK tárcsa háromszálas kötege köré tekerve. Merthogy az eredeti tárcsa négy vezetékes volt, és én is így jártam el, amikor arra voltam kényszerülve, hogy CB 667-es alaplapra 76-os házat és NDK számtárcsát szereljek. Hogy nem esett ki a csavarhúzó a kezemből! Most viszont van mit visszaalakítani. De ilyet én se merészeltem, hogy 667-es házra 76-os tárcsát... Akkor ez csupán egy tárcsacsere lesz, vissza a régire. Meg némi takarítás a telefon belsejében, ahogyan ezt a képet elnézem.

103-as számú CB 35-ös letakarítós játékszer. Mint harmadik nap - harmadik telefon, aztán kb. eddig tudtam tartani a tervet. Mármint, hogy naponta egy telefont előveszek és jól teszek vele valamit. De hogy ezt is miért vettem elő? S miért pont ezt?

Talán ezért: gerilla-kipróbálás fémházas csatlakozó dugó hiányában a mindenre jó házi repülőzsinór segítségével. Hasznos kis eszköz ám az! Most éppen az LB-ből CB-re átalakított telefonom üzemel róla már hosszabb ideje. Mégsem lehetett az eredeti ötpontos LB csatlakozó dugót beletuszkolni a hárompontos aljzatba, hát hogyan nézett volna már ki az! Ej, de szép hosszú zsinórod van! Közben meg egyes telefonjaim zsinórtalanok...

Pillantás a készülék belsejébe: semmi izgalmas, legfeljebb erős kétségek a számtárcsa eredetiségét illetően. Na meg az egységdoboz tartalmának rajzocskája (kettő kondenzátor és egy tekercs, korabeli rajzjelekkel ábrázolva) és az "oly mindegy a korabeli kitöltőanyaggal, kátránnyal kiöntött alkatrész esetében" című mutatvány. Például ilyet is vadászok, van egy CB 35-ösöm, pontosabban kettő, melyekben ez a dobozka megpusztult.

Ilyen állat pedig nincsen! Pedig de van, tessék csak nézni elszörnyülködve! Volt ez a szegény szerencsétlen, ártatlan LB 37-es, aki semmiről sem tehetett, erre jött a Kókány Berci, kivágta belőle az induktort, meg minden egyebet a belsejéből, ráfúrta a házra ezt a szegény Standard tárcsát és az induktorkar helyére beépítette azt a kapcsolót. Egyenesen borzalmas! Hová a pitlibe kellhetett egy ilyen torzszülött?

Mintha már mutattam volna, de elrettentő példának sosem elég: a minden eredeti belső alkatrészétől megfosztott 200-as számot viselő telefonom jó eséllyel utánpótlás lesz más készülékek részére. Például olyan LB 37-esek életre keltéséhez, melyeknek ennél sokkalta rosszabb állapotban van a háza. Kettő ilyenem is van, hamarosan bemutatom azokat szintén. Előbb azonban jöjjenek a kacsák!

Jönnek is! Íme, színre léptek a csőrös sápogók. Totyognak egymás után sorban az úton. Kacsasorban. Ez az első tojó nagyon szép, az a másik hátsó pedig talált is valami érdekeset. Nagyon érik egy róluk szóló cikk, de előbb össze kell szednem a képi anyagot hozzá. Addig hápogok egy kicsit ebben a melegben! Most pedig múmiák fognak rémiszteni...

Szörnykészítés hozott anyagból: ezek a múmiák nem az egyiptomi piramisból jöttek, mégis eléggé ijesztőek lesznek. Kérem tehát csak óvatosan nézni a soron következő képeket!

A kézibeszélők már kiszabadultak reklámújság-fogságukból. Ez még nem annyira vészes látvány, eltekintve attól, hogy zsinór persze az nincsen hozzájuk. Újabb fejfájás nekem, hogy mivel fogom pótolni őket. De ez nem is annyira egyszerű kérdés, itt majd mindenféle romokból kellene a lehető legtöbb működő használhatót előadni. Houdini kutyafüle lesz hozzám képest, ha ez összejön! Ha összejön... Na nézzük, mi van alatta, most jön csak a nem egyszerű!

Azt a kiskésit, itt a rém! Össze-vissza verve, erősen rozsdásan. Kiskorúak inkább ne nézzék, mert még megállnak a fejlődésben. Vagy rossz irányba fejlődnek és a végén szivárványszínű profilképet állítanak be maguknak a közösségi oldalon... Ezt a gondolatomat már nagyon muszáj volt valahol ellőnöm.

Maga lesz a Zimonyi! Ja nem, szóval ő lesz a gyűjteményemben a 208-as számot viselő készülék. Akár ebből lesz működő telefon később, akár ő adja alkatrészét egy leendő üzemelőhöz, mindenképpen adok neki leltári számot. Készülékház-egyengető-kalapáló-szomszédbosszantó melléküzemágat nem is terveztem létesíteni! Pedig úgy nézem, egyre nagyobb igény lenne rá, csak úgy gyűlnek a horpadt LB 37-esek.

Ez pedig itt az előzőnek társa, a kicsivel sem szebb, ellenben kib... ronda 209-es számú szörnyóca. Aki esetleg még bírja a rémségeket, annak javaslom, kicsit nézzünk bele e monszterek belsejébe.

A 208-as belseje, láthatóan rengeteg munkát ígér. Mármint a mérhetetlen mennyiségű mocsok eltávolítása. Na de az a régi fajta mágnespatkós induktor! Az nagyon szép látvány és mindenképpen működőt kell varázsolni belőle, akárkié is lesz végül.

A 209-esnek az ő belseje első ránézésre semmi izgalmasat nem rejt a rengeteg poron és koszon kívül. Ám nézzük csak meg alaposabban!

Hoppácska! Hiányzik a kivágás és az alumínium betétlap az induktor alól! Mintha mondjuk ez egy CB 24-es alaplemeze lett volna eredetileg és csak később építették volna át erre az LB 37-esre. Na lesz még itt töprengés, meg túlórázás is rendesen, mire ezeket a csomókat kibogozom, illetve ezekből a telefonokból működőt építek. De hát így lesz szép a következő 40 év.

Szokás szerint a mostanában vizsgált LB 37-esek végül egy közös fotóra állnak össze. Miközben az erkélyre behordta a szél a frissen leesett havat. De szép látvány ez a mostani júliusi hőségben!

Idén februárban különleges darab érkezett kicsiny gyűjteményembe. A 211-es számot viselő vasúti LB készülék mindenképpen egy önálló cikket fog kapni, melyben jól megtanulmányozom belső felépítését és működésre is próbálom őt bírni. Addig egy bemutató kép arról, milyen fura látvány azzal a CB 667-esről származó műanyag szürke kézibeszélővel, valamint egy nyitó gondolat arról, mekkora mértékben kellett elgyengíteni mindenféle rugókat az automata kar környékén, hogy ez a bakelithez képest lényegesen könnyebb kézibeszélő is biztosan le tudja nyomni azt a kart a saját súlyánál fogva. Ugye milyen érdekes egy felvetés ez mindjárt itt az elején?  És akkor még nem is láttuk az ő belsejét. De majd jól be fogom mutatni a megfelelő írásos anyagban.

Egy tucat kitisztított, és jól beállított számtárcsa CB 667-es készülékhez. Nem én voltam, egy nálam nagyobb szakember, Laci bácsi követte el eme jócselekedetet, én csupán ezt követően jól megvételeztem tőle ezeket, hogy majdan meggyógyítsak vele beteg telefonokat és jól visszaalakítsak mindenféle elvetemült hibrid szerkezeteket.

Invézsön of the elbí thörtiszevensz. Idén február 20.-án lezajlott az LB 37-esek második nagy találkozója és leltárja. Történt (stílusosan: thörtínt), hogy éppen szabadságomat töltöttem és jól elővettem összes, erre a típusra egy kicsit is hasonlító készülékemet.

Az idei találkozón éppen harmincan voltak. Néhány különc, valamint egy-két kakukktojás is részt vett, ők ugyan nem kimondottan LB 37-esek, de azon kitüntetett figyelmet érdemlő típus alkotóelemeiből épülnek fel. Na kéremszépen, lehet keresgélni a sorból némileg kilógó készülékeket és nem feltétlenül színük alapján! Meg ne kérdezd, hogyan készült a fotó?!

A bal felső sarokban látható készülék darabokban, de eljött. Ő az a Svéd és társa LB 37-es, akit még tavaly nyáron szedtem szét és elsőként vár a festőműhelyem felépítésére. A harmadik sorban balról a második telefon automata karjának rugótörése folytán alkatrészre várt ekkor még, aztán már szerepelt az egyik cikkemben. Az ugyanezen sor végén álló készülék, valamint az alsó sor balról első és második játékosa csupán roncs, alkatrész-utánpótlási célokat szolgál. Bár vannak még csodák! A negyedik sor jobbról második készüléke egy LB 24-es lenne, legalább is krómozott villája alapján kissé kilóg a sorból. Alul az a szürke, nos ő lóg ki legjobban a sorból, ő az a vasúti LB készülék, aki a postaitól eltérő belső felépítéssel bír.

Az LB 37-esek második nagy találkozóján uralkodó jó hangulatról ez a szintén 37-es számot viselő zenész gondoskodott: Tesla Moderato 1037 A-1-es típusú lemezjátszós sztereó rádiókészülék a nyolcvanas évekből. Lemezjátszója bár kissé széjjel van, rádiója azonban kifogástalanul üzemel, már ami a nyugati URH-t illeti. A keletin már nem jön be semmi, s hasonló a helyzet a rövid-, közép- és hiosszúhullámon is, ez utóbbiakra egy szalagkébel-antennát kellett volna gyorsan fabrikálnom, mint tettem azt jól annak idején, s akkor nagyobb eséllyel tudtam volna némi rádióadót befogni ezeken a sávokon is. Így a Jozin Z Bazin című világsláger sem hangozhatott sajnos el, de ami késik, nem múlik!

Tartalék alkatrészeim rövid seregszemléje, különös tekintettel a kézibeszélőkre. Nem ennyi az összes, van még több is, szerencsére, bár kézibeszélő az törés, vagy repedés okán cserére ritkán szorul. Eltérő színű, vagy típusú és ezért oda nem illő darab helyett az eredeti visszaépítése már annál inkább, érdekes módon.

A nagytalálkozón ez a 210-es számú kis különc is szerepelt, most alaposabban szemügyre veszem. Egyrészt furcsa nagyon azzal a vajszínű műanyag kézibeszélővel, amely nem is biztos, hogy kis súlyánál fogva le tudja nyomni az automata kart. Másrészt nincsen neki készülékzsinórja. Kinyitva aztán rökönyödtem ám megfele!

Íme: egyfelől az eredeti helyett ez a borzalmas hevenyészett kábelformának látszó képződmény. Másfelől az eredeti csavaros szorítósáv helyett bekókányolt sorkapocs. A pókhálóról, porról és rozsdáról pedig már nem is beszélve! Meglehet, ő is beáll az alkatrész-utánpótlás állapotú készülékek sorába. Akkor pedig már négy ilyenem van. Vagy cserél egy ennél rosszabb állapotú 37-esnek az ő házával és akkor meg ezt újítom fel helyette. Ebben az esetben viszont sürgősen meg kell építenem azt a festőműhelyt az erkélyen. A nyár fogy, a hőség enyhül, mindenképpen itt az idő! De ez már egy másik cikk lesz. A mainak vége!