Nekik nem sikerült, úgy látszik. Nekem viszont sikerülni fog! Mármint egyrészről elkezdeni végre több fejezetben foglalkozni az LB 55-ös típusú készülékkel, másrészt az elsőnek kezembe kerülő példányt üzemképessé tenni és bekötni tartósabb próbaüzemre. Rádöbbentem ugyanis, hogy amióta itthon kiépült a házi LB hálózat, még nem próbáltam ilyen típusú telefont. Pedig aztán nincsen olyan veszett nagy választék LB készülékből: van a 24-es, a fehér holló, a  jó öreg 37-es, ez az 55-ös, meg a bolgár TM50-es, oszt jónapot. Úgyszólván, nincs nagy tülekedés, mint a bélfotómodell szakma iránt... Ezek itt ordítozzanak tovább, akár ki is onthatják egymás belét (remek, újabb két bélfotómodell), én legfeljebb csak a mikrofonba fogok, ha a próba során sikerül kifognom egy rosszabb példányt.

Na kérem szépen, ő a gyűjteményemben a 108-as számot viselő LB 55-ös típusú telefonkészülék. Párhuzamos kivitel, ami a képről persze nem derül ki, de igyekszem hozzátenni majd jól mindig, ha erről a fajtáról lesz szó. A csengőjének az ő tekercse párhuzamosan van az induktor tekercsével, magyarul mindig szól, ha az induktort megtekerem, akár letettem a kézibeszélőt, akár nem, akár van másik készülék a vonal túlsó végén, akár nincs, akár szakadt a vonal, akár nem (hoppá!). Azért, ha nem tekerem az induktort, akkor nem szól. Jól is néznénk ki! Jó, legfeljebb, ha az ellenállomás csengeti. Na és akkor egy kicsi hazai technika-történet dióhéjban (ha volt már, akkor megint ismétlés). Szóval az a mai napig úgy van, hogy vidéken, falvakban a postahivatal hétfőtől péntekig reggel nyolctól délután négyig tart nyitva. Igen ám, de a kilencvenes évek előtt ezen hivatalok személyzete kezelte a falu sokszor kis kapacitású kézi kezelésű LB központját. Ez a kis kapacitás adott esetben csupán öt állomást, öt beszélőhelyet jelentett. Voltak viszont a központban úgynevezett inter vonalak, esetenként akár négy különböző irányba is, szomszédos településekre, város felé, stb. Mielőtt a postahivatal kezelője hazament, az arra kijelölt állomásokat (orvost, tanácselnököt, párttitkárt) állandóra rákapcsolta valamelyik inter vonalra a következő munkanap reggel 8 óráig, hogy azért legyen a faluban telefon éjszaka és hétvégén is. Volt jellemzően a posta előtt egy községi nyilvános állomás, azt is rákötötte az egyik interre. Ezek tudtak beszélni szükség esetén állandóan, a többi kevésbé fontos csak hétfőtől péntekig 8-tól 4-ig. Aztán az ötvenes években kitalálták, hogy a telefonvonalak száma úgysem fog bővülni vidéken, bővüljön hát az egy vonalon alkalmazható készülékek száma. Erre született meg az LB 55-ösből a párhuzamos, illetve a nagytávolságú változat, melyekkel az úgynevezett időntúli kapcsolásban egyszerre akár 8-10 állomást is fel lehetett fűzni egy inter vonalra. Aztán lesz még további magyarázat a kapcsolási rajznál ám!

Amúgy az ötlet Levente fiamtól származik. Mármint, hogy veszekedő pár legyen a nyitókép azzal a szöveggel, hogy nekik nem sikerült, nekem viszont igen. Van tehetség ebben a gyerekben! S azóta már a haja is hosszabb lett.

Nem szép ez a telefon, ellenben baromi ronda, mint a norvég főzőedény abban a bizonyos kabaréban. Igen, nem is olyan régen egyszer volt már az egyik cikkemben. Mondhatni, a kényszer szülte az ötvenes években, Sztálin halála után két évvel. Ezért is lett koporsó a gúnyneve. Sok mindent megoldott, csak éppen a telefonálás égető kérdését nem. Megismerném születésének körülményeit, de inkább nem szeretnék élni 1955-ben Magyarországon. Írni pedig nem sokat írtak róla. Azt ugye mindenki észrevette, hogy a kézibeszélőt most fordítva tettem rá? Mert így is lehet ám ezt!

Tehát őt kellene ma üzemképessé tenni, ami persze csak úgy derülhet ki, hogy jól bekötöm az itthoni LB hálózatba, miután statikus hibáit előzetesen javítottam. Ha ez sikerül, minden bizonnyal LB 55-ösök tucarjai fognak beözönleni a szobába, hogy engem is, meg engem is! Ez persze utópia: e sorok írásakor mindössze 7 darab ilyen telefonom van. Három párhuzamos, egy soros, egy nagytávolságú, egy üzemképtelen roncs és egy, amelynek elfelejtettem feljegyezni, milyen is valójában. Ejnye, ejnye nyuszika, hát megetted a Brezsnyevet, ez igazán nem volt szép tőled! Én... én nem ettem meg a Brezsnyevet, de kérdezd csak meg a rókát, nekem nagyon gyanús, hogy reggel óta kitüntetéseket kakál!

Szigorúan az ötvenes évek szellemében: minden bakelit és egységdoboz, beöntve gyantával. Nem javítunk, csak cserélünk. Ja és semmit nem írunk rá semmire, nehogy az ellenség keze betegye a lábát és jól lepuskázza. Ehhez képest mondjuk ott a kapcsolási rajz a bal oldalon (itt nem látszik). Na az ÁVH-s ügynök már írja is rólam a jelentést az írógépén.

Mindenféle zsinórok bekötései az egységdoboz tetején, valamint mindjárt az automata rugócsoport és még az induktor tekercsének átváltó-rugója is egyúttal. Furcsa egy szerkezet ez az LB 55-ös készülék, az biztos. Ráadásul mindjárt némi kókányolás is látszik: valaki a külön fali jelzőcsengő bekapcsolásának lehetőségét kihozta a bakelit készülékházra egy beragadó nyomógomb segítségével. Ezért kifúrni a készülékházat! A kapcsoló persze azóta szétesett, de a darabjai megvannak. A telefon működésére nézve ez nincsen befolyással.

Balról az egységdoboz mindenféle alkatrészekkel, beöntve, három alsó érintkező csavarral. Jobbról a csengő tekercse szintén beöntve, két alsó érintkező csavarral. Fent az induktor egyszer négy rögzítő csavarral, valamint további két csúszóérintkezős csavarral annak tekercséhez. Valamint a különféle egységeket összekötő vezetékezésre ráöntött fekete bakelit alaplap. Ördögi szerkezet!

Azt hiszem, ez is volt már, de ismétlés a tudás, az anyja! Ahogyan a volt orosz tanárom szokta mondani szakközépben. Tehát a párhuzamos kivitelű LB 55-ös kapcsolási rajza. Ami szaggatott vonallal van körülvéve, az az alaplap és a fő egységdoboz. Alul az induktor és a csengő, fent a kézibeszélőzsinór és a készülékzsinór. Az 1-2-3 az induktor váltó-rugója, a 4-5-6 és a 7-8 az automata kar, letett kézibeszélő mellett ábrázolva. Na akkor ismét egy kicsike magyarázat. Azt írja a biblia az LB 55-ösről, hogy abból a soros változat kapcsolása igen hasonlatos az LB 37-eséhez - alkalom adtán mutatom majd. Akik viszont emlékeznek arra a rajzra a korábbi cikkeimből, azoknak feltűnik, hogy itt egy ellenállással és két kondenzátorral több van, a párhuzamos változat speciális alkalmazási körülményei, a már említett időntúli kapcsolás miatt. A lényeg röviden, hogy a párhuzamosan kapcsolt állomások beszélgetés közben csak kis mértékben söntöljék egymást. Ezért a csengő tekercsének nagyobb ellenállása, valamint a vele sorba kötött 8000 Ohmos ellenállás - így az induktor áramát a saját csengő csak kis mértékben söntöli. Hátránya, mint már említettem, hogy a saját csengő szakadt vonal esetén is megszólal, aztán lehet halózni, amíg a személyink le nem jár. A beszédáramkörben elhelyezett egy mikrofarádos kondenzátor az úgynevezett "hüllő-védelem". Arra az esetre, ha a párhuzamosan kapcsolt LB 55-ösök közül valamelyiknek az ő hüllő felhasználója nem tette a helyére a kézibeszélőt. Ha ilyenkor hívás, csengető feszültség érkezik a helyközi áramkörre, a mellétett kézibeszélős készülékben ez a kondenzátor biztosítja, hogy a viszonylag kis periódusú csengető feszültséggel szemben nagy látszólagos ellenállást képviselő, a vonalon "felejtett" beszédáramkör söntölő hatása ne érvényesüljön. Ugyanakkor a viszonylag nagyobb periódusú beszédáramokkal szemben kis látszólagos ellenállást jelent, így a Gatteros Pityu nyugodtan rojtosra beszélheti a pofázmányát a szomszéd falubeli Kacsás Józsival. Végül a hallgató áramkörébe kapcsolt másik egy mikrofarádos kondenzátor magát a hallgatót védi, ha netán meg találnánk tekerni az induktort felvett kézibeszélő mellett, vagy esetleg a helyközi vonalon hívás érkezne arra a bizonyos mellétett kézibeszélős készülékre.

Na még egy oldalsó pillantás a nyitott készülékbe. Két teendő biztosan van, egyrészt le kell portalanítani az alaplapot, s ez látszik is. Másrészt kissé szorulásos az induktor, ezért ricinus helyett némi műszerolajat kíván a probléma. Ráadásul ez nem látszik a képen. Persze egy általános takarítás is minden bizonnyal ráfér majd, de aztán következzen a partizán-próba, mert már nagyon türelmetlen vagyok.

Előző képünk még tavaly készült - hogy én mennyit tudok habozni egy-egy témán, ahelyett, hogy puff, csak úgy belevágnék! De puff, csak úgy nem lehet. Most például az a lemez megy, hogy cikksorozat legyen minden egyes fajta készülékről. Vagy izgalmasabb témáról, mint az LB 37-esek újrafestése például. Abba is jó lesz belehúzni, mindjárt itt tartunk a nyár derekán. Minden készülékről persze nem lesz. De az LB 55-ösökről már biztosan igen, hiszen itt az első rész, melyet éppen a kezében tart a Kedves Olvasó!

Sikeredett egy közelit is készíteni a kókányolásról. A zsinórok és azok bekötései sem eredetiek, az LB 55-ösnél a gyári az úgy nézett ki, hogy furcsa alakú oldalsó lemezsaruk sorakoztak katonás rendben a számukra kialakított mélyedésben, ebből, mármint a mélyedésből a képen is látszik valami. Majd egy következő részben jól bemutatok egy, még eredeti bekötésű LB 55-öst is ám!

Ezen a képen azt nem értem, hogy hol lehetett itt a fali teleptartó doboz. Merthogy ezen a fix bekötésű fali csatlakozó aljzaton - lásd ötvenes évek, meg éberség - még ott a két szürke telefonvezeték, egyik a vonalnak, másik a telepnek. De mindkettő szemre úgy fél-fél méter lehet legalább. A fali teleptartó dobozon pediglen ott fityeg a helyi telep közvetlenül az ilyen, vagy olyan csatlakozó aljzat alatt. Egy újabb rejtély!

Akkor ezt most jól levezetéktelenítem, s egyúttal jól bele is nézek!

Íme: az alső kettő a telep, a felső kettő pedig a vonal, felettük a "C" ág a külön jelzőcsengő részére, már ahol volt ilyen. Ezt a külön jelzőcsengőt például úgy kell elképzelni, hogy üzemelt egy ilyen LB készülék mondjuk a tehenészeti telepen, a telefon persze bent volt az irodában, de a külön jelzőcsengő meg kint az ajtóban, hogy akkor is meghallják, hogy szól a telefon, ha éppen a Riskát etették.

Hoppá, itten balhé vagyon! Az a mikrofon sem egészen ide való, hiszen ő a bolgár TM 50-esé. Ez még nem is lenne akkora baj, ez is LB, meg az is. De az a sárga dobozhallgató , az egy CB 667-esé. Nem beszélve arról, hogy bele sem fér rendesen ebbe a fajta kézibeszélőbe  - na akkor ezért nem lehetett rendesen rácsavarni a hallgatófedelet - ráadásul még le is szakadtak az ő vezetékei, amikor kivételeztem végre onnan nagy nehezen. Mert ugye mit tesz a matematikus, ha székrekedése van? Kidolgozza cseruzával! Na én most csavarhúzót használtam, nem, nem ahhoz. Hal a tortán, hogy az eredeti érintkező lemezek viszont hiányoznak a hallgató alól. Merthogy ő gyárilag azok által érintkezett, s nem a hallgatóra volt kötve a két szál vezeték. Na most légy okos Domonkos!

Bár nem így hívnak, de okos leszek, s eme hiányosságon rögvest bosszút veszek! Álljon hát elő másik, romos LB 55-ösöm, mely a keresztségben a 170-es nevet kapta. Egyúttal pedig rökönyödjön a Tisztelt Olvasó, mily rémségek fordulhatnak elő mai világunkban. Avagy a kívül szép, ám belül kukacos alma esete megint: eme hibátlanul fényes kézibeszélőjű és készülékházú LB 55-ös belsejében ezt találtam. Egységdobozától megfosztva, s annak helyére a doboz tetejéről letépett érintkező segítségével egy szörnyű kapcsolás odagányolva! Kell-é ennél rémisztőbb látvány? Viszont őnéki hallgatója, valamint az az alatti érintkező lemezkék épségben vagynak, eme alkotóelemeit adja hát társának felépülése érdekében. Hát bizony, hogy eme műveletet leíró utolsó mondatról meg fotográfia nem készült. Mert hogyan is adhatnók vissza képileg ezen átszerelés közbeni ízes magyar beszédet?

Bontás és alaplap-takarítás előtt egy kis induktor-olajozás. Persze, csak értelmesen, hogy aztán sokat tapizva jól összeolajozzam magamat is. Mindegy, valahol el kell kezdeni a rendrakást. Ami egy ilyen nyakatekert szerkezetnél nem is olyan egyszerű ám: először levesszük a fogaskereket védő műanyag burkolatot, de ehhez le kell venni az induktor tekercsének innenső érintkező lemezkéjét is. Tessék nézni ott lent az alaplemezen azt a sárgaréz beöntött anyát, ő az, oda kontaktál az induktor tekercse!

Még egy pillanatkép a szétszedés előtt az LB 55-ös belsejéről. Balra a tisztes munkában megőszült műanyag védő lemez. Ja, nem, ez szerintem eredetileg is ilyen színű volt! Most jön "ha jól megjegyezném ezeket a részleteket, akkor egy következő LB 55-ösnél össze lehetne hasonlítani, hogy abban milyen van" című lemez (de hosszú címet adtak ennek a számnak!).

Íme a bakelit házba műgyantával beöntött csengőtekercs. Avagy az értelmetlenség fokozása. Csengő tekercsét ugyanis nem szoktuk javítani, meg igen ritkán is romlik el. Ha mégis, akkor jó eséllyel csere. De ebben az esetben minek még külön beönteni? Egyszer majd egy rosszat jól kiolvasztok a tűzhelyen, merő kíváncsiságból, hogy milyen belülről. Utána majd jól veszek másik lakást, ha ez leégett. Megvan, előtte bekészítem a folyosóról a poroltót, legalább kiderül, hogy ér-e valamit az időszakos műszaki felülvizsgálat, vagy csak dísznek lóg a falon! Igen, ez a tekercs azon a két első fémezett furaton keresztül érintkezik az alaplappal, illetve a telefon többi részegységével.

Az LB 55-ös szerkezete a csengő tekercse nélkül. Három csavar rögzíti az alaplemezhez, hogy a harmadik miért fémezett, ne kérdezzék. Bizonyára az ellenség és a kóbor apácák megtévesztése érdekében! Hogy minek raktam vissza az induktorra a műanyag borítást, ha egyszer úgyis le fogom szedni azt is? Talán, hogy mégse olajozzon össze! És hova lett a negyedik rögzítő csavarja? Mennyi kérdés!

A csengő tekercse és az induktor is jól eltávoztak a készülékből, elősegítendő az alaplapnak az ő megtisztulását. Közben Cucu malac ijedt ábrázattal figyeli az eseményeket, hogy mi lesz itt ebből. Mondjuk ez az ő alap tekintete, ami nem sokat változott az idők során. Mondanám, hogy esetleg két-három sör után látom változni a pofáját, de hát ilyet én nem, áááá...

Ilyen a boksz! Ja nem, ilyen az LB 55-ös készülék belseje a csengő tekercse és immár az induktor nélkül. Érdemes megfigyelni a fémezett csatlakozási pontokat, valamint azt, hogy az induktor tekercsének másik kivezetése a mögötte lévő egységdoboz oldalfalán van! A hátul szabadon maradt érintkező kar pedig az induktor átváltó rugócsoportja, hogy a kurbli elmozdításával kerüljön csak bele az induktor tekercse a hívó áramkörbe, egyébként pedig rövidzár legyen nyugalmi állapotban. Tehát itt nem az induktoron van, mint az LB 37-esben. Ki tervezte ezt a telefont, maga a Sátán? Na távozzon tőlem sántán!

A kiszerelt egységdoboz, alján három csatlakozási ponttal, szintén beöntve műgyantával. Pedig ez egy lehetséges nagyobb hibaforrás. Majd egyszer ebből is jól kiolvasztok egy bizonyítottan hibás darabot, meglehet, ennek több értelme is lenne, ha tényleg rossz, mint mondjuk egy beöntött csengőtekercsnek. Hátha ezt meg tudnám javítani! Tudják: úsznak a halak sorban a vízben...

Na ilyen a - ilyen a - nem, nem a boksz, hanem az LB 55-ös alaplapja üresen. A csengőcsészéket most nem volt már kedvem leszedni. Alattuk úgyis ott az a dróthálóval borított nyílás, hogy a csörömpölés kijusson a zárt készülékházból. Meg persze már nagyon kíváncsi vagyok az első ilyen fajta készülék beüzemelésére! De előbb jól letörlöm a port az alaplemezről, azt már mégsem hagyhatom úgy és mint a mellékelt ábrák mutatták, nem akkora csinóbli azt a pár csavart kihajtani és általa minden egységet gyorsan eltávolítani.

Te csúnya százhetvenes! Illetve nem is te vagy csúnya, mert milyen szép a házad, meg a kézibeszélőd. Ellenben a gazdád volt a ronda. Persze lehet, nem is tudott róla, hogy ez a szép fényes alma belül milyen kukacos. Na mindegy, a száznyolcas belőled éled fel, többi részed pedig jó lesz másik LB 55-ösökhöz. A csokitojásból kikerülő műanyag nyenyőcék meg jól elférnek a narancssárga asztal felső sarkában. Ha már kisebb gyerkőceim itthagyták...

Jelentem, száznyolcas, mint az LB 55-öseim első példánya feléledt! Itt a végén már erősen felgyorsultak az események és nem mindenről készült felvétel. Ugye láttuk a szétszedett telefont, melyet kb. ugyanilyen gyorsan sikerült is összeraknom. Láttuk a kis szögletes fali csatlakozó dobozt. Namost, nekem a próbazsinórom végén is egy kerek, de fix bekötésű másik dobozka van. Jöttek tehát a szokásos repülőzsinórok, egy érpár a telepnek, egy pedig a vonalnak, lehetőleg négy eltérő színű vezetékszál, bár nagy galibát nem lehet okozni azonos színűvel sem, ám akkor is jobb a békesség. És lőn világosság: kifúvás, mint az atom és bár az induktorkar kissé nehezen forog terhelés alatt (két csengőtekercs az áramkörében), a saját csengő és az ellenállomás csengője is szól és a beszéd is érthető mindkét irányban. Sikerült hát, ami a nyitóképemen szereplőknek nem és még ordítoznom sem kellett hozzá! Történelmi pillanat, az első üzemelő LB 55-ösöm!

Amíg a száznyolcas vidáman tölti üzemben mindennapjait - bár sokat nem használom - addig még jól megvizsgálok három újabb jövevényt. A cikkem elején közölttel ellentétben azóta már akkor tízen vagytok LB 55-ösök! A képen látható 218-as számú készülék háza eltörtént. Valamint az induktornak az ő karja is hiányzik. Szóval lesz itt második része ezen cikkfolyamnak is, melyben majd jól összeházasítom ezt a készüléket a 170-essel. Például, ez csak egy hirtelen ötlet volt a folytatásra.

A törött háztól és a hiányzó kurblitól eltekintve mindene egyben van - látszólag. A belseje az kissé poros, induktora pedig szorulásos. Úgy látszik, ezek az LB 55-ös jellemző betegségei. Na majd ezt is jól rendbeteszem és kipróbálom ám! A 170-es meg megy a lecsóba...

Ígértem, mutatom, hamarabb, mint írtam: ilyen az eredeti zsinórok bekötése, ezekkel a sajátos oldalsó kis lemez-sarukkal, valamint a pont méretre vágott vezetékszálakkal. Honnan tudták azt 1955-ben, hogy itt nem fog előfordulni szakadás, vagy egyéb más probléma, amely miatt mondjuk újra kellene saruzni a zsinórt? És honnan szedjek hozzá ilyen fajta sarut? Merthogy tartalékban ilyet még nem láttam. Vannak ördögi részletek ebben az LB 55-ösben, annyi szent, mondom, hogy devil inside!

Ez pedig már a 219-es, és egy fokkal szebb, mint az előző társa. Legalább is később lesz csúnya... Neki nem törött a háza, de kurblija az úgyszintén nincsen. Szép fényes, szövetborítású zsinórjai vannak és kis szögletes fali csatlakozó doboza.

Érdekes felfedezés a részemről, hogy az LB 55-ös eredeti mikrofonja, illetve hallgatója az LB 37-esből már megismert fajta. Namármost akkor két eset van: vagy k...a nem foglalkoztam én ezzel a ténnyel ezidáig és akkor csak most tudatosul bennem. Vagy pedig k...a öregszem és hihetetlen módon elfelejtettem már ezt, pedig valaha tudtam. Nem tudom, melyik az igazság. Mit melyik? Na újabb ötlet, hogy átnézzem összes LB 55-ösömet ilyen téren!

Mivel kurblija ennek se nincsen szegénynek, ezért jól kölcsönkértem az éppen szétszedés és festésre előkészítés alatt álló 122-es számú LB 37-esemtőlk az ő piros tekerentyűjét. Erre mi történik: kiderül, hogy ez az induktor is szorul! Hát ilyen nincs és mégis van. Tehát ez egy LB 55-ös betegség mindenképpen. Ám mindjárt felvet egy kérdést: ezeket az induktorokat nem tekergették sosem? Vagy szorulásukat észlelve leszerelték a készüléket és meg sem próbálták javítani? Vagy esetleg - és ebbe bele sem merek gondolni - ezeket az induktorokat netán gyenge minőségük folytán nem lehetett javítani? Brrr, rémálmaimban se jöjjön elő ez a lehetőség!

Ő is párhuzamos kivitel, mint az előző példány. Tehát ha nem szorulna az induktor, csörömpölne ő minden helyzetben, amikor csak kurblizok. Azért annyira megerőszakoltam, hogy kiderüljön, szólnak ám azok a szép fényes csészék, ha nincsenek is egészen jól beállítva. Majd próbálkozom, mint Győzike a logikai játékkal, én inkább némi műszerolajjal. De nem most.

Ő pedig már a harmadik vizsgálati tárgy, a 220-as számú LB 55-ösöm. Szintén párhuzamos kivitel - szintén zenész - és neki már egyszerre két kurblija is van. A szocializmusban az embernek két sapkája is lehet! Van neki egyszer az a szép fényes eredetije, amit paripapimpint nem ér, merthogy be vagyon öntve nekije a csavarjának az ő feje és ez okból kifolyólag meg se lehet húzni. Valamint a már ismert kis piros és erős tekerentyű, amely már megmozdítja ugyan kissé ezt az induktort. Gondolom, már kitalálták: igen, ez is szorul! Hát én menten a konnektorba pisilek. Ennyire nem lehet beteg az összes LB 55-ösnek minden induktora. Itt valami nagy disznóság vagyon. Fel kell vennem a gyűrött ballonkabátomat és gallérját felhajtva visszafordulnom az ajtóból...

Hármójuk közül őneki az belseje az legtisztább, ám csengőjének az ő csészéi pediglen kevésbé fényesek, mint előző társai esetében. De nem a fényesség, hanem az üzemkészség teszi őt értékessé. Hamarosan majdan jól kipróbálom tehát őkelmét is.

Végezetül ezért összeraktam ezt is és némi kis reszelést követően az eredeti kurbli is felkerült a készülékre. Na legyen ez a zárókép mai cikkem végén. Csak az a szoruló induktor, csak azt tudnám feledni! Ember, olajozz és tekerve kurblizzál!