1990 előtt még a Magyar Postáé volt a hazai vezetékes távközlés, volt egy időszak, talán nagyjából a nyolcvanas évek első felében, amikor elfogyott a CB 667-esekhez a készülékház, valamint elkoptak a számtárcsák. Volt viszont bőven a CB 76-oshoz való készülékház és NDK számtárcsa. Kellett a telefon, pedig a központok kapacitása erősen végesnek bizonyult, ezért ebben a kényszerű helyzetben számomra ismeretlen mennyiségű CB 667-es alaplapjára 76-os házat és tárcsát építettek. A korábban kerületi javítóműhelynek, később készülékjavító üzemnek nevezett szervezeti egységek követték el ezt a merényletet a telefontársadalom ellen. A félhivatalos szükségmegoldással született készülékek később aztán selejtezésre kerültek, pár darab azonban túlélte a századfordulót, mi több, most, 2015-ben négy darab gyűlt össze belőlük a gyűjteményemben. Ezzel párhuzamosan jött az ötlet tőlem, hogy visszaalakítok eredeti állapotúra ebből a négyből, amennyit csak lehet, illetve amennyihez lesz alkatrészem. Vannak romos, hiányos állapotú, kifejezetten alkatrész-utánpótlás céljára olcsón beszerzett készülékeim, valamint külön alkatrészeim is a feladat elvégzéséhez. Ezen a legelső képen először is jól összegyűjtöttem a műveletben résztvevőket. Lássuk hát, mennyi telefonnak tudom végre visszadni, ami jár neki!

Ígérem, hogy nem fogom az összes oldalról lefényképezni ezt a négy telefont. Csak keringek itt a narancssárga asztal körül, mint a szatellit és közben egyre azon gondolkodom, melyik kettőt is válasszam. Merthogy első lépésként a rendelkezésre álló 667-es típusú készülékházak alapján kell döntenem. Ezek üres és ráadásul vadonat új, tehát hibátlan házak. Még van ilyenem ma, 2015-ben! Kettő darab. Jelen idő szerint az utolsó kettő.

A lakótelepi mini-raktárnak nevezett szemétdombomon időközben már jól előkészítettem e két utolsó készülékházat. Van egy vajszínű és egy fekete. Azt találtam ki, hogy a legkönnyebben és a legnehezebben visszaalakítható hibrideket fogom most jól megmunkálni, a másik kettő pedig egyelőre megmarad elrettentő példának.

A mutatvány mellékszereplői lesznek még a nemrégiben csekély összegért beszerzett és finoman szólva alkatrész-utánpótlás állapotú 667-esek, mivel belűlük olyan alkatrész kell, amiből legjobb tudomásom szerint nincsen nekem. Ezeket és az új házakat tehát jól előkészítem most a műtéthez. Valamint egy fekete alaplapot (abból is van nekem új!), merthogy az egyik beteg még ráadásul törött is. De erről majd később részletesen.

Mondtam már, hogy a szakközépben Doki volt a gúnynevem? Akkor megkezdem a rendelést! Mai első páciensem a 172-es számot húzta és látszólag egyszerű eset: mindene vajszínű (kivéve majd még az alaplap), csak a készülékház zöld, na meg a számtárcsája NDK. Mindez egy CB 667-esen... Ej, de szép hosszú készülékzsinórod van! De be is fejeztem ám megint gyorsan...

Gyors feltárás a piros nyelű orosz csavarhúzóval. De fura egy szerkezet ez! Na kitalálják, miért? Egy dolog, hogy mindene vajszínű, erre jön egy zöld ház fekete alaplappal. Akkor mégis mi a szokatlan? Ez ugye egy 76-os ház, lásd tárcsa és annak a helye. De mit keresnek benne két oldalt a kapcsolási rajzokra utaló ragasztásnyomok, mikor azok a 667-es házra voltak jellemzők? A 76-osokba már kicsiny papírt helyeztek a csengő alá rajz gyanánt. Ho-ho-hoó, hogy is van ez? Nem fogok a zöld házzal a kezemben ülni és gondolkodni egész hétvégén, de azért szöget ütött a fejembe a kérdés.

Ha az előző rébusz nem lett volna elég, itt egy újabb: a tárcsa bekötése. Gondoltam, lenézem, mielőtt szétszedem, hátha később még kell és lusta voltam papírt, meg ceruzát elővenni (nem beszélve az Ország-Világ hetilap legfrissebb számáról - ugye-ugye, megint honnan idéztem...), fényképezőgéppel a kezemben. Aztán eszembe jutott, hogy ezt mi nem így szoktuk annak idején. Merthogy még én is követtem el ilyen merényletet anno a telefontársadalom ellen, csak akkor átalakítottuk négyvezetékesre az NDK tárcsát és úgy kötöttük be, mint a 667-esét. Ez meg nem úgy van ahhoz képest. Meg is néztem gyorsan és jól a táblázatomban: ő nem működött. Hoppá! Itt van a négylábú házőrző elhantolva. Lehet, csupán dísz-készülék volt? Magyar ember mindenre képes. Még arra is...

Ez a beteg ma nagyon furcsán viselkedik. Ezen az NDK számtárcsán eredetileg csúszósaruk voltak, amiket ki kellett cserélni ilyen csavar alá való fajtára, de ez meg úgy néz ki, mintha gyári lenne. Nem értem. Na mindegy, megy ki a házzal együtt a ... raktárba és ha felhasználom, természetesen egy CB 76-oshoz, vagy legfeljebb 811-eshez, akkor jól visszacserélem őket csúszósarura. Már amíg még van olyanom, mert igen fogyóban a készletem ám.

Egyetlen rögzítőcsavar oldásával eltávolítható az automata rugócsoportnak az ő tartólemeze. Marad az a kis műanyag betétdarab, de már nem fogja semmi és hamar kijön ő is a helyéről. Akkor sem értem azokat a ragasztónyomokat két oldalon. Majdan tehát ez az aránylag jó állapotú számtárcsa is megyen a raktárba, hogy esetleg felváltson egy ennél csapágyasabb hangú Honekker-verklit...

Eredeti 667-es automata rugócsoport, amennyire a szétszedhető műanyag porvédő dobozkából és a vezetékelésből is látszik. Alközponti, földelőgombos változat, annak érintkező rugói vannak még ott lent elől. Bevált szerkezetnek bizonyult, mert a későbbi CB 76-osban is ezt alkalmazták, bár ott már szalagkábellel volt hozzárendelve az alaplemezhez. Aztán jött a 811-es a borzalmas kék mikrokapcsolójával... Brrr, rémálmaimban se jöjjön elő!

Bogyó és Babóca. Ha kisüt a napocska... akkor biztosan abba fogom hagyni a hülyeségek írását. Minden 667-esek és 76-osok automata rugócsoportját mozgató bilickék (újabb szakkifejezés!), valamint az őket rögzítő bogyók, hogy ki ne essenek helyükről. Igen, az az átlátszó oda rápattanik annak a fehérnek az aljára, mikor is az benne van a házban. Megint csak azt állítanám, hogy keresett holmi, mert egyetlen tartalékom nincsen belőle. De ez valójában nem is igaz, egyrészt még soha nem kellett cserélnem, mert rossz volt, másrészt még nem építettem itthon teljesen új készüléket a rendelkezésre álló alkatrészekből.

Na mim van nekem egy egész dobozzal? Felújított és jól beállított CB 667-es számtárcsám! Köszönhetően Laci bácsinak a KFKI-ból. A Télapó hozta nekem tavaly. Most majd jól be is mutatkozik közülük az egyik. De melyik legyen az?

Végül ezt az eredetileg fehéret választottam. Persze, hogy nem feketét, pedig abból van a több abban a dobozban. Hogyan nézne már ki egy vajszínű telefon fekete tárcsával. Mondanom sem kell, volt rá példa, de én akkor se... Minden 667-es tárcsa ujjkorongja besárgul egyszer, köszönhetően a hatvanas évekbeli műanyag minőségének. Vagy megreped és eltörik úgy magától, ez a rosszabb eset. Láttam azonban egészen művészi árnyalatúra elszíneződött számtárcsát is, dohányos ember volt annak a gazdája. Legjobb tudomásom szerint eddig ez az egyetlen jótékony hatása ismert a dohányfüstnek.

Poros és mocskos, hiányos másik CB 667-es telefonkészülék, enyhén szólva alkatrész-utánpótlás állapotú...

... érthető okokból. A kosz az alján szintén egy dolog csupán, de a szétolvadt gumilábakat megint csak nem értem. Annyit tudok, hogy elöregszik, elfolyik, majd megkeményedik, kiszárad és széttörik. Minőségtől, előállítási folyamattól, meg a Józsitól függően 20-30 évtől akár 90-ig is terjedhet az élettartama. Ez a szegény hulladék azért még kapott nálam egy leltári számot, fő az optimizmus jeligére. Bár én csodálkoznék a legjobban, ha egyszer működő telefon lenne belőle. Legfeljebb, ha mégsem, akkor jól törlöm a nyilvántartásomból. Pontosabban átszínezem a bejegyzés betűit, mondjuk szürkére. Az eladott készülékeket sem töröltem ki, azok meg... nem is tudom, milyen színűek lettek a táblázatban, olyan átmenet a lila, meg a piros között, ámde világosabb, nem rózsaszín.

Egy pillantás a romos 667-es készülék belsejébe, még a végső szétszedés előtt utoljára. Aztán persze ki tudja... Kosz itt is van bőven, viszont egészen egyben van. Kár, hogy azokat a zsinórokat pedig levágták róla. Most például éppen lenne hozzá ilyen színű kézibeszélőm, meg spirális zsinórom is. Készülékzsinórt azt keresni kellene, arra nem emlékszem, hogy van. De ez a projekt nem a romos 667-esek megmentéséről szól.

Említettem már minden 667-esek szerelésének alapszabályát? Nagykapu és oszlopocska vesz ki legelőször. Na magyarázom. Nagykapu a két zsinór műanyag bevezető részét lefogató és tehermentesítő fém alkatrész, oszlopocska pedig a két végén menetes furattal ellátott négyszögletű távtartó az alaplap és a készülékház között. Ezt a két alkatrészt ki kell venni, ha a panelen bármely csavarhúzós műveletet el kívánunk végezni. Továbbá ez a felvétel az eredeti tárcsabekötést hivatott rögzíteni. Meg a tényt, hogy itt nem volt bent sokkvédő, valamint rengeteg por lep el minden zegzugot. Szóval kékek, pirosak, fekete-fehér, zöld és zöld. Valaha már fejből ment.

Számtárcsa (négy szál vezeték a levegőben) és kézibeszélő (zsinórcsonk az asztalon) kikötve. Így sem szebb, ellenben kifejezetten ronda. A másik csonk a készülékzsinór volt valaha. Miért kellett levágni ezeket, ki érti ezt? És mégis mi másra használt valaki egy ilyen Leoni-érszerkezetű vezetéket?

Szakmai titok felfedése következik, ha már a CB 667-es lassan kezd elfelejtődni. Van a romos telefonom csengőjének ez a tekercse, aki letyeg az ő lemezmagján. Ennek következtében, amennyiben hívás érkezik a készülékre (nem fog), ez a csengő összevissza fog verdesni. Megírtam már, hogy a tehén farka is letyeg, mégsem esik le, azonban itt más trükköt alkalmaztunk ám a rögzítésre. Máris mutatom!

Íme a csinóbli, mindjárt a szomszéd ágyon fekvő, műtétre váró beteg testén. Két kis csavarhúzó, valamint apró szivacsdarab elővesz, egyik csavarhúzóval tekercs cséveteste kitámaszt, megfeszít, másik csavarhúzóval kicsiny szivacsdarab tuszk-tuszk-tuszk, jól betuszkol, oda a piros műanyag és a fém közé, jól nézzed meg szemeddel!

Ezek az alkatrészek kellettek a romos CB 667-esből, mivel ezekkel nem rendelkeztem. Ilyen alkatrészem nem volt, nem van és nem lesz tartalékben - hacsak nem sikerül valamely eltávozott kolléga hagyatékát megszereznem. Erre pedig nem sok esély van. Arra talán kicsival több, hogy eme hagyatékot megleli egy ócskás, majd jól felteszi az internetre eladni. Na így jártam éppen a minap, ám a képen látható hiánycikkek abban a csomagban sem voltak.

Az alkatrészeket adó telefon így most még romosabb. Azonban nem dobom ki, azt a koszos házat sem. Részben szükség lehet belőle másra is, részben pedig ebből is lehet még működő készülék. Addig jól elteszem a raktárba.

A vadonatúj készülékház előállt. Innentől felgyorsulnak az események. Nem tudom, fogok-e valaha még kibontani 667-es házat a gyári csomagolást jelentő, mindkét végén nyitott vastag nylonzacskóból. Lehet, ez volt életemben az utolsó és nem azért, mert hamarosan feldobom az itthoni lábbelit. Hanem, mert ebből egyszerűen nincs több. Ehhez képest egy laza mozdulattal kibontottam, mintha csak... nem is tudom, mit csinálnék.

Az előző képen látható aprólékok, mint az automata rugócsoport mozgató bilickéi, gyorsan a helyükre kerültek. A földelőgomb majhogynem bonyolultabb szerkezet, egy fémszáras műanyag nyomógomb, egy távtartó, egy rugó és egy Zéger-gyűrű alkotja. A számjegyeket tartalmazó nagy fehér törékeny műanyag gyűrű helyes szereléséhez egy kicsit meg kell munkálni a gyári állapotú házat, de ez nem szerepel a felvételen, már csak a végeredmény látható.

Ez a szintén rideg és törékeny műanyag porvédő sapka, valamint a ház belső kialakítása gondoskodik arról, hogy a beszerelt számtárcsa egyúttal egyenesen is álljon. Megint egy ördögi szerkezet, mert kívülről pedig a már említett nagy fehér számkorong fog egy helyen beleülni a ház peremébe és így a számtárcsa ujjkorongján megfelelő szám a megfelelő számjeggyel párosul.

A készülékház színével megegyező színű műanyag betétdarab is a helyére kerül gyorsan. Nem ám eltérő színű, mint ahogyan arra is láttam már elrettentő példát. Nem. Kókány Berci, menj inkább le a kocsmába, a Rugós Józsi keres! Utána az egész automata rugócsoport is rögzítésre kerül egy csavarral. Lehetőleg az eredetivel és itt annak a hossza a kritikus inkább. Meg persze a vastagsága, tekintettel arra, hogy nincsen másik ház, ha ezt sikerül megrepeszteni. De inkább ne sikerüljön!

A számtárcsa és az automata rugócsoport két rövid vezeték-kötegét összefogatom azzal a kis spirális műanyag darabbal, két helyen, ha megvan mind a kettő belőle. Nem Marcaliban, Kéthelyen... Aztán egy nagy levegő, valamint veszek egy nagy svungot (nem a boltban, az ma zárva van) és kezdődik a bekötés. Ízes magyar mondásokat, csavahúzót, szemüveget előkészíteni!

Sikerült! Dupla kék, dupla piros, e kettőnél a sokkvédő is, fekete és a fehér (ami egymás nélkül csak keveset ér, mint az köztudott az ismert dalszöveg alapján), zöld, valamint zöld. 9-től 13-ig ebben a sorrendben és akkor jó eséllyel működni fog a készülék. Egy titkot elárulok: én meg szoktam fordítani a sokkvédőt. Előre jól beteszem az indukciós tekercs mellé és meghúzom a csavarokat, majd csak azt az egyet lazítom ki, amely alá éppen a két sarut tuszkolom be. Utána meg ugyanezt a másikkal. A többi három sokkvédőtelen kapocs bekötése pedig már lényegesen egyszerűbb. Így gyorsabb, könnyebb és számos ízes magyar mondás felemlegetése elkerülhető. Próbálja ki otthon Ön is!

Ezután következik a távtartó oszlopocska és a nagykapu visszaépítése. Megint csak egy bűvésztrükk: a legfelső, 9-es számú csavarkapocs alá a két kék vezeték saruját fentről szoktam becsúsztatni, hogy ne érjen hozzá a kis szögletes távtartóhoz. Teszem ezt azért, mert ha más irányból másik saru is hozzáér az összeszerelés során, akkor máris ott a zárlat és lehet hibát keresni. A nagykapu visszahelyezése ismét kicsi türelemjáték, ugye a két zsinórbevezető szögletes műanyag darab lyukas oldalai befelé, egymás felé néznek? Helyes! Majd végül az egészet jól lefogja a készülékház, addig meg nem ráncigáljuk, mert vissza kijön. Dadogós ember ne tartson csirkét. Meséltem már? Este, amikor be kell őket terelni az ólba, egy mindig kint marad, mire emberünk feje elvörösödik, és azt mondja: -Me-me-menj a pi-pi-pi-pi, erre meg kijön az összes többi...

Megint csak nem néztem meg, lehet-e a kecskével... ja nem, szóval lehet-e erre az oldalra pár másodperces videofilmet feltölteni. Addig nem akarok készíteni feleslegesen, márpedig a próbát csak úgy tudom megörökíteni. Persze, majd én is veszek szelfi-bobot, hogyne. Még ilyen egyéb napnyugati neogagyira valami hülye ötlet esetleg valakitől? Szóval tessék elhinni nekem, jól kötöttem vissza, ez a készülék mindenféle szempontból jól működik. Ej, de szép hosszú zsinórod van... Na teszem el gyorsan a dobozába és jól fel a szekrény tetejére! A 172-es számú páciens gyógyultan távozhat. Kérem a következőt!

Légyszíves ne nézz már olyan bánatosan azzal az egy kifolyt szemeddel, te 189-es, te is meg fogsz gyógyulni egyszer...

Mielőtt jönne a következő beteg, egy kis betét-projekt: ez a fémházas csatlakozó ugyan hát még szép...

... de mit keres a 171-es számot viselő CB 76-os készülékemen! Hogy néz már az ki ezzel a csatlakozóval! Sosem volt neki ilyenje, a 76-ost már műanyag dugóval gyártották. Viszont egyik  soron következő betegemnek pont erre van szüksége ahhoz, hogy végre jobban legyen. Persze, hogy a MÁV-nál mindent lehet? Na gyorsan ide vele, s te addig átmenetileg a "nem üzemképes" kategóriába kerülsz. Már várják a vesédet...

Következő második páciensem gyors és rövid kezelést kap. Ő a 177-es számú hibridem, alaplapja 667-es, lásd oldalt a kis fehér szabályozó kart. A teteje viszont 76-os. Neki azt nem cserélem most (mert nincs mire), viszont a csatlakozó dugóját igen. Na ebben az állapotában próbáljon valaki telefonálni vele. Én tudok így is! Tehát ő fogja kapni a 171-esről jól leépített fémházas csatlakozót, tűzoltó gyógyítás jeligére.

Aljzatot rátenni készülékzsinór végére dugó helyett, ki látott már ilyet? Persze lehet, valami kevésbé sikerült átépítési kísérlet volt a mai csatlakozón történő használatra, olymódon, hogy a két aljzatot egy RJ11-es zsinórral egyszerűen összekötötték. Na jó, én is így próbáltam ki először. De hát akkor se maradjon betegen ez a páciens...

Micsoda csavarokkal volt ráadásul összerakva ez az aljzat! Most jól szétszedem és visszakapja, ami neki jár. Egy fémházas csatlakozó dugó. Ritka manapság, akár a fehér holló. De nekem ide fekete kell. Majd jól összeszedem, mire van szükségem és lefényképezem. Aztán ezekkel a fotókkal fogom hirdetni, hogy ilyet, meg ilyet keresek. Ha leírnám, mi kell, csak néznének az emberek bután, akár a lufiárus a nyílzáporban. Ki tudja manapság, mi az a fémházas csatlakozó dugó? Csak mi, magunkfajta szakmai őrültek.

Ha ilyen lett volna, hozzá sem kellett volna nyúlni. Nem a jó öreg svédacél csípőfogómhoz, aminek az ő nyele belelóg a felvételbe. Hanem a fémházas csatlakozó dugóhoz. Újabb mumus. Olyan alkatrész, ami jelenleg hiánycikk nálam. És emlegetni fogom még gyakran. Akárcsak a szövetborítású négyszálas készülékzsinórral tettem az LB készülékeknél.

A 177-essel átmenetileg ennyit tudtam tenni. Ha még ennek az Istennek az idejében sikerül hozzá készülékházat szereznem, akkor folytatom tovább a műtétet. Addig marad így, példájaként annak, mire voltunk kénytelenek vetemedni a nyolcvanas években. A mai rendelés véget ért, menjetek haza békával... ja nem, ez így kétszeresen is hibás. Szóval a következő részben egy nagyobb műtéttel folytatom, majd ezt követően a negyedik beteg is kap egy kis állapotjavító kezelést. Addig még ki kell dolgoznom valami hatásos terápiát. Mert mit tesz a matematikus, ha székrekedése van? Kidolgozza ceruzával...