Tulajdonképpen szeretem a CB 667-eseket. Némelyik még egészen szép állapotban marad fenn, amelyik meg ronda, kopott, hiányos, de olcsón adják, azt érdemes megvenni tartalék alkatrésznek és belőle egy szép, de hibás darabot kijavítani. A képen látható készülék a 058-as számot viseli az én készülék-leltáramban. Sem a kézibeszélője nem fakó, sem a háza nem repedt, nem karcos. Talán csak a fekete tárcsa nem illik annyira a körülötte lévő fehér gyűrűhöz. Konzervatív vagyok, de vagy legyen mindkettő fekete, vagy mindkettő fehér. Én ez utóbbira szavaznék a tárcsát illetően is, ha már a piros színnél járunk. Legfeljebb egyszer majd jól kicserélem fehérre, ugyanis a kép készítése óta (2014 tavasz) sikerült szereznem egy tucat kitisztított és beállított számtárcsát. Akkor pedig ezzel a tárcsával már majd én játszom el napokon át takarítás, valamint beállítás címén.

CB 667-esek mini-találkozója tavaly tavasszal. Csak úgy, mert éppen négyféle színű volt kéznél, bemutatva egyúttal a típus jellemző színeit. Létezett még szürke színben is, több változatban úgy tudom, hogy nem gyártották. De az már nem fért volna ide a kisasztalra. Lám-lám, ez a másik piros pedig mennyivel szebb is így, hogy mindene fekete. Mármint a tárcsa és a műanyag gyűrű egyaránt. Viszont hátul a zöld a fehér alapon fekete tárcsával... Meg se találtam volna hirtelen a szürkét erre a rögtönzött öszzejöveletelre. Mint általában, ha nagyon kell éppen valami, mert olyankor szándékosan nem szokott előjönni. Ez az aljas tárgyak legfontosabb tulajdonsága, mind ellenem vannak. Valamikor egybe kellene gyűjtenem összes CB 667-esemet és sok felvételt készíteni róluk. A táblázatomból tudom, hányan vannak, nem azért. Hanem megnézem, miként mutatnak együtt és hogy azonos színűek között is miféle eltéréseket lehet felfedezni apró kiegészítők színében való eltérés okán, stb. Na, sikerült kikeverednem az előző mondatból.

A Közért fényképét azért tettem ki, hogy közérthetően megismételjem: itt és most kizárólag a piros CB 667-es javításával foglalkozom. Ám kell valami mást is beletennem, hogy ne legyen olyan egyhangú. A Közértben ma sem lehet telefont kapni. Ám abban az időben, amikor ez a fekete-fehér felvétel készült, semmilyen boltban nem lehetett semmilyen telefonkészüléket kapni. Még csupán a vezetékes telefónia létezett, aminek a Magyar Posta volt a létező egyetlen és mindenható gazdája. Továbbá a CB 667-est sem találták ki még. Viszont a CB 555-ös már legalább a tervezőasztalon állt, de az is lehet, hogy a kiváltságos helyeken üzemelt is. Vezetékes telefon abban az időben ott volt, ahol a munkafolyamathoz arra elengedhetetlen szükség volt. Meg ahol a gazdája tagja volt a kommunista pártnak. Azok ilyen idők voltak.

Ki emlékszik még a Pirx című magyar sci-fi-re? Ott voltak alumínium kávéfőzők, meg teáskannák háttérdíszletnek. A kedvencem az oszcilloszkóp előtt üldögélő és a gombokat csavargató ember volt, aki a műszernek kb. a feléig ért magasságban. Na erről a képről is ez jutott az eszembe, teljesen olyan lenne a készülékház belseje, mint egy olcsó film díszlete. Csak az a fránya panel ne lógott volna bele. Ja hogy az egy űrlény? Nem, csak egy elfuserált kép, ahol a fotómasinám a ház belsejére fókuszált. Pedig én a panelt akartam lefotografálni, mert bizony ott van a hiba.

Na valahogy így. Bár itt meg a panel lett nagyon fényes a villanó fényétől. A hiba pedig nem más, mint a panel és a kép közepén függőlegesen húzódó és igazából nem is látható repedés. Következményeképpen a készülék csengője nem szólt, ha arra hívás érkezett. Mondhatnám úgy is, hogy ahol a többlet forrasztás a fóliákon és nem csak az alkatrészlábaknál, ott húzódik a repedés. Igen, én is látom, hogy az a láb ott középen erősen hidegforrasztásos. A fotó elkészülte után minden bizonnyal javítottam is.

Az úgy van, hogy adott egy anyagát tekintve nem túl jó minőségű nyomtatott áramköri lap. Nem is túl vastag, nem is túl erős. Eltelik 30-40 év ilyen-olyan körülmények között, kiszárad, még törékenyebbé válik. Használják ilyen-olyan emberek, indulattól túlfűtve csapkodják, felelőtlen dolgozók dobálják a raktárban, amikor éppen nem üzemel. Előbb-utóbb repedni fog és még jó, ha nem törik. A repedés alatomosabb, nem feltétlenül veszi észre elsőre a műszerész. Mint írtam, mindenképpen ki kell vezetékelni hozzá a panelt és akkor még a jobbik eset, ha forrasztással átmenetileg használhatóvá tehető. Törés esetén egyértelmű a csere. Ha van mire.

Ezt a táska videokazettát egyik ügyfelemtől kaptam. Már nem volt rá szüksége és sajnálta kidobni. Mindenféle rémfilmek vannak rajtuk, így nem tudom kipróbálni a gyerekek jelenlétében. Este pedig már álmos vagyok, vagy ezt a cikket írom, illetve megyek aludni. Gombhoz a kabátot alapon járt hozzá egy két éve nem használt videomagnó. Ez a projekt is arra vár sokadmagával, hogy végre legyen egy szabadnapom hétköznap. Sok-sok projekt vár erre a kevés szabadságra. Igen, én még használok videomagnót. Bár már évek óta nem nézek tévét, néha még akad valami számomra érdekes műsor. Persze olyan időpontban, amikor nem vagyok itthon, vagy nem érek rá. Ilyenkor jól jön egy üzemelő és beprogramozott készülék, megnézni és letörölni pedig ráérek később. Néha elcsodálkozom, micsoda reklámok is voltak a műsorok között évekkel ezelőtt, ennyit dióhéjban a gyorsan megnézett filmekről.

Egy ilyen jellegű hiba behatárolásához és elhárításához legalább ennyire szét kell borítani egy CB 667-es készüléket. Na jó, a kézibeszélőt elvileg nem, csakhogy én ott is gyanakodtam valamely rendellenességre, konkrétan zsinórszakadásra, ezért aztán mértem. Ellenállást, amihez le kellett szedni a fedeleket, kivenni a mikrofont és a hallgatót, stb. Egy kis csalást azért elkövettem: a panelen nem kötöttem ki a számtárcsa, valamint az automata rugócsoport vezetékeit. Elég volt csupán a zsinórok és csengő saruinak levétele, valamint a csavarok oldása. Máris lehet egerészni a forrasztási oldalon fóliával együtt levált, kiszakadt alkatrészláb, hidegforrasztás, vagy repedés okozta fóliaszakadás, mint legjellemzőbb, legvalószínűbb hibák után.

A kézibeszélő összeszerelése nem nagy művészet, bár itt valójában visszaszerelésről beszélünk, melynek lényege, hogy a kivett alkatrészeket megfelelő helyre és a megfelelő sorrendben tegyük vissza. Ha nem így cselekszünk, akkor össze-vissza szerelésről beszélünk, és Kókány Berci barátunk elégedetten fogja dörzsölni a két tenyerét, telefonunk ellenben nem működik. A készüléknél már könnyebb a helyzet, a készülékház belső két oldalán jobb esetben, így most is két rajz, egy elméleti kapcsolási és egy bekötési segíti a munkánkat. Későbbi típusoknál pedig egy kis összehajtogatott papírlapot dugtak a gyárban a csengő alá, persze nem ártott, ha a műszerész táskájában is volt egy példány a kapcsolási rajzból.

A jobb oldalon látható fekete műanyag alaplap a CB 667-es másik gyenge pontja a panel mellett. Fehér színben létezett még belőle, de az is éppen olyan rideg, törékeny anyagból volt, egy indulatoktól túlfűtött mozdulat és lehetett cserélni. De még az összeszerelésnél sem ártott vigyázni, mennyire erősen húzzuk meg a csengő két, illetve a panel három rögzítő csavarját. A fehér alaplap elvileg a fehér színű készülékhez járt, a többihez a fekete. Illetve később már olyan, amilyet találtunk a raktárban. Mert ki nézegeti egy használatban lévő telefon fenekét? Még ha csak nőről lenne szó...

Íme az e sorok fogalmazásakor éppen az íróasztalomon uralkodó kuplera. Hát lehet itt dolgozni? Elárulom, lehet, csak nem kellemes. Azonban mire elpakolok mindent, addigra elfáradok így estefelé és el is felejtem, hogy mit akartam pontosan csinálni. Különben is, a zseni a káoszban is... Csak azért is nem villanós fotó, hanem az asztali lámpa fénye. Mindenféle szerszámok, elolvasásra váró könyvek, javítandó holmik, valamint ott az a fényes izé, ami nem egy érkező ufó, csak a nemrég felzabált csokodádé alufóliája. Gyerekkorom óta szokásom, hogy egy-egy kevésbé gyűrött, nem szakadt darabot óvatosan kisimítok és néhány napig kerülgetem a kacatok között. Aztán, ha olyan kedvem van, egyszerűen kihajítom. És ez csak egy a hülye szokásaim közül. Hát csoda, ha soha nem végzek semmivel?

Vagy fél órája gondolkodom, mi a fenét akartam írni ehhez a képhez. Ez a sokadik felvétel a CB 667-es készülék paneljáról. Most nézem, hogy nem is három, hanem négy helyen rögzítjük a fekete műnyag alaplapra. Jobb esetben, ha bármely szerelés alkalmával megvan mind a négy csavar. Négy helyen, de igazából nem ott, ahol a súlypont miatt kellene. Például innen alulról nézve a bal felső sarokban. Alatta van ugyanis az indukciós tekercs, ami a legnehezebb alkatrész. És persze itt a rézfóliák átforrasztásával ideiglenesen javított repedés is felette. A forraszanyag nem rugalmas, ha a repedés elmozdul, megint szakadás lesz.

Vessünk még egy összefoglaló pillantást a hatvanas évek magyar technikájára, melynek bizonyos részletei a következő típusban is tovább éltek és néhol még a mai napig is használatban vannak. Egyedül a műanyag készülékcsatlakozó dugó nem illik ide. Mivel minden piros, így természetes, hogy az is, ám ebből az eredeti a fémházas volt. Törpéből a kicsi a jó! Annak (mármint nem a törpének!) a másik oldalán a három darab fém érintkező még egy textilszálas bakelit lapon foglalt helyet. A spirális kézibeszélőzsinórban lévő három vezeték úgynevezett Leoni érszerkezetű. Ez azt jelenti, hogy nem összesodort vékony rézszálak alkotják, hanem egy műanyag szálra csavartak fel igen vékony és keskeny rézlemez csíkokat a vezeték hosszában. Arra a néhány milliamperre ez bőven elég, amit itt a vezetékes távbeszélő technikában használunk, ám ha csak a kelleténél is egy kicsivel erősebben csavargatjuk azt a zsinórt, vagy erősen ráncigáljuk, akkor nagyon hamar szakadás lesz annak a vége. Nem beszélve, hogy a vége csak saruzható, de ha valaki arra vetemedik, hogy forrasztani akarná...

Ennek a régi szekrénynek az ő teteje mágikus hely a lakásban: amit ide átmenetileg elhelyeztem, azt aránylag rövid időn belül el tudtam adni. Ez egy népi megfigyelés, ezért a jól lefényképezett és meghirdetett felesleges holmikat itt helyezem el. Nem azért vannak zacskóba csomagolva, hogy ne látsszon, mi van bennük, hanem, hogy ne porosodjon be. Azért az a rövid idő néha bizony néhány hónap is tud lenni nálunk. Nem kér valaki egy gyümölcscentrifugát? Vagy egy mechanikus csecsemőmérleget? Bár nejem szerint néha viselkedésben még egy csecsemőre hasonlítok, ám ezt a mérleget már erősen kinőttem... Valaki egy gazdaságos DVD-lejátszót? Gazdaságos, mert csak bizonyos formátumú lemezeket játszik le, nem pazarolja az erejét mindenfélére. Az is lehet, hogy itt, éppen e szekrény tetején keresztezik egymást kedvezően a földi erővonalak. Lehet, hogy ide kellene tennem az ágyamat is és nem az előszobába, a gázóra alá, mint ahogyan a varázsvessző mutatja?

Őszintén szólva sem gázóra nincsen az előszobában, sem az ágyam nem ott van. És még varázsvesszőm sincsen... Bár, ha belegondolok, hogy lassan a sok holmi miatt kiszorulok a nagyszobából (időnként a feleségem is megígéri, hogy ki fog vágni velük együtt), akkor lehet, hogy végül mégis ott kötök ki. Itt viszont bekötöttem az összes vezetéket a panelra, miután azt rögítettem az alaplapon a négy csavarral. Helyére került a csengő két, a kézibeszélő és a készülékzsinór három-három szál vezetéke. Lehet izgulni, hogy minden a helyén legyen pontosan, mert akkor jó eséllyel működni fog  a készülék.

Íme a gyermekeim által már évek óta nem használt játékok, mint kiváló alapanyag egy válogatást követően az iskolai farsangra zsákbamacskának. Valamint természetesen szervesen kapcsolódó téma a piros CB 667-es javításához. Nem, inkább azt szeretném kissé szemléltetni, mi mindennel kell még foglalkoznom közben, illetve mi minden hátráltatja, hogy inkább cikkeket írjak az oldalamra.

Mint az utólag derült csak ki, ez a helyes bekötése, azazhogy visszakötése egy szétszedett CB 667-esnek. Kár, hogy ezek a képek nem adják vissza annyira hűen, amit alájuk írok. Ezért az Tisztelt Olvasóra bízom, hogy hisz-e nekem, vagy igen. Ennél a készüléknél is van egy háromkezes művelet: azon túl, hogy elvileg sarukat kell rakoncátlankodó alátétek alá (és nem fölé!) bedugni, majd a kérdéses csavart jól meghúzni (nem megtépni!), egyes adott csavarok alá két-három saru is megy. Kedvencem a hallgató kék és piros vezetéke, valamint az ide kötendő két szál másik zsinór a számtárcsa rövidzár rugójáról, melynek tetjébe érkezik még a sokkvédő dióda, egy valószínűtlenül szűk helyen, az indukciós tekercs szorításában és véletlenül sem az alátét fölé, szigorúan mindet alá, máskülönben a csavar meghúzásakor elfordul és kicsúszik az egész sarukészlet és gyöngyöző homlokkal, valamint ízes magyar beszéddel újra lehet kezdeni az egészet. Higyjék el nekem, ez az elmúlt harminc év tapasztalata, nem egyszerű a készülékjavító élete sem!

Gyermekeimé sem, a minap ezt a formatervezett kiflit hozták haza uzsonna címszóval az iskolából. Alakjának megformálásáról persze a táskában elhelyezett megfelelő mennyiségű tankönyv is gondoskodott, nem beszélve az intézményből hazafelé vezető úton történt felszabadult szökdécselésről. Ám akkor is a mai magyar közétkeztetésnek az ő ikonját láthatjuk a felvételen.

Nem én mentem az asztal másik oldalára a rendőr-módszerrel élve, hanem megfordítottam a kiflit az asztalon, de még így sem hasonlít egyik fajta kézibeszélőre sem - csakhogy keressek már valami párhuzamot szegény CB 667-es javításával.

Miután több kísérletet követően gyöngyöző homlokkal káromkodva végeztünk a kábelsaruk visszakötésével - mint a mellékelt ábrán is látszik, itt egy kissé csálé lett a sokkvédő, ámde ez ki a fenét érdekel - még korántsem vagyunk készen. Vissza kell építeni a kis távtartó rudacskát, mely a panel kerek lyukán keresztül az alaplapot fogja a készülékházzal összekötni két kis csavar segítségével. Ha itt nem hagytunk elegendő helyet, vagy például az egyik környékbeli saru belelóg a lyukba, akkor azt el kell igazítani onnan. Utána pedig még a két zsinórt tehermentesítő úgynevezett nagykaput is be kell tenni a helyére úgy, hogy mindkét zsinórt rendesen fogja, illetve vigyázni arra, hogy ezen utolsó mozdulatoknál se essen ki, mert majd csak a készülékház fogja igazán megtartani, amikor azt legvégül visszatettük az ő helyére.

LB 37-es távbeszélő készülékeim közül egy igencsak sajátos példány került elő egy fénykép idejére, mint ugyancsak szervesen kapcsolódó téma a piros CB 667-es javításához. Mintegy betolakodott hivatlan vendégként, tudván, hogy hamarosan úgyis ővele fogok néhány kellemes percet eltölteni. Ez már a várható bitcunami jellegét hivatott előrejelezni, hogy mivel szeretnék foglalkozni a közeljövőben. Többek között. Mert aztán terveim azok vannak bőven, egy teherautóra való. LB 37-es a képen, erősen MÁV-os feelinggel: ez a módszer volt a jellemző a vasúton használt készülékekre, kicserélték rajtuk az eredeti bakelit kézibeszélőt - bizony-bizony nem másra, mint a CB 667-esére! De ez még attól nem vasúti LB készülék, csak hasonlít azokra a szürkékre és belsőleg is más paraméterrel rendelkezik. Kérem, ne tessék észrevenni, hogy én idestova hónapok óta nem takarítottam a lakótelepi mini-raktáramban...

Miután a házat rögzítettük egyetlen csavarral, készen vagyunk és jöhet a próba. Nem derül ki ebből a felvételből, de sikerült a szakadást elhárítani a csengőkörben és szépen szól a készülék. A mobilomról szoktam ilyenkor felhívni a saját vezetékes számomat, miután előzetesen közöltem a családdal, hogy nem kell felvenni, mert csak telefont próbálok. Ilyenkor szoktam jókat nevetni magamban, amikor ennek ellenére egy-egy süket családtag mégis elkiáltja magát, hogy telefooon! Persze felvenni már senki nem siet, annál lustábbak, ezúttal legnagyobb szerencsémre. Egyszer majd jól beszerzek egy kisebb alközpontot és akkor nem áll fenn a felesleges tarifapazarlás veszélye. Illetve abban az esetben több szobába is kiépíthetném a vezetékes hálózatot. Persze a meglévő LB hálózat mellé, mígnem ekkora kis helyen egészen egyszerűen bele nem fulladunk a rengeteg vezetékbe és készülékbe. De ezt majd csak egyszer és lehet, hogy nem itt, hanem ha netán valaha nagyobb ólat veszünk...

Ezzel a CB 667-es javításához ismételeten szorosan kötődő felvétellel megint csak egy következő nagyobb témára szeretném felhívni a tisztelt figyelmet. Jó 20 éve gyűjtöm a vasúti témájú fényképeket és ezekből néhányat szeretnék közzétenni itt, az oldalamon. Ezen a dián például egy vonat van elrejtve, mintegy szemléltetés-képpen, hogy még kicsit messze van az, hogy ezzel is foglalkozzam, de már látszik ott hátul és közeleg. Nem mellesleg pedig imádom a húsz-harminc éve Németországban készült diaképek színvilágát és minden tiszteletem az alkotóé, aki ennyi idő elteltével ilyen jó minőségben tudta archiválni és közzétenni. Róla pedig akkor részletesebben az ilyen témájú cikkeimben szólok.

Működik tehát a jó öreg piros CB 667-esem, mely az 58-as számot viseli az én nyilvántartásomban. Ennek ténye is bejegyzésre került az ő leltári száma mellé. Legközelebb talán egy másik üzemképtelen készüléket fogok választani és azt most már ténylegesen szigorúan a témához kapcsolódó képek kíséretében megjavítom. Végül következzen a CB 667-es kapcsolási rajza, íme:

Bocsánat, ez az egykoron kiterjedt Alföldi Kisvasút hálózata, melyből mára egyetlen működő méter sem maradt. Igen, némely vasúttörténettel is szeretnék foglalkozni ezen a honlapon, nem csak a vezetékes telefonokkal. Meg majd még sok mással is, ami érdekel és egy kicsit is műveltem életem során. És nem csupán a hééten...