Nem firtattam eredetét, s azt sem, hol és miért vészelte át az elmúlt két és fél évtizedet gyári, bontatlan csomagolásban. Örültem, hogy megszereztem, letettem az asztalra és lefényképeztem. Íme:

Egyszerű szürke doboz, de mi az a fehér cetli a tetejére ragasztva?

Kortünet. Vagy kórtünet? Mintha lehetett volna kereskedelmi forgalomban telefonkészüléket kapni 1990 előtt... Még két év és megszűnik a Cocom-lista, hadrendbe állnak a korszerű nagykapacitású telefonközpontok országszerte, elkezdik kiosztani a telefonvonalakat az évtizedek óta arra váró embereknek.

Egységdobozba egységesen csúnya készüléket. Csomagolására pedig a szokásos narancssárga-fehér cimkét. De honnan tudom, hogy csúnya, ami benne lakik, ha ki sem bontottam? Ha jól emlékszem, talán már a CB 76-os, de a CB 811-es biztosan ilyen dobozban lakott, amíg oda nem ért az előfizetőhöz. Ez a példány mindenesetre elég sokára ért célba.

Típus (alatta zagyvaszámsor) megfakult bélyegzővel, gyári szám elhalványult kézírással, de hol a dátum? És mi az, hogy kategória? Az Fg azt jelenti, hogy földelőgombos, vagyis alközponti változat, amit cégekhez, intézményeknek szántak. A földelő gomb segítségével lehetett az alközponti mellékállomásról postai fővonalhoz jutni. Ez bizonyos típusú alközpontoknál letett kézibeszélő mellett is működött, ha volt szabad fővonali áramkör (vagy éppen felszabadult egy az összes foglaltból), akkor azt az alközpont automatikusan kikapcsolta a mellékre, annak felcsengetése mellett.

A kérdés csupán az, megvárjam-e vele a huszonhatodik évfordulót? Hülyeséget beszélek, mert a csomagoláson semmi nem utalt arra, mikor épült. Igazából néhány hetet haboztam.

De hát amikor az régi ragasztószalag olyan könnyen adta magát! De hát a kék hal nem tud állni!

Könnyedén lejött egyetlen húzással. Nem ez volt az utolsó húzásom!

Nyílik ez, mint a szép tavaszi napsütésben a PN-átmenetek...

A becsomagolt készülék mai szemmel valami hihetetlenül vastag és rettenetesen zörgő fóliában.

Belekukkantunk oldalról: kartonlapon a készülék, szokásos fekete műanyag zsinór és még valami vékony fehér papírba csomagolva.

Hagyományos fekete műanyag csatlakozó dugó, de már keresztfejű csavarokkal.

De ki lakik a kis fehér csomagban?

Nem lakik ott bárki, csak vén Dióbél bácsi! Ja nem, az egy másik mese... Tehát egy szép fekete csatlakozó aljzat, szintén keresztfejű csavarokkal.

Továbbá van még két darab csavar és két tipli is, az aljzat felfogatásához. Két nagyon valószínűtlenül rövid csavar és tipli, ha az aljzat dupla hátfalának vastagságát is belevesszük a buliba. Ez csak betonfalba jó, tégla- és gipszfalból hamar kijön, mivel új aljzatról van szó, a készülék dugójának első kihúzásakor.

Mechanikai Művek feliratú jótállási jegy a CB 855-öshöz, szakszerűen kitöltve és lebélyegezve. Az üzembe helyezés nem lett kitöltve, mert hivatalosan ez a mai napig nem történt meg. Különben is, nem vagyok cég, nincs bélyegzőm. Most álljak neki gyártani egyet?

Még kezelési útmutatót is adtak a készülékhez. Ez annak első és negyedik oldala. Valljuk be, ilyesmi még 10 évvel azelőtt is eléggé elképzelhetetlen volt egy magyar telefonhoz.

Íme a második és harmadik oldal annak, aki el szeretné olvasni végig. Tudom, ezt az oldalt kissé ferdén sikerült betennem a szkennerbe... Vannak a szövegben érdekes mondatok. Egy ilyen útmutató elég valószínűtlen volt még abban az időben, amikor csak a párttitkárnak, meg a körzeti orvosnak volt telefonja.

Csodák csodája, végül a kapcsolási rajzot is mellékelte a gyártó. Bár ez csupán egy blokkvázlat, a szerelési rajzzal párosítva mindössze arra volt jó, hogy meghibásodás esetén kimenjen a szerelő és kicserélje a panelt. Vagy inkább mindjárt az egész készüléket, mert ez sokkal egyszűbb volt. Egyrészt nem biztos, hogy létezett a nyomtatott áramköri lapból tartalék, másrészt eléggé nehézkes lett volna kint az előfizetőnél vagy 50 szál csúszósarus vezetéket úgy átdugdosni, hogy utána működjön is a telefon.

Hosszasan nézve azért ez nem volt mégsem olyan csúnya. A nyolcvanas években született és jó tíz évig bírta. Már amelyikben nem égett be az automata karnak szánt gyenge mikrokapcsoló. Meg amelyik nem halkult el beszélgetés közben, mert ezzel a jelenséggel is találkoztam a pályafutásom során.

Gyári létére eléggé kókány megoldás a piezo csipogóra szerelt korong, mint negyed fordulatos hangerő szabályozó. Főleg, hogy egyik végállásában sem marad meg stabilan. Látszik, hogy nem agyaltak rajta sokat, csupán gyorsan hozzácsapták a konstrukcióhoz, miután az illetékes vezető elvtárs ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen szabályozható legyen a hívásjelzés hangereje.

A CB 811-esnél megismert alaplap, azzal a különbséggel, hogy hiányzik a számtárcsa elfordítását lehetővé tévő kar, helyét egy kis darab lemezzel töltötték ki. Mellette a csengő hangerejét szabályozó korongot is hiába keressük, ebben a készülékben ugyanis váltóáramú csengő helyett piezo csipogó van, melynek külön meghajtó elektronika épült a nyomtatott áramköri lapon. Majd ezt is jól megtekintjük néhány kép múlva.

Kristóf fiam is kipróbáltatta a készüléket az ő koszos szürke macijával.

Ezen a képen az látható, hogy koszos szürke maci teljesen extázisba esett a CB 855-ös használatától. Koszos szürke maci egyébként egy hófehér tiszta maci volt eredetileg, csak elhasználódott az elmúlt 7 évben. Amúgy rendes maci lenne, csak éppen megviselte, hogy mindig valamelyik ügyeletesnek kell a rendetlen gazdája után hordoznia, miután a család közösen keresi mintegy fél órán keresztül és végül nagy nehezen rábukkan valaki a lakás legvalószínűtlenebb pontjain. Mondjuk, a sütőben még nem volt.

Csupa vakus kép volt eddig, legyen most egy olyan is, ami az asztali lámpám fényénél készült. Érdekes megvilágításban a CB 855-ös, ami nem jutott el annak idején a nyugati végekre. Én legalább is nem találkoztam vele a királyi postánál eltöltött 9 évem alatt.

Két hosszabb és egy rövidebb alsó csavar oldását követően leemeltem a készülékházat, ehhez kicsit hátra kellett billenteni a két műanyag bakon ülő billentyűzetet.

Menjünk közelebb: elől a piezo hangszóró a hívás jelzésére, mellette a billentyűzet kerek panelja egy műanyag lábon lehelyezett szivacsdarabkán csücsül gyárilag. Hátul pedig a telefon nyomtatott áramköri lapja foglal helyet.

Menjünk még közelebb: itt látható a Magilla Gorilla... Ja nem, ez a készülék nyomtatott áramköri lapja. Balra lent  a készülékzsinór, a piezo hangszóró és a földelőgomb vezetékei. Ide jön be a telefonvonal, a vezetékek fölötti alkatrészek segítségével lesz a vonalon érkező 75 voltos csengetőfeszültségből csipogás. Feljebb  a telefon leggyengébb láncszeme, a beégésre, beragadásra hajlamos kék mikrokapcsoló. Fölötte az esetleges túlfeszültség levezetésére, valamint egyenirányításra szolgáló eszközök. Jobbra lent a billentyűzet szalagkábele, fölötte pedig a számtárcsaimpulzusok előállítására szolgáló integrált áramkörök és egyéb más áramköri elemek. A kép jobb szélén kissé szétszórtan, nagy karikákban található a kézibeszélő négy szál vezetéke. Ki ismeri manapság már Magilla Gorillát...

A billentyűzet ennél a telefonnál csupán egy panelen elhelyezett nyomógombsor hét szál vezetékkel. Egy számbillentyú lenyomása négy sor és három oszlop kombinációjában zár össze közülük egy-egy szálat, melynek hatására az alaplapon hátul lévő áramköri elemek állítják elő a szükséges hosszúságú impulzussorozatot. Balra a hívásjelzés csipogója, elől lent pedig a telefon legrégibb alkatrésze, kis textilszálas bakelit lapocskára szigetelő gyűrűk közé csavarozott két fémlemezke, mint földelőgomb. Jobbra lent a kézibeszélő spirális zsinórja kunkorodik be az alaplapra. Az asztalom szélén félig levált élfólia, valamint az árlátszó ragasztószalag megkezdését segítő bevezető rész lefelé mutató nyilacskái nem képezik részét a projektnek.

A CB 855-ös összeszerelés és sikeres rövid próbaüzem után visszakerült dobozába és elfoglalta méltó helyét a nagyszobai szekrénysor tetején rögtönzött telefon-menyországban, ahol a készülékek jobb sorsra érdemes cipősdobozokban várják, hogy akár én találjak nekik funkciót, akár leendő gazdáik értük jöjjenek.