Koszos, rozsdás, penészes és festékes. Az egy dolog, hogy rettentő piszkos volt, azon lehetett segíteni: szétszedést követően nedves, mosogatószeres ruhával megtisztítottam minden felületét, majd finom dörzsölőruhával eltávolítottam a készülékházon lévő ronda feliratokat. Ezt ismét tisztítószeres ruhával történő áttörlés, majd a száradás követte.

Be volt rozsdásodva az automata karja, amit azért nem értek, mert alumíniumból van és ehhez képest barna vasrozsda miatt volt beragadva.
A számtárcsája szorult, nem forgott visszafelé. A koszon kívül volt még benne  egy össze-vissza feszegetett rugó is, továbbá érintkező-beállítási problémák, ezek következtében pedig állandó rövidzár a hallgatóra.
Nem beszélve a rozsdás és fehér festékkel összepingált fedőlemezről, melyet egyszerűen lecsiszoltam fémtisztára - átmenetileg.

Törött volt a kézibeszélője a hallgatónál, mint amiből a kutya kiharapott egy darabot, úgy nézett ki, s ez már utólag derült ki. Nosza, akkor egy komplett kézibeszélő csere.
Végül teljesen szakadt volt a készülékzsinór mindhárom ága, pedig kívülről semmilyen sérülés nem látszik rajta. Ezt is cseréltem, megkapta egy másik, kimondottan alkatrésznek vett 35-ös zsinórját, valamint ideiglenesen, a próbaüzem idejére egy harmadik, már beüzemelt CB 35-ös fémházas csatlakozóját, műanyag dugót mégsem tehetek rá, hogyan néz már az ki ezen a telefonon...

Még a mikrofont és annak fedelét kellett pótolni, aztán próba: van önhang és tárcsahang is, lehet tárcsázni. Mondjuk csak a tárcsával vagy két órát játszottam, többször szétszedtem, aztán összeraktam abban a hiszemben, hogy jó, de nem lett az, szedhettem szét újra.

Géza barátunk határozottan állítja, hogy ennyi elég, ezért kapott egy egészen kevés műszerolajat is, kizárólag a tengelyek végére. Csupán némi olajpárát, természetesen nem tocsog olajtócsában. Mint ahogyan az a ruhadarab sem, mellyel végül mintegy szakmai titok gyanánt áttörölgetjük az elkészült, felújított telefonkészüléket.
 

Feltámadt az öreg 35-ös, szépen cseng, bár ez utóbbi nem derül ki a képekből.

Emlékszem, egyszer jól beolajoztam egy induktort, mondván, hozza ki belőle a koszt, aztán jól megforgattam, mire a fél szoba és az egész család olajos lett, én meg néztem bután, hogy mi baj van (feleségem szerint ez az alap-tekintetem...).

Nem beszélek továbbá azokról a foltos felsőimről, melyekből még több mosást követően sem jön ki az olaj: induktor-karbantartás, melyet követően még van mit javítani és emiatt többször a telefon fölé hajoltam, a többit hozzá kell képzelni...

De hogyan jön ide, a CB 35-öshöz egy LB 37-es? Nem jön, én hozom be a lakótelepi mini-raktáramból. Ahol ilyen nagy rend uralkodik megint. Történt, hogy minap egy telefont kerestem aránylag rövid idő alatt...

Mint az eddigiekből kiderült, a képek melletti szövegek nem minden esetben vannak-voltak összhangben a felvételekkel. Bár leírtam, mit csináltam az üzemképessé tétel érdekében, ezekról a munkákról nem készült felvétel. Még nem sikerült ugyanis megoldást, pontosabban kétszer annyi szabadidőt találnom a szerelés-kézmosás-fotózás végtelen folyamatának gyakorlati kivitelezésére. A kedvenc fényképezőgépemet mégsem foghatom meg piszkos, olajos, mosószeres kézzel...
 

Végezetül bemutatom a különféle rugócsoportok beállítására szolgáló jó öreg jusztírozó fogómat. Bár ezen a képen nem látszik, az egyik görbe végéből hiányzik egy darab. Csorba, törött, de még használható és ebben a tekintetben erősen hasonlít a gazdájára...