Tulajdonképpen a táblázatom már egészen jól néz ki, csak valahogy a fotókat kellene hozzá rendelnem.

Körülbelül megtaláltam ugyanis, hol tartottam a saját telefonjaimról készült felvételeim rendszerezésében, mostantól már megjelölöm, melyik képem melyik leltári számú készülékemről fotografáltam és egyszer majd csak a végére érek.

Most azt ötlöttem ki, mi lenne, ha egy adott távbeszélő készülékről készült legjellemzőbb fotót magába a táblázatba, pontosabban annak egyik oszlopába illeszteném be, lenyelve ezzel azt a békát, hogy a képek méretét lecsökkentve is még mindig lófej-széles oszlopok és sorok keletkeznének ezáltal.
Továbbá az ezután elkészített készülék-portrékon már mindenképpen jelölni fogom valamilyen formában az adott készülék leltári számát. De hogy elő nem veszem az eddigi összes, s adott esetben már jól elpakolt készülékeimet, az biztos! Főleg, hogy azóta már még többen vannak...

Ha az eddig leírtakból nem derült volna ki, gyűjtöm a régi távbeszélő készülékeket. Alapvetően a magyar gyártmányú számtárcsás és kurblis telefonokat és ebben látom most egy volt szakma maradványainak átmentését az utókor számára.

CB 811-esek rögtönzött találkozója a nagyszobai ágyon, azért ennyi, mert ennyien fértek el rajta. Amiről ma mégis szó lesz, az különös abban az értelemben, hogy nagyon régóta húzódik már. Akkor nem is különös, mert nagyon sok dolgom nagyon régóta húzódik már. 1997-ben találtam meg a készüléket és ötlöttem ki az átalakítását, amikor még nem volt számítógépem, sem internetem, sem digitális fényképezőgépem. Sem pedig indíttatásom arra, hogy e három eszköz segítségével megörökítsem a folyamatot. Volt azonban már néhány telefonom, köztük a képen is látható CB 811-esek, no nem annyi, mint itt az ágyon. Érkezett közéjük egy olyan darab is, mint a bal alsó sarokban látható. Nem az, csak egy olyan. Nem volt neki se számtárcsája, se nyomógombos hívóműve. Furcsa, de a magyar ipar a nyolcvanas években még készített telefonkészüléket a kézi kapcsolású telefonközponttal rendelkező települések előfizetőinek. Ez volt a CB 810-es. Egy ilyen felesleges példányt birtokolva kitaláltam, mi lenne, ha én azt jól átalakítanám nyomógombos készülékre, alkalmazkodva a kor szelleméhez. Aztán kifúrtam a készülékházat, lett nyomógombos hívőművem, átalakítottam a panelt, bekötöttem a hívóművet, kireszeltem a nyomógombok helyét, eltelt 18 év és fénykép az egy szál se készült erről az egészről. Itt tartunk most!

Lássuk a medvét! Brumm! Jaj! Senki sem emlékszik már a nyolcvanas évekből a Skála nevű áruházat népszerűsítő egyik reklám szövegére. Na majd akkor jól írok egyszer egy cikket erről is, hogy miben kellett nekem, nekünk felnőni. Szóval ő egy CB 810-es volt. A számbillentyűzetének csak a formája volt műanyagból kiöntve és nem volt benne semmi. Nyomkodhatta a dolgozó a házat, amíg be nem szakadt. Mármint a ház. De addigra jelentkezett a kezelő a központból. Aztán jöttem én és ezt gyártottam belőle. Messziről még csak-csak elmegy, valamint mókás látvány, ahogyan bentől kikandikálnak a számok, nem? Amikor pedig egyik kiváló kollégám két javítás között egyszer csak elkiáltotta magát a gyártócsarnokban, hogy Darlingot mindenkinek, akkor mások ezt szintén nagyon nem értették, mint ahogyan azt sem, hogy én viszont miért nyerítek fél órán keresztül. Én ugyanis szintén emlékeztem erre a másikra, egy macskaeledel-reklám szövegére, szintén a nyolcvanas évekből. Meglesz az a cikk, meglesz!

Közelebbről megszemlélve nagyon látszik, hogy nincsen két egyforma koceka a nyomógomboknak, nem beszélve az élek egyenetlenségéről. És ez 18 év  munkája, hát gratulálok magamnak, megint a Kókány Berci nyert! Nem, ezt egyetlen délután alatt követtem el, valamikor a 18 év folyamán. Nem kapkodom el a dolgot. Mire nyugdíjba megyek, elkészül a telefon. Ellenberger beléhelyezve a bizalmat, meg a nyomógombsort, már nem is olyan csúnya a végeredmény. Majd meglátják ám!

Lekapcsoltam a villanót, de így se lett szebb. Na és: a Lokomov nevű szovjet feltaláló kézzel reszelte ki az első gőzmozdonyt egy darab vasból. Ezt tanították a gyerekeknek Moszkvában. Hogy jön ez ide? Saját kerekein...

Mit mondanának arra a telefonra, amelyik később lesz szép? Hát még csúnya! Ez így nem poén. Valamint kevesen értik csupán. Már nem emlékszem rá, honnan jött ez a világos-sötét párosítás a zsinórok tekintetében. 18 év sok idő. De ha már nincsenek meg a csavarjai (ez nem látszik a képen, csak szólok, mielőtt valaki elkezdené keresni), akkor nézzünk bele!

Nem egy népszerű szakma a bélfotómodell. Úgyszólván: nincsen iránta nagy tülekedés. Itt például csak látszólag van rendetlenség. A már beépített nyomógombos hívómű hamarosan a helyére kerül, a különféle zsinórok vezetékei pedig amúgy is könnyen rendetlenkednek a CB 811-esben. Aztán azokat is a helyükre kell rendezni szépen, mert van ám az alaplapon vezeték rendezésére szolgáló kis bemélyedés. Azonban ezt kevés telefonszerelő tudta. De csodálkozott, miért nem szól szépen a csengő. Nem tudta ezt Mehemed, s felrúgták a tehenek.

Az egy dolog, hogy a CB 810-es átalakításához először ki kell reszelni a készülékházat. Az viszont egy másik, hogy ha a műveletet a készülék közelében végezzük, vagy netán a keletkezett hulladékot szétszórjuk, mint bolond a lisztet, akkor a képen is látható állapotot fogjuk kapni. Ez szabad szemmel lehet, hogy nem is tűnik fel, ám ha segítségül hívjuk a kamerát... Szóval röviden: csupa szmötyi lett a telefonom, lehet kifujkálni belőle a port és még nem is biztos, hogy az maradéktalanul eltávozik.

Ezen a képen talán még jobban látszik, amiről az előbb beszéltem: bizony nem a hó kezdett el esni a negyvenhármas leltári számot viselő telefonkészülékem felett. Legfeljebb műanyag hó...

Azt meséltem már, honnan vettem e cikk hosszú címéhez az ötletet? A huszadik század tizes éveiben volt szokás ilyen méretű címeket adni a korabeli színdaraboknak. Ilyesféle címek voltak olvashatóak abban az időben a plakátokon (nem ám az interneten, meg a tablet kijelzőjén, na persze): Bubernyák Géza főbíró uram vaddisznó vadászata Eitel Frigyes herceggel. Mellesleg, de tényleg teljesen mellékesen a képen a CB 810-esnek a már átalakított készülékpanelje látható. De mit is kell ezen pontosan átalakítani? Az automata kar címszóval kattogó kék mikrokapcsolót biztosan nem, ő változatlan marad és vidáman zárja, meg bontja a vonalat, már amíg be nem ég, merthogy nem igazán ide méretezett alkatrész.

Hanem a készülékpanelnek itt, ezen a jobb szélén, az indukciós tekercs alatt kell némi változtatást eszközölni. Szegény nyomógombtalan és tárcsátlan 810-esben ugyanis e helyen átkötések találhatóak, pótlandó a számtárcsa impulzusrugója által nyugalmi helyzetben biztosított zárt érintkezőt. Helyette 811-es tárcsás készülék esetén három, 812-es nyomógombos készülék esetén pedig négy darab tüskét kell beépíteni, melyekre pediglen a csúszósarukat fogjuk a megfelelő sorrendben rádöfködni, mint ahogyan az itt leírtak már jól elvégezve láthatók a kééépen... Melyik szegény tüskés adta hozzá az ő tüskéit, már nem emlékszem. Nem egy sün volt, az egyszer biztos. Sem pedig ruhakefe. Még csak nem is kefe formájú telefon...

Bekötésre és apró műanyag porral gazdagon megszórásra is került tehát a képen közelebből is megörökített hívógombos nyomómű. Akarom mondani, nyomógombos hívómű, csak mi az előbb említett módon szerettük nevezni annak idején, miközben ilyeneket építettünk be kisebb számban némely készülékekbe. Nagyon kisebb számban. Nem járt ám anno mindenkinek, csak kevés számú kiválasztottaknak. Majd jól felfúvom a pofámat, és jól lefúvom róla a port. Szükség esetén a kiválasztottakról is, igény szerint. De ez még nem elég a boldogsághoz...

Elkészült a nyomógombsor helye is, itt éppen a készülékház belsejéből látjuk. A nagy kerek lyukkal alapvetően a számtárcsás 811-eshez készül a ház, ha 812-est, vagy 810-est szeretnénk előállítani, akkor még rá kell applikálni műanyag ponthegesztéssel azt a lehetőleg azonos színű nagy négyzetet is. Volt ám példa eltérő színű négyzetre is, majd egyszer jól beteszek róla egy képet, hogy szemléltessem, hogy nézett az már ki. Viszont még ez sem elegendő a mi boldogságunkhoz...

Hiányzik ugyanis még két darab műanyag tartó bakocska. Egyik innen a jobb oldalról. A hívómű jobb szélén látható fehér műanyag fül fog ráülni, a kicsi bak pedig... na nem hazaballag, mint az Öreg néne őzikéje című versben, hanem inkább a fekete alaplapon kialakított mélyedésbe kerül bele, oda a kézibeszélő piros és kék vezetéke melletti hosszúkás lyukba. Nézzed szemeddel. Mellette a számtárcsa állásának átváltására szolgáló kar helye, már ha lenne számtárcsánk, de most nem lesz, ezért a kar helye is üresen fog maradni. Az mellett pedig a csengő hangerejének szabályozására szolgáló műanyag kerék, ilyenünk már van és ez marad is a helyén.

A nyomógombos hívómű alsó, vagy ha jobban tetszik, akkor hátsó felén megfigyelhetőek az alkatrészek. Kapcsolási rajzom persze nincs hozzá, annak idején, ha bedöglött, akkor egy paneljavító csoport nevű képződmény reparálta meg jól az ilyeneket. De mondom, ritka volt, mint a fehér holló és a dokumentációját is hétpecsétes titokként őrizték. A két szélén látható két fehér műanyag fül fog ráülni a két tartóbakra és a ráhelyezett készülékház fogja bepozícionálni a hívóművet. Ki van ez találva kérem!

Ez az alaplap, illetve a hívómű bal oldala, abba a lenti mélyedésbe megyen a másik tartóbak, ha még nem jött volna rá valaki. De honnan lesz nékem ilyen bakom, ha már egyszer nincsen roncs állapotú, alkatrész-utánpótlás céljára beszerzett 811-esem, aki bakjait adná e nemes cél érdekében?

Ugyanez az előbbi kérdés az asztali lámpa fényénél készített és az előzőhöz nagyon hasonló felvétel esetében is fennáll, azzal a megjegyzéssel, hogy a háttérben a csengő tekercsére csatlakozó két szál piros vezeték, valamint az ő csúszósarui láthatóak. Polaritásfüggetlen alkatrész lévén ezt most az egyszer elnézzük neki. De csak most az egyszer! Készülékenként egyszer...

Tehát már minden készen áll a bakok fogadására. A nőstények már izgatottan várják őket... Ja nem ezt akartam írni, szóval balról egy és jobbról egy: összesen két egyforma pofont kell adni neki... Elnézést, nem is erről van itt szó, hanem hogy meg kell mérni a szükséges anyag hosszát, széltét és nemkülönben vastagságát, meg kell keresni a megfelelő anyagot hozzá és ki kell reszelni. Tudják, mint a Lokomov a találmányát...

Tehát, ha nincsen romos készülékünk alkatrész-utánpótlásra - a minap éppen egy irreálisan magas árú, 8000 forintért vesztegetett készülék kapcsán jutott eszembe, hogy egy leromlott állapotú, de csupán párszáz forintos darab lenne alkalmas erre a célra, ám mindenki sokra tartja ezt az amúgy elég értéktelen fajtát - akkor a hegy megy Mohamedhez és előállítom a hiányzó alkatrészt én magam. A kritikus méret az anyag vastagsága lészen, fajtáját tekintve pediglen műanyag, vagy alumínium. Ha már csak ez hiányzik a boldogsághoz... Márpedig csak ez, mert a bekötött hívóművel a készülék önfeledten adja a tárcsaimpulzusokat, mintha csak születésétől kezdve CB 812-es lett volna. Ráadásul a nyomógombsor is illeszkedik az általam kreált lyukakba, majd még három csavarokra lészen szükség a mutatvány legeslegvégén.

Telefon, jöjj és add nekem a bakjaidat!

Én a 078-es leltári számú narancssárga CB 811-es készülék vagyok és bár örülök neki, hogy végre kijöhettem abból az elfuserált cipósdobozból, ám nem adom a bakjaimat, mert nékem is szükségem van reájuk! De nekem csupán méretvételre kellene, s már szolgáltatom is vissza. Na jó, akkor legyen! Kétszázötösünk közben kanárisárgán somolyog ott alant sejtelmesen azzal a félrecsapott kézibeszélőjével.

A készülékház levételét követően máris többet látunk. A tárcsás változatnál a számtárcsára szerelt műanyag keret két szélén van a két kicsi fekete fül, ami azokon a vékony fehér oszlopokon ül. Na olyan fehérke kell nekünk. Lessük csak meg közelebbről!

Valahogy így néz ki a számtárcsa felfogatása, a nyomógombos hívóműé is nagyon hasonló. Alul van még egy műanyag kar az alaplapon rögzítve két végállásban. Ez az asztali állása, a másikban a tárcsa egyenes, párhuzamos az alaplappal, az lenne a fali állása. Nem egy ördöglakat, mégsem lehetett egyszerű kiagyalni.

A számtárcsát leemelve még többet látunk a szükséges alkatrészből. Azok a fehérek ott ketten, azok kellenek nekem.

Tehát még egyszer: Jó estét kívánok! Ja nem, ez nem az a műsor... Innen még jobban látszik, mire is van szükségem.

Rá.

Rah-rah-ah-ah-ah-ah!
Roma-roma-mamaa!
Ga-ga-ooh-la-la!

Abbahagytam...

Villany leó és elfordít: azazhogy rá. Nem kezdem el megint, ne tessék megijedni. Nem egy bonyolult alkatrész. Persze mennyi ilyen ment anno a szemétbe, ha én ezt tudtam volna, hogy most meg kell... Ám ha ilyen alapon mindent megőrzök, akkor ma több háztömbnyi hely kellene a kacatjaimnak. Például Kinder tojás műanyag kapszuláit jelenleg is gyűjtöm. Ha rosszul vagyok, néha bekapok belőle egyet... Karácsony előtt milyen jól jött, hogy kellett valakinek, és én csuklóból előhúztam egy kisebb, 20-25 darabos készletet. Pedig akkor még nem is gyűjtöttem...

Ez az alumínium lemezke például egészen megfelelőnek látszik a feladat elvégzéséhez, csak legyen belőle legalább még egy darab. Ebből ugyanis szemmel láthatóan csupán egy jön ki, nekem meg kettő kell.

Nem is elég széles ahhoz, hogy kijöjjön belőle kettő. Továbbá azokat a lyukakat is szeretném kikerülni. Különösebb terhet nem fog hordozni, de akkor, is, hogyan nézne már ki lyukasan. Viszont  lesz hozzá másik lemezke is ebből az anyagból, hurrá! Ez nincs a felvételen...

Anyagvastagságra is igen hasonlatosak. Kezdődhet a mutatvány: átjelölöm a műanyagot a fémre hegyes eszközzel, aztán jöhet a fémfűrészlap, utána pedig a reszelő. Ezekről nem fog készülni felvétel, mert akkor sosem végzek. Így viszont annál picivel hamarabb.

Na elkészült! Igen, az egyik szemmel láthatóan szélesebb lett, mint a másik. Nikkelezett szemmérték nélkül is észrevehető. Pontosabban szólva, az egyik kissé keskenyebb lett, mint a másik. Nézőpont kérdése. Azért inkább így, mert a szélesebb éppen belefér az alaplapon kialakított szögletes lyukba.

Máris a helyükre kerültek. A jobb oldali az éppen méretes, hozzá képest a bal oldali kissé lötyög. Tehén farka is lötyög, mégserm esik le - hogy egy kiváló kolléga ilyen esetekre alkalmazott mondását idézzem. Úgy döntöttem, hogy ez legyen a sorrend, mivel a készülékház úgyis tartani fogja majd az egészet, miután ráhelyeztem. Kérdéses még, hogy jó-e a magassága, rátéve a nyomógombos hívóművet, a készülékház is rámegy-e teljesen. Ugye-ugye, mik látszanak már a munkának ebben a fázisában?

Az alumínium ugyan egy hangyányit vastagabb az eredeti műanyagnál, a hívómű mégis könnyen a helyére pattan. Kicsit meg is szorul rajta, egyébként elbillen, de ez nem baj, mert ahogyan mondtam, a készülékház majd jól a helyére teszi végül. A nyomógombok szépen becsücsülnek a kireszelt lyukakba és beállítják az egész hívómű megfelelő dőlésszögét, ha pedig a bakok hossza is pontos, akkor leér a ház éppen az alaplap szélére és be lehet hajtani alulról a három csavarokat. Ördögien kitalált szerkezet, nem? Kár, hogy ebből a nyomógombosból csak kevés darab készült. Na úgy néz ki, most egyel több lesz... Ha az egész telefon normálisabb anyagból lenne, még a mai értéke is magasabb volna. Persze, amilyen árat képesek kérni érte egyesek...

Az ördög a részletekben lakozik, szokták mondani. Nos itt is elbújt ebben a telefonban. Például a csengő alaplemezét azért préselték alumíniumból - mert ez volt kéznél és nagy mennyiségben olcsón elérhető a korabeli magyar iparban, tudom - hogy a tekercs ne mágnesezze fel rajta keresztül a csészéket is. Most már csak az utolsó és az azt megelőző egyszerű művelet van hátra. De ha eddig bármit is elrontottam, elméreteztem...

Hát ez nem lett olyan szép, mint az eredeti. Sebaj, a Lokomov azért csomagolhat. Valamint egy, a gyári állapotában a jelenlegi vezetékes telefonvonalon hívásra nem alkalmas készülékből használható lett. Azért tartok meg egy másik ilyet eredetiben is. Hívást fogadni, beszélni azon is lehet majd, csak hívni nem.

A mutatvány egyik része végül is majdnem sikerült. Egy kicsit lett magasabb a két alumínium tartóbak a szükségesnél, ezért nem illeszkedik egészen a helyére a készülékház. Némi utólagos reszeléssel segítettem a problémán. Nem is lenne olyan csúnya a CB 812-es. Van egy sajátos korabeli formája, az igez, valamint ha kicsit normálisabb anyagból készült volna... Na mindegy, ez a nyolcvanas évek magyar hordaléka, s ha már lerakta ide az idő, nem lehet tudomást sem venni róla. Inkább meg kell tartani, megőrizni az utókornak. Valamint további hasonlóan hangzatos szavak. Mindegy, a telefon elkészült. Mit is csináltam az elmúlt 18 évben?

Már tényleg a legutolsó bűvészmutatvány van hátra: három csavarok, gyertek elő gyorsan! Persze, mintha ez így is működne, hogy varázsigét mormolok és előpattannak, hát hogyne. Valójában csak a fél kamrát túrtam szét utánuk, mire meglettek. Időben nem tudom, mennyi volt, ezt nem mértem. Ráadásul a képen látható csavarok nem is az eredetiek, csupán hozzájuk legfőképpen méretben nagyon hasonlóak. Két hosszabb és egy rövidebb kell a CB 812-eshez szintén. Az eredetihez is kétféle csavarhúzó kellett ám, egyik fajta normál volt, a másik akkor biztosan keresztélű. Illetve fordítva. Jöhet a vége felirat.

Ez a gyerek meg nem normális!